Tolnai Péterrel, a Vaderstad Kft. értékesítési és kereskedelmi vezetőjével beszélgettünk a pályakezdéséről, majd a Tempo szemenkénti vetőgép köré szervezett fejlesztésekről, valamint a mezőgéppiac kilátásairól.
Erdészet helyett mezőgazdasági gépek
– Az ország mely részében telt a gyermekkora?
– Nógrádban, Balassagyarmaton nőttem fel. Mindig volt kertünk, apám kertészkedett, én pedig szívesen dolgoztam mellette. A bátyám inkább a műszaki dolgokhoz vonzódott, én pedig természetközeli életet képzeltem el magamnak. Amióta az eszemet tudom, erdész akartam lenni. A szüleim rám bízták a döntést, így kerültem a mátrafüredi erdészeti technikumba. Imádtam az iskolát, főleg a gyakorlati órákat, amikor kint lehettünk az erdőben. Akkoriban ez nagyon népszerű szakma volt, óriási túljelentkezéssel. Bár jól tanultam, és vonzott a terepi munka, hamar kiderült, hogy ténylegesen elhelyezkedni csak „kihalásos” alapon, megfelelő protekcióval lehetett. Így végül úgy döntöttem, hogy mezőgazdasági irányba megyek tovább, és a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Főiskolai Karára jelentkeztem, ahol három nagyszerű évet töltöttem. Növénytermesztő mérnökként végeztem, majd vetőmagtermesztő szakmérnöki képesítést is szereztem.
– Innen már egyenes út vezetett az agrárszakmába?
– Korántsem… A főiskola után fél évre Hollandiába mentem diákmunkára, testvérvárosi kapcsolatok révén. Először egy rózsakertészetben dolgoztam, majd a második ciklusban évelő növényeket szaporítottunk, például árnyékliliomot. Ez a második hely szakmailag is sokkal érdekesebb volt, és szoros barátság alakult ki a tulajdonossal és családjával. A holland kultúra, a munka, a környezet komoly élmény volt, és formálta a szemléletemet. Közben haza kellett jönnöm, mert a sorozásra behívtak, de végül polgári szolgálattal letudtam a kötelezettséget. Később egy ismerős ajánlására a Honvédelmi Minisztériumban helyezkedtem el, a környezetvédelmi osztályon. Az ország minden részén környezeti kármentesítéssel foglalkoztunk: szennyezett honvédségi területeket tisztítottunk meg. Rengeteget utaztam, és bár sokat tanultam, hamar kiderült, hogy azért ez nem az én világom. Öt év után léptem tovább.
– Hogyan került közel a mezőgazdasági gépészethez?
– Egy volt főiskolai évfolyamtársam keresett meg, hogy gépkereskedelmi területen lenne rám szükség. Mivel addigra rengeteg tárgyalási és kapcsolattartási tapasztalatot szereztem, nyitott voltam a váltásra. A mezőgazdasági gépkereskedelemben egy szegedi központú cégnél kezdtem, az északnyugat-magyarországi régiót kaptam meg. Kezdetben mindössze néhány korábbi vevőt soroltak fel, de beültem az autóba, és sorra jártam a településeket – ahol gépeket láttam bemutatkoztam. Az első év végén én adtam el a legtöbb gépet… Öt évig dolgoztam ott, majd egy német gépgyártó hazai leányvállalatához mentem, ahol másfél évet töltöttem. Nagyon jó márka volt, jó termékekkel, jó kollégákkal. De jött a nagy lehetőség a Väderstadnál, amikor szintén egy ismerős szólt, hogy lenne-e kedvem váltani. Így kerültem 2013 januárjában a Väderstadhoz.
A válság után lendületet kapott az ágazat
– Milyen területet, feladatokat kapott?
– A 2008-as válság hatása késleltetve jelent meg, 2011–2013 körül jött a mélypont a géppiacon, tehát nem volt annyira egyszerű a pálya. Pest megyét már korábban is jártam, Bács és Csongrád viszont új terület volt, így számomra szinte szűz régióban kezdtem újra a kapcsolatépítésbe. Klasszikus területi képviselői munkát végeztem: ügyfelekkel ismerkedés, kapcsolatok építése. A Väderstadnál akkor kezdtek „berobbanni” a kombinált munkagépek, a Rapid, mint magágykészítő vetőgép már jól ismert, népszerű termék volt, és erre az időszakra tehető a Tempo vetőgép piacra kerülése is. A forgatás nélküli technológia és a mulcshagyó művelés elterjedésével ezek a gépek új szemléletet hoztak a piacra. A márka megjelenése, kiállításokon való szereplése is kiemelkedő volt, szerettem itt dolgozni.
– A Tempo megjelenése komoly változás volt a piacon.
