A termelők védelme agráradásvételi és vállalkozási szerződések esetén 2025-től
A 2010-es évek közepétől szorgalmazza mind az agrárkormányzat, mind a tudományos szféra a termelők, feldolgozók és kereskedők közötti vertikális integrációs formák kialakítását, illetve erősítését. A 2014-től hatályba lépő Ptk. ennek is megfelelve alakította át a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés korábbi szabályait, majd egy év múlva a mezőgazdasági termékpiacok szervezésével összefüggésben jelent meg törvényi szabályozás, amely 2025-től úgy változik, hogy azzal a termelők hathatósabb védelmét is célozza. Megjelenik a mezőgazdasági termeltetői szerződés mint új forma, de az agrárkormányzat még így is felhívja a termelők figyelmét a kiszolgáltatott helyzetbe kerülés veszélyére.
Ami 2014-től megváltozott
Belátható, hogy a jogalkotó a sajátos szerződési szabályokat a szerződés tárgyának figyelembevételével alakítja ki. A mezőgazdasági termékek forgalmára irányuló szabályok azonban a szerződés közvetlen tárgyán túlmenően a termelők és felvásárlók eltérő helyzete, valamint a mezőgazdasági termelés kockázatai miatt is egyediek. A korábbi Ptk. által 1977 óta szabályozott mezőgazdasági termékértékesítési szerződés lehetővé tette, hogy a felek a főkötelezettségeket meghaladó, teljesítést elősegítő szolgáltatásokat nyújthassanak egymásnak. A jogosult sokszor aktív módon segítette a termék létrehozását, de az előírások nyomán érvényesen csak írásban köthető szerződésből fakadóan a feleket akadályközlési kötelezettség terhelte.
A termelők helyzetének erősítése érdekében azok jogosultak voltak a szerződésben kikötött mennyiségnél 10%-kal kevesebbet teljesíteni a szerződésszegés terhének figyelmen kívül hagyása mellett. A rendszerváltás utáni agrárszerződések – amelyek a kooperációs kapcsolatok alapját képezik – alanyai egyik oldalon az agrár- és élelmiszer-termelők, másik oldalon a felvásárló és feldolgozóvállalatok (illetve adott esetben a közraktárak). Látszólag a 2014-ig hatályos normák a mezőgazdasági termelés sajátosságait messzemenőkig figyelembe vették, azonban azoktól a felek egyező akarattal eltérhettek. A felvásárlóknak, élelmiszeripari feldolgozóknak sokszor kiszolgáltatott termelők jelentős része nem volt abban a helyzetben, hogy ragaszkodhasson a törvény számára kedvező szabályaihoz.
Az „új” Ptk. 2014-es hatálybalépését követően az addig az adásvételi szerződések részét képező mezőgazdasági termékértékesítési szerződések rendszere megváltozott, és a gyakorlatban három részre vált szét, attól függően, hogy speciális adásvételi vagy vállalkozási jellegű szerződésről beszélhetünk-e.
2025-től új alapokon
2015-ben ezek a normák a termékpiaci törvény által kiegészültek. Mezőgazdasági termeltetési szerződéseket ez alapján leggyakrabban termelési rendszereket üzemeltető és bejegyzett integrátorszervezetek köthetnek. A gyakorlatban a termények termelő általi értékesítése esetén beszélhetünk betakarítás utáni és előtti felvásárlási szerződésekről, valamint vevő közreműködésével kötött adásvételi szerződésről. A jog a legtöbbször utólagosan tudja követni a társadalmi-gazdasági életben bekövetkező változásokat (az elmúlt években pedig számos ilyen volt), a bizonytalanságok ellensúlyozását a termelők jogi helyzetének erősítésével lehet csak elérni.
Az agrárkormányzat a termékpiaci törvény módosításával igyekszik elérni 2025. január elsejétől a termelők felvásárlókkal szembeni kiszolgáltatott helyzetének javítását, illetve a termeltetési szerződés bevezetésével megteremteni a közöttük lévő kapcsolatrendszer új alapjait. A jövő évtől a 30 napon túli, késedelmes fizetések közvetlen szankcionálására, kockázat-megosztási rendelkezések kötelező elemeinek, valamint például termelőknek járó ellenérték „eltüntetése” esetén foglalkozástól eltiltás szabályainak bevezetésére kerül majd sor.
