Rövid tenyészidejű kukoricahibridek (FAO 200–299) biztató eredményekkel
A kukorica az egyik legnagyobb területen termesztett gabonanövényünk, még úgy is, hogy az utóbbi években a korábbi mintegy 1,1–1,2 millió hektáros vetésterülete szemmel láthatóan lecsökkent, „népszerűsége”, termesztési kedve alábbhagyott, egyrészt a piaci viszontagságok, másrészt a rapszodikus időjárási körülmények következtében.
Visszaesett a termőterület
A 2023. évi adatok alapján a termőterület a korábbi 2/3-ra esett vissza, ami érthető, hiszen míg 10 évvel ezelőtt ezt a növényt biztonságosan lehetett termeszteni és értékesíteni, manapság már ez nem állítható ilyen egyértelműen (1., 2. ábra). Egyre gyakoribbak és egyre hosszabbak a forró, csapadékmentes időszakok, és most már nemcsak a kukorica érésének idején, amikor a magas hőmérséklet még akár hasznos is lehet, hanem már a virágzást megelőző időszaktól szinte egészen őszig.
Pedig a kukorica fontos takarmánynövényünk, sokoldalú felhasználási lehetőségei közismertek, ahol pedig állattartással foglalkoznak, ott az abraktakarmány igen fontos részét képezi. Ezek alapján termesztését nagyon nehéz nélkülözni vagy más növénnyel kiváltani, helyettesíteni. A kukorica jövedelmező termesztésének azonban sok összetevője van, melyből egyik nagyon fontos az adottságainkhoz, termesztési színvonalunkhoz leginkább alkalmazkodó genotípus, azaz hibrid kiválasztása. Hazánkban napjainkban 400-nál is több a Nébih által vizsgált és magyarországi termesztésre, forgalomba hozatalra engedélyezett hibridek száma. A termelőknek nehéz dönteniük, több szempontot is mérlegelni kell.
A kukorica vegetációs vízigénye 450–550 mm, amelynek a növény egyes fenológiai szakaszában fellépő vízigényéhez igazodva, kiegyenlítetten kellene érkeznie. Sajnos ez már régóta nincs így, hiszen az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján összeállított diagramon látszik, hogy ha közel 30 év csapadékeloszlását nézzük, akkor nagyságrendileg 365–367 mm hullott az április–szeptemberi időszakban, ami sok év átlagában is alulmarad a kukorica igényelt vízmennyiségének (3. ábra).
Kukoricahibrid-változatok
A kukoricahibrideket tenyészidejük hossza alapján kilenc csoportba is sorolhatjuk, amelyet egy nemzetközi jelzőszámmal, a FAO-számmal jelölünk. Nagyon fontos jellemzője ez az adott hibridnek, hiszen belőle következtethetünk az adott genotípus tenyészidejének hosszára, hiszen nem mindegy, hogy mennyi idő alatt lesz betakarításra alkalmas a kukorica a vetéstől számítva.
Az alábbi FAO-számokkal jellemezhetők az egyes fajták és hibridek a világban:
‑ FAO 100–199: szuperkorai kukoricák, amelyek kicsivel több mint 3 hónap alatt termést hoznak. Igen rövid tenyészidejük miatt azonban nagy termést nem képesek fejleszteni, így Magyarországon nincs létjogosultságuk. ‑ FAO 200–299: igen korai éréscsoportba tartozó hibridek. Tenyészidejük átlagosan 130–140 nap, termőképességük már nagyobb az előző csoporténál.
‑ FAO 300–399 (korai): a legnépszerűbb szemeskukorica-genotípusok hazánk éghajlati adottságai között, körülbelül 140–150 nap alatt teremnek. Nagy termésre (akár 12–15 t/ha) is képesek, így termesztésük jövedelmező.
‑ FAO 400–499 (középérésűek): hosszabb tenyészidejük (150–160 nap) miatt inkább már az ország délebbre fekvő részein, magasabb hőösszegek mellett érnek be biztonsággal. Termőképességük igen kiemelkedő.
A Kukorica Kör Egyesület 2025-ben is sok javaslatot tesz a kukoricaföldeken dolgozó nagyon sokféle érdekeltségű, tapasztalatú, végzettségű termelőnek, mert mindegyikük számára el kell juttatnunk a nekik megfelelő információt, számukra érthető formában, legyenek szakképesítés nélküli gazdálkodók vagy agrármérnökök.
Kulcsüzenetünk a megelőzés. Jelenleg sokkal inkább reaktív, mint proaktív a gazdatársadalom jelentős része. A megelőzéshez, az előre gondolkodáshoz szeretnénk minden lehetséges muníciót megadni a gazdáknak, és beléjük sulykolni, hogy például ahol egyszer előfordult fuzárium- vagy aszpergilluszfertőzés és aflatoxin, ott ezek újra jelentkeznek! Erre és a szárazságra sokszor csak annak bekövetkezte után reagálnak. Pedig egy átgondolt, megelőzési technológiákkal fölszerelkezett termelés esetén ezek a problémák kisebb mértékben hatnak negatívan a növényekre és a termelés jövedelmezőségére. Ehhez minden eszköz, termék, know-how, tudás adott – Magyarországon rendelkezésre áll a megfelelő technológia a megoldáshoz.
