A fogyasztók már a spájzban vannak
Nem csak a vadászokra és a friss vadhús kiskereskedelmére vonatkozik a november 23-án elfogadott, a kis mennyiségű helyi élelmiszer előállításának új szabályait megállapító agrárminisztériumi rendelet, hiszen például módosul a kistermelő fogalma is. Mindezekkel egyidejűleg Európában évek óta nagy népszerűségnek örvendenek a kosárközösségek, amelyek reneszánsza idehaza mintha még váratna magára. Ugyanakkor az Európai Unió Farm to fork stratégiájával (is) összhangban legalább a termelői piacok száma növekszik hazánkban. Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: a hangsúly a bizalmon van.
A REL erősödik
„Véleményem szerint a REL az egész országban menő. […] A városi embernek is vannak vidéki régi, gyermekkori emlékei, és ezeket az ízeket tudjuk mi, kistermelők visszahozni számukra” – így foglalta össze a rövid ellátási lánc (REL) és a kistermelői munka lényegét Barta Zsolt jakabszállási gazdálkodó. Ősei ugyan legalább 150 évre visszamenőleg gazdálkodtak, de a történelem vihara két generáción keresztül gyári munkásokká tette őket. Szülei kezdték visszavásárolni a földeket, ma pedig Barta Zsolt csak a spárgát három hektáron termeli. Annak ugyan csak kisebb részét dolgozza maga fel, a savanyított zöldspárgája mégis bekerült a megyei Hungarikum-értéktárba.
Ma már közvetlenül a végfelhasználóknak értékesítenek, sőt emellett szabad tartásban mangalicákat is nevelnek. Egyértelműen fellendülőben van a kistermelői élelmiszer-előállítás hazánkban az elmúlt években – ezt már Palásti-Kovács Ágnes, a Kamra-Túra Homokháti Gazdák Egyesületének elnöke állapította meg, hozzátéve, hogy azért van még hová fejlődni. Az egyesülettel, amely tanulmányutak szervezésével és tanácsadással segíti a tagokat Ausztriában és Toszkánában utazva azt tapasztalták, hogy öt-hat család összefogva dolgozza fel a megtermelt termékeket, amelyeket a helyi kisboltban árulnak. Sőt, Nyugat-Európában (de például Romániában is) felvásárló és értékesítő szövetkezetek is működnek, jelentősen támogatva a gazdálkodók munkáját. Az egyesület vezetője által említettek legalább két okra vezethetők vissza. Egyrészt az elmúlt tíz évben az Európai Unió országaiban, így hazánkban is egyre növekvő fogyasztói igény mutatkozott a közvetlenül a termelők vagy kizárólag egy közvetítő által értékesített élelmiszerek iránt.
A szakma által rövid ellátási láncnak hívott megközelítés azonban nemcsak társadalmi, hanem környezeti előnyöket is generál. Az Európai Bizottság még 2020 májusában terjesztette elő az angol rövidítéssel F2F, vagyis „termőföldtől az asztalig” nevű stratégiáját, amelynek célja, hogy a jelenlegi élelmiszerrendszer fenntarthatóvá váljon, úgy, hogy közben ösztönzi az egészséges étrendet, és fellép az élelmiszercsalás ellen is. Ráadásul a stratégiát összekapcsolták az unió 2030-ig tartó biodiverzitási stratégiájával is. Hazánkban mindez még a termelői piacok kialakításának elősegítésével, valamint a kosárközösségek létrehozásával is összefügg. 2017-es kutatások szerint a helyi piacok vevőköre még tovább növelhető, ám a potenciális fogyasztói kör akkor még bizalmatlan volt a termelői termékek iránt, aminek elsődleges okaként említették, hogy nem rendelkeznek elegendő információval az élelmiszerek eredetéről és összetételéről, így élelmiszer-biztonsági szempontból is kockázatosnak tartották ezeket a termékeket.
Nyugat-Európában már 2019-ben megfigyelhető volt, miszerint a vásárlók nemcsak készételeket és édességeket, hanem egyre több hús- és hentesárut, zöldséget és gyümölcsöt vásároltak online. A helyi élelmiszerek iránti növekvő igényt az átlagfogyasztók frissességgel és jó ízzel kapcsolatos alapvető elvárásaival magyarázta a Német Gazdaszövetség (DVB) 2020 végi ágazati jelentése, hozzátéve: a fogyasztók számára fontos a kapcsolat az élelmiszert előállító gazdálkodókkal, de a rövid ellátási láncot is előnyben részesítik. Csehországban például a kis- és közepes gazdálkodók, pékek, tejgazdaságok címjegyzéke megtalálható egy internetes adatbázisban, Norvégiában pedig a térségi és helyi szereplők megállapodás kötöttek az élelmiszer-termelés és -kultúra fejlesztésére.
