2025 tavaszán egy növényvédelmi probléma kapcsán keresett meg Nagy Patrik és Nagy Máté szabadszállási termelők.
A szakemberek növényorvosi segítséget és szakvéleményt kértek tőlem egy jelentős abiotikus stresszhatás kezeléséhez. A közös munka során kialakult szakmai együttműködésből szoros termesztői partnerség alakult ki.
Nagy Patrik és Nagy Máté Szabadszálláson élnek, és 35 hektáron foglalkoznak szántóföldi zöldség- és egyéb növénytermesztéssel. Paprikát 4 hektáron, sárgarépát 2 hektáron termesztenek, a fennmaradó területeken pedig más szántóföldi kultúrákat vetnek. Írásom elkészítésekor a termelők tapasztalatait, megfigyeléseit és méréseit vettem alapul, így a cikk teljes egészében az ő szakmai rálátásukkal és beleegyezésükkel készült.
A szántóföldi sárgarépa-termelés speciális kérdései
A sárgarépát (Daucus carota subsp. sativus) friss fogyasztásra és ipari felhasználásra egyaránt termesztik, ugyanakkor minden esetben döntő jelentőségű a jó tárolhatóság. A gyökérzöldségek többségére – így a sárgarépára is – jellemző, hogy a káliumigény a termesztés egyik legfontosabb meghatározó tényezője. A rövidebb tenyészidejű fajták kevesebb, míg a hosszabb tenyészidejűek nagyobb káliumszükséglettel rendelkeznek.
Általánosságban elmondható, hogy a megfelelő tápanyag-ellátottság – különösen a káliumé – javítja a répatestek beltartalmi értékeit, növeli az eltarthatóságot, csökkenti a tárolási veszteségeket, valamint fokozza a főgyökér színét és konzisztenciáját. A kálium mellett az eredményes termesztés szempontjából különösen fontos a harmonikus tápanyag-ellátottság és a rendszeres öntözés. Meg kell említeni, hogy a répát tárolhatósági és növényegészségügyi okok miatt közvetlenül nem szerves trágyázták.
Tápanyag- és talajigény
Egy tonna répatermés előállításához a növény mintegy 4 kg nitrogént, 1,5 kg foszfort és 5 kg káliumot használ fel. A tápanyagok közül kiemelendő a magas káliumszint. A tápanyagfelvételi dinamika alapján a növény – a vetéstől számított – harmadik hónapot követően a többi elemhez képest nagyságrendekkel több káliumot igényel. A répa a nem túl vizes, kellően nyirkos, állandó nedvességtartalmú, jó szerkezetű, meszes talajokon érzi jól magát. Bár a növény nem tartozik a klórérzékeny zöldségfajok közé, ennek ellenére sóérzékeny, ezért kiemelt jelentőségű az egyenletes víz- és tápanyagellátás.
A gyakorlat szerint a szulfáttartalmú trágyák előnyösebbek, mert kedvezően befolyásolják a karotinok képződését. A megfelelően magas – de nem túlzott – káliumellátottság már a gyökérfejlődés kezdetétől meghatározza a termés minőségét, fokozza a répatestek színét és beltartalmát, ezáltal javítja a tárolhatóságot. Emellett a növény betegség-ellenálló képességének növelésén keresztül szintén hozzájárul a jobb tárolhatósághoz. Fontos kiemelni, hogy a növény kén- és bórigényes. A kén hatására növekszik a répa kórokozókkal szembeni ellenállóképessége és nitrogénhasznosulása. A bór alkalmazása elősegíti a szénhidrátok beépülését, csökkenti a stresszorok okozta termésdepressziót, és javítja a növény regenerációs képességét. A répatermesztés egyik kardinális kérdése a megfelelően egyenletes lomb:répa arány. Az esetleges vegetatív túlsúly gyenge és rossz minőséget eredményez. Ilyen esetben a kórokozók fokozott fellépése miatt a termésveszteség is jelentősebb lehet. Ha a növény túlzott mennyiségű nitrogént kap, az előbb említett negatív hatások tovább erősödhetnek. Bőséges nitrogénellátás és rendszertelen öntözés mellett a répatestek akár szét is repedezhetnek, ami szintén rontja a minőséget és a tárolhatóságot.
