Jöhet új világ, de az emberi jelenlét nélkülözhetetlen
Ha azt hittük, hogy a robotok és precíziós technológiák révén eljön az „embermentes” mezőgazdálkodás kora, akkor ezt a várakozást keresztülhúzza a drámai klímaváltozás. Harcsa Marietta növényvédelmi szaktanácsadó szerint nélkülözhetetlen a megelőző és szinte folyamatos jelenlét az ültetvényeken, de így is fenyegető a szektor rohamos térvesztése.
Így alakul át a tanácsadó szerepe, stratégiája
– Milyen típusú növényvédelmi igényekkel fordulnak önökhöz mostanában a gazdálkodók?
– A leggyakrabban előforduló igény az, hogy független szaktanácsadóként legyünk jelen a gazdaságokban. És ez a függetlenség nemcsak egy szó, hanem egy nagyon komoly elvárás. Azt várják tőlünk, hogy ne egy adott inputanyag-gyártó cég termékeit ajánljuk, hanem szélesebb körből, többféle megoldást tudjunk felmutatni. Ma már egyre több gazdálkodó pontosan tudja, milyen hatóanyagot keres, és már csak azt várja tőlünk, hogy megerősítsük a választásában, vagy alternatívát javasoljunk.
– Mi az oka ennek a hozzáállásnak? Az árak vagy valami más?
– Kettős oka van. Az egyik a brutális árérzékenység, amit az elmúlt pár év termelési költségrobbanása hozott magával. A másik pedig az, hogy sokan bizalmatlanok lettek egyes termékképviselőkkel szemben. Egyre kevésbé igénylik azt, hogy valaki kizárólag egyetlen gyártó portfóliójával menjen hozzájuk. Sőt, egyre gyakrabban halljuk, hogy kifejezetten elutasítják az ilyen jellegű megkereséseket.
– Hogyan tudnak önök ehhez igazodni tanácsadóként?
– Kapcsolatrendszerrel, folyamatos információgyűjtéssel. A környék legnagyobb inputanyag-beszállítóival rendszeresen egyeztetünk, a gyártók képviselői hozzánk hozzák először az újdonságaikat. Tehát nem a gazdát keresik meg először, hanem hozzánk jönnek. Mi pedig ezeket az ajánlatokat beépítjük a saját tanácsadási rendszerünkbe, így tudunk ár-érték arányban, hatóanyagban és hatásmechanizmusban is alternatívákat nyújtani.
– Mint az orvoslátogatás, csak növényvédelmi szinten?
– Pontosan. A hasonlat nagyon találó.
Teljes szemléletváltásra van szükség
– Ha már technológia: hogyan látja a növényvédelem gyakorlati változásait az utóbbi években, különösen gyümölcsösök esetében?
– Óriási változások történtek, és ezek nemcsak technológiai szinten érintik a gazdákat, hanem szemléletileg is. A hatóanyag-visszavonások – például a klórtalonil és mankoceb –óriási űrt hagytak maguk után. Ezeket a szereket nemcsak gombaölőként, hanem rezisztenciatörésre is használtuk. A védekezési technológiába most már gyakorlatilag alig vagy egyáltalán nincs lehetőségünk kontakt hatóanyagot tenni a felszívódó mellé. Ezek helyett nincs igazán jól működő, elérhető alternatíva.
–Mit tud a szaktanácsadó ebben a helyzetben javasolni a gazdáknak ezek helyett?
– Teljes szemléletváltást. A menetrendszerű, 7–10 napos permetezési programokat el kell felejteni. Sokáig azt hihettük, hogy a kémiai és az integrált védekezés, aztán az új technológiák jobban vagy szinte teljesen helyettesítik majd az embert, az emberi munkaerőt és a gazda jelenlétét. Most belátjuk, hogy nem így van, sőt, az ellenkezője felé haladunk. Ma már folyamatos jelenlét szükséges a területen. És nemcsak figyelni kell, hanem megelőzni is. Ez alatt nemcsak a feromoncsapdák vagy előrejelző rendszerek használatát értem, hanem azt is, hogy a növényt önmagában kell erősíteni. Biostimulátorokkal, tápanyag-utánpótlással, a kondíció fenntartásával. Egy erős növény ellenállóbb. Ez ma már nem egy alternatíva, hanem kényszer.
– Ezek szerint a megelőzés nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség, amit ráadásul nem is csak a hatóanyag-szabályozás sürget, hanem az időjárás-változás felgyorsulása, szélsőséges hatásai is.