Állandó változásban – ki minősül éppen kistermelőnek?
A jogszabályi előírások szerint a kistermelő természetes személy (őstermelő vagy egyéni vállalkozó), jogi személy (gazdasági társaság vagy nonprofit jogi személy), esetleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet (ÖCSG például), aki, illetve amely saját gazdaságából származó alapterméket (közvetlenül termelt, nem feldolgozott termék – pl. tojás, méz, gomba, erdei gyümölcs, nyers tej, zöldség, gyümölcs, esetleg kifogott hal) és az abból előállított terméket mennyiségi és területi korlátok betartásával értékesíti. Az értékesítés történhet közvetlenül a végső fogyasztónak, a gazdasága helyén (gazdaságudvarban, illetve az élelmiszer-előállítás helyén), piacokon, vásárokon, rendezvények helyszínén, vagy történhet helyi kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységek részére. Ez utóbbira akkor kínálkozik lehetőség, amennyiben a helyi kiskereskedelmi és vendéglátóipari egység közvetlenül a fogyasztóknak értékesíti az általuk előállított termékeket.
Palásti-Kovács Ágnes ehhez csak annyit tett hozzá, hogy országosan most már sok kistermelő van, de a méretük és hogy el tudnak-e látni boltokat, ez azért általánosságban kérdés. Tény, hogy a kistermelők közül sokan „csak” piacoznak, vagy Budapestre, bisztrókba, delikáteszekbe szállítanak. Ez egy folyamat, amelynek indulása az elmúlt 6-8 évben történt, és amelyre a Covid inkább csak ráerősített. Mindezeken túl a november végétől változó szabályozás szerint a kistermelő értékesíthet átadóponton keresztül és csomagküldő automatából is, de a falusi vendégasztal-szolgáltatás is nagyobb hangsúlyt kapott a korábbiakhoz képest. Egyetlen negatívum, hogy a gyógynövényből készült teák esetén szigorítás történt: termesztett vagy gyűjtött gyógynövényekből álló élelmiszert – kivéve az egyetlen gyógynövény-összetevőből álló terméket – kistermelő nem állíthat elő.
Kistermelői élelmiszer termelését, előállítását és értékesítését a kistermelőn kívül vele egy háztartásban élő személy, valamint a kistermelő házastársa, bejegyzett élettársa, nagykorú gyermeke, testvére, szülője, nagyszülője is végezheti, sőt akár a kistermelő alkalmazottja is. A kereskedelmi törvény alapján helyi termelői piacon jelenleg a kistermelő a piac fekvése szerinti vármegyében vagy a piac 40 km-es körzetében vagy Budapesten fekvő piac esetében az ország területén bárhol működő gazdaságából származó mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari termékét értékesítheti. A jövedéki adóról szóló törvény alapján a kistermelői bérfőzetett párlat legfeljebb 40 km távolságon belüli vásáron vagy piacon értékesíthető. Növényi alaptermék, feldolgozott élelmiszer, méz, tej, tojás, baromfi- és nyúlhús országosan, sertés, szarvasmarha, juh, kecske, strucc, emu stb. húsa a gazdasága helyével azonos vármegyében vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva legfeljebb 40 km távolságra lévő, valamint budapesti kiskereskedelmi és vendéglátó-ipari létesítménynek értékesíthető.
A frissen hatályba lépő 60/2023. (XI. 15.) AM-rendelet, amely hatályon kívül helyezett három korábbi jogszabályt, két kategóriába sorolja a kistermelőket, attól függően, hogy milyen mennyiségben kíván alapterméket, illetve élelmiszert előállítani. Az I. kategória szerinti kistermelő az, aki kis mennyiségű, saját maga által megtermelt alapterméket, illetve összegyűjtött vadon termő alapterméket értékesít. A kistermelő élelmiszer-előállítást és értékesítést végezhet a megtermelt alaptermékből, illetve összegyűjtött vadon termő alaptermékből, valamint az adott élelmiszer előállításához szükséges egyéb olyan vásárolt összetevőből, amelynek kistermelő általi megtermelése észszerűen nem elvárható.
A II. kategória szerinti kistermelő a meghatározott kis mennyiségben saját maga által megtermelt alapterméket vagy abból előállított és hazai előállítású, vásárolt alaptermékből, valamint egyéb vásárolt összetevőből élelmiszer előállítását és értékesítését végezheti. A forgalomba hozott élelmiszer biztonságáért, minőségéért, a nyomon követhetőség biztosításáért és dokumentálásáért a kistermelő a felelős. Ha a kistermelő csomagoltan árulja az élelmiszert, a csomagoláson fel kell tüntetni a kistermelő nevét, címét, a termelés-előállítás helyét, a kistermelő regisztrációs számát, valamint az árusított termék megnevezését. A csomagolatlanul kikerülő élelmiszerek előtt (például helyi termelői piacon való árusításnál) fel kell tüntetni a kistermelő nevét, címét, gazdaságának helyét, illetve a termék nevét.