A trágyázás technológiája
A répa esetében kerülni kell a közvetlen szerves trágyázást. Ha a talaj szerkezete mindenképpen indokolja a szervesanyag-utánpótlást, azt célszerű az előveteménynél elvégezni. Amennyiben a répa nagy mennyiségben trágyázott előveteményt követően kerül a vetésforgóba, a friss szerves trágyázás kedvezőtlen hatásai elkerülhetők. A répatermesztéshez érdemes magasabb szervesanyag-tartalmú területeket választani, mert ezeken a helyeken kedvezőbb a talajélet, jobb a víz- és tápanyag-ellátottság, valamint megfelelőbb a talajszerkezet. Ilyen talajokon a gyökértest fejlődése sokkal zavartalanabb. Kerülni kell a túlkötött, pangó vizes területeket, mert ezeken a répatest erősen deformálódhat, és a betegségek előfordulásának gyakorisága is jelentősen nőhet.
Törekedjünk a komplex tápanyagellátás biztosítására, ami:‑ segíti a fiatal növények egyenletesebb és gyorsabb fejlődését, a jobb ellenálló-képesség kialakulását.
‑ A mikroelemekkel dúsított műtrágyakezelések vitálisabb növénykondíciót eredményeznek, ezáltal az állomány növényegészségi állapota is jelentősen javul.
‑ A főgyökér kialakulásának időszakában a könnyen felvehető, káliumtúlsúlyos komplex műtrágyákat célszerű előtérbe helyezni, alap- vagy fejtrágyázás formájában. A későbbiekben a lombtrágyás kiegészítések hatékonyan növelik a beltartalmi mutatókat, javítják a színanyagok kialakulását, valamint fokozzák a répatestek tárolhatóságát és a termésbiztonságot.
Vegyük figyelembe a répa fajtáját és az adott tenyészidő hosszát! A növény igényeit minél pontosabban követő tápanyagellátás a minőségbiztosítás egyik fontos alapköve.
Rövid tenyészidejű technológiában a káliumtúlsúlyos komplex műtrágyákból 300–400 kg/ha, intenzívebb, öntözött technológiában pedig 400–500 kg/ha hatóanyaggal számolhatunk. Hosszabb tenyészidejű, tárolásra szánt fajták esetében 450–600 kg/ha, intenzív öntözés mellett pedig akár 600–700 kg/ha is kijuttatható. Intenzív termesztési körülmények között az adagokat célszerű megosztani. Az öntözéses termesztésben az alaptrágyázáskor az összes hatóanyag mintegy felét adagoljuk ki a területre az őszi szántással együtt. A túlzottan kötött talajok kivételével tél végén – amikor már rá lehet menni a területre – vagy megosztva, 50–50%-os arányban lehet kijuttatni az őszi, illetve a starter trágyadózist még a vetések előtt. A komplex alaptrágyákat késő ősszel szántással, vagy kora tavasszal a vetőágy előkészítésekor dolgozzuk a talajba. Extenzívebb (öntözetlen) termesztési módban mélyebben, míg intenzívebb (öntözött) technológiában sekélyebben kell a trágyákat a talajba dolgozni. Öntözött termesztésben a trágyakezelések megosztása különösen az ősszel előkészített talajokon lehet indokolt.