‑ FAO 500–599 (késői): ez az az éréscsoport, ami még hazánkban termeszthető, érésideje hosszú tenyészidejéből (160–170 nap) kiindulva így is október közepére, végére tehető, megkésett vetés esetén akár novemberre is átcsúszhat. Szemnedvesség-tartalmukat már biztonsággal nem vagy nagyon kis eséllyel képesek a betakarításkori 16–18%-ig leadni, így nagy zöldtömegük és csőtermésük miatt leginkább silókukoricaként vetik őket.
‑ Léteznek még a FAO 700–799, 800–899 és a 900–999 számú kukoricahibridek is, amelyek a miénknél melegebb időjárású, gyakorlatilag hideg téllel nem rendelkező országokban, régiókban termeszthetők.
Magyarországon kedvező vízleadási dinamikájuk, nagy termésük miatt leginkább a FAO 300–399 éréscsoportba tartozó hibridek terjedtek el a köztermesztésben, szárított szemes kukorica hasznosítására. A FAO 100–199 kukoricák kis termésük miatt nem jöhetnek szóba. A FAO 200–299 éréscsoportú hibridek korábban ugyancsak nem voltak mérvadóak a hazai kukoricatermesztésben, a nemesítésnek köszönhetően azonban termésátlaguk egyre emelkedett, így hasznosítási lehetőségeik is kibővültek.
A hosszú, fagymentes, sokáig enyhe őszök miatt másodvetésként is felmerült használatuk. Főleg azolyan gazdaságokban, ahol valamilyen takarmánykeverék (rozsos bükköny, őszi borsó egy kalászossal, esetleg tritikálé stb.) május közepi, végi silózása után szabadon maradt területet szeretnék hasznosítani. Egyre gyakoribb – főként, ha még az öntözés lehetősége is rendelkezésre áll a táblán – ilyenkor a kukorica vetése, amely akár szemesként, akár silókészítésre is betakarítható.
A közösen végzett kísérletek eredményei
A Debreceni Egyetem, az AKIT DTTI valamint a Farmsaat AG. 6 darab, FAO 200–299 éréscsoportba tartozó hibridet tesztelt 2024-ben, úgy, hogy mellettük két, a FAO 300–399 érésű, köztermesztésben már alkalmazott hibrid is beállításra került. Az eredmények igen biztatóak voltak, még ebben a száraz, meleg nyarú évjáratban is. A kisparcellás szántóföldi kísérlet a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar debreceni kísérleti területén került kialakításra, meszes csernozjom talajon.
A kísérleti terület időjárása 2024-ben forró és száraz volt, amely a kukorica éghajlati igényét csak részben elégítette ki. A kukorica vegetációs időszakának összesített csapadéka 192,6 mm (plusz 29,3 mm a vetés előtti áprilisban), a kukorica vegetációs időszakának átlaghőmérséklete 22,5 oC volt. Vetésük a kukorica optimális (április 10–25.) vetésidőszakán túl, április 29-éntörtént. Ilyen körülmények között az 1. táblázatban látható eredményeket kaptuk az összehasonlító kísérletben.
A termésképző elemek (csőparaméterek) eredményeiben nagy eltérések nem tapasztalhatóak a hosszabb és a rövidebb tenyészidejű hibridek között. Különösen kiemelhető a FAO 220 és a FAO 320 hibridek ezerszemtömege, amelyben alig mutatkozott eltérés (4. ábra).
A betakarítás szeptember 20-án történt, a terméseredmények is hasonló tendenciákat hoztak. A betakarításkori szemnedvességtartalmak is kedvezően alakultak, a rövidebb tenyészidejű hibridek a betakarítás idejére körülbelül 1-1,1%-kal kisebb nedvességtartalommal rendelkeztek (5. ábra).
A beltartalmi paraméterekben is kedvező eredményekkel szerepeltek a Farmsaat hibridek, amelyek 10% feletti fehérjetartalmukkal abraktakarmányoknak ajánlhatók (6., 7. ábra).
Változó klímánk szélsőséges hatásaihoz nagyon nehéz alkalmazkodnunk, viszont újabb megoldásokkal, újabb genotípusok termesztésbe vonásával esélyt adhatunk gazdálkodásunk jövedelmezőségének javításához. Erre adnak lehetőséget ezek az igen korai kukoricahibridek, amelyek akár másodvetésben az adott terület jobb hasznosítását teszik lehetővé, illetve időben vetve őket virágzásuk megelőzheti a nagyon forró, száraz nyári időszakot, így a termékenyülés is biztosabbá válhat. Hagyományokra alapozott kukoricatermesztésünket ennek függvényében nem biztos, hogy fel kell adnunk a jövőben, csupán a technológián és a fajtahasználaton érdemes változtatnunk.
SZERZŐ: DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP1 ADJUNKTUS, DR. SZABÓ ANDRÁS1 ADJUNKTUS, RAGULSZKY GÁBOR2
1DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET,
2FARMSAAT AG MAGYARORSZÁGI PARTNERE