– Valóban, és ez a szakmai életemre is rányomta a bélyegét, mert bekerültem egy svédországi fejlesztőcsapatba, ahol a főbb értékesítő országok képviselőivel dolgoztunk együtt. A piaci visszajelzések alapján formáltuk a fejlesztés irányát. Ez komoly felelősség, hiszen egy nemzetközi fejlesztőcsapatban a hazai igényeket, elvárásokat kell képviselni. Fejben mindig készen kell állni a találkozókra: látni kell a piaci igényeket, a felhasználói visszajelzéseket, a versenytársak pozícióját,szerepét. A Tempo fejlesztése részben Magyarországon történt, a mi adottságainknak – kukorica, napraforgó – köszönhetően. Rengeteg információm volt ehhez a munkához, mert nálunk az értékesítők nemcsak értékesítenek, hanem részt vesznek az összeszerelésben, beüzemelésben, oktatásban is – a munkásruha és a szerszámosláda mindig bent van az autóban. Ez a közvetlen jelenlét ad hitelességet: nemcsak eladjuk a gépet, hanem ott vagyunk a táblán is, ahol azt be kell állítani.
Az ügyfelek értékelik, hogy nem engedjük el a kezüket a szerződés aláírása után sem. A beüzemelés addig tart, amíg a gép hibátlanul nem működik. Ezért sokszor minket, értékesítőket hívnak először, még garanciaidő után is, nem rögtön a szervizt. Ez erősíti a bizalmat, a márkahűséget is.
– A munkagépek eladása mellett rengeteg agronómiai tudást is megosztanak a partnerekkel.
– Az agronómiai tudás nem csak Svédországból jön: nemzetközi együttműködések, egyetemek, leányvállalatok, fejlesztőfarmok is hozzájárulnak a tudásbázis gyarapodásához. És igen, a Väderstad gépeiben rejlő lehetőségek kiaknázásához komoly agronómiai háttér is szükséges. A svéd gyártó nem csupán gépparamétereket küld, hanem szakmai anyagokat is: mikor, hol, miért, hogyan érdemes használni őket. Ez folyamatos tanulást igényel. Tizenöt-húsz éve még a feketére művelt tábla volt az elvárás, de ez mára teljesen megváltozott. Ma már a mulcshagyó-, kímélő, vízmegőrző művelés, a regeneratív gazdálkodás, a takarónövények használata, a direktvetés a közbeszéd része.
Engem növénytermesztőként mindig az érdekelt, mit tud a gép a gyakorlatban. Számomra például egy csapágy pontos paramétereinél fontosabb, hogy milyen a munkaminőség, hogyan változik a művelési rendszer, és ez miként hat az adott gazdaság eredményességére. Ha valaki technikai részletre kíváncsi, utánanézek, de első a funkció és a cél.
A fejlesztés nem állhat meg
– A Väderstad családi tulajdonú cég, mégis multinacionális cégeket meghazudtoló intenzitással végzik a fejlesztéseket. Honnan van ennyi ötletük?
– A Väderstadnál mindig is erős volt a kísérletező szellem, ezt az alapító családtagok maguk viszik tovább. Sok ötlet születik, bár nem mindből lesz termék, de amit piacra dobnak, azt alapos tesztelés előzi meg. A tulajdonosok a gyárban személyesen is elérhetők, bármikor leülnek egy beszélgetésre – ez sokat elmond a hozzáállásukról.
A fejlesztésekhez nemcsak a labor vagy modellezés számít, hanem a terepi tapasztalat is. Ez a gondolkodás a fejlesztésekben is érvényesül: egy ötlet kipróbálása után módosítanak, finomítanak, újra tesztelnek. A helyi tapasztalatokat is beépítik: ha egy országban valaki kitalál egy hasznos megoldást, az jó eséllyel bekerül a gyári kínálatba. A kezdeményezés nemcsak fentről jön: ha egy problémát jelez a helyi értékesítő vagy szerviz, a gyár nyitott a megoldások keresésére. Ez a kétoldalú kapcsolat biztonságot ad, és gyors reakciót tesz lehetővé.
Fontos még a kíváncsiság is: aki ezen a területen dolgozik, nem ragadhat le a régi rutinoknál. A gazdálkodás során a gépek üzemeltetése, a technológiai lehetőségek, a vetés, a növényvédelem, a tápanyag-gazdálkodás ma már sokkal összetettebb feladat. Napjainkban az időjárás okozta szélsőségek gyakoriságával, új kártevők felbukkanásával, új gyomproblémák megjelenésével sokkal komplexebb döntésekre van szükség – ehhez pedig tapasztalat, elemzés és sokszor kísérletezés is kell.
A gazdákkal való együttműködés nálunk kiemelten fontos. Aki nyitott, azzal együtt lehet gondolkodni, próbálkozni. Volt, hogy repcét vetettünk szemenként Tempóval, amikor még szinte senki nem csinálta – sok volt a kérdés, de kipróbáltuk és működött. Ma ez a technológia egyre inkább terjed. Ugyanez igaz a gabonavetésre is – nem mindenki fogja szemenként vetni a búzát, de lesz, aki kísérletezik vele, csökkentett vetőmagszámmal, nagy precizitással.
