Aki még nem alkalmazza
Az időjárási anomáliák, szélsőségek káros hatásai begyűrűznek a szántóföldi növénytermesztésbe is, folyamatosan növelve a termesztési kockázatot. Mindehhez növényeink is nehezen tudnak alkalmazkodni, sok esetben terméskieséssel, minőségromlással reagálnak.
Anövényállományunkat ért különféle stresszek hatásai nagymértékben csökkenthetők az egyes agrotechnikai elemek helyes elvégzésével. Természetesen ez így túl általánosnak, lassan már közhelynek is tűnik, mégis most az egyik legfontosabb termesztéstechnológiai művelettel, a tápanyag-utánpótlással, azon belül is egy folyamatosan növekvő részarányú szegmenssel, a levéltrágyázással szeretnénk foglalkozni. A levéltrágyázás jelentősége vitathatatlan, ha már az inputanyagpiacon fellelhető különböző készítmények számát, sokféleségét nézzük is. A növények harmonikus tápanyag-ellátása napjainkban már nem korlátozódhat csupán a talajtrágyázásra.
Minden egyes fenofázisban biztosítanunk kell a növényeink tápelemigényét, a hiánytünetek és ebből adódóan a károsodás elkerülése érdekében.
A levéltrágyázás fontosságáról
A trágyázással jelentősen befolyásolni tudjuk a termés mennyiségét és a minőségét, beltartalmi jellemzőit is. Eszünkbe juthat azonban a Liebig-féle minimumtörvény, amelyet egy olyan dézsával szimbolizálnak, aminek a dongái nem egyforma méretűek, így a beletöltött víz ott fog leghamarabb kifolyni, amelyik deszka (donga) a legkisebb. Így van ez a növénytáplálásban is; a termés nagyságát mindig a növény igényéhez képest minimumban vagy hiányban lévő tápelem fogja meghatározni. Ez lehet akár egy nagyon kis mennyiségben igényelt mikroelem, de akár egy makroelem is. A nagy mennyiségben igényelt elemek (lásd nitrogén, foszfor, kálium, kalcium, kén, esetleg magnézium) pótlása rendszerint megtörténik, a termelő figyelme ezekre jobban összpontosul.
De mi a helyzet a nagyon kicsi, a növényben 0,01–0,00001%-ban (a kémia mikroelemeknek nevezi, pl. mangán, bór, réz, cink stb.), valamint a még ennél is kisebb, 0,00001% és az alatti mennyiségben (ultramikroelemek: molibdén, kobalt) megtalálható anyagokkal? Az elmúlt évtizedek sok esetben egyoldalú vagy viszonylag szűk körű tápanyag-utánpótlásával, a szervestrágyázás visszaesésével talajaink mikroelem-ellátottsága romlott, illetve a fizikai-kémiai jellemzők megváltozásának (szerkezetromlásból adódó levegőtlenség, pangó víz, pH-változás stb.) következtében felvehetőségük körülményei rossz irányba változtak.
Ehhez vehetjük a hosszabb csapadékmentes időszakok száraz talajállapotát, ahol a kijuttatott szilárd fejtrágya sok esetben nagyon kis mértékben hasznosul. Ezekben az esetekben a tápanyag-utánpótlás hatékony és gazdaságos módja a levéltrágyázás. A növények levele igen jó tápanyagfelvevő felület, természetesen, ha betartjuk a szabályokat, és a lombtrágyázással mennyiségben és időben is nagyon pontosan igyekszünk igazodni a növény igényeihez.
Nézzük a főbb mikroelemeket és hatásaikat, illetve hiánytüneteiket
Réz: a kalászos növényeink, különösen a búza, árpa és a zab legfontosabb mikroeleme. A szénhidrát-, valamint a fehérjeszintézisben van nagyon fontos szerepe, így a sikér mennyiségét, minőségét befolyásolja. Azáltal, hogy késlelteti klorofill lebomlását, a fotoszintézisre is kedvező hatással bír, valamint a zöld színtestekben zajló elektrontranszportban is szerepet játszik, illetve a virágképződésben is fontos. Hiányában a zászlóslevél csúcsa elkezd fehéredni, két széle lehajlik, a hiány súlyosbodásával a levél elhal, így leáll az asszimiláció, ezáltal a szemek teljes kifejlődése is zavart szenved. A súlyosabb rézhiány további tünete még a kalászvégek kifehéredése; a terméskiesés akár a 300–400 kg-ot is elérheti hektáronként.
