Hollandiában idén ismét nőtt a hagymafélék termőterülete. A bővülés motorja a lilahagyma, holott az jóval kényesebb, mint a vörös változata. De – és ez a lényeg egy holland számára – folyamatosan kiváló keresletnek örvend.
Minden 5.-6. hektáron lilahagyma
A holland hagymafélék összesített termőterülete 2025-ben 3,6%-kal nőtt Hollandiában, elérte a 33.200 hektárt, ami 1165 hektáros növekedést jelent a 2024-es képest. A vöröshagyma a legnagyobb arányban termesztett típus, de veszített a népszerűségéből a termelők körében: egy év alatt 2500 hektárral csökkent a területe, 26.900 hektárt foglal el. A lilahagyma viszont – köszönhetően az élénk exportpiaci keresletnek és magas árnak – egyre népszerűbb a termelők körében. Egyetlen év alatt 35%-kal nőtt a termőterülete, elérve a 6300 hektárt. Ma már csaknem a holland hagymaterület ötödét foglalja el.
Hollandia hagymatermesztése erősen gépesített, precíziós technológiával támogatott ágazat. A 30 ezer hektár feletti területen egységes termelési gyakorlatot, szigorú minőségbiztosítást és logisztikai rendszert működtetnek. A termelők szoros kapcsolatban dolgoznak a nemesítőházakkal és az exportőrökkel, hogy alkalmazkodni tudjanak a gyorsan változó piaci elvárásokhoz. A lilahagyma termőterületének ugrásszerű növekedése is e rugalmasságot bizonyítja. Pedig ez a hagyma kényesebb, mint a vörös változat, így a termelése és kezelése több változtatást is igényel a technológiában.
Sérülékenyebb, érzékenyebb hagymaféle
Érzékenység a mechanikai sérülésre: a lilahagyma héja és húsállománya kevésbé ellenálló a gépi kezelésre, könnyebben horzsolódik, nyomódik, mint a vöröshagyma. Ezért a betakarításkor kisebb halmozási magasság, kisebb sebességű szalagrendszerek alkalmazása javasolt. A rázó- és válogatógépek beállításánál nagyobb precizitásra van szükség.
A lilahagyma szárítása is figyelmet igényel. A héj színe könnyen kifakulhat vagy megbarnulhat, vagy repedhet túlmelegítés hatására. Ezért a lilahagymát alacsonyabb hőmérsékleten (28–32 °C), hosszabb ideig, finomabb légmozgással szárítják, míg a vöröshagymánál gyakori a 35–38 °C körüli szárítás is.
A lilahagyma eltarthatósága jellemzően rövidebb, mint a hagyományos vöröshagymáé. Ennek fő okai:
- Magasabb víztartalom, ami gyorsabb rothadáshoz vezethet, különösen akkor, ha a szárítás nem volt tökéletes.
- Vékonyabb héjszerkezet: a lilahagyma külső héja gyakran kevésbé ellenálló, hajlamosabb a repedésre, sérülésre, ezáltal könnyebben támadják meg tárolási betegségek (pl. Botrytis, Fusarium).
- Pigmenttartalom: a jellegzetes lilás-antociános színezőanyag fény- és oxidációérzékeny, ezért a hagyma idővel kifakulhat, elvesztheti attraktív küllemét.
Mindezek miatt a lilahagymát legfeljebb 3–5 hónapig lehet biztonságosan tárolni, míg a vöröshagyma – megfelelő körülmények között – 6–9 hónapig is eltartható.
A lilahagymánál a tetszetős megjelenés kiemelt szerepet kap. Csomagolásánál gyakori az, hogy csak néhány darabot helyeznek egy áttetsző hálóba, míg a vöröshagymát nagy arányban lédig áruként forgalmazzák.
A fenti technológiai nehézségek indokolják a lilahagyma magasabb árát. Most Magyarországon, a Budapesti Nagybani piacon 450-500 forintot kérnek egy kiló lila- és 300-320 forintot egy kiló vöröshagymáért. A több mint 50%-os felár bőségesen kárpótolja a termelőt és a forgalmazót a fáradalmaiért.
