Az ipari kender termőterülete és a kendertermesztő gazdaságok száma Németországban az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt. Ez a fejlődés tükrözi mind a fogyasztók növekvő érdeklődését a kendertermékek, mind a gazdálkodók érdeklődését egy alternatív növény iránt.
Magyarországon is folyamatosan bővült a termelés, elsősorban az ipari kender iránti globális kereslet növekedése kapcsán, valamint az európai uniós támogatások is hozzájárultak a bővüléshez. 2023-ban kb. 2500–3000 hektáron folyt előállítás hazánkban. Ez azt jelenti, hogy a kender még mindig egy hiánypótló növény, sokféle kihívással – érdemes ezért áttekinteni a német példát.
Milyen hasznosítási lehetőségek vannak a kender számára?
Az ipari kender egy úgynevezett „többcélú növény”. A termesztett nyersanyagokat – rostokat, szárakat, szemeket, virágokat és leveleket –fajtától és termesztéstől függően különböző módon hasznosítják. A szárakból származó rostokat régóta használják textíliák, kötelek és papír előállítására. Ezenkívül a rostok szigetelőanyagként is felhasználhatók. A szárak fás belseje csomagolóanyagként, építőanyagként, tőzegpótlóként vagy tüzelőanyagként használható.
A kendermagok 35% körüli olajtartalma magas, ezért takarmányként és élelmiszerként használják. A szemek ma már hámozva és hámozatlanul, valamint rudakká, kenhető krémekké, olajjá és fehérjében gazdag kenderlisztté feldolgozva szinte minden szupermarketben kaphatók.
A kendernövény leveleit teának vagy kozmetikai termékeknek használják. A kenderre jellemző kannabinoidok és terpének főként a virágokban találhatók. Ezeket a levelekhez hasonló módon használják fel. Elterjedtebb azonban az összes vagy egyes kannabinoidok kivonása a virágokból, hogy például CBD-cseppeket készítsenek belőlük. Ezeket a kivonatokat a gyógyszeriparban és étrend-kiegészítőként vagy ízesített olajokként magas áron értékesítik.
Dél-Németországban a gabona- vagy CBD-termelésre összpontosítanak, ahol a szalmát főként maradékanyagnak tekintik. Közép- és Észak-Németország egyes régióiban viszont célzottabban termesztik a rostkendert, mivel ott rendelkezésre állnak a rostok bontásához szükséges létesítmények. Dél-Németországban jelenleg is folynak erőfeszítések a rostkender-termesztés visszaállítására és a szükséges feldolgozólétesítmények létrehozására.
Mit kell figyelembe venni a kender termesztésénél?
A kendernek laza, tápanyagban gazdag talajra és jó vízellátásra van szüksége az optimális terméshozamhoz. A múltban a termesztés a mocsaras területeken volt elterjedt. A kereskedelmi kender nagy vízigényű, és mérsékelt hőmérsékletet igényel, különösen a csírázáshoz és a csíraképződéshez.
Ha a gyökérzet már teljesen kifejlődött, a kender viszonylag jól tűri a szárazság okozta stresszt. A talajtömörödést azonban minden más növénynél rosszabbul tolerálja. A jó talajtakaró hírnevét inkább a sűrű rostkender-állományok által nyújtott tartós árnyéknak köszönheti. A tömörödött talajt nem tudja hatékonyan feltörni, és rendkívül szenved a levegőhiánytól és a vízzel való telítődéstől.
A jól ismert, nagyon jó gyomelnyomást szintén csak a rostos kender éri el. A rövid szemű kenderállományok nem érik el a kellő állománysűrűséget. A rövid szárú fajták termesztésénél ezért még fontosabb az ideális időjárási és magágyi körülmények közötti vetés, hogy a gyomnövényekkel szemben a fejlődésben előnyt élvezzenek. Célszerű továbbá 25–37,5 cm széles sorban termeszteni, hogy a sorok között kapálni lehessen. A gyomirtó szerek nem használhatók és nem engedélyezettek. Rovarölő szerek és egyéb kémiai növényvédő szerek nem szükségesek.
A kenderfajta kiválasztása a felhasználás irányától függ
Ha elsősorban szemes termést kívánnak előállítani, akkor a rövid, csépelhető fajtákat kell előnyben részesíteni. Az érettség, az elágazási hajlam, a szemméret, a kannabinoidtartalom, a betakarított termés túlzott THC-tartalmának kockázata, valamint a fajta szárvastagsága és rostösszetétele is szerepet játszhat, az értékesítési és felhasználási iránytól függően.
A magsűrűség szintén a felhasználástól függ: a szemes kender esetében 80–100 mag/m2 a szokásos (ami a szemmérettől függően 5–30 kg/ha-nak felel meg). Ha a rost/szalma felhasználás áll a középpontban, akkor lényegesen nagyobb, 200–300 szem/m2-es magsűrűségre vagy kb. 60–80 kg/ha mennyiségre van szükség a hosszú és mindenekelőtt vékony szárak előállításához. Ha kettős hasznosítást terveznek, kompromisszumot kell kötni a legfontosabb minőségi kritériumok teljesítése érdekében.