– Igen, és az utóbbi egyre inkább. Egyrészt a kémiai eszköztárunk szűkül, másrészt a klimatikus körülmények is sokkal kiszámíthatatlanabbá váltak. Tehát már nem elég „védekezni”, hanem előre kell gondolkodni. Ez is hozzátartozik az integrált növényvédelmi szemlélethez, ami – egyébként jogszabályi szinten – kötelező is lenne.
– Az integrált növényvédelem elméletben jó, de mennyire működik a gyakorlatban?
– Nagyon vegyes a kép. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy elméletileg az integrált növényvédelem lényegében kötelező lenne Európában. A gazdatársadalom kettészakadt. Az idősebb, rutinból dolgozó termelők nehezebben nyitnak az újdonságok felé. Viszont van egy fiatalabb, nyitottabb réteg, akik már előadásokat látogatnak, szakmai fórumokra járnak, kérdeznek, keresnek. Nekik már természetes, hogy nincs egyféle megoldás, hanem több tényezőt kell figyelembe venni.
– És a drónok, robotok, precíziós technikák? Érezhető-e, hogy folyamatban vagy előkészületben van az áttörés? Sokan azt várják, hogy a különféle növényvédelmi gépek, robotok, drónok hatékonyabb, olcsóbb növényvédelmet hoznak majd.
– Technológiailag ezek nagyon ígéretesek, de a jogi környezet nincs felkészülve rájuk. Például van ugyan néhány növényvédő szer, amely drónnal kijuttatható, de a gyakorlati alkalmazás még gyerekcipőben jár. A kis gazdaságokban pedig nem tudnak beruházni ilyen eszközökre. Ha pedig nem, akkor mint szolgáltatást kell megvásárolniuk a lehetőséget, ami nem biztos, hogy megéri a méretgazdaságosság elve alapján. A robotokkal még kevesebb a tapasztalat – néhány ültetvénytelepítési példa van, például lyukfúró robotokkal, de ez marginális. A munkaszervezési és gazdaságossági akadályok még túl nagyok. Továbbá a gépeket is működtetnie kell valakinek, sokszor felmerül, hogy hiába van vagy lehetne pályázattal beruházni egy drágább technikára, technológiára, ha nem lesz kezelőszemélyzet, akkor máris kockázatos a kiadás megtérülése.
Kritikus hiány, drasztikus lemorzsolódás
– Mennyire súlyos a munkaerőhiány?
– Kritikus. Olyan mértékű, hogy egyre többen egyszerűen lemondanak a kertészeti kultúrákról. Ültetvényeket hagynak ott, visszavonulnak a szabadföldi zöldségtermesztésből, mert nem tudják megoldani a munkát. Nincs, aki kigyomláljon, nincs, aki szedjen. Például az utóbbi években nekem is emiatt lett egyre kisebb az ügyfélköröm a kertészeti szektorban. Egyre többen vannak, főként sok szabadföldi kertészes ügyfelünk, akár Alsónémedi vagy Bugyi környékéről, ahol egyre kisebb területen tudnak gazdálkodni. Még az olyan nagy múltú ültetvényesek is, akik mondjuk Kecel környékén, Soltvadkert térségében korábban nagy ültetvényesek voltak, egyre kisebb területen végzik a munkát. Sokan hátrahagyják, eladják a kertészeti kultúrát, mert nincs megoldva a munkaerő-utánpótlás problémája. És ott, ahol nem tudják családon belül megoldani, ott egyre nagyobb probléma az, hogy megfelelő munkaerőt találjanak. Ha családon belül nem tudják megoldani, akkor nem is oldják meg. És ez nem csak kis kultúrákban igaz – már a nagyobb csonthéjas ültetvényeknél is érezhető.
– Mekkora a lemorzsolódás?
– Országosan nem látok rá, nem akarok számokkal, százalékokkal tippelni, de drámai a leépülés.
– A kertészeti ágazat jelentős részben kiskultúrákat tömörít. Ezek sokszor attól is szenvednek, hogy kisebb figyelem, kevesebb pénz áramlik e szegmens kutatás-fejlesztésébe: kisebb piac, ezért kisebb a nemesítési, inputanyag-fejlesztési érdekeltség. Mi történik akkor, ha a munkaerőhiány összeadódik az inputanyag-problémákkal?
– Akkor a termelés végképp ellehetetlenül. Gyakorlatilag pont azokat a kultúrákat sújtja legjobban a munkaerőhiány, amelyeknél a növényvédelmi és az inputanyag-utánpótlási eszköztár is szűk. Például a hagyma, káposzta, burgonya – nemcsak munkaigényesek, hanem egyre kevesebb engedélyezett szer is marad. A kiskultúrákért a növényvédőszer-gyártók sem nagyon versenyeznek. Drága az engedélyezés, így egy párezer hektáros kultúrára nem éri meg. A gyomirtás már sok helyen csak kézi erővel menne – de az sincs. Ez egy kettős szorítás.