Értékesítés termelői piacokon
Helyi termelői piacon az értékesítést csak kistermelők végezhetik, sőt, a helyi termelői piac üzemeltetője napi nyilvántartást köteles vezetni a piacon árusító kistermelőkről. A helyi termelői piacok – szemben a „hagyományos” piacokkal, vásárcsarnokokkal –bejelentést követően megkezdhetik működésüket. A bejelentést a termelői piac helye szerint illetékes települési jegyzőnél vagy budapesti kerületi jegyzőnél kell megtenni. Helyi termelői piacot önkormányzat, civil szervezet és magánszemély is létesíthet természetesen együttműködéssel is, ugyanakkor a forgalomba hozott élelmiszer biztonságáért, minőségéért, a nyomon követhetőség biztosításáért és dokumentálásáért ugyancsak a kistermelő lesz a felelős. Élelmiszer-előállítással és forgalmazással csak olyan személy foglalkozhat, akinek egészségi állapota erre orvosilag igazoltan megfelelő. Az árusító személy ruházata, keze tiszta kell hogy legyen, az asztalnak sima, mosható felületűnek kell lennie, biztosítani kell többek között a hűtést adott termékek esetén, illetve a szennyeződések elleni védelmet, valamint a kóstoltató eszközök tisztaságát is.
Értékesítés kosárközösségek által
A kosárközösségek működhetnek hazánkban egyéni vállalkozói vagy társas vállalkozási formában, illetve nonprofit szervezeti formák is lehetségesek. Mivel azonban a bevásárlóközösségek működése kereskedelmi tevékenység, az csak vállalkozói tevékenységként végezhető, így áfaelőírások is szerepet játszanak benne. Ha a kosárközösség honlapot (vagy Facebook-felületet) is működtet, úgy az elektronikus kereskedelmi tevékenység, amely a Polgári Törvénykönyv szerinti távollévők között kötött adásvételi szerződésnek minősül.
A honlapon megtalálható kell hogy legyen az élelmiszer neve, annak összetevői, nettó mennyisége, az előállító adatai, illetve italok vonatkozásában 1,2 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalom esetén a tényleges alkoholtartalom. A szolgáltatónak továbbá ügyelnie kell arra, hogy a megrendelés elküldését megelőzően tájékoztassa a vevőt többek között arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, továbbá például a megrendelés fázisairól, de a megrendelés megérkezését is elektronikus úton haladéktalanul vissza kell igazolni. Az ellenérték kifizetése elméletileg mind hagyományos, mind elektronikus úton történhet.
Értékesítés kistermelői vendégasztal-szolgáltatás által
A falusi turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások jellemzően olyan étkezés- és programszolgáltatások, amelyek keretében a látogató megismerkedik a falu jellegzetes életformájával, és aktívan részt vehet annak életében. A kapcsolódó szolgáltatások egyike az ún. falusi vendégasztal-szolgáltatás, a falusi szálláshely üzemeltetője ilyen esetben élelmiszer-előállító kistermelőnek minősül. A kistermelő mennyiségi korlátok mellett saját gazdaságának helyén, illetve piacon, vásáron, rendezvényen saját állatállományból származó ételt (vagy halat) is felkínálhat helyben fogyasztásra. A vágást és ételkészítési programot az állatvágás előtt 48 órával, írásban be kell jelenteni az illetékes járási hivatalnak.
Kamra-Túra, avagy egyedül nem megy
Jelen formában (Kamra-Túra Homokháti Gazdák Egyesülete) ugyan tíz éve intézményesült, de a homokháti gazdák már 2005-től együttműködnek, eredetileg Kamra-Túra Homokháti Gazdaudvar Hálózatként. Ahogy a 2011 óta családi birtokon gazdálkodó, és 2018 óta termékkészítéssel (például szörpök, lekvárok vagy éppen fűszeres szószok) is foglalkozó egyesületi elnök, Palásti-Kovács Ágnes megjegyzi, a közös együttműködés, egymás munkájának segítése a fő céljuk, továbbá az értékesítés mindenkinek a problémája. Az egyesületnek jelenleg 27 tagja van, amelyből három nem folytat gazdálkodási tevékenységet, míg a gazdaudvar-hálózat 80 gazdaságból áll – ezt már Nagyné Bodor Zsuzsa, az egyesület projektmenedzsere nyilatkozta. A tagok leginkább őstermelők, de néhányan egyéni vállalkozási formában működnek, illetve 14 fő tanyasi gazdálkodó.
A 24 gazdából 11 ökológiai termesztést is folytat. Bár, ahogy az egyesületi elnök megjegyzi, a REL-ről lehet beszélni ökológiai minősítés nélkül is, igaz, nyilvánvalóan Ausztriában sokkal több az ökológiailag tudatos REL-es termelő, mint például hazánkban. Bodor Zsuzsa megemlítette, hogy a tagok gazdaságában megtermelt alapanyagok feldolgozva kerülnek a piacra, tejtermékek, húskészítmények, szörpök, lekvárok, mézek, aszalványok, savanyúságok, befőttek, bor formájában. Ráadásul a tagság termékeinek jelentős hányada bekerült Bács-Kiskun vármegye termékkatalógusába is. Az egyesület vezetését és tagsági körét magasan kvalifikált agrárszakemberek adják, de soraikban tudhatnak közgazdászt, vidékfejlesztőt, marketingszakembert, rendezvény- és oktatásszervezőt.
Az egyesület a Homokhátság védjegyet működteti (Arculati kézikönyv, védjegyhasználati szabályzat), a védjegyoltalmat 2012-ben még a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara jegyeztette be. Ugyanakkor Palásti-Kovács Ágnes azzal pontosította fő céljukat, hogy a tudást, a tapasztalatot megosztják, tanulmányutakra, képzésekre együtt mennek. Bodor Zsuzsa mindezt úgy részletezte, hogy élen járnak a helyi termékek népszerűsítésében, a fogyasztási szokások orientálását kiemelten kezelik, akár ha saját tagjaik gyakorlatorientált képzéséről is legyen szó (tantanyák, nyitott tanyák, sajtkurzus stb. formájában). Az országban elsőként hoztak létre egy vándorkiállítást a vármegye agrár- és élelmiszer-hungarikumainak, a vármegyei és települési értéktárakban szereplő értékeinek bemutatására. Az eddigiek során számos „szomszédolás” programot valósítottak meg, ahol más kistermelők jó gyakorlatát igyekeztek bemutatni tagjaiknak. Az egyesület a NAK Bács-Kiskun Vármegyei Igazgatóságával, Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatával és a Homokháti Kistérségi Egyesülettel közösen működteti a „Kecskeméti Főtéri Piacot”, ahol minden héten csütörtökönként folyik a kistermelői termékértékesítés.
A legrövidebb úton
A REL a rövid ellátási lánc rövidített elnevezése, amelynek során az élelmiszer a lehető legrövidebb utat (maximum egy közvetítő közbeiktatásával) teszi meg a termőföldtől az asztalig. Ráadásul a helyi termékek megvásárlásával a fogyasztók hozzájárulnak a helyi gazdaság fejlesztéséhez, támogatják a helyi termelőket, élelmiszer-feldolgozókat, sőt mindez által a környezetterhelés is jelentősen csökken. A rövid ellátási lánccal kapcsolatban azonban a bizalomnak is nagyon jelentős szerepe van, a bizalom alapja pedig a termelői tudás és tapasztalat. Ezért is elengedhetetlen a termelők állandó továbbképzése, valamint adott esetben a védjegyek használata.
Az uniós minőségbiztosítási rendszerek célja, hogy a fogyasztók számára egyértelműen megkülönböztethetőek legyenek azok a termékek, amelyek különleges tulajdonságai egy meghatározott földrajzi területhez vagy hagyományokhoz köthetőek. A REL ismert működési formái az értékesítési pontokon keresztül, házhoz történő módon, nyitott gazdaságon keresztül vagy éppen közvetítő igénybevételével történő értékesítés. Mindez megvalósulhat úgy, hogy a termelő, de úgy is, hogy a fogyasztó mozog.
Barta Zsolt spárgatermesztő mindehhez azt tette hozzá saját, tíz éves tapasztalata alapján, hogy „a jövőt csak a termelésre épülő feldolgozásban látom. Azt gondolom, egy bizonyos gazdasági méret alatt csak úgy lehetünk versenyképesek, ha termelünk, feldolgozunk és értékesítünk. Egyszerre helye van a tömegtermékeknek és a különlegességeknek is.” A Kamra-Túra Egyesület – amelynek ő is tagja – a feldolgozott termékek bevezetésénél volt nagy segítség számukra, de marketingszempontból a közösségi médiának legalább ekkora jelentőséget tulajdonít. Ám az igazi áttörést részére a kosárközösség jelenti, amely még olyan árat tud kínálni a fogyasztónak, ami még elfogadható számára.
SZERZŐ: CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ
