Növényegészségügyi és tápanyaghiány-vizsgálatok
A heti felvételezések alkalmával minden esetben először a károsítók fertőzöttségét, nem pedig azok mértékét vizsgáltam, majd kezelésenként megszámoltam azokat a növényi részeket, amelyeknél növényvédelmi problémát tapasztaltam. Írásomban a fertőzött levelek számát ismertetem, ugyanakkor ez károsítóspecifikus, hiszen például a tripsz, a molylepke, a levélatka, a poloska és egyéb (pl. alternáriás) kórokozók többnyire nem csak a leveleket károsítják. A hetente végzett mérések alkalmával a növény minden szervét megvizsgáltam. A szabad szemmel nehezen észrevehető kártevők általi fertőzöttséget a laptopra szerelhető elektromos mikroszkóppal határoztam meg. A nyári időszakban a méréseket nehezen tudtam kivitelezni. A vizsgálatokat követően megállapítottam a fertőzöttség fokát és annak súlyossággát (1. táblázat).
A növénykór és -kártani fertőzöttség miatt kialakult elváltozások mértékét a Townsend-Heuberger képlete alapján számított, ún. fertőzöttségi indexből határoztam meg a következők szerint: fertőzöttségi % = (ni × vi /N × V) × 100; ahol az n: a növényi részek száma a kategóriában; a v: fertőzési kategória száma; az N: az összes vizsgált növényi rész száma; a V: a legmagasabb fertőzési kategória (5); az i: az adott fertőzési kategória száma.
A károsítók általi fertőzöttséget 40 növény/kezelésben határoztam meg. Az eredmények a tenyészidőszak átlagát mutatják. A kiültetést követő 2-3 hétben számottevő növénykórtani fertőzés nem alakult ki egyik kezelésben sem. Ezt követően enyhe mértékben, de fokozatosan növekedtek a betegségek tünetei. A hajtatás korai időszakában (júniusban) magasabb és szárazabb hőmérsékleti gradiensnél a lisztharmat, az alternária, a szeptória, később (októberben) a hűvösebb, nedvesebb gradiensnél a botritisz és a fitoftóra betegség tünetei jelentek meg.
A vizsgálat során a legkevesebb betegségtünetet a G, a C a P és végül a B kezelés nyújtotta. Ezek a növények 435%-kal adtak kevesebb tünetet a kontrollhoz képest. Ugyanakkor a D csupán 28%-kal a többi viszont 70%-kal jobb, mint a kontroll. A D kivételével minden kezelés között szignifikáns a különbség. Külön kiemelendők a G a C és a B parcellák növényei (1. grafikon).
400%-os csökkenés
A terméskötések kezdetén a molylepkék számottevő megjelenését figyeltem meg. Sok, növekedésben lévő termést ért kár, a berágott bogyók életképtelenné váltak. A nyári időszakban a tripszek, az atkák és a molytetvek domináltak. A paradicsomlevél-atka különösen súlyosan érintette az A és a D kezelés növényeit. A legalacsonyabb kártevő-populációt a B kezelés adta, ami 400%-kal kisebb a kontrollhoz képest. A B mellett az E, G, H, K, L, O, P kezelések is hatásosnak bizonyultak. A D kezelésnél 27%, az összes többinél 60%-kal kevesebb kártevőt figyeltem meg. Minden kezelés (kivétel a D) szignifikáns eltérést adott. A kezelések hatására a kártevők egyedszámának a csökkenését tapasztaltam (2. grafikon).
A károsítók által bekövetkezett fertőzöttség mértékékének meghatározása a Townsend-Heuberger skála szerint történt. A legkisebb indexet a G és a P kezelésnél kaptam. Itt nemcsak a fertőzöttség volt gyenge, de a károsítás mértéke is, ami 53%-kal kisebb volt a kontrollhoz képest. Ugyanakkor a B, E, H, K, L, O kezeléseknél tapasztalt gyenge-közepes fertőzések se rontottak a növények kondicionális állapotán. A legtöbb kezelés 2-3 skálafok közötti értéket ért el, amely 27%-ban tér el a kontrollhoz képest. Minden kezelés szignifikáns mértékű eltérést adott, kivétel a D és az I kezelésnél tapasztalt kártevőindex. A gyökérgubacs-fonálféreg kártevőjének az alakulását az állomány felszámolását követően vizsgáltam; a kezelt növények gyökerén lévő gubacsosság nem hozott statisztikailag nagy különbségeket, azonban a károsítás mértéke nem járt a növények egészségügyi állapotának a drámai leromlásával (1. ábra).
