10 évvel ezelőtt, 2014-ben kellett megismerkednünk a zöldítés fogalmával. A kezdeményezés Nyugatról jött, az ottani klimatikus és talajviszonyok indokolták. Bár a hazai adottságok nem teszik lehetővé, hogy a zöldtrágyanövények minden előnyét kihasználjuk, azért így is van épp elég hasznuk – feltéve, hogy kikeltek, és egyenletesen fedik a talajt.
Kevés a csapadék a jó keléshez
„Az Alföld egészéről elmondható, hogy a támogatási előírásban elvárt minimumot teljesítik a gazdálkodók. Megveszik a legolcsóbb, háromkomponensű fajkeveréket, és a lehető legkisebb vetőmagnormát elvetik. A számla megvan, a művelet megvalósult, aztán, ha nem kelt ki a másodvetés, vis maiorként bármelyik ellenőr elfogadja az időjárást” – sorolja egy Csongrád-Csanád vármegyei szaktanácsadó a tapasztalatát, amivel nem okoz meglepetést.
„10 év alatt sokan szkeptikusak lettek a másodvetéssel szemben, bár a támogatások miatt papíron még beszerzik a minimális vetőmagot. A legszárazabb megyékben kockázattal vethetők a zöldtrágyanövények, a Dunántúlon és Borsodban viszont lassan, de változik a gazdaszemlélet. Bár még ebben a körben is kiveri a biztosítékot, ha azt mondom, kezeljék úgy a másodvetést, mint egy árunövényt” – vág a téma közepébe a kutató vénájú termelő, dr. Zsombik László.
A Debreceni Egyetem tudományos tanácsadója Pál Vivien doktorandusszal végzett egy négyéves vetésforgókísérletet a Nyíregyházi Kutatóintézetének területén, hogy pontosabb adatokat nyerjenek néhány gyakran alkalmazott zöldtrágyanövény talajra és utóveteményre gyakorolt hatásáról. Mivel Zsombik László maga is gazdálkodik, pontosan tudja, milyen szempontok és akadályok merülnek fel egy-egy vetőmagkeverék alkalmazásakor. Állítja, hogy a zöldtrágyázás sikere is nagyrészt „fejben dől el”: kell hogy érdekelje a gazdát a munka eredménye, és azt akarni kell elérni.
„Olykor a vetőmag-forgalmazók sem tettek eleget a cél érdekében. Nemcsak a termesztéshez szükséges alapismereteket nem adták át, de esetenként szakmai vagy technológiai szempontból sem optimális keverékeket ajánlottak a termelőknek. Három komponensnél több ritkán működik jól egy magkeverékben. Ennek egyik oka, hogy nehéz egy jól együttműködő növénytársulást létrehozni, a másik az, hogy az egyes fajok magmérete lényegesen különbözhet” – mondja a kutató.
Ennek következménye az, hogy a vetőgépben szeparálódik a két méret, tehát nem alkot valódi keveréket a vetés, a másik, hogy ki sem kel a rossz mélységbe kerülő mag: vagy a nagy magnak lesz sekély a 2 centi, vagy a kicsinek sok az 5 centi mélység. Persze, ha röpítőtárcsázunk, mindez nem kérdés, de ne lepődjünk meg, ha semmi nem kel ki az augusztusi hőségben. „2014 óta úgy vagyunk ezzel, hogy ha a zöldítésért kapott pénz kényelmesen fedezi a vetőmag árát és vetését, akkor szinte mindegy, mi történik a maggal. Emiatt fel sem merül, hogy 10–15 ezer forintnál többet költsünk egy hektárnyi másodvetésre” – nevezi meg az egyik legfőbb akadályt a kutató. Majd elmondja, hogy valamivel magasabb hektárköltségen már olyan takarót lehetne képezni az aszályos őszökre, aminek lenne értelme a talaj vízháztartása és tápanyagtartalma szempontjából.
Hogy vessük el?
A dolog ott kezdődik, hogy az augusztus 20-a táján érkező esőknek már bevetett földet vagy fejlődő növényeket kell találniuk a táblán. Egy szeptemberi vetéssel ugyanis a rövidülő nappalok miatt már nehezen tudjuk fejlődésre bírni a másodvetésre ajánlott fajok zömét. Nagyon fontos, hogy mi következik a másodvetés után, és milyen hatást akarunk elérni vele a következő fővetésben. „A 60 napos táblán tartás kötelezettségét sokan úgy értelmezik, hogy ennyi időt kell várni a betárcsázásig. Holott a legtöbb növény nitrogénkötése, foszforfeltárása csak ezután indulna meg igazán. Mi azt valljuk, hogy a másodvetés akkor éri el a célját, ha augusztus elejétől novemberig kint maradhat a táblán, vagy egy kifagyó keveréket képez.
A 60 napos fenntartási elvárásba belefér az is, hogy a búza előtt forgassuk talajba, de ekkor nehezebb elvégezni a vetés előtti talaj-előkészítést, továbbá a pentozánhatás miatt több nitrogén szükséges a növénymaradványok bontásához. Zsombik László a tavaszi kapások elé ajánlja a zöldtrágyanövényeket, mivel ekkor hatékonyabban érvényesülni tud a tápláló hatásuk, és akár 10–14 százalékos kukoricatöbbletet is eredményeznek. Szomorúan teszi hozzá, hogy napjainkban még márciusban sem tudják a gazdálkodók, hogy mit fognak egész évben termelni, hiszen a szakmailag helyes vetésforgókat könnyen felülírják az időjárási és piaci hatások.