Meghatározták továbbá a termeltetői szerződések fogalmát, kereteit, minimális formai és tartalmi kellékeit azzal, hogy termelési ágazatonként az abban működő elismert szakmaközi szervezet vagy annak hiányában a NAK kezdeményezésére az agrárminiszter mintaszerződéseket hagyhat jóvá, segítve a gazdasági szereplőknek. A módosított szabályok kizárólag a belföldi szereplők között létrejött kötelmekre alkalmazandóak.
Amikor adásvételi és amikor vállalkozási szerződés
Megkülönböztetünk saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést, valamint a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést. Azzal, aki mezőgazdasági termelő, és az általa használt földterületen a szerződés tárgyát képező terményt saját nevében és kockázatára termeli (mint eladó), e két szerződés(al-) típus kötendő. Ha a termelő saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására köt adásvételi szerződést, az a szerződéskötéskor már létező és/vagy a teljesítés idejére már beérő, meghízó stb. termék tulajdonjogának későbbi átruházására szolgál.
Abban az esetben viszont, ha a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására köt adásvételi szerződést, akkor a késleltetett tulajdonátruházáson kívül további kötelezettségek is terhelik a feleket. A későbbi vásárló ugyanis a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, és kapcsolódó tájékoztatás ad az eladónak, az eladó pedig ezt a szolgáltatást köteles igénybe venni. Az első két szerződéstípus a mezőgazdasági termelővel mint eladóval a termény betakarítása előtt is köthető.
Csak saját termelésű áru adásvétele
Saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött írásbeli adásvételi szerződés alanya a termelő és a felvásárló. Jellemzően elválik egymástól a szerződéskötés és a teljesítés időpontja. Az időjárásban jelentkező bizonytalanságok miatt a jog biztosítja az eladó számára az idő előtti teljesítés lehetőségét, feltéve, ha az eladó a teljesítés megkezdéséről az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosításával előzetesen értesíti a vevőt.
Ugyanakkor az általános szabályok szerint a jogosultnak nem kell teljesítenie előre a maga szolgáltatását. Ráadásul az eladó a szerződésben kikötött mennyiségnél 10%-kal kevesebbet is teljesíthet, anélkül, hogy ezt szerződésszegésnek kellene tekinteni. A felek e szabály alkalmazásától eltekinthetnek, vagy mindkét irányban eltérhetnek a 10%-os szabály alkalmazásától.
Jó, ha a termelő nyilatkozik arról, hogy az adott mezőgazdasági terményt termelőként saját nevében, saját kockázatára termeli, megjelölve egyedi azonosításra alkalmas módon azt a mezőgazdasági földterületeket, amelyen megtermelt terménnyel az eladó a szerződésben foglaltakat teljesíti. Szükséges továbbá, hogy a szerződő felek megállapodjanak a szerződés teljesítését akadályozó, ellenőrzési körön kívül eső okok vevő részére történő bejelentésének és igazolásának feltételeiről. A feleknek meg kell továbbá határozni a termény minőségét is, amelyet a későbbi viták elkerülése érdekében érdemes a magyar szabványhoz vagy egyéb jogszabályi előírásokhoz kötni.
A szerződésben jogszerűen kiköthető, hogy ha az eladó szolgáltatásra vis maior miatt egészben vagy részben nem képes, a hiányzó terményt teljesítés céljára nem köteles mástól beszerezni, és a termény átadása helyett más szolgáltatás nyújtására sem köteles. Szükséges, hogy a felek a szerződésben rendelkezzenek a teljesítési és minőségi vita rendezését illető szabályokról is. Ez a típusú szerződés általában egy gazdasági évre köthető, de általa tartós jogviszony is létesíthető.
Adásvételi szerződés a vevő közreműködésével
A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés esetén a termelő a maga termelte mezőgazdasági termény, termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat későbbi szállítását vállalja. A termeltető a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, és ehhez kapcsolódóan tájékoztatást és/vagy szaktanácsadást ad a termelőnek. Az eladónak, termelőnek nincs joga mellőzni a szolgáltatást, és figyelmen kívül hagyni a szolgáltatásra vonatkozó tájékoztatást. Az eladó kötelezettsége az is, hogy a szerződésben meghatározott ellenértéket fizessen a vevő teljesítést elősegítő szolgáltatásáért.
Gyakori, hogy a felvásárlással foglalkozó vállalkozások visszatérítendő szolgáltatásokkal vagy előleg nyújtásával segítik a gazdálkodót a termelés beindításában, ám a termelés kockázatát a termelő viseli. A termelő a termeltető által részére nyújtott előleget, illetve az egyéb szolgáltatás ellenértékét szintén köteles visszafizetni, illetőleg az ellenértékbe beszámítani még akkor is, ha a tényleges termés nem fedezi még az előleg vagy a nyújtott egyéb szolgáltatás ellenértékét sem. Ha utólag kiderül, hogy a termeltető fél részéről a termelő részére adott teljesítést elősegítő szolgáltatás minőségi hibában szenved, az így keletkezett kárért a termeltető is felelősséggel tartozik.
