A kukorica évtizedekig a magyar mezőgazdaság „biztos pontja” volt – 2025-ben azonban már sokkal inkább kockázatkezelési kérdés, hogy hol és hogyan érdemes vetni. A Portfolio Agrárszektor 2025 konferencián tartott kerekasztal-beszélgetésen – „A kukoricatermelés jövője Magyarországon: termelési igények, időjárási kockázatok, hibridválaszték, piaci trendek – mit tehetünk a gombatoxinok ellen?” – kutatók, feldolgozók, termelők és inputszállítók közösen rajzolták fel a hazai kukoricatermesztés jövőképét.
A panel résztvevői Tóth Ferenc, a Hungrana Kft. alapanyag-beszerzési igazgatója, Tóth Tamás, a Széchenyi István Egyetem dékánja, Nagy János, a Debreceni Egyetem professor emeritusa, Moravszki György agrármérnök (Moravszki Farm), Hadászi László, a KITE Zrt. főigazgatója és Kakuszi-Széles Adrienn, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára voltak. A különböző nézőpontokból mégis egy irányba mutatott az üzenet: a kukorica csak ott maradhat kulcskultúra, ahol a természeti adottságokhoz illesztett, precíz technológiát és tudatos kockázatkezelést alkalmaznak.
Európa egyik legszínvonalasabb kukoricakutatása Debrecenben
A konferencián külön hangsúlyt kapott, hogy a Debreceni Egyetemen Európa egyik legszínvonalasabb kukoricakutatása folyik, amelynek deklarált célja a jövedelmezőség javítása. A nyitódián is ez állt: „Európa legszínvonalasabb kukoricakutatása folyik Debrecenben – kiemelt cél a jövedelmezőség javítása.”
Nagy János professzor emlékeztetett: Debrecenben egy 42 éve futó tápanyag-tartamkísérlet és egy 34 éves nagyparcellás hibridkísérlet adatai állnak rendelkezésre. Ez a több tízezer parcella-évnyi adatbázis nemcsak agronómiai érdekesség, hanem nagyon konkrét üzenet a gazdáknak:
- ugyanazon technológia mellett a hibridek között akár 3–6 tonna/hektár terméskülönbség is lehet,
- műtrágyázás nélkül is nagy az eltérés (3,8 és 6 tonna/ha között),
- jó tápanyagellátással a vízhasznosítás hatékonysága 20–25 százalékkal javítható.
A professzor szerint ma már nem elég „egynek” lenni a sok kukoricahibrid közül: minden gazdaságnak 2–3 „saját” hibridet kell kiválasztania, amelyek a saját termőtáji viszonyok között bizonyítottan jól teljesítenek – a gyengébbek pedig kétévente cserélendők.
Térkép a tábláról: hol tartható fenn jövedelmezően a kukorica?
A KITE Zrt. 2025-ös, országos kukoricatermesztési kockázati térképe látványosan mutatta meg, mennyit változott a helyzet az elmúlt évtizedekhez képest. A 4,2 millió hektár magyar szántóterületet három zónára osztották:
- kék területek: „nincs termesztési kockázat” – összesen kb. 0,83 millió hektár,
- sárga zóna: „extra jövedelemmel már nem termeszthető” – mintegy 2,05 millió hektár,
- piros foltok: „nem termeszthető jövedelmezően” – nagyjából 1,22 millió hektár.
A piros zónák jórészt az Alföld aszályos területeire esnek, de több megye szántóinak jelentős része is ebbe a kategóriába került. A kék területek elsősorban Dunántúl egyes részein és az északkeleti megyékben találhatók, ahol a talaj- és csapadékviszonyok még lehetővé teszik a stabil, magas hozamú kukoricát.
A térkép üzenete egyértelmű: országos szinten nem beszélhetünk többé általánosan jövedelmező kukoricatermesztésről. A döntés tábla-szinten dől el – van, ahol a kukorica továbbra is „pénztermelő” növény, máshol viszont tudatosan más kultúrákkal kell kiváltani.
Víz, tápanyag, időzítés – a termésbiztonság három pillére
A Debrecenben futó tartamkísérletek alapján a kukorica termése szorosan követi a talaj vízkészletét, különösen abban az időszakban, amikor az állomány 10–12 leveles és záródik. Ha ekkor nincs elég víz a talaj felső két méterében, azt a későbbi csapadék gyakran már nem tudja kompenzálni.
Ehhez társul a tápanyagellátás szerepe. Átlagos évben 5 tonna/ha körüli termés tápanyagszegény körülmények között is elérhető, de a stabil, 10 tonna/ha feletti hozam már komoly visszapótlást igényel. A számok nagyságrendileg:
- kb. 250 kg nitrogén,
- 130 kg foszfor,
- 220 kg kálium hatóanyag távozik a terméssel hektáronként.
Ma a felhasznált nitrogénnek átlagosan csak 50–60 százalékát hasznosítja a növény, de a kísérletek szerint ez 90 százalékhoz közeli szintre is javítható lenne precízebb kijuttatással és jobb technológiával. Ez óriási tartalék a jövedelmezőségben – különösen a drága műtrágyák mellett.
Öntözés: biztosítás vagy költségcsapda?
A panel résztvevői abban egyetértettek, hogy a kukorica jövője sok helyen az öntözhetőségen áll vagy bukik. Öntözés nélkül – közepes technológia mellett – a fedezeti pont nagyjából 6,5–7 tonna/ha, öntözve viszont már 9 tonna fölötti termés kell ahhoz, hogy a beruházások és üzemeltetési költségek megtérüljenek.
