A mezőgazdaságot az ág is húzza – szoktuk mondani a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás, a terményárakat cibáló piaci ingadozások, a talajállapot-romlás és sok más tényező miatt. Ehhez még jön a rengeteg és bonyolult adminisztráció, ami az elektronikus Gazdálkodási Naplóval együtt komoly kihívás a gazdálkodással foglalkozóknak. Ezt felismerve kezdte el néhány informatikus kifejleszteni az Arasz agrárgazdálkodási naplót, amely mára itthon az egyik legnagyobb mezőgazdasági nyilvántartási, naplózási rendszerre vált. Érdekes és tanulságos történetük felvázolására kértük Börzsönyi Balázs ügyvezetőt.
Nem hitt az agráriumban, aztán megszerette
– Mi okozza a nagyobb fejtörést a gazdáknak, a mezőgazdasági adminisztráció mennyisége vagy a komplikált volta?
– Mindkettő komoly kihívás. A támogatási rendszerekkel, a különféle gazdálkodási programokkal együtt jár a sok adminisztráció, és ez nagyon bonyolult sok esetben. Aztán számottevő az ismétlődés is: hogyha nincs egy logikusan, praktikusan megalkotott digitális naplózási program, akkor egy-egy szezonon belül a táblákon ugyanazokat a műveleteket, adminisztrációt újra és újra el kellene végezni. Mi ezt ismertük fel az elején, és olyan programot akartunk a gazdák, szaktanácsadók kezébe adni, amit szinte azonnal megtanulhatnak, átveszi helyettük a felesleges ismétlődő adatrögzítéseket, ráadásul a jogszabályokhoz igazítja a munkát.
– Pedig ön nem is agrárszakember, hanem informatikus mérnök. Hogyan lett a talán legnagyobb hazai agrárgazdálkodási napló kifejlesztője és üzemeltetője?
– Igazából az Arasz nem az én ötletem volt, egy barátomé. Ő mondogatta nekem, hogy a gazdaságoknak szükségük van egy digitális agrárgazdálkodási naplóra, csináljuk meg. Én nem láttam benne sem az üzletet, sem a kihívást, hiszen nem is tudtam, mi folyik a mezőgazdaságban. Aztán letett elém egy kb. százoldalas dokumentumot, abban szépen mindent levezetett, kimutatta, miért van értelme, és miért lesz piaca.
– Honnan tudhatta, hogy lesz piaca?
– Onnan, és ezt kezdettől magam is szem előtt tartom mind a mai napig, hogy abból indultunk ki, amire a gazdának tényleg szüksége van. Nem kellenek csillivilli képernyőfelületek,
lassan letölthető képek, nem szabad bonyolult, nehezen kezelhető operatív felületek csinálni – az kell, hogy a gazda a fárasztó művelet végén vagy a szaktanácsadó a sokadik ügyfélnél is könnyen, gyorsan, praktikusan megoldhassa a naplózást. Végül lelkesen nekifogtunk, javítgattuk, egyszerűsítettük és fejlesztettük a rendszert úgy, hogy a fejlesztéssel párhuzamosan élesben ment, így a visszajelzésekből folyamatosan tudtuk csiszolni.
Azóta nemcsak beletanultam kicsit a mezőgazdaságba, de megtanultam, milyen izgalmas, korszerű, sokrétű ágazat és tudományág. Többet kellene tanítani róla a fiataloknak, mert sokakban még mindig az a kép van erről az ágazatról, hogy elmaradott, gumicsizmás, régi világ. Valójában egy kibontakozó szupermodern szektor, amelyben hatalmas a digitalizáció jelentősége és fejlődési tere.
– Gyorsan terjedt az Arasz híre?
– Egyáltalán nem. Az első évben talán tíz, a másodikban talán húsz-harminc ügyfelünk volt, mondtam is magamban, na, akkor ez megmarad mellékállásnak. Csakhogy közben láttuk, hogy ennél sokkal többen jönnek el a bemutatóinkra, és nagyon sokan rábólintanak, akarják az Arasz naplózási rendszerét. Vagyis van rá igény, van rá fogadókészség, van egy jó termék – de akkor miért nincs ügyfelünk? Rájöttünk, hogy nem tudunk eladni, nem értünk hozzá, és a marketinget is rosszul csináltuk: például nem hívtuk vissza az érdeklődőket rendezvény után, rossz volt az árazásunk is… Mióta ezt megtanultuk, megváltoztattuk tízből hét-nyolc érdeklődő megvásárolja a rendszert, így ugrásszerűen nőtt az ügyfélkör. Ebben benne van a versenyképes ár, a jól működő marketing és az, hogy az ügyfeleink nagyon lelkesen ajánlják tovább a rendszerünket… erre vagyunk most talán a legbüszkébbek. Nem akarok konkrét számokat mondani, de sok ezer naplót kezelünk több száz gazdálkodó és szaktanácsadó ügyféllel.
Amit nem lehet lemásolni…
– Az sem csökkenti az érdeklődést, hogy időközben több más, hasonló profilú cég jelent meg, illetve a Nébih csinált egy ingyenes gazdálkodási naplót?
– Az ellenkezőjét tapasztaltuk. Azt, hogy egy-két kivétellel nem konkurensek: amikor megjelent az ingyenes állami, még többen jöttek hozzánk. Ennek sok oka van: az állami sokszor többlépcsősen leterhelt, így a gazda kétszer dolgozik, és ha már úgyis külső szoftvert használ, akkor nálunk az Araszba betáplálva az adatokat egy gombnyomással már az elektronikus Gazdálkodási Naplóba is feltöltheti. Azt is tapasztaljuk, hogy időről időre elkezdik másolni az Araszt, néha még a dizájn is hasonló. Volt, hogy gondolkodtunk rajta, tegyünk-e lépéseket, de mivel folyamatosan nő az ügyfélkör, úgy tűnik, lehet ezt-azt másolni, de azt a munkát, amit mi a gazdálkodók, szaktanácsadók jelzései alapján évekig finomítottunk, nem lehet egyik napról a másikra leutánozni.
– Ön, mint fejlesztő, tulajdonos miben összegzi az Arasz legfőbb erényét?
– Elsősorban abban, hogy egyszerűsíti, gyorsabbá, sőt pontosabbá és hatékonyabbá teszi a munkát. Tényleg nagyon gyorsan megtanulható, a frissítés automatikus, nem kell informatikus vagy szaktudás hozzá. Az egyik legnagyobb segítség az Egységes Kérelem Excel betöltése: mivel a táblaadatok lényegében általában változatlanok, nem kell mindent újra töltögetni, a rögzített adatokkal lehet gyorsan haladni. Néha úgy fogalmazunk, az Arasz már voltaképpen nem is állandó naplózás, inkább csak folyamatos vezetése a gazdálkodás aktuális eseményeinek, amit ráadásul az Arasz segít az aktuális jogszabályoknak megfelelően végezni! Továbbá az Arasz több gépről vezethető, a gazdaság több dolgozója beléphet egyszerre. Nagyon sokan szeretik benne a tápanyagtervezőt, mert gyors és könnyű a talajvizsgálati adatok behívása, jelentéshez is könnyű adatokat kinyerni.
– Szembetűnő, hogy nincsenek térképek az Araszban. Miért?
– Mert rájöttünk, hogy semmi szükség rá. A Gazdálkodási Naplóhoz nem kell, az állandóan betöltődő nagy képi állományokkal csak idegesítjük a felhasználót, mert lassítjuk a rendszert.
– Mondjuk, hogy semmit sem értek a gazdálkodáshoz; tegnap örököltem 100 hektár földet meg néhány tucat haszonállatot, alapítok egy céget szakemberekkel, és én szeretném vinni az adminisztrációt. Tényleg azt állítja, hogy három-öt nap alatt megtanulhatnám az Araszt?
– Azt. Ha lassan tanul, akkor egy hét. Akinek idegen az informatika meg az adminisztráció, legfeljebb annak egy hét.
Trollkodás helyett közösségi segítség
– Az Arasz közösségi médiás aktivitása is jelentős. Ez öröm vagy inkább probléma az állandó figyelem, felelősség miatt?
– Onnan kezdem, hogy az Araszt eleve úgy alkottuk meg – mert erre is igényt jeleztek a gazdálkodók –, hogy erőteljes legyen a szakmai támogatás, a helpdesk-szolgáltatás, az ügyfélszolgálat. Ma is így van, ha átnéz az irodám üvegfalán, látja, hogy két kolléga várja az akut hívásokat, és ha kell – például év végén, a bevallások, jelentések, leadások időszakában – én magam szintén beszállok az ügyfélszolgálatba. Garantáljuk, hogy 24 órán belül reagálunk a jelzésekre, kérdésekre, aztán azonnal vagy legalább pár napon belül megoldjuk a felmerülő feladatokat.
A rendszer másik erőssége, hogy nagyon sok és egyre több szaktanácsadó partnerünk van, aki ismeri, használja, így ők bevonhatók a gazdaságok felvetéseinek, problémájának a megoldásába. Szóval a közösségi média. Ott volt aggályom nekem is, hogy ha kialakítjuk az adatlapot, megindul majd a sajnos gyakorta tapasztalható ekézés, személyeskedés, öncélú kritika, trollkodás. Szerencsére ebben szintén az ellenkezőjét tapasztaljuk: az Arasz-felhasználók egy idő után elkezdték „elvenni”, azaz átvenni, kiegészíteni az ügyfélszolgálatos kollégáink munkáját. Segítik, tájékoztatják egymást, ötleteket adnak, kérdésekre válaszolnak. Ez nagy élmény, örülök neki.
– A szaktanácsadónak miért éri meg?
– Nekik nyilván nem a szakmai, jogi, szabályozási komplikációk jelentik a kihívást, hanem a munka mennyisége. Vagyis ők azzal nyernek az Arasszal, hogy több idejük marad a gazdaságokra vagy éppen a pihenésre. Nagyon szeretik, nem véletlen, hogy itt is nő a felhasználók száma, szerintem a névjegyzéki szaktanácsadók többsége Araszt használ.
– Említette, hogy a Nébih által hozzáférhetővé tett ingyenes rendszer sem vitte vagy tántorította el az Arasz meglévő és potenciális ügyfeleit, és hogy ma nagyon sokan külső szoftverről küldik az adatokat az állami nyilvántartásba. Milyen a kapcsolat ebben a szektorban, vagyis a digitális gazdálkodási naplózásban az állam és a piaci szereplők között?
– Talán az utóbbi időben jobb. Eleinte, amikor megjelent az állami, az nekünk – például a szintén nagyon jó színvonalú Agrovirnek is – elég sok pluszmunkát okozott, és nem a mi hibánkból. Nyilvánvaló, hogy ha külső szoftverekből lehet és kell feltölteni az állami rendszerekbe a naplózást, akkor összehangolható mechanizmusok kellenek. Így aztán jöttek a panaszok a mi felhasználóinktól, hogy hiába működik jól például az Arasz, nem boldogulnak a beküldéssel, vagy hogy gond van az adattal a beküldés után.
Azóta szerencsére van, akit fel tudunk hívni, és van is kommunikáció az állami és piaci oldal között. Összefoglalva, azt mondanám, hogy az állam a maga részéről biztosítja, ami az ő kötelessége: egy ingyenes felületet. És vagyunk egy páran a piaci szférában, akik ugyan nem vagyunk ingyenesek, de elérhető áron dolgozunk, és a megfizethető díj fejében szerintem elég jó és elég sok plusz szolgáltatást biztosítunk. És ezt a gazdaságok, szaktanácsadók is így látják, hiszen ezért fordulnak rengetegen a piaci szolgáltatókhoz. Egyébként szerintem a legtöbbször igaz, hogy a fizetős szolgáltatás jobb, mint azingyenes.
A kihívásból lehetőség lett
– Az eGN megjelenése sem jelentett törést a piacon?
– De, valóban, sokan abba is hagyták. Nekünk viszont inkább azt jelentette, hogy itt van egy új feladat a gazdáknak, amibe mi be tudunk lépni mint hatékony segítség. Így miközben többen kiszálltak a szektorból, nekünk nőtt az ügyfélkörünk. És nemcsak az operatív munkában segítettünk, hanem a beküldésben is, ami még az állami felületen sem mindig könnyű.
– Hogyan lehet egy ilyen szolgáltatást árazni? Vannak nyilván pár hektáros, de vannak több száz, ezer hektáros ügyfeleik is.
– Elárulom, én nem szeretek „elengedni” egyetlen potenciális partnert sem. A kis és közepes méretű gazdaságoknál általában a díjszabási tarifa az alap – ez egyébként a szántóknál pár száz forint hektáronként, nem egy vállalhatatlan összeg. A nagyoknál már inkább én kérdezek vissza: hogyan látják, mennyit tudnak-akarnak szánni a profi adminisztrációra, és akkor megkeressük a mindkét félnek legmegfelelőbb árat.
– Hogyan bírják mérnök-programozó munkaerő-utánpótlással? Egy informatikus 500–800 ezres fizetéssel indít, és itt, a nyugati határhoz közel (az interjút az Arasz szombathelyi irodájában rögzítettük – KZ) nyilván még inkább „fogni” kell a szakembereket.
– Valóban nem könnyű ebben a régióban, innen rengetegen járnak át értelmiségiek, szakmunkások Ausztriába háromszor-ötször annyi fizetésért. De mi kis cég vagyunk, heten visszük az Araszt, köztük én, és három éve még csak ketten voltunk. Nem aggódok. Ahogy én megtapasztaltam, milyen motiváló, inspiráló a mezőgazdasággal foglalkozni, úgy sok kollégám is megtanulta. Van olyan munkatársam, aki a banki szférából jött, ügyfélszolgálatos volt. Ma kiválóan érti mindazt, amit a gazdák segítéséhez tudni kell azagráriumban.