A kender tápanyaggal való ellátása és betakarítása
A nitrogénszükséglete minden hasznosítási mód esetében 120–160 kg N/ha. Gyakran 100 kg is elegendő, ha adott termőhelyen várhatóan alacsonyabb hozamot ér el. A kender általában sok nitrogént vesz fel. A betakarítás után a nitrát kimosódásának kockázata ezért nagyon alacsony.
A betakarítás technikája és ideje a felhasználástól, a fajtától és a feldolgozási módtól függ: ettől függően szükséges a kombinálás, a vágás vagy speciális gépek használata. Összevonáskor fontos, hogy a betakarítógépben a rostok feltekerésére alkalmas területeket lefedjék. Ezenkívül a nedves szemeket betakarítás után azonnal meg kell szárítani. A rostkendertermesztésben különbséget kell tenni a szárak általában60 cm körüli szakaszokra történő megrövidítése és a hosszú szalma párhuzamos helyzetben történő betakarítása között. A betakarítás után a kenderkocsányok a szántóföldön maradnak az úgynevezett rothasztási folyamatra, ahol a rostok és a kendervégek későbbi szétválasztásának megkönnyítése érdekében egyszer vagy kétszer megforgatják őket. A szemeskender-termesztés kivételével a bérvállalkozók bevonása és/vagy a szerződéses gazdálkodás elengedhetetlen.
Milyen a kender gazdaságossága?
Nincs általános válasz arra a kérdésre, hogy megéri-e az ipari kender termesztése. Ez többek között a felhasználási iránytól, a gazdaságban rendelkezésre álló technológiától, a termőhelyi adottságoktól és a regionális feldolgozási lehetőségektől függ:
‑ A rostkender különösen a betakarításhoz igényel speciális technológiát, majd a késztermék előállításáig több feldolgozási lépést. Ha a közvetlen közelben nincsenek olyan cellulózüzemek, amelyek a rostokat a kendervesszőktől elválasztanák, a rostkender termesztése általában nem ajánlható. A hosszú szállítási útvonalaknak sem gazdasági, sem ökológiai szempontból nincs értelme. Németországban jelenleg nincsenek textilgyártásra alkalmas fonóüzemek sem.
‑ A magkendert a betakarítás után azonnal szárítani kell. Ezt követően a regionális olajsajtoló üzemekben vagy az élelmiszergyártó egységekben könnyen feldolgozható. Itt azonban a THC-határértékek túllépése problémát jelenthet. A szemek alapos tisztítása vagy héjazása ismét megoldást jelent, de nagyobb erőfeszítéssel és költségekkel jár. Ez jelentősen csökkenti a jövedelmezőséget.
‑ A CBD-termékek élelmiszerként való forgalmazása (itt az „új élelmiszerekről szóló uniós rendelet” alkalmazandó) szintén költséges és bonyolult a jogi helyzet miatt. A feldolgozott termékként való forgalmazás, ahol a mérgezési célú visszaélés kizárható (pl. adalékanyag a kozmetikai ágazatban vagy „aromaolaj”), lehetséges.
Elvileg mindig a teljes értékláncot kell figyelembe venni mindenféle felhasználás esetén. Az összes betakarított termék felvásárlását még a vetés előtt biztosítani kell. A kender csak ezután tekinthető más növények észszerű alternatívájának.
Összegzés
Az ipari kender mint regionálisan termelt megújuló nyersanyag és mint élelmiszer ismét érdeklődésre tarthat számot, de sok helyen hiányoznak a feldolgozólétesítmények. Ez hosszú szállítási útvonalakat és magas költségeket hoz magával, különösen a rostkender esetében. A szemek és a belőlük készült termékek közvetlenül értékesíthetők. A probléma az, hogy a THC-határértékeket még mindig gyakran túllépik. Ezenkívül a szemes kender sajnos nem teljesíti a kendernek tulajdonított gyomelnyomó és jó talajképző hatást; ezeket az előnyöket csak a rostkender kínálja.
A kender rugalmasan integrálható a vetésforgóba
A kender csak távoli rokonságban áll a komlóval, és termeszthető nyári kultúraként, valamint téli betakarításra (ún. téli kender rosttermelésre). A rostkendert nyári kultúraként lehet termeszteni például hüvelyesek után, gyommentes talajt hagyva a későbbi téli kultúra számára. A szemes kender számára előnyös, ha az előző kultúra kevés gyomnyomást hagy maga után. Mivel az őszi kendert legkésőbb augusztus közepéig kell elvetni, általában egész növényes gabonaféléket vetnek előtte, majd a következő februárban vagy márciusban nyári kultúrát.
SUSANNE SCHOLCZ, DR. MAENDY FRITZ, TFZ, STRAUBING ÍRÁSA ALAPJÁN ÖSSZEÁLLÍTOTTA: FODOR MIHÁLY