A talajok biológiai életereje az a hatékony talajművelő eszköz, amellyel ökosan gazdálkodva gazdagodhatunk
A „biológiai talajerő-gazdálkodó szakirányú mérnök/szakember továbbképzés 7 évvel ezelőtt indult a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Agrárkörnyezettani Tanszék jogelődjénél, a Szent István Egyetem Talajtani és Vízgazdálkodási Tanszékén.
Feladatunknak tekintjük a képzés során, hogy az 1800-as évek talaj fizikai kutatásainak 100 éve, az 1900-as évek szintetikus mű(vi)trágyákra épülő kémiai szemlélete után a 2000-es években, a „biológia évszázadában” a talajbiológiai tudást is beillesszük a jelenlegi ismeretek közé. Ezzel jól, jobban megbecsüljük a talajt, és vigyázunk az élettani törvényeinek, működésének a fenntartására, jobbítására. A cikksorozatban bemutatott szakdolgozatok eredményei a talajélet-egészség biológiai/ökológiai törvényszerűségeire és a lehetséges vizsgáló, monitorozó eszközök hasznosságára is számos példával szolgál.
A szakirányú képzés szakdolgozati témáinak és a vizsgálatok módszereinek összefoglalása
A 7 év alatt a biológiai talajerő-gazdálkodó mérnök/szakember képzés keretében a szakdolgozati munkák száma meghaladja az 50-et. Ezekből válogattunk, és tettük a cikksorozatban ismertté, a MezőHír szaklap által felajánlott különleges lehetőségként. A „biológiai talajerő-gazdagság” első, bevezető része a 2022-es év decemberi számában jelent meg, és két év után elértünk a befejező, 25. részhez.
A szakdolgozatok témája a mezőgazdasági és kertészeti gazdálkodás különböző, valós, gyakorlati helyzeteit mutatja be, és ezeknek a kérdéseire ad megoldásokat, hiteles példákkal. Az eddig bemutatott munkákat, azok témáit, az elvégzett vizsgáló módszereket, azok eredményeit és a levont következtetéseket is a talajok, a művelésmód és a növények szerint is összefoglaltuk, és az 1. táblázatban adjuk közre.
A talajok élettulajdonságainak a vizsgálata a dolgozatokban lehetőség szerint ismert, jól kidolgozott és/vagy szabványokkal is alátámasztott módszerekkel történt. A feltett kiinduló kérdésekre az adott munkák során válaszok születtek, a levont következtetések segítik a további gazdálkodási gyakorlatokat, a tényleges és hatékony talajművelést. Egyes tesztekhez laboratóriumi körülményekre volt szükség, de a gazdák által elvégezhető, egyszerű, saját tesztek lehetőségére (pl. a gilisztaszám megállapításának a hasznosságára) is példákat mutattunk.
Nagyobb figyelmet!
Nemcsak a talajok különbözőségeire világítottak ezek a munkák rá, de az is igazolódott, hogy a növények és a főleg a növény-mikroba kapcsolatok is olyan tényezők, amelyekre nagyobb figyelmet kell fordítani. Egy azonos növényfajtához tartozó 3 különböző kukoricahibrid is az élettani tulajdonságai által adhat egyedi választ ugyanabban a talajban ugyanolyan növénykezelés hatására (20. rész). A növényekkel össze kell hangolni a talajból adódó különbségeket, hiszen a növények a növekedésükhöz csakis a talajból válogathatnak, és onnan kaphatják meg a tápelemfeltárásban és -védelemben is jótékony mikroorganizmusokat a természeti rendszerekben.
Ennek jelentősége és a gyakorlati haszna felértékelődhet például az egyre gyakoribbá váló környezeti stresszhatások során, amikor a toleráns fajták és a jótékony, a károsító tényezőket kivédeni tudó mikroorganizmusok együttműködése lehet nagy segítség. A talajok állapotát veszélyeztető és a szerkezetromboló tényezők közül kiemelt fontosságú a talajművelés tömörítő hatása és az idők során létrejött eketalpréteg kialakulása (19. rész).
