Az elmúlt években az aszályok megjelenésével egyre fontosabb lett az öntözés ügye, mely nélkül mára már szinte elképzelhetetlen a korszerű, tervezhető és nyereséges mezőgazdasági növénytermesztés.
A nehezen induló, bonyolult és sokszor módosított régi öntözési pályázat véghajrája igazán frenetikusra sikeredett: szinte minden részvevő elfáradt az utolsó beadási etapra, és az irányítószervezet is elérte teljesítőképessége határait, ha meg nem haladta azt a pályázati értékelés során. Ezt jól mutatta nemcsak a beadott pályázati döntések egyre tolódó kiadása, melyet először decemberre, majd márciusra ígértek, de a végén július lett az utolsó dátum, másrészről a folyamatosan csúszó új pályázat megjelenése is.
A régi pályázati ciklus sok tapasztalatot hozott mind a pályázat előkészítésében részt vevő tervezőknek, pályázatíróknak, gépszállítóknak és gazdasági, pénzügyi szakembereknek, de a pályázó cégeknek, termelőknek és a pályázat másik oldalán ülő bírálóknak és értékelőknek, valamint a pályázati adminisztráció dolgozóinak.
Az öntözési pályázatok előkészületei
A pályázatok előkészítése, megvalósítása során jól látható volt az agráriumot nagymértékben terhelő általános szakmai tudás- és szakemberhiány, szervezeti fejletlenség, alultőkésítettség és a koncepció hiánya. A magas intenzitás nagyon sok esetben biztosította a túl- vagy alultervezett, nem hatékony fejlesztések megvalósulását, de a lassan felfutó fejlesztési volumen a végére az összes részvevő kapacitását túlterhelte. A fent leírt problémák megoldása nem pályázatspecifikus, inkább rendszer- és ágazatspecifikus probléma, aminek a megoldása egyrészről a szakmai – de nem csak az agárszakmai – szervezetek, másrészről a kormányzat és a kormányzati szervek kezében van.
Áldásos lenne mind az agrárágazat, mind a hozzá kapcsolódó pályázati, műszaki, adminisztrációs, pénzügyi és egyéb szervezetek és ágazatok számára, ha ezeknek a tanulságoknak a levonása után végre hosszú távú építkezés kezdődne, melynek első lépése az átgondolt, gazdaságilag is igazolható, szakmailag előkészített és jól szervezett megoldások és projektek irányába mutatna. Ennek első lépése lehetne, ha a pályázati rendszer vertikálisan is tagolt lenne, valamint a szervezetek fejlesztése is célterületté válna, hogy a fejleszteni kívánó szervezetek megfelelő képességekkel rendelkezzenek a problémák megoldására.
Ez hosszú távon segítené nemcsak az agártársadalom szellemi tőkéjének növelését, amely nem csupán a korszerű tudás ismeretét, alkalmazását hozná el, de jelentősen növelné az ágazatok ellenálló képességét, jövedelemtermelő képességét is, amely elengedhetetlen az előttünk álló, gazdaságilag és társadalmilag is turbulens időszak túléléséhez.
Új öntözési pályázat a láthatáron
Jelen cikk írásakor (2024. augusztus elején) több hónapos halogatás után jelentek meg az új öntözési pályázatok tervezetei nyilvánosan, a társadalmi egyeztetések lefolytatására. Ahogyan a KAP-stratégiára épülő pályázatoknál „már” megszokhattuk, rögtön két pályázat érkezik, az egyik a kisebb – 200 milliós támogatási összeg alatti –, egy pedig a nagyobb – komplex –, 200 milliótól 5 milliárd támogatási összegig tartó fejlesztések támogatására. Az öntözési – vagy új nevükön fenntartható vízgazdálkodási közösségek – előkészítési és működési pályázatáról sok információ nem látott még napvilágot, így az új pályázatok változásai is csak részben értékelhetők még. A hírek szerint az egy pályázónak pályázható támogatási összeg közösségek esetén duplázódni fog, de kisebb intenzitás várható. Egyesek szerint 70%, mások szerint 50% valószínűsíthető, és az egyes tevékenységekre költhető belső arányok is szigorodnak.
