Az agrár-környezetgazdálkodási támogatás (AKG) 2004. évi bevezetése óta a magyar gazdatársadalom jelentős része megismerte a szűkített, a bővített és a teljes körű talajvizsgálat fogalmát. Időközben a támogatási ciklusok kiírásai már csak a bővített talajvizsgálatot hagyták meg a kötelezettségek között.
A talajvizsgálat nem „szükséges rossz”!
Sajnos még napjainkban is számos esetben találkozunk olyan gazdálkodókkal, akik a talajvizsgálatot szükséges rosszként értékelik, és semmilyen formában nem hasznosítják annak eredményeit a gyakorlatban. Náluk marad a hagyományos, „jól bevált gyakorlaton” alapuló gazdálkodás.
Az elmúlt pár év szélsőséges időjárása, termésbizonytalansága és a műtrágyaár-robbanás okán azonban előtérbe került a mezőgazdasági termelőknél a termőterületeik alaposabb megismerése és a talajvizsgálatok eredményeinek okszerű használata. A terepi és laboratóriumi vizsgálatok mögött húzódó mélyebb összefüggések megértéséhez célszerű talajos szakembert bevonni, de van pár olyan vizsgálat, melynek eredményét „laikusként” is értelmezni tudjuk.
A terepi vizsgálat előnye és folyamata
Az egyik legköltségmentesebb és legkönnyebben kivitelezhető terepi vizsgálat segítségével a kémhatástartományra tudunk következtetni. Nem szükséges hozzá más, csak háztartási sósav, melyet a talajmorzsára kell cseppenteni. Amennyiben elkezd pezsegni (szén-dioxid szabadul fel), akkor a talajunk meszet (CaCO3) tartalmaz, tehát a kémhatása nagyobb, mint 7. Minél jobban pezseg a talajra cseppentett sósav, annál inkább lúgos a talajunk. Abban az esetben, ha nem pezseg, akkor biztos, hogy a kémhatás valamilyen savanyú tartományban van. Ezzel a módszerrel pontos értéket nem kapunk, azonban egy aktuális állapotról tájékoztatást ad, és a táblánk több helyén tetszőlegesen elvégezhető, míg egy laborvizsgálat az 5 hektár átlagát mutatja.
A másik, bárki által könnyen elvégezhető vizsgálathoz egy ún. penetrométer (talajtömörség-mérő készülék) szükséges. Ezt a parcellánkon több ponton leszúrva meg tudjuk állapítani, hogy milyen mélységben van tömörödve a területünk – nehezebben vagy egyáltalán nem tudjuk tovább nyomni a készüléket, kialakult-e eketalp- vagy tárcsatalpréteg. Amennyiben tömődött réteget tapasztalunk, akkor egy megfelelő lazító – ami a lehető legkisebb mértékben keveri a talajt – használatával tudjuk redukálni a tömörödés levegő- és vízgazdálkodásra gyakorolt kedvezőtlen hatását. A lazító mellett fontos a nagy mennyiségű, erős gyökerek jelenléte, melyek aprítják, törik, darálják a talajt, csökkentve ezzel a tömörödött réteg kialakulásának kockázatát.
Laborvizsgálati eredmények
Az egyik, amit a gazdálkodók legelőször megnéznek, az a kémhatás, a pH. A vizsgálati módszer alapján megkülönböztetünk vizes (pH(H2O)) és kálium-kloridos (pH(KCl)) pH-t. A két mérés eredményei között – pH-tartománytól függően – 0,5–1,0 érték eltérés figyelhető meg a vizes pH javára. A fentebb említett bővített vizsgálati csomag a kálium-kloridos pH-értéket tartalmazza. Számos helyszíni pH-mérő készülék kapható, melyek a vizes pH-t mérik a terepen. Az előbb említett vizsgálatieredmény-eltérés miatt fontos fokozottan figyelni, hogy az azonos módszerrel végzett mérések eredményeit hasonlítsuk össze, ellenkező esetben nem reális képet kaphatunk a talajainkban bekövetkezett változásokról.
Semleges kémhatású a talajunk, ha a pH-értéke 6,8–7,2 között található, azonban nem ez a tápanyagfelvétel optimális tartománya, hanem a 6,5–7,0 közötti értéktartomány, tehát az enyhén savanyú kémhatás. Minél savanyúbb vagy lúgosabb a területünk talaja, annál jobban lecsökken a tápanyagok hasznosulásának lehetősége, és annál erőteljesebb a nehézfémek felvehetősége, azok annál mobilisabbá válnak.