Mezőgazdasági vállalkozási szerződés
E típusú szerződésekben a felek szándéka termelőtevékenység révén történő termék-előállításra irányul. Alapesetben a nevelendő, hizlalandó állat például a megrendelő tulajdonát képezi, vagy a növénytermesztő tevékenységet a megrendelő földjén kell végezni. A vállalkozó a szerződésben előre meghatározott mód szerint kiszámolt díjra jogosult, amennyiben szerződésszerűen teljesít. A terményt vagy a felhizlalt/felnevelt állatot mind a megrendelő, mind annak közreműködője is átveheti.
Az állat vagy a termény betegsége miatt a mezőgazdasági vállalkozási szerződés ellehetetlenülhet. Teljes ellehetetlenülésről beszélünk, ha minden elpusztul, részleges ellehetetlenülésről, ha a számítottnál kisebb az eredmény. A termény, illetve állat elpusztulásával kapcsolatos kockázatot a megrendelőnek kell viselni. A szerződésnek a növényzet, állatállomány betegsége miatti lehetetlenné válásáért nem felelős a vállalkozó, ha a megbetegedést az ellenőrzési körén kívüli elháríthatatlan ok idézte elő. Mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha korábban nem ismert betegség üti fel a fejét, ám nem mentesül, ha a máshol kialakult betegség terjedését meg tudta volna akadályozni, de késlekedett.
Ellehetetlenült szerződésnél – ha ezért egyik fél sem felelős – a vállalkozó díja attól függ, hogy kinek az érdekkörében merült fel a lehetetlenülés. Ha ennek oka mindkét félnél felmerült, a vállalkozót a díj arányos része illeti meg az elvégzett munka és költségei fejében. Amikor az ellehetetlenülésért egyik fél sem felelős, a felek közötti kockázatelosztás alapja az érdekkör. Ha a szerződés betegség miatti ellehetetlenülésénél a megbetegedést a vállalkozó ellenőrzési körén kívüli, elháríthatatlan ok idézte elő, és ezt be tudja bizonyítani, a vállalkozót arányos díj illeti meg.
A vis maiorra vonatkozó jelenlegi szabályozásról
A szerződő felek csak kivételes, külső és előre meg nem határozható okokra hivatkozással szabadulhatnak szerződéses kötelezettségeik teljesítése alól. Ha a felek közötti szerződés tartalmaz a nem kívánt helyzetre nézve rendelkezést, akkor a továbbiakban majd ezt kell követni. Ha nem, vagy a vis maiorra vonatkozó szabályok túl általánosak, akkor a jogkövetkezmények megállapításához a jogszabályokat és a bírói gyakorlatot kell figyelembe venni. A vis maior körébe tartozó események az érvényesen létrejött szerződés teljesítését emberi erővel el nem hárítható módon lehetetlenné teszik.
Ha valamely fél bizonyítja, hogy a „szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, előre nem látható körülmény okozta”, akkor nem köteles megtéríteni a másik fél esetleges kárait. Beszállítói láncok esetén gyakori, hogy a beszállítók a szerződésekben a kártérítési felelősségüket meghatározott összegre korlátozzák. Ha ilyen kikötést a szerződés nem tartalmaz, azonban a fenti okok valamelyikével összefüggésben a beszállító nem tud teljesíteni, lehetősége van bizonyítani, hogy a késedelmet és az annak folytán felmerült kárt rajta kívül álló körülmény okozta. Így mentesülhet a felelősség alól. Ha a vis maior lehetetlenné teszi a szerződés teljesítését, akkor a szerződés megszűnik. Ebben az esetben a teljesítés lehetetlenné válása előtt nyújtott szolgáltatás pénzbeli ellenértékét meg kell téríteni, a pénzbeli előlegek pedig visszajárnak.
Mindezen túl a bíróság valamely szerződő fél kérelmére módosíthatja a felek közötti jogviszonyt. Erre csak akkor kerülhet sor, ha tartós jogviszonyról van szó, és a szerződés megkötését követően előállott egy olyan körülmény, amely a szerződéskötéskor nem volt előrelátható, nem a szerződő fél idézte elő, nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe, és a körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené.
