„A növény szája a gyökere”, ebből következik, hogy a tápanyagokat a talajon keresztül juttatjuk el a számára, ezért a tápanyag-utánpótlási technológiákban alapvetően a gyökéren keresztüli tápanyag-hasznosulással számolunk. Ennek ellenére vannak esetek, amikor a levélen keresztüli növénytáplálás célravezetőbb, gyorsabb, olcsóbb vagy éppen hatékonyabb megoldás bizonyos tápanyag-ellátási zavarok megelőzésére vagy megszüntetésére.
Mikor érdemes?
Több tényező, termesztési körülmény is szükségessé teheti a lombon keresztüli növénytáplálás alkalmazását, de a lombtrágyázás alapvetően két okból lehet indokolt: a viszonylagos vagy úgynevezett relatív tápanyaghiány jelensége esetén. Ilyen esetben léteznek, ott vannak a talajban, a gyökérközegben a növény számára szükséges kémiai elemek, csak a növénybe jutásuk belső (növényi) vagy külső (környezeti) okok miatt gátolt, ebből adódóan fejlődési zavar várható, illetve már ki is alakult.
Időszakos vagy átmeneti a tápanyaghiány, amikor a gyökérközegben nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiségben egy adott tápelem, és pótlásáról gyorsan kell a gondoskodni. Fontos tudni: ugyan a levéltrágyázás bizonyos esetekben nem elkerülhető, egyetlen kézenfekvő megoldás a hiány megszüntetésére, de a talajon keresztüli trágyázást semelyik növényi tápanyag esetében sem helyettesíti, annak csak kiegészítője!
A levélen keresztüli tápanyagfelvétel kétféle módon történhet, diffúzióval és aktív transzport útján. A diffúziós tápanyag-hasznosulás egyszerű fizikai törvényen alapszik: a tápanyagok áramlása a nagyobb koncentráció irányából a hígabb irányába tart (ozmózistörvény). A mozgás intenzitása függ a koncentráció különbségétől és a hőmérséklettől. Ilyen módon az egész levélfelületen keresztül történhet tápanyagfelvétel, ami a gázcserenyílások közelében – a nagyobb hidratáció és vékonyabb kutikula következtében – intenzívebb.
Az energiabefektetéssel történő aktív transzporttal megvalósuló tápanyagfelvétel – amihez az ATP-molekulák biztosítják az energiát – a levél felületén található úgynevezett kötőpontokon keresztül történik. Ezek az energiapontok a légzőnyílások (sztómák) közelében sűrűbben helyezkednek el, működésük ütemét alapvetően az aszszimiláció intenzitása befolyásolja, kisebb mértékben a tápelem (ion mérete).
Milyen előnyökkel jár a lombtrágyázás?
A lombtrágyázás legnagyobb előnye, hogy a tápanyagfelvételt gátló tényezők – mindenekelőtt a talajtényezők – nem érvényesülnek. Továbbá nem vagy kisebb mértékben befolyásolja az elemek felvételét más ionok magas koncentrációja (ionantagonizmus), például a magnézium esetében a káliumé vagy a kalciumé, bór esetében a mészé. Hatása gyors, a növény egészségi állapotától, korától, a lombfelület nagyságától függően 1-2 nap. Ebből adódóan átmeneti tápanyaghiány jelenségének megelőzésére, illetve megszüntetésére – például fejesedés kezdetén (fejes káposzta, fejes saláta), terméskötődéskor vagy túlterhelés esetén (görögdinnye, támrendszeres paprika, paradicsom, hajtatott uborka) – jó megoldás.
A lombon keresztül adagolt tápelemek segítségével, amelyek fokozzák a gyökerek növekedését, fejlődését és működését, például a foszfor esetében, kedvezően hat más elemek felvételére, ilyenformán javítja a talajban lévő tápanyagok hasznosulását. Sok esetben hangsúlyozzák a levélen keresztüli tápanyag-adagolás gazdaságosságát. Ez nem minden esetben áll fenn! Maguk a lombtrágyatermékek drágábbak, mint a talajtrágyák, továbbá egy-egy alkalommal csak kisebb mennyiség adható ki belőlük.
Lombtrágyázással, növénykultúrától és tápelemektől függően, a növény igényének:
‑ 1–3%-a juttatható ki nitrogénből, foszforból és káliumból,
‑ 10% magnéziumból (Epso Top) és kalciumból,
‑ 40–50% kénből és vasból és‑ 80–90% mikroelemekből: bór, mangán, cink, molibdén stb. (Epso Microtop).
Drágább, de…
A fentiekből adódóan a lombtrágyázás, a költségeket egységnyi tápanyagmennyiségre számítva, drágább trágyázási megoldásnak tekinthető, mint a talajon keresztüli tápanyag-utánpótlás, de a fent vázolt hatékonysága miatt bizonyos esetekben mellőzhetetlen, és nagy jelentősége van a nemcsak az intenzív kertészeti kultúráknál, de a szántóföldi növénytermesztésben is.
A lombtrágyák kijuttatása általában nem jelent külön költséget, mert a legtöbb esetben növényvédő szerekkel keverhetők (pl. EpsoTop termékek), egymás hatását nem rontják. Gyakoribb eset, hogy a lombtrágyázáshoz használt víz minősége rossz, ilyen esetben előfordul, hogy a legjobban oldódó lombtrágya is kicsapódik.
A lombtrágyázás hatékonysága növényfajonként – az eltérő habitusból és a lombfelületből adódóan – különböző. Hagymafélék esetében gyengébb, a kabakosoknál, levélzöldségféléknél jó. Előfordul, hogy a lombtrágyázás nem váltotta be a hozzá fűzött reményt, a várt hatásfok elmarad. Nem biztos, hogy a hibát az alkalmazott szer rossz minősége okozta; a gyenge hatásfok a helytelen alkalmazásra is visszavezethető.
Ezért a lombtrágyázás alkalmával a következő általános szabályok betartását javasoljuk:
‑ Lombtrágyázáshoz minden esetben jó minőségű, lágy vizet használjunk, mert a lombtrágya hatóanyaga kemény vagy erősen szikesítő (magas EC-értékű) vízben azonnal kicsapódhat, a növény számára felvehetetlen kémiai formává alakulhat át.
‑ Jobb hatásfok érhető el, és kisebb a perzselési veszély is, ha hígabb oldatot készítünk. Inkább gyakrabban ismételjük meg a permetezést, minthogy túl tömény oldatot használjunk (pl. Epso Top).
‑ Párás időben a lombtrágyázás hatásfoka jobb, továbbá a reggeli és esti (délutáni) órákban is kedvezőbb.
‑ A lombtrágyaoldat EC-értéke – ami a lombtrágya koncentráltságából, a növényvédő szer töménységéből és az öntözővíz sótartalmából tevődik össze – együttesen ne haladja meg a 2,5-3 EC-t.
‑ A lombtrágyázás csak akkor igazán hatásos, ha a növény nagy, fejlődében lévő, egészséges lombozattal rendelkezik.
‑ A lombtrágyát elsősorban a fiatalabb levelekre, hajtásokra juttassuk, mert ott gyorsabban hasznosítja a növény (bizonyos tápelemeket, így a magnéziumot is, nehezebben képesek az idősebb levelek felvenni).
‑ 15 oC alatt jelentős mértékben romlik a lombtrágyák oldékonysága, ugyanakkor 21–25 oC felett bizonyos bomlások, vegyületek gázosodása fordulhat elő, ami nemcsak abban jelentkezik, hogy rosszabb a készítmény hatásfoka, de abban is, hogy a lombtrágya hígabb töménységben is perzsel. Lehetőség szerint ~16–18 oC-os vízben oldjuk a lombtrágyának szánt készítményt.
‑ Egyszerre három szernél többet ne keverjünk össze.
‑ A lombtrágyák döntő többsége növényvédő szerekkel is kijuttatható. A jó oldódás miatt fontos a bekeverési sorrend. Először a por alakú (WP) növényvédő szert oldjuk fel, ezt kövesse az oldat formájú növényvédő szer hozzáadása (EC), és csak ezután keverjük be a lombtrágyát.
SZERZŐ: DR. TERBE ISTVÁN
További információ:
K + S Minerals and Agriculture GmbH
Dr. Zsom Eszter
+36 30 2320154
Email: [email protected]