(fotók: Németh T.)
20 év – monokultúrában
Egész tenyészidőszakban figyelemmel kísértem a gyökér- és szártracheomikózisos betegségek alakulását is. Mivel több mint 20 éve monokultúrában termelek, ezért e betegségek fellépése elkerülhetetlen. A paprikához képest a paradicsom többnyire kevésbé érzékeny ezekre a betegségekre, de a kísérlet során előfordultak melegkedvelő fajok. A legalacsonyabb fertőzést az I, J, K, L, M, N, O P kezelések adták, ami több mint háromszor kevesebb a kontrollhoz képest. Ezek az eredmények Townsend-Heuberger szerint rendkívül gyenge fertőzésre utalnak. Gyengénél kissé erősebb fertőzéseket a B, C, E, F, G, H kezelések nyújtottak, ugyanakkor még e tünetek sem befolyásolták drámai módon a növények fejlődését. Minden kezelés között szignifikáns a különbség, ugyanakkor a D közepes, az A kontrollnál erős a fertőzés mértéke (2. ábra).
Külön értékeltem a termésnövelő anyagok befolyását a növényekre gyakorolt tápanyaghatás szempontjából. Figyelembe vettem az esetleges hiánytünetek alakulását is. Ebben a vizsgálatban a kontrollal szemben szinte minden kezelés szignifikáns különbséget adott. Minden alkalmazás hatékonyan gátolta a mikroelemhiányok kialakulását, legerélyesebben a D, H, L, P alkalmazásoknál. E kezelések kb. nyolcszor kevesebb hiánytünet mutattak a kontrollhoz képest. A többi kezelésnél ugyan volt hiány, de nem jelentős. Az A kontrollnál viszont a növények 58%-a tartós hiányban szenvedett, különösen az Fe-, B-, Zn-hiány tekintetében.
A mezoelemek esetében a D, E, J, L, P kezelések gátolták legjobban a hiányok kialakulását. A makroelemek hiánytünetét jól gátolták a D, E, F, H, J, L, N, P jelű kezelések, ezeknél több mint háromszor kevesebb tünet alakult ki a kontrollhoz képest. Minden tápanyagra elmondható, hogy míg a kontrollnál átlagosan minden második, a kezelteknél minden nyolcadik növénynél volt valamilyen hiány (3. ábra).
A tápanyaghiány-tüneteknél kidolgoztam és meghatároztam a mértéküket és súlyosságukat. Ezt az eljárást egyénileg, saját magam alkottam meg, a következő képlet szerint: tápanyaghiány-index Ti = (ti × fi)/n; ahol ti: az egyes tápanyaghiányos skálaérték; fi: az egyes skálaértékekhez tartozó gyakoriság; n: a vizsgált növények egyedszáma; ezekből végül megalkottam a tápanyaghiány-skálát (2. táblázat).
Szignifikáns eltérés
Általánosan elmondható, hogy minden növény gyorsan reagált a mikroelemhiányra, különösen a terhelési időszakban. A leggyengébb hiánytüneteket a D, G, H, L, P kezeléseknél figyeltem meg. Itt az elhanyagolható-gyenge hiánytünetek nem hátráltatták a növények egészséges fejlődését. A többi kezelést a gyenge-mérsékelt kategória jellemezte, de még ezek sem okoztak súlyosabb fejlődési rendellenességet. A makro- és mezoelemhiány okozta tünetek mértékét jól tompították a kezelések, itt többnyire csak néhány levélre korlátozódtak az elváltozások. Minden kezelés szignifikáns eltérést adott a kontrollal szemben. Rendszerint az A kontrollparcellák növényeinél hamarább alakultak ki tünetek, és a mértékük is súlyosabb volt. A kontrollnál igen erős Fe, B, Zn és Mn, később Mg-hiányt érzékeltem (1–4. ábra). Ez a jelenség végigkísérte az egész kísérletet.
Sóstressztünet meghatározása
A hozamnövelők hatékonyságának a felmérésébe beillesztettem a sótűrő képesség vizsgálatát. Ebben a szegmensben lényegében a készítmények a növények sótoleranciájára gyakorolt hatását nézem. Saját magam egy olyan skálaiskolát határoztam meg, amelynek segítségével elbíráltam a kezelések közti különbségeket (3. táblázat).
A paradicsom többnyire jól tűri a magas EC-értékű, sós, szikes talajokat, azonban ezeken a területeken termesztve káros növekedéstani rendellenességek alakulnak ki. Az összes kezelés átlagosan 40%-kal csökkentette a sótünetek mértékét a kontrollhoz képest, vagyis minden alkalmazás szignifikáns differenciát hozott. A legjobb eredményeket azonban a D, E, F, H, L, N, P kezelések adták, ezek értéke 1,5 vagy ez alatti. A többi kezelés 1,5–2 közötti kategóriát kapott, ugyanakkor ezek a tünetek alig voltak észrevehetőek (5. ábra). A kontroll növényeknél kezdetben kisebb, később, a nyári forróságban kifejezettebb tünetek figyeltem meg. Leggyakrabban a következő sótünetszindrómákat tapasztaltam: gyenge vagy megtorpant növekedés, foltos bogyók, csúcsfoltosság, kényszerérett, apró termés, rövid ízköz, haragoszöld lombtömeg, túlkötődés, kis levélzet, generatív jelleg manifesztálódása, sprőd levél, lombozat, száradás.
Az eredmények megvitatása
A termésnövelők megnövelték a növények növekedését a vegetatív tömegét, méretét, különös tekintettel a H, L, P kezeléseknél, amelyek még a többihez képest is kitűntek. Azok a parcellák, amelyeket huminsavval is kezeltem, rendszerint nagyobb gyökértömeget adtak a kísérlet végén. A trágyák hatására nőtt növények megtermékenyülési rátája, az egész tenyészidőszakban 80–85%-os terméskötést figyeltem meg, ugyanakkor a H, L, P parcellák növényeinél ez az érték 90% feletti volt még nyári nagy melegeknél is. Tapasztalatom szerint a hozamfokozók javítottak a növények vegetatív apparátusán, többnyire növelték azt, ezt még az augusztusi hőségben is megfigyeltem. Nyár végén terhelés mellett sem csökkent a kezelt növények növekedése, ily módon friss növekményképződéssel jó remontálást értem el.
A vizsgálat e szakaszában a kontroll növényeknél erős tápanyaghiányt figyeltem meg, ezek miatt a paradicsom növekedése megtorpant, a túlzott generatív jelleg következtében; a növények korán lezártak, elöregedtek, képtelenné váltak a megújulásra, valamint sok abort termést hoztak, ezért súlyos termésdepresszió alakult ki (4. kép). Ezek a jelenségek a tenyészidő végén is megfigyelhetőek voltak a kontroll-kezelt tükrében, és ún. komplex tünetegyüttest alakítottak ki, a kezelt növények esetében a revitalizáció jól látható (5. kép). A termésfokozók szignifikáns mértékben megnövelték az összes, illetve a piacképes hozamot, javították a külső és belső minőséget, növelték az átlagos bogyótömeget, valamint az eltarthatóságot. Azonos eredményt ért el szerves folyékony műtrágyás kísérleteiben Majeed HH és Bayati ASA (2023). Az alkalmazások közül minden tekintetben a H, L, P kezelések bizonyultak a legeredményesebbnek a kutatás e szegmensében.
Szinergista hatás
A készítmények minden alkalmazásban (kivétel A, D) hatékonyan csökkentették a betegségek megjelenését, legszámottevőbb mértékben a B, G, C, P kezeléseknél, e növényeknél 435%-kal kevesebb betegséget tapasztaltam a kontrollhoz képest. Minden kezelés, az A és a D kivételével, csökkentette a kártevők egyedsűrűségét. A legkevesebb fertőzést a B kezelés nyújtotta, ami 400%-kal kisebb, mint a kontroll, ugyanakkor az E, G, H, K, L, O, P alkalmazások is eredményesek voltak a kutatásban. A poloskáknál a viszonylagos perzisztencia jellemezte a populációt. A károsítók által okozott tüneteket jól tompították a kezelések, különösképpen a G, P kezeléseknél, ahol csökkent a fertőzési index, ezenfelül jó eredményeket kaptam a B, E, H, K, L, O ismétléseknél is. A gyökérgubacs-fonálféreg miatti fertőzés a kontroll kivételével nem befolyásolta hátrányosan a növények fejlődését.
A kezelések jól megakadályozták a tracheomikózisos fertőzések kialakulását, e tekintetben a legjobb eredményeket az I, J, K, L, M, N, O P alkalmazásoknál értem el, itt rendkívül gyenge volt a fertőzések mértéke, ugyanakkor a többi kezelés is hatásos volt. Növényvédelmi vonatkozásában a G (szerves ásványi + szervetlen trágya) kombinációs kezelés erős szinergens hatást adott, e kezelésnél volt a legkevesebb dél-amerikai paradicsommoly, valamint az egyéb aknázólégy károsítása. Érdekességként megemlíthető, hogy a terméskárosító gyapottok-bagolylepke L3 lárvájánál észleltem csak kárt.
A kezelések nagyon jól megakadályozzák a tápanyaghiányok kialakulását, a leghatékonyabb eredményt a P-alkalmazásban értem el, ahol látványos tünet nem mutatkozott. A vizsgálatban a tünetek kialakulásán felül a súlyosságukat is megfigyeltem. Kiváló eredményeket a D, G, H, L, P parcellák nyújtották, ahol elhanyagolható a tünetek mértéke. Ugyanakkor nyár közepétől a kontroll növényeken igen súlyos ún. multiplex tüneteket adó makro-, mezo-, mikroelem-tápanyaghiány szindrómák alakultak ki (6. kép). Minden kezelés csökkentette a sótünet mértékét, leghathatósabb módon a D, E, F, H, L, N, P ismétléseknél. A huminsavas kombinációk nagymértékben enyhítették a sótünetet, megakadályozták a termésdepressziót, illetve fokozták a sótűrő képességet, hasonló jelenségeket figyelt meg Kumar U et al. (2017).
A nyolc hónapig tartó, négyrészes kutatás összegzése
Huminsav: erélyes hatásokkal rendelkező hidrolizált, vízoldható, a növény számára hozzáférhető tápanyagokat, fulvo- és szerves molekulákat tartalmazó második generációs huminsavas biokatalizátor. Számos pozitív tulajdonsága miatt ma már szerepe megkerülhetetlen a vegyszermentes termesztésben! Intenzív ásványi folyamatszabályzó, ami kedvezően befolyásolja a növények termésprodukcióját, növeli a gyökerek nagyságát, regenerációját, sótűrő képességét, fokozza az anyagcserét, megnöveli a fotoszintetikus sebességet, megakadályozta a tápanyaghiány-tünetek kialakulását, ugyanakkor növényvédelmi vonatkozásban kiegészítésre szorul.
Szerves ásványi trágya: olyan új, komplex védelmi és tápanyaginduktor, amely serkenti a növények védekező képességét a külső (biotikus, abiotikus) behatásokkal szemben. Ezért önmagában alkalmazva is jelentős növényerősítő hatású, így beilleszthető a növényvédelmi kezelésekbe, jó termésnövelő, azonban adjuváns készítményekkel alkalmazva a hatékonysága fokozható, illetve csökkenthető a felhasznált mennyiség.
Szervetlen trágya: ásványi kondicionáló hiánykorrektor, amely fokozza a növények általános ellenálló képességét a kórokozókkal szemben. Termésfokozó és prevenciós növényvédelmi hatása sokszorozható, ha más termésnövelőkkel felváltva használjuk. Ebből kifolyólag a növényvédelmi terv programjában mindenképp helye van, különösképpen szerves ásványi trágyával kombinálva, ahol erős szinergenciát biztosíthat!
Amennyiben adjuvánsok kombinációs partnereként használjuk, akkor az általam alkalmazott dózis fele is elegendő lehet. A dr. Csicsor János biokémikus által kifejlesztett huminsavak és hozamfokozó anyagok váltogatott, kombinált használatával eredményes és vegyszermentes termesztést folytathatunk, különösképpen akkor, ha preventív módon alkalmazzuk őket.
Kísérleti eredményeim és több mint 20 éves termelési tapasztalataim alapján ezért minden termelőkollégámnak ajánlom a készítmények használatát!
Köszönettel tartozom dr. Csicsor János biokémikusnak a konzultánsi feladatokban nyújtott minden segítségért, igazán megtisztelt a kutatásra való felkérésével, amiért hálás vagyok! Végezetül, de nem utolsósorban külön köszönöm a MezőHír szaklap támogatását, hogy írásaimat cikk formájában megjelentették!
SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS-BIOLÓGUS, PAPRIKA, PARADICSOM SPECIALISTÁJA, KUTATÓ, A VEGYSZERMENTES TERMESZTÉS KÉPVISELŐJEKONZULTÁNS: DR. CSICSOR JÁNOS BIOKÉMIKUS, A MAGYAR TŐZEGTÁRSASÁG KÉMIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR HUMINSAV TÁRSASÁG ELNÖKE