– Milyen új fejlesztéseket lát most fontosnak a piacon?
– A fejlesztési példák között ott van a Proceed szemenkénti vetőgép, ahol kalászos esetében vizsgáljuk a dupla gabonasortávra történik a vetést, csökkentett magmennyiséggel, eltérő művelési rendszerekben. A SeedHawk pedig olyan késes csoroszlyás direktvető gép, ahol három különböző anyag egyidejű kijuttatása lehetséges – ezek a rendszerek már tényleg a jövő kihívásaira reagálnak. A cél az, hogy minden új fejlesztés gyakorlati környezetben is bizonyítson.
A direktvetésnek abszolút van létjogosultsága Magyarországon, főként a déli, aszályos régiókban. Ahogy a példák mutatják, extrém körülmények között ez lehet az egy alternatív megoldás – kevés géppel, minimális bolygatással, a csapadék maximális megőrzésével. Hazai viszonylatban ez főleg ott terjedhet el, ahol a hagyományos rendszerben történő gazdálkodás már nem rentábilis, és a gazda nyitott új megoldásokra.
Úgy gondolom, a direktvetés nem minden évjáratban, nem minden területen és főként nem kizárólagos megoldás lesz hazánkban, sokkal inkább egy lehetőség. A támogató rendszerek sokat segíthetnek a bevezetésben, de hosszú távon kell vizsgálni a hatékonyságot. A hazai talajok tömörödésre hajlamosak, ezért kijelenthető, hogy időnként a kellő lazultság eléréséhez művelésre, értelemszerűen talajkímélő, a talajélet aktivitását elősegítő módon, de szükség van. Nem lesz tömeges áttérés, de adott körülmények között működhet.
– Milyen trendeket lát még?
– A fejlesztési irányt a jövőben várhatóan a telematika, az autonóm rendszerek fogják uralni. Az ISOBUS-kompatibilitás már nem kérdés, az önvezető traktorok, okos kapcsolt munkagépek egyre nagyobb hangsúlyt fognak kapni. Már nemcsak a vetőgépeknél, hanem a talajművelő gépeknél is ez a jövő: térkép alapján működnek, szenzorokkal, terhelésérzékelőkkel, differenciált beállításokkal. A cél a hatékonyság növelése, az emberi hibák kiküszöbölése. A fejlesztések egyik kulcsa, hogy a gépek felismerjék és vezéreljék egymást. A TopDown kultivátoron bemutatott új rendszer is ezt az irányt képviseli: differenciált mélységű művelés, precíz beállítás, mely talajkímélő, nedvességmegőrző és egyben költséghatékony is. Fontos, hogy a táblatérképek, hozam- és műholdadatok beépíthetők a vezérlésbe, nemcsak a vetésnél, hanem a művelésnél is.
A Väderstad részben vagy egészben szinte minden korszerű művelési metódushoz kínál gépet. A filozófiánk nem a divatok követése, hanem a valódi, hosszú távon működő rendszerek kiszolgálása. A jövő gépparkja szerintem ettől függetlenül továbbra is vegyes lesz. Sok gazdaságban még ma is ott állnak a 20–30 éves gépek a háttérben – időnként éppen ezek jelenthetik majd a megoldást. Egyetlen univerzális gép nem tud mindent megoldani. Vannak sokoldalú eszközök, mint például nálunk a Carrier, de bizonyos helyzetekben speciális gépekre van szükség.
– Mit vár az idei évre? Fellendülhet a géppiac?
– A 2025-ös évet szerintem továbbra is az óvatosság fogja jellemezni. A tavalyi megtorpanás után most sem várható jelentős fellendülés. A pályázatok bizonytalansága miatt sok gazda inkább saját forrásból tervez beruházni, de a döntések nagy része valószínűleg az év második felére tolódik. A gépek persze kopnak, a technológia változik – a váltás mindenképp szükségszerű. Ilyenkor fontos a kollégáink személyes jelenléte: kommunikálni kell a partnerekkel, új lehetőségeket kell mutatni. Akár felhívni a figyelmet egy új opcióra, vagy szezon előtt átnézni a gépet. Az ilyen időszakok rövid távon nem az értékesítésről szólnak, hanem a kapcsolatok megerősítéséről.
A növekedés persze náluk is elvárás, de nem lehet végtelenségig feszíteni a rendszert. A földterület nem nő, a gazdaságok koncentrálódnak, a piac telítődik. A cél a lassú, fenntartható fejlődés. A beszállítói lánc törékeny, ahogy azt a háború is megmutatta. Egy hirtelen felfutás több problémát is hozhat, ezért a fokozatosság lenne az ideális. Ha elér egy bizonyos szintet a terményár, akkor a gazdák újra elkezdenek fejleszteni. De ehhez biztonságérzet kell, kiszámíthatóság – és ez egyelőre hiányzik. A tervek ott vannak a fejekben, a kérdés, mikor lesz lehetőség a megvalósításukra: mi mindenesetre a Väderstadnál startra készek vagyunk!
