A bodza régóta gyűjtött növény, melynek minden részét használja a népgyógyászat. Elsősorban meghűlésre, láz- és fájdalomcsillapításra alkalmazták, kihasználva, hogy kiváló immunerősítő és viricid hatású. Emellett a bodzát mégis elsősorban a színanyagáért termesztjük, amelynek a felhasználása rendkívül széles körű.
Fajták, igények és körülmények
A fekete bodza (Sambucus nigra, Adoxaceae) termesztésbe vonása igazán az 1950–60-as években indult meg, majd a hazai termesztés a ’90-es években kezdett felfutni, ma pedig már 5–6000 ha-ra tehető a termőfelülete.
A fő termőtája
Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg mellett Fejér vármegye. Az alapfaj hazánkban őshonos, így ez ökológiai igény szempontjából szinte mindenhol termeszthető, de mint a legtöbb gyümölcsfaj, a legjobb termőhelyeken teljesedik ki a genetikai potenciálja. Az öntözést elméletileg nem igényli, de minőség- és mennyiségjavulással meghálálja. Termesztésben elsősorban a Haschberg fajta terjedt el, mely öntermékeny, és hűvösebb időjárás mellett is jól kötődő fajta. A termesztésbe vont dán nemesítésű fajtákat viszont – évjárattól függően – kötődési probléma jellemzi, de az is tény, hogy ezeknek a dán fajtáknak a korai érés és a nagyobb fürtméret az előnyük.
A bodza talajigénye a humuszban közepesen ellátott, levegős, de jó vízgazdálkodású vályog. A tápanyag-utánpótlására fokozottan kell ügyelni, mivel kifejezetten tápanyagigényes, nitrogén és kálium szempontjából egyaránt. A mikroelemek közül a Fe, Mn, Zn pótlását kell biztosítani, főleg, ha öntözött a termőterületünk.
Növényvédelmi alapok
A fekete bodza növényvédelme sem egyszerű, mivel saját levélatkája (Epitrimerus trilobus) és levéltetve (Aphis sambuci) van. Az őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) is előfordulhat rajta, továbbá a kétfoltos takácsatka (Tetranichus urticae) is okoz gazdasági károkat a bodzaültetvényekben. Emellett az amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea) is károsítja a lombját. Az utóbbi évek fő bogyókártevője a foltosszárnyú muslica (Drosophylla suzukii) és az ázsiai márványos poloska (Halyomorpha halys).
A szakirodalom szerint vannak még kártevői, de a növényvédelemhez a felsoroltak elleni védekezés adja az alapot. A kórokozók közül a vírusok (CLRV, ArMV, TBRV, TMV, CMV) mellett bakteriális (Pseudomonas flourescens, Pseudomonas syringae) és gombás betegségek is jelen vannak a hazai ültetvényekben. A lombon elsősorban a cerkospórás (Cercospora depazoides), aszkohitás (Ascochyta tenerrina), fillosztiktás (Phyllotsticta sambuci) és a fómás (Phoma sp.) levélfoltosság okoz gondot, míg a bogyón az antraknózis (Collectotrichum acutatum, Colletotrichum gleosporium), valamint a szürkepenész (Botrytis cinerea).
A virágzatban is jelentős a kórokozók jelenléte, a kutatások szerint ezek közül a legtipikusabb az Aspergillus flavus, a Cladosporium herbarum, a Trichothecium roseum, a Fusarium sambucinum és a Phoma sambuci-nigrae.
A kártevők és kórokozók károsításának mértéke évjáratfüggő. Párásabb, hűvösebb évjáratban a gombák, a levéltetvek és a foltosszárnyú muslica okoz problémát, míg a szárazabb, melegebb évjáratokban az atkák kártétele jelentősebb. Az új fajták megjelenésével a pollenizáció vet fel új kérdéseket, mely fontos kutatási terület lesz a jövőben.
Az árak ingadozása is befolyásolta a termelőket, hogy hogyan gondozzák a kertet
A bodzát a kevésbé igényes növényfajok közé sorolják, amit az utóbbi évek gyakorlata folyamatosan megcáfol, hiszen ahogy változik a klíma, és nő a bodza termőfelülete, úgy jelentkezett egyre több probléma ennél a növénynél.
Az elmúlt években a bodza ára ráadásul rendkívül hektikusan változott; míg a covid ideje alatt a 600 Ft/kg-os értékesítési árat is elérte, addig 2023-bancsak 80 Ft/kg-os árat kaptak érte a termelők. Az idén a 250 Ft/kg-os árat megadják érte, amely már a termesztők szerint is csábítóbb, mint az előző évi, bár a jelenlegi költségek mellett ez sem mondható a legjövedelmezőbb időszaknak.
Az ingadozó árak, a klímaváltozás, az új kártevők és kórokozók megjelenése jelentősen befolyásolta a bodzatermesztési kedvet, egyértelműen negatív irányba. Az idős ültetvényeket kivágták, a meglévő kertekben pedig minimalizálták a költségeket, amit elsősorban alulterheléssel értek el.
Az idei évben a kihajtás is korai volt, melyet egy hűvösebb, csapadékos periódus követett. A levéltetű-populáció gyors felszaporodása nem okozott olyan nagy gondot, mivel a korai nyár hamar beköszöntött, ráadásul szélsőségesen száraz, meleg és hosszú volt. A virágzás alatt csapadék még volt, ezért a cerkospórás fertőzés megtörtént, és ahol nem védekeztek, korai lombhullást okozott. Az atkák kártétele júniusra már látható volt, de ha a kezdeti peterakást sikerült megakadályozni, akkor az atka gazdasági kártételi szint alatt volt tartható.
A szárazság miatt a foltosszárnyú muslica előző évi bábjai nem tudtak kikelni, így gradáció nem volt. A 2024-es évben a legnagyobb problémát az aszály okozta, mert a tartós meleg és a vízhiány az érésben lévő fürtök hervadását és hullását okozta. A megmaradt bogyók pedig könnyűek és töppedtek voltak, ami jelentős terméskiesést okozott. A betakarítás korábban történt, de a színanyagképződés gyenge volt a magas hőmérséklet miatt. Az alulterhelés, az aszály, a termésdepresszió miatt a felvásárlási igény nagyobb lett, mint a kínálati oldal, így a felvásárlási árak emelkedtek.
Összességében, aki gondos gazdaként bánt a növényeivel, idén elégedett lehetett a bodzaterméssel és az árral. Reméljük, a jövő évben az árak és az időjárás is kedvező lesz a bodzatermesztők számára!
SZERZŐ: KAPONYÁS ILONA