Zala megyében egy több mint ezer hektáros nagygazdaságból azt halljuk, hogy már 30 éve gondoskodnak a talaj állandó fedéséről. Ez nem meglepő az itt lehulló 800 milliméternyi éves csapadékmennyiség fényében. Az eső és a nagy biomasszatömeg is sok tápanyagot lehoz a táblákról, amit pótolni kell, illetve fedni a talajt a zivatarok szerkezetromboló hatásától. „Amíg nem írták elő, hogy hogyan csináljuk a másodvetést, már akkor vetettünk borsót a kalászosok után, amit ősszel alászántottunk, tavasszal pedig kukorica követte. Most is fontosnak tartjuk a pillangósta keverékben, ami általában takarmány- vagy tavaszi bükköny, mellé jellemzően facélia kerül. Ha ragaszkodnak a három komponenshez, akkor a harmadik is egy pillangós, a bíborhere. Az olajretket nem szeretjük a repcével közös kártevői miatt” – sorolja a gazdaságvezetője.
A vetést a kalászosok aratását követően a lehető leghamarabb elvégzik egy nagy területteljesítményű Horsh Prontóval. Az időjárás jellemzően lehetővé teszi a gyors kelést és egyenletes fedést. Ha őszi vetésű növény jön a zöldtrágya után, akkor a terminálás grubber, illetve tárcsa segítségével valósul meg. A téli talajtakarás még ebben a régióban is gyakorlatidegen, még támogatásért cserébe sem vállalják a gazdák.
Magyarországon a legfontosabb cél, hogy gyorsan kialakuljon egy egyenletes talajtakaró, amely hűti a felszínt, csökkenti a talaj párologtatását. A hézagosan kelt, elgyomosodott másodvetéssel inkább fogyasztjuk, mint gyarapítjuk a talaj vízkészletét. Lazító hatást is csak mérsékelten várhatunk az erre ajánlott fajoktól – két hónap alatt nem tud áthatolni a gyökerük a tömörödött talajokon. A tápanyagok feltárásában viszont mindenképpen hasznunkra lesz a másodvetés, különösen, ami a foszfort és a káliumot illeti.
Mára 125 ezer hektárra szűkült a repce országos vetésterülete, a szárazabb térségekből kiszorult a növény. Ahol azonban megérkezik az augusztus végi eső, ott rokona, az olajretek gyorsan kel, jól takar, magas a tápanyag- és nedvességtartalma, és kiválóan mobilizálja a foszfort. A bükköny nitrogénkötő, és egész jó, könnyen lebomló zöldtömeget ad – feltéve, hogy a fejlődése korai fázisában elegendő csapadékot kapott. A kettő együtt nagy biomasszatömeget tud képezni, és remek utóvetemény-hatással bír, mérhető többletet eredményeznek a kukoricában.
Más fajok, mint például a facélia, az erőteljes gyökérsav-kiválasztásuk miatt a tápanyagfeltárásban hatékonyak. A pohánkától nem várható nagy biomasszahozam, hiszen gyorsan generatív fázisba megy, tehát nem a levélzet, hanem a mag képzésére „koncentrál” a növény. Viszont gyors lebomlású, könnyen hozzáférhető szerves anyagot hagy hátra, ami látványosan emeli a talaj mikrobiális aktivitását, a talajéletet. Az elérhető fajok köre széles, keverékeik másmás területen mutatnak erősséget és gyengeséget – ne késlekedjünk ebben a kérdésben is a szaktanácsadónkhoz fordulni.
„Keresik a gazdálkodók a hazai nemesítésű és előállítású vetőmagokat, és ezekből a kukoricatermesztés visszaszorulásával egyre többet is termelnek a felkészült gazdaságokban. Az agrár-környezetgazdálkodásba vont területeken különösen népszerű ezek előállítása, hiszen ezek a növények minimális inputigényűek, tehát környezetkímélő a termesztésük. Nyáron mégsem dúskálunk a vetőmagban, hiszen a hazai előállítás 90 százaléka külföldön értékesül” – mondja Zsombik László.
A hazai kínálatban döntően Magyarországon előállított bükkönyök (szöszös, tavaszi) vannak, ugyanez igaz a homoki zabra, a pohánkára és a csillagfürtre is, míg az olajretek és a facélia nagyobb arányban származik külföldről. Az a szűk termelői réteg, amelyik tudatosan készül a másodvetésre, már kora tavasszal beszerzi a céljaira alkalmas keveréket, a többi gazdálkodónak pedig jut, ami jut.
„Ma ebből még senki nem csinál gondot, hiszen elfogadható vis maiornak a ki nem kelt másodvetés. Nincsenek illúzióim. A magyar gyakorlatban akkor lesz becsülete a takarónövénynek, ha majd környezetterhelési mutatók alapján fogják osztani a támogatást, aminek a sarokköve az üvegházhatású gázok megkötése lesz. Márpedig a zöldtrágyanövények hatékonyan kötik meg a szén-dioxidot.” Zsombik László szerint ez az idő hamarabb eljön, mint szeretnénk…
Gönczi Krisztina