A trágyázás gyakorlata
A hosszú tenyészidejű fajtáknál a műtrágyázás kétszeri alkalmazása javasolt. A kezeléseket célszerű csapadék vagy öntözés utánra időzíteni, hogy a hatóanyagok gyorsabban és hatékonyabban a gyökérzónába juthassanak. Állományban, a 4–6 lombleveles fenológiai állapot környékén a nitrogén segíti a növény zavartalan növekedését. A 10–12 lombleveles állapot után kezdhető a komplex trágyázás, amelynél szintén fontos, hogy a kezeléseket öntözés vagy csapadék kövesse, hogy az anyagok bejussanak a talajba. Rövidebb tenyészidő esetén a komplex trágyázás már a növény 7. lomblevelénél megkezdhető. A korszerű, intenzív termesztéstechnológiákban a sárgarépát már tápoldatozzák is, különösen a korai szabadföldi termesztésben, ahol viszonylag rövid idő alatt nagy mennyiségű termés képződik. A leghatékonyabb megoldás a bakhátakra fektetett csepegtetőcső vagy -szalag alkalmazása, amelyen keresztül a tápanyagokat a vízben feloldva közvetlenül a növény közelébe lehet juttatni. Ez a módszer rendkívül hatékony növénytáplálást biztosít. A növény kezdeti fejlődési szakaszában a tápoldat N:K arányát 1:1-re célszerű beállítani, majd a későbbiekben ezt az arányt a kálium javára lehet módosítani. Ezt követően a mikroelemekkel kiegészített komplex tápoldat töménysége 0,1–0,15% között legyen. A tápoldatozást hetenként, kéthetenként célszerű ismételni. Amennyiben az állomány startertrágyában részesült, az öntöző műtrágyák mennyiségét ennek megfelelő arányban csökkenteni kell. A kelés után a komplex műtrágyákból általában 40–60 kg/ha/hét, a nitrogénműtrágyákból pedig 7–10 kg/ha/hét mennyiség szükséges. Ebben a fejlődési szakaszban a komplex tápanyag N:K aránya 1:1 legyen.
A növény intenzív növekedési időszakában a komplex műtrágyaadag 60–120 kg/ha/hét, míg a nitrogén adagja 15 kg/ha/hét. A komplex tápanyag N:K aránya ekkor 1:2. A répatest növekedési szakaszában a komplex műtrágyából 70 kg/ha/hét, a nitrogénből pedig 7 kg/ha/hét szükséges, az N:K arány pedig továbbra is 1:2 maradjon.
Sárgarépa lombtrágyázása
A répa viszonylag nagy lombtömege kedvezően befolyásolja a permettrágyás kezelések hatékonyságát. A termesztési gyakorlatban a növényvédelmi kezelésekkel egy menetben elvégzett lombtrágyázás fokozza a növény vitalitását, erősíti a lombot, ezáltal csökkenti a növényi stresszorok hatását. A növény célzott élettani folyamatait serkentő biostimulátor készítmények alkalmasak lehetnek a szélsőséges időjárási anomáliák következtében kialakuló negatív hatások mérséklésére.
Termesztési kísérlet
A vizsgálatot Szabadszálláson, Bács-Kiskun vármegyében végezték el 2025-ben. A terület a Homokhátságon helyezkedik el, ahol a talajokra jellemzően a lazább, homokosabb fizikai féleség a jellemző. A termesztést megelőzően talajvizsgálat történt, amely a következő eredményeket mutatta: pH-érték ~8, humusztartalom >1%, mésztartalom 3,8%, valamint gyengén-közepes tápanyag-ellátottság. A termesztéshez egy igen korai (90 nap) érésidejű fajtát választottunk. Az elővetemény gabona volt. A termesztés bakhátas művelési rendszerben valósult meg. A vetéssel egy menetben fektettük le a csepegtetőszalagokat közvetlenül a bakhátak tetejére. A cső 20 cm-es kiosztással és 0,5 l/óra kapacitással rendelkezett. A vetés március 6-án történt, 1,2 millió tő/ha állománysűrűséggel, majd a területet beöntözték (1. kép).
A gyomok ellen alapvetően vegyszeres védekezést folytattunk. A növénytáplálást szaktanácsadás szerint végezték.
Az abiotikus stresszor
A márciusi hidegbetörések miatt négy alkalommal is igen erős abiotikus hidegstressz jelentkezett. A korai időszakban (március végén) az éppen kikelt növényeket -3 és -5 °C közötti hideghatás érte, majd április 5-én és 6-án is -6 °C-ra hűlt a levegő. Egy hónappal a vetést követően (április 7-én) a fiatal állományt ismét erős, -8 °C-os hidegbehatás érte. Ekkor keresett fel Nagy Patrik és Nagy Máté, és kérték a szaktanácsadói segítségemet. Egy olyan biológiai alapú, vegyszermentes kezelési protokollt dolgoztam ki, amellyel a kialakult helyzet hatékonyan kezelhető. Alapvetően két vegyszermentesen alkalmazható biostimulátor készítményt ajánlottam: az egyik makro- és mikroelemeket, a másik szerves nutrienseket (aminosavakat) tartalmaz, utóbbi egy növényi eredetű szerves termék. A kezelések fő célja a növényi stressz mérséklése és a regeneráció elősegítése volt.
