Szerves és szervetlen levéltrágyák, valamint huminsavak hatékonyságának vizsgálata paprikahajtatásban 2. rész
Növényegészségügyi és tápanyagellátottsági mérések
A begyökeresedést követően folyamatosan követtem a növényeken megjelenő kór- és kártevő, valamint a tápelemhiányok okozta elváltozásokat. Az elvégzett analízisek során a növény minden részét megvizsgáltam. A paprikákat makroszkópos és mikroszkópos méréseknek is alávetettem. A szabad szemmel nehezen észrevehető kártevők (szélesatka, tripsz) felmérését mobil számítógépre szerelhető mikroszkóppal vizsgáltam. A nyári hőség és a kutatás komplexitása miatt a munkafolyamatok különösen sok energiát és kellő odafigyelést követeltek.
Minden egyes növényvédelmi vizsgálatot egységes protokoll szerint hajtottam végre. A károsítók általi fertőzéseket a Townsend-Heuberger képlet alapján számítottam. Fertőzöttségi % = (ni × vi /N × V) × 100; ahol a „n” a növényi részek száma a kategóriában; a „v” a fertőzési kategória száma; az „N” az összes vizsgált növényi rész száma; a „V” a legmagasabb fertőzési kategória (5); az „i” az adott fertőzési kategória száma. A modell szerinti fertőzöttségi fok és súlyossága az 1. táblázatban látható.
A kezelések átlagosan 300%-kal csökkentették a fertőzések kialakulását az A-kontrollhoz képest. Legjobb eredményeket a C, G, P parcellák növényeinél értem el, itt az A-kontrollal szemben majdnem hétszer kevesebb fertőzést találtam, ami szignifikáns különbséget hozott. Ugyanakkor a (D kezelés kivételével) a legtöbb alkalmazási mód is hatékonyan csökkentette a kórokozók fertőzöttségét. A Bü ill. a B parcelláknál lényegi különbségeket a vizsgálat e részében nem tapasztaltam (1. grafikon).
A kontrollnövényeknél sok napégéses hőkárt figyeltem meg az augusztusi nagy meleg miatt, e foltok helyein pedig az alternáriás kórokozó tünetei is megjelentek (1. kép).
A korai időszak a meztelencsigák jelenlétének kedvezett, majd a hirtelen melegedő időjárás a nyugati virágtripsz, takácsatkafajok elterjedéséhez vezetett. Nyáron a nyugati virágtripsz és a takácsatka populációja volt a jelentősebb, ősszel viszont a hernyókártevők – kiemelten a gyapottok-bagolylepke lárvája – jellemezte az időszakot. Az alkalmazások 66%-kal csökkentették a kártevők egyedszámát az A-kontrollhoz képest. A legkevesebb fertőzést a Bü, B, G, H, K, L, O, P kezelések növényeinél tapasztaltam, itt közel 80%-os a különbség a kontrollhoz képest, ami szignifikáns. Legkisebb nyugati virágtripsz fertőzést a B, a takácsatkáknál pedig a G kezeléseknél értem el. Az üzemi Bü és a B kezelések között számottevő eltérést nem láttam. A D alkalmazás kivételével a kezelések hatékonyan csökkentették a populációt, ugyanakkor a poloskáknál az egyedsűrűség perzisztens volt (2. grafikon).
A tünetek mértéke
A kutatásban a károsítók fertőzöttségén felül külön megfigyeltem az általuk okozott tüneteket és azok mértékét a Townsend-Heuberger (1. táblázat) szerint. A kórokozókkal szemben a rovarkártevők magasabb egyedszáma volt megfigyelhető, és végig erősebb tüneteket is okoztak. A legjobb eredményeket mindkét esetben a G, P parcelláknál értem el, ami 54–66%-kal jobb az A-kontrollhoz képest. E növényeknél a károsítók által okozott tünetek rendszerint a legalsó levelekre korlátozódtak. Gyengénél kissé erősebb tüneteket a Bü, B, C, E, H, O parcelláknál tapasztaltam. A kórokozóknál az I, J, K, L, M, N kezelések gyenge, kártevőknél viszont gyenge-közepes tüneteket nyújtottak. Az üzemi Bü, valamint a B parcellák között nem tapasztaltam nagy eltéréseket. Az állomány felszámolását követően a gyökérgubacs károsítófajok felvételezésénél mérsékelt fertőzéseket állapítottam meg (3. grafikon).