A javításban, a talaj lazításában a takarónövények vehetnek részt úgy, hogy azokkal egyidejűleg lesznek átjárhatóbb mélységi talajrétegek, több lesz a felvehető növényi tápelem, és a talajbiológiai aktivitás is erősödik. A céltudatos takarónövény-kiválasztást ezért segíteni kell, és összehangolni egyéb talajtani, gazdanövényfüggő és/vagy gazdaságossági szempontok szerint. A bemutatott internetes kiválasztószoftver használható eszköz lehet a többféle elvárás szerinti takarónövények összeállításánál (13. rész).
A siker érdekében
A sikeres termesztés érdekében a gyomokra figyelés, azok kizárása (eliminálása) az egyik legkorábbi igény a talajművelési technikák és a szántásos mezőgazdasági gyakorlatok kialakulásánál. Az egyidejű talajbolygatás széncsökkentő technikáját akkoriban a szántás jelentős mennyiségű szervestrágya-bevitellel kompenzálta. A klímaváltozás felhívta a figyelmet a szénvesztés és a szántás közötti kapcsolatokra, és ezért a szántás, talajforgatás elhagyására, a „no-till” megoldásokra buzdít. Számos tanulmány bizonyítja ennek az irányzatnak a hasznosságát a talajok élettani tulajdonságaira, a talajéleterő megújítására. A gyökerek a leghasznosabb talajlazító és feltáró eszközök, így a takarónövényekkel szántás és „vas nélkül” valósulhat meg a tényleges talajművelés.
A takarónövényeket azonban a főtermés vetése előtt általában ki kell iktatni (determinálni), amihez a gyomirtó szerek alkalmazása gyors és egyszerű megoldást kínál. A glifozát mint a növényi (és az emberi) anyagcserét is befolyásoló vegyi anyag, számos nem várt hatást is okoz a talaj-növény-állat-ember táplálékláncban. A cikksorozatból napjaink igencsak aktuális kérdéseként több dolgozat is ezekre hívta fel a figyelmet (2., 3., 4. rész). Azt is igazolni lehetett, hogy a glifozát elhagyásával, kizárásával is lehetséges volt a gyomokkal való küzdelem, egy gyenge humusztartalmú talajon a no-till-átállás során.
Biztattunk mindenkit arra, hogy a gazdálkodók a saját tapasztalataik bővülésével vállalják fel ezt az új szemléletet és gyakorlatot, még akkor is, ha sok a bizonytalansági tényező, a víz jelent(het)i a korlátot, és még a vadkárok is nehezítik a célszerű művelésváltást (17., 18. rész). A környezetvédelmi, de talaj-emberi egészség szempontjai miatt egyre terjedő ökológiai körülmények között a gyomszabályozás lehet csak a használható megoldás, amit különböző takarónövény-keverékekkel lehet elérni.
A keverékekben általános elvárás, hogy lehetőség szerint azok tartalmazzanak biológiai nitrogénkötésre alkalmas pillangós növényeket; a talajok porozitását biztosító és a nagy vízbefogadó-megtartó képességű egyszikű fűféléket; de legyenek olyan kétszikűek is, amelyek gyökere az „ásónyomként” elemzett 20–30 cm-nél is mélyebb talajrétegekből tudja felhozni a szükséges tápanyagokat.
A cikksorozat szerint mindössze minimális terméskieséssel lehetett a takarónövényeket alkalmazni ökológiai körülmények között. A hiányzó termést pedig ellensúlyozza gazdaságossági szempontból is a jobb talajállapot, a költséges növényvédő szerek kizárása vagy a biológiai módszerekkel történő helyettesítése és ezáltal a saját egészségünk lehetséges jobb állapota is (a cikksorozat 22., 23. része szerint).
Más szempontok
A cikksorozat egyik célja szerint demonstráltuk a lehetséges talajbiológiai vizsgálómódszerek hasznát, használhatóságát abban, hogy a talajainkról többet tudhassunk meg, a különböző fizikai-kémiai tulajdonságokhoz a szintén lényegesnek gondolt biológiai vizsgálati eredményeket is társítsuk. Ezáltal egy komplex, összetett szemlélet szerint nemcsak a termésre, de az úgynevezett „ökoszisztéma-szolgáltatásokra” is figyelemmel lehetünk, és az adott talaj saját, önálló képességeit minél jobban ki- vagy felhasználhatjuk. A biológiai vizsgálómódszereket egy korábbi táblázatban foglaltuk össze a 9. részben.
A 2. táblázatból látható, hogy már az egyszerű mikroszkópos vizsgálattal is sokféle ismeretünk lehet.
Kiszűrhető például, hogy növénykárosító (predátor) vagy „csak” a baktériumokat fogyasztó és így extra tápanyagok feltáró jótékony fonálférgek (nematódák) vannak-e jelen a talajainkban; találunk-e olyan sugárgombákat (Actinomyces baktériumokat), amelyek a talajimmunitáshoz és a talajeredetű patogén gombák távoltartásához járulnak hozzá?
A talajok enzimvizsgálatai a tápanyagfeltárási képességről (pl. a cukor- vagy a foszforhasznosításról) informálnak. Vannak a talajok egész rendszerének a működőképességére utaló vizsgálati módszerek, így például a cellulózlebontó képesség, amit laboratóriumi módszereken túl a gazda saját maga is vizsgálhat. Az Ásd el az alsóneműd vagy a teafiltereidet! módszernek már hazai és nemzetközi adatbázisa is elérhető. A vizsgálati eljárásokkal is felértékelődik a talajnak mint fontos családtagnak a pontosabb megismerési igénye. A korábbi mondás szerint ugyanis a talajt unokáinktól vettük kölcsön, azt jó állapotban kell(ene) megőrizni és átadni.
Megfontolandó tanítások, útmutatások a cikksorozatból szemezgetve
Az eddigi összefoglalás alapján is látható, hogy a biológiai talajerővel kapcsolatban a képzés során és a szakdolgozatok készítésével is számos új eredmény született, ami növeli az ismereteinket, szemléletünket, és kijelöli, pontosítja a további irányokat is. Néhány, a cikksorozatban bemutatott és kiemelt ábra vagy fotó alapján mutatjuk ezt be.
A kímélő talajműveléshez vezető megfontolandó lehetőségeket az 1. ábra foglalja össze a 3. részben.
A humuszanyagok a talajban igen fontos tényezők, hozzájárulnak a talajnak mindegyik lényeges tulajdonságához, így megőrzésük és/vagy gyarapításuk a klímaváltozási, globális kihívásokkal is kapcsolatos. A humusz javítja a talaj fizikai tulajdonságait (hőháztartását, vízmegőrző képességét), hozzájárul a tápelemek növényi felvételéhez és azok biogeokémiai körforgásához, a talajkémiai folyamatok által, és a talajbiológiát is felpörgetik a bontható szervesanyagok. A talajok hiányzó szerves anyagát csirketrágyákkal lehet pótolni. A kifejlesztett termékek egyszerre tartalmazhatnak talajegészséget javító és biokontroll tulajdonságú mikroorganizmusokat is, ezt demonstrálta a 1. kép. (a 21. részben).
Kiskerti körülmények között is vannak módszerek ahhoz, hogy egy-egy kezelés talajra kifejtett jóságát a gazdálkodó akár saját maga is észrevegye. A paradicsomtermesztésnél a növényekkel megvalósított talajtakarás mellett a szénamulcs jobb hatékonyságúnak bizonyult, különösen a földigiliszták számára, de az egyéb vizsgált talajbiológiai tulajdonságra is. Az ezt összegző 2. ábra a hagyományos műveléssel szemben vizsgálódott.