Túlzott sótartalom
Az egyes vizsgálati paraméterek között jelentős összefüggés figyelhető meg, ahogy fentebb már részleteztük a CaCO3 és a pH-érték közötti korrelációt. A vízoldható összes sótartalom és a pH között is figyelhető meg kölcsönhatás. Amikor a vízoldható összes sótartalom eléri vagy meghaladja a 0,15%-os értéket, abban az esetben szoloncsákosnak nevezzük a talajt. Ilyenkor a pH értéke már 8 feletti.
Ez már egy szikesedési folyamat elindulására figyelmeztető mérték, tehát a másodlagos szikesedést okozó káros sók (nátrium és magnézium) túlzott jelenlétére utalhat.
Abban az esetben, ha 0,15%-ot meghaladó sótartalmat mutat a vizsgálati eredményünk, célszerű kiegészítő vizsgálatokat végeztetni. Ilyen a kicserélhető kationok mennyiségének vizsgálata, amely megmutatja a nátrium- (Na+), a kálium- (K+), a kalcium- (Ca2+) és a magnéziumionok (Mg2+) mennyiségét, melyből megtudhatjuk, hogy milyen kationok nagyobb mennyisége utalhat a magas összes sótartalomra.
Számos alkalommal találkoztunk azzal az esettel, hogy a magas sótartalom mögött szerencsére nem a szikesítő sók álltak, hanem a nagyon magas kalciumtartalom és az igen magas nitrit-nitrát-tartalom, ami egyértelműen a nem megfelelő mintavételi időpontra mutatott rá. A nagyon magas nitrit-nitrát-tartalom azt mutatja, hogy a nitrogénműtrágya kiszórása után nem történt meg a 100 napos várakozási idő betartása a mintavétel során. Ez nagyon jól érzékelteti a mintavétel helyes időpontjának és módszerének fontosságát.
Tápanyag- és humusztartalom
A kémhatáson kívül minden gazdálkodót érdekelni szokott a talajai tápanyag-ellátottsági állapota, valamint annak humusztartalma. A humusztartalom a talajok hosszú távú nitrogénszolgáltató képességét mutatja meg. A nitrogénellátottságot a hazai szaktanácsadási rendszerünkben a humusztartalom alapján osztályozzuk. Önmagában a humusztartalom nem ad ehhez elegendő információt, ugyanis az ellátottság megállapításához tudnunk kell, hogy milyen termőhelyi kategóriájú talajon gazdálkodunk, valamint az Arany-féle kötöttség értékét is figyelembe kell vennünk.
Fontos megjegyezni, hogy amikor egy talajvizsgálati jegyzőkönyv tápanyageredményeit nézzük, akkor a növény számára az adott körülmények között felvehető mennyiséget látjuk. Az ország több területén, különböző talajtípusokon végeztünk méréseket, melyekben összehasonlítottuk a felvehető tartalmat a teljes talajban található mennyiséggel. Általánosságban elmondható, hogy a talajban található teljes mennyiség 10–20-szorosa a növény által felvehetőnek, csak az adott körülmények között a növény nem fér hozzá. A műtrágyaárak drasztikus növekedése és a fenti raktáron lévő nagy mennyiségek ismerete okán sok savanyú területen gazdálkodó mezőgazdasági termelő szakított a hagyományos műtrágya-kijuttatási gyakorlatával, és inkább a pH emelésével és kisebb műtrágyadózisokkal próbált meg egy költséghatékonyabb tápanyag-utánpótlást folytatni.
A bővített laborvizsgálati eredmények viszonylag pontos képet adnak egy 5 hektáros terület felső 0–30 cm-es rétegének átlagos állapotáról. A talajtakarónk azonban 5 hektáron belül is nagyon változatos képet mutat, és nagyon fontos a mélyebb rétegek ismerete is, hiszen a termesztett növényeink gyökerei a mélyebb rétegekbe is lehatolnak. A talajok fizikai tulajdonságai jelentős hatással vannak a talajkémiára és talajbiológiára, valamint ez visszafelé is igaz. Ez a komplexitás rámutat arra, hogy ne csak a kémiai tápanyag-utánpótlásra fektessünk hangsúlyt, hanem egy teljes körű, agrotechnológián, talajkémián és talajbiológián alapuló, termőhely-specifikus szaktanácsadási rendszert használjunk a gyakorlatban.
SZERZŐ: HORVÁTH IMRE • HSSI MÉRNÖKI IRODA KFT.