Monokultúrás termesztésben a paprika nagyon érzékeny a mikózist okozó talajeredetű kórokozókra, ezért a kutatásomban feltételeztem a tracheomikózisos betegségek fertőzésének a kialakulását. Minden kezelés hatékonyan csökkentette a fertőzések gyakoriságát, de a legkevesebb fertőzést és ezek súlyosságát az I, J, K, L, M, N, O, P kezeléseknél tapasztaltam, ami hétszer kevesebb, mint az A-kontroll. A megadott Townsend-Heuberger skála szerint e kezelések rendkívül gyenge mértékűek. A többi Bü, B, C, E, F, G, H alkalmazások is csökkentették a fertőzések kialakulásának a gyakoriságát, azonban itt a tünetek valamelyest erősebbek voltak, de ezek nem okoztak tipikus, ún. tracheomikózisos hervadásos tüneteket. A Bü üzemi kezelés 32%-kal kisebb és 30%-kal enyhébb fertőzési tüneteket nyújtott a B kezeléshez képest, ezenfelül míg a Bü üzemi alkalmazásnál nem, addig a B-nél már hervadásos tüneteket is megfigyeltem (4. grafikon).
Hatékonyságvizsgálat
A tápanyag hatékonyságának vizsgálatában kezelésenként értékeltem a tápelemhiányok tüneteinek kialakulását és azok mértékét. Minden kezelés az A kontrollal szemben kb. 63%-kal csökkentette a hiányok kialakulását. Az összes vizsgált tápelemre vonatkoztatva a legkevesebb hiánytünetet a D, H, L, P alkalmazásoknál figyeltem meg, ami a kontrollal szemben 87%-kal kevesebb. Kimagasló hiánytüneteket egyik kezelés sem mutatott, ugyanakkor a terhelési időszakban a kontrolloknál (Aü, A) jelentkező Mg-, Fe-, B-, Zn-tünetek gyakorisága feltűnő. A Bü üzemi parcellák 18%-kal adtak kevesebb hiánytünetet a B kezeléshez képest (5. grafikon).
A hiánytünetek elbírálásához egyéni módszert dolgoztam ki, amelyben a hiányok fokát, mértékét és százalékos arányukat is megállapítottam, így került meghatározásra a tápanyaghiány-index. Tápanyaghiány-index Ti = (ti × fi)/n; ahol: „ti” az egyes tápanyaghiányos skálaérték; „fi” az egyes skálaértékekhez tartozó gyakoriság; „n” a vizsgált növények egyedszáma. Ezekből végül megalkottam a tápanyaghiány-skálát (2. táblázat).
A kezelések átlagosan 40%-kal csökkentették a tünetek mértékét az A kontrollhoz képest. A leggyengébb tüneteket a D, H, L, P alkalmazásoknál tapasztaltam, ezeknél a tünetek szinte alig voltak észrevehetőek. A többi kezelésnél ugyan erősebb tüneteket észleltem, de még ezek is a gyenge-mérsékelt szintbe tartoztak, illetve csak az idősebb leveleken alakultak ki. Az üzemi Bü kezelésnél 20%-kal csökkent a tünetek súlyossága a B kezeléshez képest (6. grafikon).
A sóstressztünet meghatározása
A fehér termésű, kúpos, cecei tv-paprika különösen érzékenyen, illetve jellegzetes tünetekkel reagál a talaj magas sótartalmára. Mivel a kísérletet alapvetően szikes talajon végeztem el, ezért fontosnak tartottam e vizsgálat lefolytatását. A sótünetek a növényre gyakorolt hatását, mértékét és súlyosságát általam készített rendszer szerint kidolgozva értékeltem (3. táblázat).
Az A kontrollal szemben az alkalmazások átlagosan 48%-kal csökkentették a tünetek mértékét, ezen belül is a legjobb (60%-kal kevesebb tünet) eredményeket a H, L, N, P kezelések nyújtották. A többi kezelésnél mérsékelten toxikus tüneteket érzékeltem, ugyanakkor ezek nem okoztak jelentősebb fejlődési rendellenességeket. Az üzemi Bü növényeknél 20%-kal csökkent a tünetek súlyossága a B alkalmazáshoz képest.
A kontrollnövényeknél gyakori jelenség volt a tünetegyüttesek, ún. szindrómák kialakulása: gyenge növekedés, hajtásvég korai lezárása, törékeny hajtás, rövid ízköz és levélnyél, kicsi, apró levél, kényszerérett, fakó, váll nélküli, valamint hasas termés, csúcsrothadás, hullámos levélszél, abnormálisan sötétzöld, matt lombozat, csokrosság, apró gubacsos bogyók, merev tartás, a megújulás hiánya, károsan erős generatív jelleg (7. grafikon, 2-3. kép).