A beállított protokoll:
– Fagyveszély (stresszkezelés) idején: mindkét készítményből kis dózisban (1–2,5 l/ha) teljes felületkezelést végeztünk négy alkalommal (március 26., április 4., április 6. és április 10.).
– A fagyveszély elmúltával (regeneráció): mindkét készítményből 1–2,5 l/ha dózist javasoltam kétszeri kijuttatással (május 10. és június 12.).
Az eredmények és a tapasztalatok
A kezelések hatására az állomány különösebb veszteség nélkül átvészelte a hideg periódust. A kedvezőtlen időjárás ellenére egyenletes kelést és egészséges szikleveles növényeket tapasztaltunk (3., 4. kép).
A növények növekedése nem torpant meg: a kezdeti lassabb fejlődés az idő előrehaladtával felgyorsult, és május első dekádjára már szépen záródó növényborítottság alakult ki. Az üde, zöld lombozat a növények zavartalan fejlődésének egyik legfontosabb jele (5. kép).
A fagyok elmúltával a növények gyorsan kiheverték az abiotikus hidegstressz okozta tüneteket, és a répatestek szépen növekedésnek indultak(6. kép).
(fotó: Nagy Patrik, Szabadszállás, 2025)
Május közepe és vége között az egész állomány erős és egészséges volt, növénykórtani problémák sehol sem jelentkeztek (7. kép).
A hatékony stresszkezelés és az azt követő regenerációs beavatkozások hatására a teljes répaállomány kimondottan kedvező növényegészségi állapotot mutatott. Kiemelendő, hogy a növények vegetatív kihozatala is megfelelő volt: túlzott lombnövekedés nélkül alakult ki az optimális lomb-gyökér arány (8. kép).
(fotó: Nagy Patrik, Szabadszállás, 2025)
A kezelések olyan jól sikerültek, hogy lényegében semmilyen káros utóhatás nem jelentkezett a növényeken. Sőt, Nagy Patrik és Nagy Máté beszámolója szerint a szomszédos területen lévő – biostimulátorral nem kezelt, mindössze két nappal később vetett – répák feleakkora állományt adtak a kezelt táblához képest. A termelők szavaival élve ez „hihetetlen”; állításuk szerint a két növényi alapú stimuláns „nagyon sokat dob a növényeken”, ezért a következő években is alkalmazni fogják őket.
A termelők mérése szerint a répa hozzávetőlegesen 85–90 t/ha-os termésátlagot ért el, a szomszédos kezeletlen területeken kb. 70–75 t/ha termést sikerült betakarítani. Vagyis az erős kezdetei abiotikus stresszhatás ellenére 15–20%-os terméstöbblet realizálódott és javult a termésminőség is. Egyöntetű, jól fejlett és arányos répatestek fejlődtek (9. kép).
(fotó: Nagy Patrik, Szabadszállás, 2025)
A tudatosan és tervszerűen kiválasztott növényi stimulánsok hatékony stresszkezelők lehetnek a szabadföldi sárgarépatermesztésben. Kiemelném a gazdák és a munkatársak áldozatos munkáját, hiszen nélkülük ez az eredmény nem valósulhatott volna meg.
Jó eredmények csak a termelő és a növényorvos szoros szakmai együttműködésével érhetők el.
Köszönöm Nagy Patriknak és Nagy Máténak, hogy munkájuk által ez az írás megszülethetett. Szakmai együttműködésünket a következő években is folytatni fogjuk.
SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS-BIOLÓGUS KUTATÓ A VEGYSZERMENTES ZÖLDSÉGTERMESZTÉS KÉPVISELŐJE
KONZULTÁNS: NAGY PATRIK ÉS NAGY MÁTÉ MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐK
MezőHír Tudástár: abiotikus stressz – Nem élő környezeti tényezők (pl. fagy, hőingadozás, aszály, sóstressz, tápanyaghiány) által kiváltott élettani terhelés a növényekben, amely gátolja a csírázást, a gyökér- és lombfejlődést, rontja a tápanyaghasznosulást, a hozamot és a minőséget; mérséklése célzott tápanyag-utánpótlással és biostimulátorokkal támogatható.