A termeltetői szerződésekre vonatkozó szabályok január 1-től
2025. január elsejétől a mezőgazdasági termeltetői szerződés a termelő és a termeltető közötti szerződéses kapcsolat egyik önkéntesen választható formája lesz. A szerződés akkor fog termeltetői szerződésnek minősülni az Agrárkamara idei tájékoztató kiadványa szerint, ha a felek tevékenységének összehangolása érdekében az ár megfizetésén túl kölcsönös kötelezettségvállalásokat is fog tartalmazni. A szerződés – amelyben a felek tevékenységeiket összehangolják – szállítási kötelezettséggel érintett termékek termeléséhez, előállításához kapcsolódó szolgáltatások nyújtására vonatkozó kölcsönös kötelezettségekről is rendelkezik.
Nem tekintendők termeltetői szerződésnek azok a szerződések, amelyek a mezőgazdasági termelő vagy termelők részére a szerződésben meghatározott ár megfizetésén felül további kötelezettségeket nem tartalmaznak. A kölcsönös kötelezettségvállalások olyan termékek termelésével és előállításával kapcsolatosak, amelyek szállítási kötelezettséggel érintettek, egyéb háttérmegállapodás nem köthető a termeltetői szerződés mellett.
A termeltetőket a Magyar Államkincstár kérésükre nyilvántartásba veszi, róluk és az általuk kötött termeltető szerződésekről nyilvántartást vezet. Mindennek az elkövetkező években jogi értelemben relevanciája lesz az agrár- és vidékfejlesztési pályázati felhívásoknál.
A megújuló szabályozás további elemeiről
A termelő felé a vele szerződéses kapcsolatban álló feldolgozónak, felvásárlónak, forgalmazónak a mezőgazdasági és élelmiszeripari termék ellenértékét az áru átvételétől számított harminc napot meg nem haladó módon ki kell fizetnie. Ennek feltétele, hogy a termelő által helyesen kiállított számla a feldolgozó, a felvásárló, illetve a forgalmazó részére az átvételt követő tizenöt napon belül átadásra kerüljön.
Ha a helyesen kiállított számlát az átvételt követő tizenöt napon túl bocsátják rendelkezésére, a termék ellenértékét a helyesen kiállított számla kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell kifizetni. Ha a felek folyamatos teljesítésben állapodnak meg, akkor a fizetési határidő a tárgyhónapi teljesítés tekintetében a tárgyhónapot követő 30. nap azzal, hogy a vevő a tárgyhónapot követő 5. napig a legalább tárgyhónapi teljesítés értéke 30%-nak megfelelő összeget megfizet a termék szolgáltatójának.
Szakmaközi szervezet által elfogadott, és az agrárminiszter által jóváhagyott – fizetési határidőt tartalmazó – mintaszerződés szerint kötött szerződésben a szerződők eltérhetnek a fizetési határidőre vonatkozó előírástól. A 2024. július 1-jén (szankciók tekintetében január 1-jén) hatályba lépett szabályozás szerint gyümölcs- és zöldségfélék, valamint sertés- és baromfihús-ágazatokban az adásvételi szerződések, valamint a mezőgazdasági vállalkozási szerződések esetén aki a termés betakarítása előtt mezőgazdasági termény vásárlására szerződést köt, annak mind eladói, mind pedig vevői oldalon számolnia kell azzal, hogy olyan termékre köt szerződést, amelynél fennállhat olyan esemény, ami a teljesítést korlátozza vagy kizárja (pl. egy súlyos természeti csapás).
Más szóval a termelőt csak közvetlenül magához a mezőgazdasági termelési tevékenységhez kapcsolódó kockázatok érintik, az ezen túlmutató kockázatokat pedig meg kell osztani a felek között, vagy ha a megállapodás szerint azokat a termelő viseli, akkor számára anyagilag vagy más módon kompenzálni szükséges.
A 2025. január 1-től hatályba lépő szabályozás szerint a tevékenységtől eltiltás azoknak a kereskedelmi vállalkozásoknak a tulajdonosait, illetve vezető tisztségviselőjét tiltja el a további ilyen jellegű tevékenységtől, amelyek a mezőgazdasági termelőktől megkapott áru ellenértékét nemcsak, hogy nem fizették meg, hanem ennek a fedezetét is elvonták a felszámolás vagy végelszámolás megkezdése előtt. Az eltiltást a cégbíróságnak jogi személy bejegyzése esetén kell figyelembe vennie jogerős elmarasztalás esetén.
SZERZŐ: CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ
