Olajos magvak piaca
Az Észak- és Dél-Amerikában növekvő szójafelesleg nagyrészt Kínába áramlik. Az ország azonban a növekvő hústermelés miatt az olajos magvak egyik legnagyobb fogyasztója is, így az EU közvetlen versenytársa.
Kína messze a legnagyobb szójaimportőr, ez nem új hír. De az ország jelentősége a nemzetközi olajosmag-piacok szempontjából messze túlmutat a szójababon. Ha összeadjuk az összes olajosmag globális fogyasztását, akkor csak Kína a kereslet 23%-át adja. Ez 171 millió tonnás mennyiségnek felel meg. Ha a világpiacon a három legfontosabb olajos magra összpontosítunk (a szójabab, a repce és a napraforgó a forgalmazott olajos magvak mennyiségének 97%-át adja), Kína fogyasztása 141 millió tonnát tesz ki. A teljes globális fogyasztásból való részesedése ezen az alapon 27%-ra emelkedik.
Kína piaci jelentősége azonban nemcsak a tiszta fogyasztási adatoknak, hanem mindenekelőtt az import nagy jelentőségének köszönhető. Kína önellátási szintje az olajos magvak tekintetében az elmúlt tíz évben tovább csökkent, 26%-ról a közelmúltban mindössze 23%-ra. Ez pedig azt jelenti, hogy ma a világpiacon forgalmazott szója, napraforgó vagy repce tíz tonnájából majdnem hatot Kínába szállítanak. Mik a kilátások a következő hónapokra – mind Kínában, mind az exportőrök számára?
Kína gyakorolja a legnagyobb hatást a globális sertésállományra. Az USDA szerint az állatlétszám a közelmúltban a 2020-as 310 millió tonna és a 2024-es rekordévben közel 480 millió sertés között ingadozott.
Folyamatos olajosmag-termelés várható
Az Egyesült Államok pekingi mezőgazdasági attaséja nemrég megkockáztatott egy első előrejelzést az új, 2024/25-ös szezonra vonatkozóan, amely csak októberben kezdődik, de legkésőbb májusban az USDA „hivatalosan” is jelzi, hogy merre alakulhat a globális termés az új évben. Ettől kezdve a nemzetközi határidős piacok minden egyes új előrejelzéssel reagálnak a korábbi becslésváltozásaira.
Az amerikai piacfigyelő előrejelzésében azt feltételezi, hogy a szójabab, a repcemag és a napraforgó termelési adatai az előző évhez képest nagyjából stabilak maradnak. A hivatalos kínai statisztikai adatokkal ellentétben az amerikai mezőgazdasági attasé a 2023/24-es szójatermést nem rekordmagasra, 20,8 millió tonnára, hanem 19,7 millió tonnára teszi. Ezért nem támaszkodik a rekordterületről szóló (2 t/ha-os) csúcstermésről szóló jelentésekre.
A jelenlegi ártrend nem támasztja alá a terület jelentős bővítését: a kínai statisztikai hivatal szerint a hazai szójaárak 2023 ősze óta jelentősen csökkentek. Márciusban 677 USD/tonna szinten 15%-kal voltak alacsonyabbak az előző évi szintnél. Az amerikai elemző ugyanakkor médiajelentésekre hivatkozik, amelyek szerint a szójatermesztés állami támogatása több tartományban is legalább 740 USD/ha lesz 2024/25-ben. Ez a szint magasabb, mint a kukoricára nyújtott kifizetések, és ellensúlyozza a szója vetésterületének csökkenését.
Kína javítja importmérlegét
Nemcsak a 2023/24-es betakarítási mennyiségben, hanem a kínai importstatisztikákban is vannak eltérések. A 2023-as naptári évre vonatkozóan a vámhatóság könyveiben a szójabab behozatali mennyisége egy lefelé történő kiigazítás után alig kétszámjegyű. A szimbolikus 100 millió tonnás határérték így elkerülhető lesz. A vámhivatal nem indokolja a csökkentést. Valószínűleg ez is nehéz lesz: ha összeadjuk a Brazíliából, az USA-ból és Argentínából Kínába szállított mennyiségeket, akkor a végeredmény már 102 millió tonna, plusz néhány 100 ezer tonna kisebb forrásokból. Peking ezzel a manőverrel talán azt akarja leplezni, hogy az állítólagos rekordtermés ellenére a szükséges import tovább nő. Mostanra azonban az is világossá vált, hogy a Kína által bejelentett importmennyiségek már nem tekinthetők érvényesnek.
(fotó: pixabay.com)
Rekordszintű a szójalisztfogyasztás Kínában
A naptári év helyett a gazdasági évet alapul véve az amerikai piacfigyelő 2024/25-re 103 millió tonna szójabab stabil importkeresletet feltételez. Ez a feltételezés azon a várakozáson alapul, hogy a kínai állattenyésztési ágazat szójaliszt iránti kereslete a lisztárak csökkenése miatt rekordszintet, több mint 75 millió tonnát érhet el. Honnan származik majd a szükséges szójabab?
Tekintettel a közelmúlt dél-amerikai termésére, ez a kérdés jelenleg nem merül fel. A szubkontinens gazdálkodói a becslések szerint 222 millió tonna szójababot takarítottak be. A 20 millió tonnás növekedés az előző évhez képest olyan jelentős, hogy a régió készletei a 2024/25-ös szezon kezdetére valószínűleg ötéves csúcsra, 60 millió tonnára emelkednek. Ez önmagában elegendő a világpiac ellátására az amerikai betakarítás kezdetéig.
Ott viszont a szójabab területének növekedésére utaló jelek vannak. Az amerikai gazdák termesztési szándékairól március végén közzétett jelentésében az USDA arra számít, hogy a szója vetésterülete az előző évhez képest mintegy 1,2 millió hektárral, 35 millió hektárra nő. A feltételezett növekedés alapja a hazai olajsajtoló üzemek növekvő kereslete a biodízelgyártáshoz szükséges szójaolaj iránt. Az elmúlt öt év terméshozamai alapján ez 112–122 millió tonna (2023: 113 millió tonna) betakarítási potenciált eredményezne. Az USDA hagyományosan májusban közli az új gazdasági évre vonatkozó első betakarítási előrejelzést.
Brazília esetében a helyi ellátási hatóság (Conab) a közelmúltban a szójabab területének további, mintegy 500.000 hektárral 45,7 millió hektárra történő növekedését prognosztizálta. Ez azt jelenti, hogy a növekedés várhatóan a felére csökken a következő vetési szezonban. Ennek okaként a magas termelési költségeket, az alacsonyabb bevételeket és a termelők csökkenő árrését említették.
Kína vezető szerepet játszik a repcemagban is
Kína a harmadik legnagyobb repcetermelő (Kanada és az EU mögött), valamint a második legnagyobb repceimportőr és -fogyasztó (mindkettő az EU mögött). Emellett jelentős a repceolaj- és a repcemagliszt-felvásárlása is, amely a globális kereskedelem egyharmadát, illetve negyedét teszi ki. Ami számunkra az EU-ban még fontosabb, Kína a legnagyobb versenytárs a világpiacon.
A problémát a kínai felvásárlások kiszámíthatatlansága jelenti. Különösen a repcemag importja ingadozik jelentősen évről évre, függetlenül az ország saját repcetermésétől. Az elmúlt öt évben a vásárlások 1,7 és 5,3 millió tonna között mozogtak (a repcetermés tendenciaszerűen növekedett). Ez a repceolaj esetében kevésbé kifejezett, de még mindig észrevehető. Egyedül a repcemagliszt felvásárlási volumene növekszik lassan, de folyamatosan: a 2023/24-es évre 2,7 millió tonnát terveznek, ami a globális kereskedelem egynegyede.
Kína versenyez az EU-val a Kanadából és Ausztráliából származó árukért
Az ottani új betakarítások csak késő ősszel esedékesek. Az EU ezért kezdetben a saját termésében érdekelt. Az EU Bizottsága ezt 19,5 millió tonnára prognosztizálja (tavaly: 19,8 millió tonna). A magasabb terméshozamok várhatóan a 4%-os területcsökkenés hatásának felét ellensúlyozni fogják. A hangsúly ezután Ukrajnára tevődik át. Az év második felében a pótlólagos kereslet nagy részét ez fogja fedezni. Egy rossz termés esetén az EU és Kína egymás útjába kerülne a világpiacon. Ez azonban jelenleg nem tűnik valószínűnek. Az Ukrán Növényolaj-feldolgozók Szövetsége az idei repcetermést 4 millió tonnára becsüli, ami csak kevéssel marad el a 2023-as rekordévtől.
Kínában kettős a napraforgótermékek piaca
A napraforgómag hazai termését, amely a 2016/17-es rekordév óta csaknem felére, 1,7 millió tonnára csökkent, nagyrészt emberi fogyasztásra használják fel vagy exportálják (amit részben a felvásárlások ellensúlyoznak). A megtermelt olajat az élelmiszer-előállításban is felhasználják, az 1,6 millió tonnás feldolgozott mennyiség 84%-át a világpiaci felvásárlások fedezik.
Bár a napraforgóliszt takarmányozásban történő felhasználása 2018/19 óta megduplázódott, és 3,8 millió tonnára nőtt, ez alig 4%-át teszi ki a teljes hazai olajosmagliszt-fogyasztásnak. És Kína itt is a saját termelését sokszorosan meghaladó vásárlásoktól függ, amelyek 2023/24-ben várhatóan újabb csúcsot érnek el, 3,5 millió tonnával.
Kína befolyása az olajos magvak árára egyre növekszik
Kína a folyamatosan növekvő olajosmag-éhségét egyre inkább importból fedezi. A három fontos olajnövény, a szójabab, a repce és a napraforgó önellátási szintje (SSS) az évek során stabilan 27% körül maradt. Abszolút értékben azonban ez azt jelenti, hogy Kínának ma jó 30 millió tonnával több olajos magot kell vásárolnia, mint tíz évvel ezelőtt. A helyzet összességében jobb a kapcsolódó növényi olajok és lisztek esetében (SVG 86 és 93%). Az alacsony importkvóták ellenére azonban ezeken a területeken a világkereskedelem volumenének nagy része elmarad tőlük. Ez különösen igaz a repceolajra és -lisztre, valamint a napraforgólisztre. Ez azt jelenti, hogy a piaci helyzettől függően Kína importéhsége a világpiaci árak csökkenését és emelkedését is okozhatja.
A DLG CIKKE ALAPJÁN ÖSSZEÁLLÍTOTTA: FODOR MIHÁLY