– Ugyancsak aggasztó a biztosítási rendszer, háttér. A klímaváltozás miatt egymást érik a korai kultúrák súlyos, sokszor 70–100 százalékos fagykárai, és innentől fogva a bázisévalapú rendszer sem tud már segíteni a károsultakon…
– Elméletben segítene a rendszer, de a gyakorlatban valóban nem. Nincs felkészülve arra, hogy egymást követő években kár van. Ha három év alatt nem tudja elérni a gazda a korábbi termésátlagát, akkor már nincs mire fizetni – mert hivatalosan nincs kár, hiszen a viszonyítási alap, a bázis is alacsony a korábbi kiesés miatt. Ráadásul az MKR-rendszer szabályai is folyton változnak, a kifizetések átláthatatlanok. Egyre többen csalódnak benne.
Jelen kell lenni – nem csak papíron
– Ha beállítok önhöz, hogy van némi földem, konyítok valamicskét a mezőgazdasághoz, szeretnék a kertészeti ágazatban érvényesülni, mit tanácsolna, mihez fogjak?
– Az első lépés, ami még az adott kultúra és az adott növényfajta kiválasztását is mindig meg kell hogy előzze, az a talajvizsgálat. Tudni kell, mivel dolgozunk. Utána kell hogy következzen a felvásárlási lehetőségek, a piac feltérképezése. Nem szabad csak azt nézni, hogy mit termeszt a szomszéd. Az árak csábítók lehetnek, de a trendek gyorsan változnak. Jó példa erre a bodza utóbbi pár éves története. A bodza egy viszonylag szűk szegmens, de amikor híre ment, hogy jól lehet vele keresni, sokan belefogtak. De mire a fák termőre fordultak, változott a piaci környezet is, aki öt éve bodzával akart nagyot szakítani, most eladja az ültetvényét. Hosszú távú gondolkodás, realitás és jó kapcsolat kell. És ismétlem, tudni kell, kinek mit akarunk eladni, és milyen esélyünk van-lesz jövedelmezően végigvinni ezt.
– Milyen fajok, növények lehetnek ma mégis jövedelmezőek?
– Azok, amikre stabil, feldolgozóipari kereslet van. Mák, csipkebogyó, gyógynövények, alma – de csak akkor, ha tudjuk, hová fogjuk eladni. És érdemes valami különlegességben gondolkodni: dísznövények, különleges gyümölcsök, szabadföldi virágos kultúrák. Sok minden van, amivel lehet kis területről nagy profitot hozni, csak kreatívnak kell lenni.
– Milyennek ítéli a szaktanácsadás jövőjét?
– A jövőnk biztosított, ha mi is alkalmazkodunk. Ma már nem elég, ha tudjuk a szakmát – az adminisztráció is a mi nyakunkon van. Sok termelő nem tudja követni a változó szabályokat, a pályázati feltételeket, a digitális naplózást. Mi viszont ebben is segítünk. Egyre nagyobb szükség lesz ránk, ha tényleg jelen vagyunk – szó szerint is, nem csak papíron.
– Az integrált növényvédelemnél már érintettük a generációváltás, a korosztályi eltérésből eredő szemléletváltás fontosságát. Az EU és az állam támogatja a generációváltást. Ön mit tapasztal, ez megy is előre?
– Nagyon kettős ez a kérdés is. Látok olyan gazdaságokat, ahol tényleg a kiskorától kezdve benne van az utód, és gyakorlatilag együtt csinálnak mindent. Ott tiszta sor, hogy működni fog a gazdaságátadás, sőt, már meg is történt vagy folyamatban van, hiszen sok helyen ezekben az években kerül napirendre a váltás. Viszont látok olyanokat is, akik csak a közelgő pályázati kiírás miatt kezdtek el ebben gondolkodni. Sokan nem ismerik a gazdaságátadási pályázat konkrét részleteit, csak azt, hogy előbb-utóbb jönni fog, és ez nem biztos, hogy jó. Ezt nem szabad kapkodva, átgondolatlanul végrehajtani, ezt alaposan meg kell beszélni a családban, hiszen biztosan eljön az idő, amikor muszáj átadni a stafétát. Sok helyütt még az sem tisztázott, melyik vagyonelem kié, melyikre milyen banki, integrátori, pályázati kritériumok vonatkoznak… Nagy pénzügyi kuszaságok lehetnek, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy maga a kommunikáció milyen fontos egy családban. Ezen is múlik a gazdaságátadás sikere.
SZERZŐ: KOHOUT ZOLTÁN