A lombtrágyák másik jellemző alkotója a mangán, amely a lipidek képzésében, szénhidrátok szállításában, a kloroplasztiszokban a víz bontását segíti elő, a fotoszintézis során játszik szerepet. Magas pH-jú, nagy humusz- és mésztartalmú talajokon előforduló nehézkes felvehetősége miatt (a nagy koncentrációban lévő kalcium akadályozza felvételét) jelentkezik sok esetben hiánya, piszkosszürke csíkok, egyenetlen, foltokban történő sárgulás, barnulás későbbiekben száraz foltok formájában.
A vas is nagyon fontos mikroelem, a fotoszintézis alapvető meghatározója, szerepet játszik a klorofill-, valamint a fehérjeszintézisben, enzimek alkotóeleme, fontos szabályzója a légzésnek és a növények anyagcseréjének. Nehezen mozog a növényben, így leginkább a fiatal leveleken jelentkezik hiánytünete. A tömődött, rossz levegőgazdálkodású vagy lúgos, hűvös talajokon felvétele gátolt, illetve a magas kálium- és kalciumkoncentráció okozta ionantagonizmus következtében megjelennek a hiánytünetek, amelyek fő ismertetőjele az érközök kifehéredése. A levelek élénksárgákká válnak, messziről látható a vashiány. Főként a szőlő- és gyümölcstermesztésben érdemes odafigyelni pótlására.
Cink: fontos enzimalkotó, valamint -aktivátor. Részt vesz a nitrogén- és a fehérje-anyagcserében. Hiányában az auxinképzés gátolt, lelassul a növény növekedése. A homok, homokos vályogtalaj magas foszfor-, illetve mésztartalma, valamint a nagy fémtartalom gátolja felvételét, relatív hiány alakul ki. Hiánytünete a kifelé kanalasodó, rozettásodó levelek, érközi klorózis, súlyosabb hiány esetén levélelhalás. A levelek kicsik maradnak, rövidülnek a szár ízközei, a virágok idő előtt lehullanak.
A molibdén ugyancsak enzimek alkotóeleme, aktiválásukban játszik szerepet, a szimbiózisban működő nitrogénkötésnél, a légzésnél is nagyon fontos, valamint a foszfor kedvező élettani hatásait erősíti. Az előző mikroelemekhez hasonlóan a savanyúbb talajokban kedvezőbb a felvétele, ennek alapján hiánya lúgos közegben jelentkezik. Elsősorban a pillangós növényeknél és a káposztaféléknél jelentkeznek hiánytünetei, a nitrogénhiányhoz hasonló, világoszöld, szürkészöld levelek, akár helyenként nekrózis formájában.
A bórt sem hagyhatjuk ki a szükséges mikroelemek sorából. Az egyedüli nemfémes mikroelem, a talajban nagyon kis mennyiségben van jelen, pedig igen fontos a növények zavartalan fejlődése szempontjából. Jelentős szerepe van a generatív fázis kezdetén, virágkötésben, megtermékenyülésben. Növényi hormonokat szabályoz, a szénhidrát-anyagcserét is szabályozza, részt vesz a sejtfal stabilitásának növelésében. Fokozza a cukortartalmat, olajos növények esetében növeli az olajtartalmat. Hiányában a sejtfalak lazulnak, a levélerek barnulnak, súlyosabb hiánynál a levelek elhalnak, a gyökér is pusztulhat. Gyökérnövényeknél (pl. cukorrépa) szívrothadás alakul ki, ami azt jelenti, hogy a tenyészőcsúcs elhal, később a barnulásos elhalás továbbterjed a répatest felé, végül az egész répa feketedik és elpusztul.
A fent említett mikroelemek mellett egyes levéltrágyák tartalmazhatnak a makroelemekből is kis mennyiséget, nitrogént, magnéziumot és ként is. A nitrogént mint hatóanyagot a növények levélen keresztül karbamid formájában képesek felvenni, így elkerülhető a perzselés.