A szakértők szerint legalább 400 ezer hektár öntözött szántóterületre lenne szükség ahhoz, hogy a magyar kukoricatermesztés országos szinten is stabilabbá váljon, de a potenciál akár az 1 millió hektárt is elérhetné. A kérdés ma már kevésbé agronómiai, sokkal inkább finanszírozási: ki, hol és milyen feltételekkel tudja megfizetni az öntözést.
Technológiai mozaik – nincs egyetlen csodafegyver
Nagy János professzor és a panel tagjai leszögezték: nincs olyan egyetlen technológiai elem, amely önmagában megoldaná a kukoricatermesztés gondjait. A sikerhez komplett, a táblákhoz igazított technológiai rendszer kell.
Néhány kulcselem a kísérletek és a gyakorlati tapasztalatok alapján:
- Egyöntetű kelés: a Debreceni Egyetemen minden növény kelésnapját jelölik, és végig követik a teljesítményét. Ha a kelés több napra elhúzódik, az egyedi hozamok között akár 1–1,5 tonna/ha különbség is lehet – ennyi termést lehet elveszíteni pusztán a kelés „egyenetlenségén”.
- Jól előkészített vetőágy: a morzsalékos, kellően tömör magágy a gyors csírázás és homogén állomány alapja, amivel újabb 1,5–2 tonna/ha termést lehet „megvédeni”.
- Modern hibridek: a kisebb vegetatív tömegű, de nagy csövet fejlesztő hibridek víz- és tápanyag-igénye kedvezőbb, stresszhelyzetben jobban tartják a termést.
- Sortáv-csökkentés, magasabb tőszám: kísérletek szerint, ha a hibrid és a technológia is „elbírja”, a 60–70 ezres tőszámról 100–120 ezer tő/ha felé lépve, szűkebb sortávval akár 10–15 százalékos terméstöbblet érhető el.
Gombatoxinok: láthatatlan kockázat a teljes agrár-láncban
A kerekasztal címében is szerepelt a kérdés: „mit tehetünk a gombatoxinok ellen?” Az elmúlt évek tapasztalatai szerint gyakorlatilag folyamatosan jelen vannak a mikotoxinok (DON, fumonizin, zearalenon, aflatoxin stb.) a kukoricában – hol kisebb, hol nagyobb mértékben.
Az állattenyésztés számára ez komoly teljesítmény- és egészségügyi kockázatot jelent, különösen a monogasztrikus állatfajoknál (brojler, pulyka, sertés). Humán élelmiszer-biztonsági szempontból a jelenlegi veszélyszint ugyan még alacsony–közepes, de a szakértők szerint fokozódó tendenciát mutat.
A panel résztvevői szerint ma már ez a „normál állapot” a közép-kelet-európai agrárklímában. A védekezés kulcsa:
- termelői szinten rendszeres, laboratóriumi mikotoxin-vizsgálat,
- takarmányipari oldalon olyan minőségbiztosítási rendszer, amely minden beszállított tételt ellenőriz, és ennek alapján dönti el a receptúrába kerülő arányt,
- közös kutatások a növénytermesztés, a feldolgozás és az állattenyésztés szereplői között.
Alternatívák és több lábon állás
Ahol a KITE térképe piros zónát mutat, ott előbb-utóbb elkerülhetetlen az ágazatváltás. A szakértők szerint az őszi vetésű növények – kalászosok, fehérjenövények –, illetve a cirok és más alternatív takarmánynövények arányának növelése lehet a járható út.
A takarmányipar már ma is egyre nagyobb figyelmet fordít a melléktermékekre és a cirokra, amelyek nem váltják ki teljesen a kukoricát, de hozzájárulnak a kockázatok szétterítéséhez. A Hungrana, a KITE és a termelői oldal képviselői egyetértettek abban, hogy a hosszú távon stabil beszállítói kapcsolatok, a szerződéses termelés és a közös kísérletek mindkét fél kockázatát csökkentik.
Mit tehet a gazda holnaptól?
A Portfolio Agrárszektor 2025 konferencia üzenete a magyar mezőgazdaság számára nem pesszimista, inkább józanul realista: a kukoricatermesztés jövője nem reménytelen, de minden gazdaságnak saját kockázati térképet kell rajzolnia.
Gyakorlati lépések röviden:
- Tábla-szintű döntések: hol esik a terület a kék, sárga vagy piros zónába – és ennek megfelelően kell-e más növényre váltani.
- Saját hibridek, saját adatok: évekig követni, melyik hibrid hogyan viselkedik, és ehhez igazítani a technológiát.
- Víz- és tápanyag-stratégia: ahol van esély öntözésre, ott a vízre épített, precíziós tápanyag-gazdálkodás jelentheti a kitörést.
- Mikotoxin-monitoring: a gombatoxinokra nem „váratlan vendégként”, hanem állandó kockázatként kell tekinteni.
- Partnerség a feldolgozóval: közös kísérletek, szerződéses termelés, tudásmegosztás – ezek nélkül a kukorica egyre inkább lutrijáték lesz.
A debreceni kutatások, a KITE térképe és a konferencián elhangzott gyakorlati tapasztalatok azt mutatják: a kukoricatermesztés továbbra is kulcsszereplő maradhat a magyar mezőgazdaságban, de csak ott, ahol az adatokra épülő döntéshozatal és az alkalmazkodó technológia mindennapi gyakorlattá válik.
Szerző: Dudás Ervin
MezőHír Tudástár: Kukoricatermesztési zónák – A magyar kukorica jövedelmezősége ma már tábla-szinten dől el: országos térképek alapján a szántók egy részén továbbra is stabilan termeszthető, míg más térségekben extra jövedelem már nem várható vagy tartósan veszteséges. A döntést a helyi víz- és talajviszonyok, az aszálykockázat, a hibridválasztás és a precíz víz- és tápanyagkezelés határozza meg.