Az intenzív mezőgazdasági gyakorlat a talajok bolygatásával befolyásolja azok szerkezetét, ami közvetlen és közvetett hatásként van a talajok élettulajdonságaira, a talajbiota életére is. Leginkább azok az élőlények kitettek ennek, amelyek fizikailag sérülnek, mint az arbuszkuláris mikorrhiza (AM) gombahálózatok vagy a földigiliszták. A mikorrhiza gombák jótékony hatással vannak a talajok másodlagos szerkezetére, ami a víz hatására bekövetkező morzsa(ál)lékonysággal (az aggregátumstabilitással) is összefüggést mutat. A talajmorzsák stabilitását az AM gomba által kiválasztott glomalin biztosítja.
Kimutatást nyert, hogy a konvencionális, szántásra alapozott mezőgazdasági gyakorlattal szemben extenzív körülmények között a talajok biológiai javulása és a glomalin mennyisége is nagyobb lesz (1. grafikon, a 19. részből).
Összefoglalás, kitekintés
A talaj olyan életet adó és élettel teli közeg, amelynek állapota, élettulajdonságai és egészsége is közvetlenül és közvetve a táplálékainkra és az emberi egészségre is kihatással van. A biomassza- és az élelmiszer-termelő képességen túl a talajhoz számos egyéb jóléti, ökoszisztéma-szolgáltatás is kapcsolható. A talajélőlények az egész növény-környezet-állat-ember tápláléklánc egészségéhez hozzájárulnak. Itt ismételhető meg az az összegzés is, amely a cikksorozat 24. részéből ismert: a talaj tulajdonságait és minden szerepét, szolgáltatását az életünkben annak biológiai összetétele és aktivitása alapvetően meghatározza.
A biológiához a talajon élő ember is hozzáértendő, aki képes (lenne) ezeket a számára is lételemnek számító kedvező talajélettani adottságokat valóban fenntartható módon megbecsülni. A dolgozatokból készült közlemények többségéhez tipikus és jellemző, megfontolandó gondolatokat is társítottunk. Zárásul a „A Szaharán keresztül” folytatott francia-magyar talajbiológiai expedíció még mindig aktuális megállapítását idézzük a könyvből, Fehér Dániel szavaival: „A természet bölcs berendezése és a Teremtő alkotóereje az élet lehetőségét sokkal tágabb keretek között rendezte be, mint azt mi eddig a magunk véges és a természet tökéletességéhez mért kezdetleges módszereinkkel észlelni és eddigi felfogásunkkal elképzelni tudtuk”.
További információk, talajmonitoring-vizsgálati igények, szolgáltatások és biológiai alapokon is nyugvó szaktanácsadás a MATE Budai Campus Agrárkörnyezettani Tanszékén és a Bio-detecht Kft.-nél kérhetők, a [email protected] címen. A cikksorozatban bemutatott szakdolgozatok a hetedik éve indult, és a MATE Környezettudományi Intézetének Agrár-környezettani Tanszékén jelenleg is folyó biológiai talajerő-gazdálkodó szakirányú továbbképzés keretében készültek. Az oktatásról és a jelentkezésről az uni-mate.hu/képzés/content/biológiai-talajerő-gazdálkodási-szakmérnök-szakember-szakirányú-továbbképzés linken tájékozódhatnak.
Továbbra is várjuk leendő szakembereinket, hogy együtt erősíthessük az elkötelezett talajbiológusok táborát.
SOROZATSZERKESZTŐ ÉS ÍRTA: BIRÓ BORBÁLA, A BIOLÓGIAI TALAJERŐ-GAZDÁLKODÓ SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉS SZAK INDÍTÓJA ‑SZIE-MATE, BUDAPEST