Fiziológiai hatások
A magnézium mint a klorofillmolekula központi eleme igen fontos a fotoszintézisben, az asszimiláták képzésében, végső soron a termésképzésben. Elsősorban savanyú talajokon alakul ki hiánya, vagy nagy mennyiségben jelen lévő mangán, kálium vagy kalcium hatására. A növényben jól mozog, így a levelek főere mellé vándorolva alakul ki jellegzetes hiánytünete, amikor az érközökben sárgulás, majd elhalás jelentkezik, a főér melletti rész pedig zöld marad. Egyszikű szántóföldi növényeinknél pedig sárga csíkozottság lesz szembetűnő a leveleken.
A kén – régebben mezoelem – a makrolemek közé került, hiánya manapság egyre gyakrabban jelentkezik, érdemes odafigyelnünk rá. Elsősorban a gabonaféléknél a fehérjék, olajos növényeknél (főként repce) az olaj szintézisét segíti, több fehérje, lipid, peptid alkotóeleme is. Hiánya esetén a növekedés gyengül, a fehérje- és olajtartalom csökken. Nem mobilis, ezért a fiatal részeken tapasztalhatjuk hiányát: a levelek kivilágosodnak, sárgulnak, vagy a levélen és száron is antociános elszíneződés látszik.
A levéltrágyák alkalmazási módjai
Általánosságban a levéltrágyák a növények tenyészidejében akár 2-3 alkalommal is alkalmazhatók, ennek köszönhetően a növényállományt mind a vegetatív, mind a generatív fejlődési szakaszban támogathatjuk. A lombtrágyázás további előnye, hogy az egyéb növényvédelmi kezeléssel egyszerre is kijuttathatók, nem igényelnek külön munkaműveletet, minden esetben érdemes azonban keverési próbát végeznünk.
Arra is érdemes odafigyelni, hogy a hiánytünetek észlelésekor alkalmazott lombtrágya esetén még „megmenthetjük az állományt”, a növények komolyabb károsodását elkerülhetjük, de ebben a fázisban már terméscsökkenéssel kell számolnunk. Nagyon fontos a termesztett növényünk tápanyag-ellátásának folyamatos figyelése, erre a vetés előtti talajvizsgálatok mellett kiválóan alkalmas a levél- vagy növényanalízis, amellyel a tenyészidőszakban figyelhetjük a tápelemek jelenlétét vagy hiányát, így időben tudunk reagálni, megelőzve a hiánytünetek kialakulását. A harmonikus, az adott növény igényeit kielégítő tápanyagellátás hatására jobb lesz a növényállomány gyomkompetíciója, betegségekkel szembeni „ellenálló képessége” az abiotikus és biotikus stresszel szembeni tűrőképessége.
A piaci kínálat
A piacon léteznek néhány elemet és a mikro- és makroelemek egész sorát tartalmazó levéltrágyák. Az utóbbiak inkább a növényállomány kondíciójának fenntartására, javítására használhatók, míg az 1-2 vagy 3 elemet tartalmazók hiánytünetek kezelésére, enyhítésére, valamint zöldnövény-vizsgálat (levélanalízis) alapján alkalmazhatók.
A lombtrágyák kínálata igen széles, használatuk egyre növekvő tendenciát mutat, hiszen ezekkel a készítményekkel könnyen és gyorsan, növényspecifikusan tudunk beavatkozni, tudjuk pótolni a szükséges tápelemeket. Akár 10–20-szor is gyorsabb, hatékonyabb a leveleken keresztüli tápelemfelvétel a gyökéréhez képest, különösen kiemelt a jelentőségük száraz, aszályos időszakokban, amikor a növények – víz hiányában – gyökerükön keresztül nem képesek a szükséges tápanyagokat felvenni. Az előírásokat betartva nem okoznak károsodást a növényekben. Általában a növények 3–6 leveles állapotától egészen virágzásig alkalmazhatók, azonban legfeljebb 3%-os töménységben, a hőmérséklet pedig ilyenkor ne legyen 10 oC alatt, és ne haladja meg 25–26 oC-ot, mert a felszívódásuk ebben a hőmérséklet-tartományban a leghatékonyabb.
A levéltrágyák nagyon hasznosak a növénytáplálásban, viszont mindenképpen kiegészítő trágyázásként szabad kezelnünk őket, az alap- és a fejtrágyázást sem hatóanyagmennyiségben, sem időzítésüket tekintve nem helyettesítik.
SZERZŐ: DR. DÓKA LAJOS FÜLÖP ADJUNKTUS, DR. SZABÓ ANDRÁS ADJUNKTUS • DE MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET
