A cikkben felelevenítjük a fontosabb kór- és kártevőket, illetve az ellenük való védekezés lehetőségeit. A kalászostechnológia egyre inkább tolódik az őszi gyomirtás irányába; ennek egyik fontos oka a klímaváltozás, az enyhe telek következtében ugyanis a T1-es és T2-es gyomnövények jelentős kártételt okozhatnak a gazdálkodóknak, ezért fontos, hogy minél korábban kikapcsoljuk őket a rendszerből.
Az őszi gyomirtásnak számos előnye van. Hatékonyan, már nagyon korai fázisban kikapcsolhatjuk a T1-es és T2-es gyomokat az állományban, így nem vonnak el tápanyagot és vizet a kultúrnövénytől. Ősszel még fejletlenebbek a gyomnövények, így a gyomirtó szerek sokkal jobb hatékonysággal irtják ezeket, mint a fejlett állapotuk esetén. Például a tavaszi gyomirtás idején a veronikafélék már gyakran bimbósvirágzó állapotban vannak, ezáltal jobban ellenállnak a gyomirtó szereknek. A kezelés idejének meghatározásakor vegyük figyelembe a gyomnövények és a kultúrnövény fenológiai stádiumát, illetve figyeljünk a hőmérsékletre is, hogy a gyomirtó szerek megfelelően tudjanak működni.
Hatóanyag-választás
Előzetesen fel kell mérni a területen előforduló gyomflórát. A gyomok összetétele alapján célszerű a hatóanyagokat megválasztani, akár ősszel, akár tavasszal végezzük a gyomirtást. Az árpatermesztés szempontjából fontosabb gyomnövény a T1-es tyúkhúr (Stellaria media), a veronikafélék (Veronica ssp.), az árvacsalánfélék (Lamium ssp.), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), a T2-es pipacs (Papaver rhoeas), a pipitérfélék (Anthemis ssp.), a ragadós galaj (Galium aperine), az egyszikű nagy széltippan (Apera spica-venti), a sebforrasztó zsombor, (Sisymbrium sophia), a kék búzavirág (Centaurea Cyanus), az ebszékfű (Matricaria inodora), az egyszikű parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides), az évelő egyszikű angolperje (Lolium perenne), az olaszperje (Lolium multiflorum) és a szintén egyszikű hélazab (Avena fatua).
Amennyiben az ősz folyamán levéltetvek lepték el az állományt, és nem védekeztünk ellenük, számolnunk kell az árpa és búza sárga törpülés vírusával. Nagyon fontos az ősz folyamán figyelemmel kísérni a levéltetvek megjelenését az állományban. A fajtaválasztásnak is fontos szerepe van a vírusok elleni védekezésben, célszerű ellenálló fajtákat választani.
Tavasszal sem tétlenkedhetünk a növényvédelem terén
A tavasz során nagy figyelmet kell fordítani a gombás betegségek elleni védekezésre. A leggyakoribb gombás betegség az árpakultúrában, amely egyben a többi termesztett kalászos növénynek is jelentős betegsége, a fuzárium (Fusarium graminearum, Fusarium culmorum), amely fertőzheti a szárat, illetve kalászt is, valamint a lisztharmat (Erysiphe graminis), a pirenofóra (Pyrenophora graminea, Pyrenophora tritici-repentis), a rozsda (Puccinia triticina, Puccinia striiformis, Puccinia graminis).
A rozsdabetegségek esetén megkülönböztetjük a vörös-, sárga- és feketerozsdát. A lisztharmat esetében a melegebb, szárazabb, de párás tavaszokon számíthatunk erős fertőzésre. A szeptóriának szüksége van a hosszabb ideig tartó levélfelület-nedvességre a csírázásához. A pirenofóra hűvösebb, nedves tavaszokon okozhat jelentős fertőzést. A rozsdagombák okozta fertőzéshez meleg, csapadékos tavaszra van szükség.
A kalászfuzáriózis kialakulásához a kalászhányástól virágzásig tartó időszakban csapadékra van szükség. Elengedhetetlen ellene a védekezés a toxinszennyezés veszélye miatt. Mindegyik gombás betegségnél elmondható, hogy a túlzott nitrogénadagolás segíti a betegségek kialakulását, továbbá fontos megemlíteni a zászlós levél kiemelt védelmét, ugyanis az asszimiláták jelentős részét a zászlós levél termeli meg.
A kémiai védekezés során rendelkezésünkre állnak a triazolok csoportjába tartozó hatóanyagok, például a tetrakonazol, tebukonazol, protiokonazol stb., a strobilurinok közé tartozó azoxistrobin, triloxistrobin stb., az SDHI-csoportba tartozó fluopiram, bixafén stb. Ajánlott egyszerre több hatóanyagok alkalmazni a védekezés során a jobb hatékonyság érdekében. A kalászfuzáriózis elleni védekezés esetén célszerű a fúvókák cseréje a jobb permetléfedés elérése céljából. A felszívódó hatóanyagok esetén is nagyon fontos a megfelelő fedés.
A vetésfehérítő kártétele
A gombák által okozott betegségek mellett jelentős kártevői és nagy termésveszteséget okozhatnak a vetésfehérítő bogarak. A levelek hámozgatásával csökkentik az asszimilációs felületet, ami a termésmennyiségben is megmutatkozik. Fontos a rajzásuk nyomon követése és a megfelelő időben elvégzett kémiai védekezés. Sajnos előfordul, hogy a kártevők visszatelepülnek az állományba, ezért ismételt kezelésre is szükség lehet. Az ellenük használható hatóanyag a piretroidok közé tartozó tau-fluvalinát, lambda-cihalotrin, cipermetrin, deltametrin, gamma-cihalotrin, eszfenvalerát, a neonikotinoidok közé tartozó acetamipirid.
A vetésfehérítő bogarak mellett a gabonapoloskák, levéltetvek és szipolyok is megjelenhetnek tavasszal az állományban. Ezek a kártevők a szemekben okoznak kártételt, ezért mindenképp monitorozni kell a jelenlétüket. A korábban felsorolt vetésfehérítő bogarak ellen használható hatóanyagok ellenük is alkalmazhatók.
Hasonlóan a többi kalászoskultúrához, az árpa esetén is elmondható, hogy a gombás betegségek elleni védekezésnek kiemelt szerepe van, ez különösen igaz a fuzárium elleni védekezésre, a humántoxikológiai vonatkozása miatt. A gyomirtás az enyhe teleknek köszönhetően egyre inkább áttevődik az őszi időszakra; amennyiben az időjárás megengedi, azt így tehát célszerű már az ősszel elvégezni, ezzel elkerülve a gyomnövény és a kultúrnövény közti konkurenciát.
Mindenkinek sikeres gazdálkodást kívánok!
SZERZŐ: BOZI JÓZSEF NÖVÉNYORVOS • AGRO APOTÉKA KFT.