A kutatás értékelése
A készítmények kedvező hatást gyakoroltak a növények növekedésére és a vegetatív paraméterekre, tömeg és méret tekintetében egyaránt. Jó eredményeket a H, L, P parcellák növényei mutattak, itt a gyökerek tömege 49%-kal haladta meg az A kontrollt. A trágyák hatására számottevően megugrott a piacképes kötések száma; hasonló eredményekről számolt be Awalin, S. et al. (2017) és IKD Jaya et al. (2022) levéltrágyás kísérletei kapcsán. A kezelt növények rendszerint jobban kötődtek, kevesebb abort, lehullott termést produkáltak, leghatékonyabb eredményeket a H, L, P ismétlések növényeinél kaptam, ahol a kötési arány 21%-kal javult az A kontrollhoz képest. Az említett kezeléseknél átlagosan 93%-os megtermékenyülési rátát figyeltem meg, ami a hajtatás végén is megmaradt, következésképpen még októberben is jó remontáló képességet tapasztaltam, különösen a P kezelésnél (5. kép).
Minden hozamfokozó szignifikánsan megnövelte az összes, valamint a piacképes termések mennyiségét. Legmarkánsabban a H, L, P kezelések, ahol az összes 38–40%-kal, a piacos hozam pedig 62–65%-kal növekedett az A kontrollhoz képest. Azonos eredményekről írt Ichwan, B. et al. (2021), valamint Sugiyanta, S. és Kartika, J. G. (2018) levéltrágyás vizsgálataiban. A trágyafélék számottevően megnövelték a minőségi osztályok mennyiségét. Legjobban az extra osztály hozamára voltak kiugró mértékben hatással. Ezeknél több mint hétszer több extra bogyót szedtem le. A legnagyobb terméspotenciált a P alkalmazás nyújtotta. Itt az összes 15,5 kg/m2, a piacképes hozam pedig 15,3 kg/m2 mennyiséget ért el, ami szikes talajon kimagasló eredménynek számít. A Bü szerves ásványi trágyás kezelések fokozták a paprikák vegetatív növekedését, valamint kedvezően befolyásolták a növények egészségügyi állapotát, azonban hozam tekintetében nem voltak nagy különbségek a B kezeléshez képest.
Csökkenthető trágyaadagok
Álláspontom szerint az üzemi kezelésnek adott plusz gombatrágya oly mértékben fokozta a növekedést, hogy kibillentette a növényeket az egyensúlyukból, vagyis a plusz gombatrágya hatása nem realizálódott. Tapasztalataim alapján a szerves ásványi trágyás alkalmazásoknál csökkenthetőek a termeléshez szükséges trágyaadagok, mert előbbi önmagában alkalmazva is hatékony termés-, gyökér- és lombnövelő. Ugyanakkor termésszerkezetbe beillesztve jelentős hatással segíti a növények vitális fejlődését. A hozamnövelők az átlagos piacos termések nagyságát mintegy 15–30%-kal megnövelték, és a termések egyéb (íz, szín, illat, roppanós termés tárolhatósága) paramétereire is kedvező hatással voltak.
Az A kontrollal szemben a hozamfokozókkal kezelt növényeken mintegy háromszor kevesebb betegséget figyeltem meg. Messze a legjobb eredményeket a C, G, P paprikák produkálták, itt 700%-kal kevesebb a fertőzés az A kontrollhoz képest. A hozamnövelő alkalmazások hatására 2/3-dal lecsökkent a kártevők egyedszáma az A kontrollhoz képest. Leghatékonyabb eredményeket a Bü, B, G, H, K, L, O, P kezeléseknél figyeltem meg. Itt az A kontrollal szemben 80%-kal csökkent a kártevők populációja.
Ugyanakkor a poloskafajok száma jelentősebb mértékben nem csökkent, viszont kevesebb volt az általuk okozott kártünet. A károsítások mértékén enyhítettek a kezelések leginkább a G, P parcelláknál, ahol 54–66%-kal kisebb kárt tapasztaltam. A kezelések csökkentették a tracheomikózisos betegségek gyakoriságát, valamint számottevően mérsékelték a már kialakult tüneteket is. A készítményekkel kezelt növényeken 62–87%-kal kisebb mértékű tápanyaghiány alakult ki az A kontrollhoz képest. Kimagaslóan jó eredményeket a D, H, L, P alkalmazásoknál értem el. A kontrollnövényeknél kialakult Mg, Fe, B, Zn hiánytüneteket a terméskötési időszakban találtam (6. kép).
