37 éve a Wolf Systemnél
A közelmúltban Kaposújlakon jártunk, a Wolf System Kft. telephelyén. Nagy fejlesztések folynak a területen, jövőre teljesen megújul a gyár. Molnár Zoltán divízióvezetővel beszélgettünk.
Az orosz laktanya szomszédságában…
– Az ország melyik részén nőtt fel?
– 1969-ben születtem Debrecenben, és közvetlenül az orosz laktanya mellett nőttem fel. A kerítés túloldalán egy külön világ volt: iskola, bolt, sportpálya – város a városban, és ugyanúgy forinttal fizettek, ugyanazt az árut kapták, mint mi. Gyerekként a boltban, a játszótéren és focizás közben sok orosz gyerekkel is barátkoztunk, így szinte észrevétlenül bizonyos szinten megtanultam a nyelvüket is. Általános iskola után 14 évesen beköszöntött a kamaszkor, a „bandázás”. Tíz-húsz fős csapatokban jártunk motorral, egész napokat töltve együtt – akkoriban egyébként Debrecenben a Simson volt a menő márka. A barátok, a bulik és a motorozás mellett a tanulás háttérbe szorult, édesapám pedig válaszút elé állított. Javasolta, hogy érdemes lenne egy szakmát kitanulnom. Gyorsan úgy döntöttem, hogy szobafestő leszek – a szomszéd srác is az volt, és láttam, hogy ezzel gyorsan lehetett pénzt keresni. Megszereztem a szakmát, és fél év múlva már maszekoltam is. Ettől kezdve volt saját keresetem, ami akkoriban nagyon fontos volt.
– Milyen tervei voltak a jövőre nézve?
– Nekünk, fiataloknak akkoriban nagyon nagy vágyunk volt külföldre, elsősorban Nyugat-Európába jutni. A nyolcvanas években szocialista útlevéllel már át lehetett menni Romániába, mi is jártunk sokat pl. Nagyváradra. Magyarországon a világútlevelet (olyan útlevelet, amellyel gyakorlatilag bármely országba lehetett utazni) 1988. január 1-jétől lehetett igényelni. Én ekkor azonnal befizettem egy IBUSZ-csoportos bécsi útra, de a buszindulást nem vártam meg: néhány baráttal vonattal próbáltunk átjutni. Győrnél azonban felszállt a határőrség, mindenkit átkutattak, engem Hegyeshalomnál pedig le is szállítottak. Egy társam át tudott jutni, én nem. Visszastoppoltam Győrbe, majd pár nap múlva újra próbálkoztam– ezúttal már sikerült!
– Tudatos döntés volt, hogy kint fog maradni?
– Igen, így készültem. Tudtam, hogy megélhetést kell találnom és a nyelvet is meg kell tanulnom. Rájöttem, hogy nagyvárosban nehezebb beilleszkedni, mint vidéken, ahol jobban figyelnek egymásra. Kerestem a lehetőséget, hogy kisebb közösségbe kerülhessek.
– Hogyan sikerült egyáltalán munkát találnia?
– Először alkalmi munkákat vállaltam. Bécsben a Mexikó Platzon gyűltek össze a munkát keresők, innen vitt el egy ’56-os magyar bácsi lapostetőt szigetelni. Később egy debreceni ruhakereskedő keresett festőt vidéki üzlete felújításához. Kifizette a szállást és az ételt, én pedig éjjel-nappal dolgoztam, így a három hétre tervezett munkát egy hét alatt befejeztem. A ház felett lakó idős osztrák házaspár felfigyelt rám, meghívtak ebédre, és megkérdezték, mit tervezek. Ők ajánlották a Wolf céget. Elmentem hozzájuk, beszélgettünk, hogy mi lenne a feladat, kezet ráztunk és munkába álltam. Kezdetben az üzemben dolgoztam, majd az építkezéseket kivitelező csapatba kerültem. Rengeteg munka volt, én pedig megtaláltam a helyem ebben a világban.
Vidéki gyökerek az anyacégnél
– A Wolf System céget egyébként mikor alapították?
– Ez egy osztrák központú, családi tulajdonban lévő vállalatcsoport, amelyet 1966-ban alapítottak Scharnsteinben, Felső-Ausztriában. A cég kezdetben mezőgazdasági silók és tárolórendszerek gyártásával indult, majd tevékenysége kiterjedt az ipari és mezőgazdasági épületek, acél és fa szerkezetek, valamint vasbeton tartályok tervezésére és kivitelezésére. Ma több mint 20 országban van jelen, és a magas minőségű, kulcsrakész építési megoldások egyik vezető európai szolgáltatója. A tulajdonos amúgy maga is paraszti környezetből származott, pontosan ismerte a gazdák igényeit.
Amikor hozzájuk csatlakoztam, hamar kiderült: keresik a szorgalmas, megbízható embereket, főleg azokat, akik hajlandók távolabbi, akár több hónapos munkákat is vállalni. Fiatal voltam, nekem mindegy volt, hogy Ausztriában, Svájcban, Olaszországban vagy Franciaországban dolgozom, így bejártam Európát: dolgoztam többek között Spanyolországban, Skóciában, Oroszországban, Romániában, Svájcban. Olaszul fél év alatt megtanultam konyhanyelven, a francia nagyon nehezen ment, Oroszországban viszont jól jött a gyerekkorban szerzett nyelvtudás. Az évek során egyre több feladatot kaptam, idővel vezető szerelő, majd építésvezető lettem, főleg betonszerkezet-építési projekteken. Egyre inkább rám bízták a szervezést is: szálláskeresés, anyagbeszerzés, helyi ügyintézés. A csapattagok közül többen mondták: „Zoltánnal akár az Északi-sarkra is elmegyünk.”
– Hogyan vezetett vissza az út mégis Magyarországra?
– 1999-ben felmerült, hogy itthon is szükség lenne rám. A Wolf már a rendszerváltás előtt vegyesvállalatot alapított itt, az egykori kefegyár területén. A magyar üzem főként családi ház elemeit gyártotta, és pufferkapacitásként működött az osztrák piac számára: csúcsidőben innen segítették ki a termelést.
A hazai piacon is meg kellett erősödni
– Mit szólt ahhoz, amikor felkérték, hogy térjen vissza Magyarországra?
– Örültem. Bár az ország még nem volt EU-tag, úgy gondoltam, érdemes megpróbálni. Nem a gyártócsarnokhoz kerültem, hanem egy új terméket kellett bevezetni: a betonszerkezetek tervezését és építését. A kivitelezés technológiáját ismertem, de itthon fel kellett mérni, van-e rá igény. Piackutatással kezdtem, és hamar kiderült: szükség van ilyen létesítményekre – főként trágyatározókra –, de a magyar mezőgazdaság ezt „szükséges rossznak” tekinti. A szabályozás előírja, hogy a keletkező trágya felét, vagyis hat hónapnyi mennyiséget tárolni kell; a beruházás így elkerülhetetlen.
– Miben más a magyar és az osztrák piac?
– Ausztriában, ha egy gazda látja, hogy a szomszéd így épít, ő is ugyanolyat akar. Nálunk inkább megpróbál mást kitalálni, ez lassítja a piac bővülését. Nyugaton az engedélyezés is gyors: egy polgármesteri irodában egy A4-es lapon intézik, szomszédi kifogás esetén helyben döntik el. Itthon ez sajnos jóval bürokratikusabb.
Az induláskor a kör alakú betonszerkezet volt a fő termék, speciális zsalurendszerrel. Ez ideális folyadéktárolásra, mert egyenletesen terheli a falat, szemben a szögletes formákkal. Felhasználási területei szélesek: trágyatározók, szennyvíztisztítók, ivóvíztartályok, tűzivíztározók, fűrészpor-silók. Később megjelentek a biogázüzemek is Magyarországon, mi 30-nál több létesítmény építésében vettünk részt. A magyar piac kicsi, a szakmabeliek ismerik egymást. Sokszor, mire bemutatkozom, már tudják, ki vagyok és mit csinálunk. A speciális zsalutechnológia miatt könnyen megjegyeznek: aki egyszer látja, tudja, hogy Wolf-építkezésen járt.
Wolf System – egyedi zsaluzatok, két fő üzletág
– A Wolf System speciális zsaluszerkezetet használ?
– Igen, ez a rendszer ma is nagyon kedvelt Nyugat-Európában. A cég alapelve, hogy nem építünk olyan létesítményt, amit más tervezett. A partnerek sokszor kifejezetten szakkivitelezőt keresnek – mi ebben vagyunk igazán otthon. Száznegyven munkavállalóval, országos lefedettséggel dolgozunk, de a magyar piacon a megrendelések mennyisége nem egyenletes, a csúcskapacitást nem tudjuk folyamatosan lekötni. Ha nincs támogatás kommunális vagy mezőgazdasági fejlesztésekre, hirtelen leállnak az építkezések. Ezért dolgozunk együtt a külföldi leányvállalatainkkal: jelenleg 14 független brigádunk van, ebből 3 Olaszországban, 2 Angliában, 1 Romániában dolgozik, a többi itthon.
– Hogyan épül fel a cég?
– Két fő divízió van. Az egyik az előregyártott családi házak gyártása és kivitelezése, részben a magyar piacon, részben pufferkapacitásként a külföldi leányvállalatoknak. A másik az iparimezőgazdasági tárolók és építmények kivitelezése, ennek én vagyok a vezetője. Fölöttünk egy pénzügyi szakember ügyvezető áll, aki a tulajdonosi háttér miatt szigorú havi beszámolási kötelezettséggel tartozik a felügyelőbizottságnak. Azt is nagyra értékelem a cégben, hogy ami hasznot Magyarországon megtermelünk, azt itt is használjuk fel! Ez ritka a nemzetközi cégeknél, ahol gyakran év végén kivonják a nyereséget a leányvállalatból.
Piaci helyzetkép
– Most, 2025 második felében, mik a legnagyobb kihívások, amelyekkel szembesül a vállalat?
– A gazdasági környezetre nincs panaszom. Óvatosságunknak és következetességünknek köszönhetően nincs reklamációnk és nincs kintlévőségünk: 25 év alatt minden számlánkat kifizették. Az építőiparban csak annyit vállalunk, amennyit határidőre és hibátlanul el tudunk végezni, ha felmerül kisebb probléma, azonnal reagálunk. Olyan határidőt mondunk, amit biztosan tartani tudunk, és a megígért minőségben dolgozunk – ez a jó üzleti kapcsolat alapja. A vállalkozási kultúra sokat javult Magyarországon is, az elektronikus rendszerek – például az e-napló – nemcsak kötelezettséget, hanem védelmet is jelentenek: minden dokumentált, senki nem tudja letagadni, mi és mikor készült el. Én összességében elégedett vagyok, mert sok szorgalmas, tehetséges embert látok magam körül.
SZERZŐ: FODOR MIHÁLY