A megjelent pályázati tervezeteket elolvasva és a már kihirdetett ültetvénytelepítési pályázatok végleges anyagait megismerve „jól látszanak” a pályázatok mögött megbújó szándékok. Már most kijelenthetjük, a forrásbőség és az általános, szinte mindenre kiterjedő extra magas támogatási intenzitás már a múlté. A pályázatokban fellelhetők még a 70%-ot elérő intenzitások, de már nem általánosan, hanem célspecifikusan, elsősorban az energiahatékonyságot és a megújuló energia felhasználását támogatva, és a meglévő öntözőrendszerek vízhatékonyság-javítását és felújítását megcélozva. Az új rendszerek kialakítása már „másodlagos”, ezek esetében az intenzitás már csak 50%-os.
A fentiekből arra következtethetünk, hogy a fő cél a meglévő rendszerek korszerűsítése, a víz- és energiahatékonyság javítása, de a képet erősen árnyalja a célterületek között megjelenő erős forráskülönbség, amely azt jelenti, hogy a megújuló energia és az öntözőszivattyúk energiahatékonysági cseréjére 0,8 Mrd Ft áll rendelkezésre, míg a vízhatékonyságot célzó öntözőberendezés cseréjére és vásárlására, új rendszerek fejlesztésére, valamint az ezekhez köthető fejlesztésekre 48,5 Mrd Ft. A pályázatban 200 db érvényes támogatott pályázattal számolunk. A „kisebbik pályázat” esetén ez 0,4 Mrd Ft és 16,1 Mrd Ft, a várható támogatott pályázatok száma 1000 db.
Új és megmaradt elemek
A célterületek között megjelenik az évek óta a mezőgazdaság egyik „megmentőjeként” hirdetett vízvisszatartási létesítmények kialakításának finanszírozása mint támogatható tevékenység, igaz, csak 50%-os intenzitással. Érdekes „ténynek” nevezhető, hogy amíg a pályázat elsősorban műszaki beavatkozásokat támogat ebben a kérdésben, addig az Agrárminisztérium által nemrégiben közreadott tájékoztató füzet inkább a korszerűbbnek és hosszú távon hatékonyabbnak nevezhető vízmegtartás agrotechnikai oldalát emeli ki.
Ez a látszólagos ellentét abból fakad, hogy a mezőgazdasági területeken végzett megfelelő talajművelésből és jó talajélettel kialakított, vízbefogadásra alkalmas állapot kialakítása agrotechnikai tevékenység, amelyhez szükség lehet műszaki beavatkozásokra, melyet ilyen módon kíván támogatni a kormányzat. A várható legjobb megoldások kialakítása kérdéses, összetett és bonyolult folyamat lesz, mert korszerű agrotechnikai tevékenység nélkül a műszaki beavatkozások – tározóépítés, meliorációs létesítmények, sáncolások stb. – kialakítása sem lehet hatékony, ahogy egyes esetekben a műszaki beavatkozások nélkül a jó agrotechnikai gyakorlat sem érheti el a kitűzött célt.
A megoldás a közösen, egymást támogatóan felépülő rendszerekben van. De erre nem feltétlenül az elmúlt évek állami finanszírozású vízmegtartó pilot projektjeiben alkalmazott technikák jelentik a megoldást, hanem a helyi adottságokhoz alkalmazkodó többlépcsős, az agrotechnikai gyakorlat megváltoztatásával is együtt járó komplex – adaptív – megoldások.
A pályázatban a régihez hasonlóan megmaradt a felszín alatti vízkészletek felhasználására alapozott projektek támogatása, ahogyan sok vajúdás után a tározók is megmaradtak a támogatható tevékenységek körében. A tározók kapcsán fontos kiemelni három dolgot, az egyik, hogy tározás oka – öntözővíz és/vagy csapadékvíz – szerint eltérő kritériumokkal és tiltással találkozhatunk, másrészről megjelent a korszerűnek nevezhető, de olcsónak nem mondható labdás fedés taxativ támogatása. Harmadrészt, hogy a tervezett pályázati anyagban a tározóknál megjelent a vízminőség-javítás mint „kritérium”.
Hatékonysági kritériumok
Saját tapasztalatok alapján nem gondolom, hogy a „labdák” támogatása azt fogja jelenteni, hogy a tófelszínek párolgást csökkentő labdákkal való befedésének elterjedése jelentősen növekedni fog, de üdvözlendő, hogy adott esetben ez is megoldási lehetőséggé vált, köszönhetően az általunk is több helyen betervezett, korábban futurisztikusnak tekintett megoldás alkalmazásának.
A pályázatban újfent megmaradtak a víz- és energetikai hatékonysági kritériumok 10% és 15%-os megtakarítási limittel, bár a víz- és energiahatékonysági tanúsítás még mindig kaotikus része a pályázatnak. Az épületgépészek bevonását kissé életidegennek érezzük, mert általános tudásuk ugyan megvan hozzá, szakmai tapasztalatuk is, de a mezőgazdaságban végzett öntözést érintő szakmai tudásuk szerintünk nincs. Az energetikusok is hasonló helyzetben vannak, mert az energiahatékonyság összefügg a vízhatékonyság kérdésével is, ami szintén „vizes” kérdés. Vagyis inkább szükséges lenne egy egyszerűen, ellenőrizhetően kialakított egységesített auditáló rendszer kialakítása – mint az épületenergia-auditnál –, amit egy vizes tervező is el tud készíteni – mintsem hogy a jogosultsági kritériumokat változtatjuk.
Az előző évek tapasztalatából kiindulva szerintünk az elkészített auditos táblázatok alkalmazása lenne a mindenki számára költséghatékony és szakmailag is védhető megoldás. Mert ezek elkészítése, ellenőrzése, használata olcsó, gyors, biztonságos és hibamentes lehet az eddigi házi „farigcsálással” szemben. Mivel még nem nagyon történt ilyen – egyes esetekben 40–60%-os megtakarítást kimutató – anyagok „visszaellenőrzése” és nemteljesülés esetén a támogatás visszafizettetése, ezért a probléma még nem húsba vágó, de nemsokára az lesz.
A másik problémás része a hatékonyságnövelés témakörének a vízhatékonyság része. A jelen szakmai anyagok alapján, ha a rendszerek műszaki elemeinek vesztesége nem extrém magas, 20–30%-nál nagyobb vízmegtakarítás nem nagyon érhető el. Az ezen értékek feletti megtakarítási érték már inkább a deflációs öntözés tárgykörébe utalható, mintsem a mezőgazdasági öntözés vízhatékonyságának tárgykörébe. A pályázatban pedig a jónál rosszabb minősítésű víztesteken tervezett beruházások esetén az elvárt vízmegtakarítás 50%, s ennek 50%-a valós, mérhető megtakarítás kell hogy legyen. Mindenki beláthatja ennek életszerűségét. Mivel ez a kérdés jóval szakmaibb, és jóval messzebbre visz, mint amit ennek a cikknek a keretei engednének, úgy gondoljuk, jó lenne a kérdéssel szélesebben és mélyrehatóbban foglalkozni.
24 helyett 36 hónap
A fentieken túl – 2 nap után – kiemelendő fontos változás a primer energiaellátás támogatása, mely az eddigi szekunder energiaellátás támogatás mellé kapott új elem. Ez fontos és jó eleme a pályázatnak, habár félve jegyezzük meg, hogy a hazai energiaellátásban a szolgáltató a primer oldalon a lehető legkisebb távolságot igyekszik elérni – saját jól felfogott érdekében –, így lehet hogy jobb megoldás lenne a most deklarált 25–25 millió primer és szekunder oldali fejlesztés támogatása helyett egy 50 milliós támogatási limit alkalmazása a primer és szekunder oldalra együttesen.
A pályázati kiírási tervezetek közül még kiemelendő, hogy nőtt a megvalósítási idő 24-ről 36 hónapra, de ehhez a 3 évre megállapított évenkénti limit került meghatározásra, vagyis „szigorúbb” lett a megvalósítási feltételrendszer. Egyszerűsödött a gépcserék megvalósítása és ezek adminisztrációs, igazolási terhei, valamint még mindig problémás az új közösségek tőkemegfelelési mutatóinak biztosítása/értékelése.
A régi és az új pályázat több apróbb kérdésben tér még el, de nagy átlagban első „olvasatra” az új pályázat is a régi pályázat „jól” bevált megoldásait alkalmazza, így nagyobb meglepetés a résztvevőket nem fogja érni, majd csak a pályázatok hiánypótlásánál. Reméljük, hogy a cikkben leírt problémákra a szokásos rövid – 2024. augusztus 16. – határidejű társadalmi egyeztetés az általunk leírt és más avatottabb szemek által felfedezett egyéb kérdésekben is mindenki számára megnyugtató megoldásokkal tud szolgálni a 2024 decemberében induló beadásra.
SZERZŐ: CIFKA GÁBOR
PLANTOR KFT.