A kezelések sikeresen mérsékelték a hiánytünetek mértékét, a legkedvezőbben a D, H, L, P növényeknél, ahol a tünetek rendszerint a legidősebb levelekre koncentrálódtak. A P kezelésnél megfigyelt fejlettebb gyökérrendszer hatékony ásványianyag-beépülést eredményezett, következésképpen a lombszín is élénkebbé vált, amit a növény még november végén is megtartott (7. kép). Minden hozamfokozó átlagosan 48%-kal csökkentette a sótünetek mértékét, a legjobb eredményeket a H, L, N, P növényeknél kaptam, itt 60%kal kevesebb a tünet az A kontrollhoz képest.
Szerves és szervetlen
A szerves ásványi trágya alkalmazásánál még nagy kártevő-egyedszám sem okozott súlyos problémát. A károsítást a fiatal (L1, L2) stádiumokkal szemben rendszerint az idősebb (L3) alakok és a nimfák okozták, azonban a kár még ezeknél sokkal enyhébb volt. A készítményben levő hatóanyagok és a glikozidvegyületek kellő mértékben megerősítették a növények külső epidermiszét, amit csak az idősebb kártevők tudtak feltörni. Ugyanakkor e kezeléseknél egyfajta mérsékelt, repellens hatást is érzékeltem. A szervetlen trágyával történt kezeléseknél a kórokozók tünetei többnyire az öregebb leveleket érintették, és erősebb fertőzés esetén is csak gyenge, ún. atipikus tüneteket okoztak a fiatalabb részeken, de ezek nem befolyásolták károsan a növénykondíciót. Ezeket a jelenségeket a tápanyaghiány-tüneteknél is megfigyeltem. A komplex hatások a G kezelésnél kimagaslóan jó növényegészségügyi állapotot hoztak a kísérletben.
Véleményem szerint ez az egymást segítő szinergia jobb növényegészségügyi potenciált jelenthet a termesztésben. A termésnövelők nem rendelkeznek direkt növényvédelmi hatással, a növényeket mindinkább indirekt módon, a tápanyagaikkal felerősítve kondicionálják. Ezzel erősítik a növény önvédekező képességét, ily módon nagyobb és aktívabb gyökérzetet, erősebb turgort, növekedést, fényesebb, vastagabb levélzetet, masszívabb szár- és szövetrendszert, valamint jobb stressztűrő képességet alakítanak ki, amelynek eredményeként lecsökken a nekrotróf kórokozók fertőzésének veszélye, illetve a kártevők károsításának mértéke. Kísérleteim alapján a legjobb eredményeket a szerves ásványi, valamint a szervetlen trágyára és a huminsavra alapozott kombinált (H, L, P) kezeléseknél értem el, ezért mindenképpen célszerűnek tartom a váltogatott használatukat.
Abban az esetben, ha adjuváns terméket keverünk a permetléhez, akkor a levéltrágyák ajánlott legkisebb dózisa is megfelelő lehet a hatékonyság eléréséhez. Kutató-növényorvosként úgy gondolom, hogy ha egy kicsit is képesek vagyunk a növény életkörülményein javítani, akkor csökkenteni tudjuk a tápanyag- és vegyszerhasználatot, és így megvalósíthatóvá válhat egy környezetkímélő, bioracionális termesztési modell, és a termésdepresszió is megakadályozható.
Kutatásaim alapján minden termelőnek jó szívvel ajánlom a Dr. Csicsor János biokémikus által kifejlesztett huminsavakat és termésnövelő készítményeket, amelyek önállóan vagy akár adjuváns anyagokkal és bionövényvédő szerekkel együtt alkalmazva sikeres termesztést tesznek lehetővé. Levéltrágyás kutatásaim következő fejezetében áttérek a hajtatott paradicsomnál tapasztalt termésprodukciós eredményekre.
SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS-BIOLÓGUS, PAPRIKA, PARADICSOM SPECIALISTÁJA, KUTATÓ, A VEGYSZERMENTES TERMESZTÉS KÉPVISELŐJEKONZULTÁNS: DR. CSICSOR JÁNOS BIOKÉMIKUS, A MAGYAR TŐZEGTÁRSASÁG KÉMIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR HUMINSAV TÁRSASÁG ELNÖKE
