A gazdatüntetések árnyékában megnyílt a berlini Zöld Hét. A német agrárium dühe átragadt a zöldekre is, akik szintén becsapva érzik magukat. A két tábor egy dologban ért egyet: alkalmatlan a kormány, és még azt is hagyja, hogy a föld kicsússzon a gazdák lába alól.
Bedühödtek a zöldek is
Ha a vasutasok és a gazdák megmozdulásai nem akadályozzák a forgalmat, akkor 10 nap leforgása alatt 300 ezer látogató érkezhet a most megnyílt berlini Grüne Woche expóra. A kiállítással összhangban szombatra a zöldek is tüntetést terveztek Berlinbe – egészen más célokért, mint amikért legutóbb a teljes német gazdatársadalom az utcára vonult. A már novemberben kitűzött jelmondat szerint a génmódosításmentes és környezetbarát termelés követelése áll a zászlón. A demonstrációt két és fél órásra tervezték. Az elmúlt hét eseményeinek hatására azonban a zöldek körében is felerősödtek a kormányzattal ellenséges hangok.
Szerdán, az expó megnyitóján a Szövetség az Ökológiai Termelésért (BÖLW) egyesület elnöke, Tina Andres azt hányta a piros-sárga-zöld pártok (azaz SPD, FDP és Zöldek) alkotta rendőrlámpa-koalíció szemére, hogy nem teljesítette választási ígéreteit. Szerinte a mezőgazdaság fenntartható átalakítására tett terveket két éve fiókban pihenteti az állam. „A kormánynak most már tényleg össze kellene kapnia magát, és tennie a dolgát!” – fogalmazott az elnök, aki már akkor elégedett lenne, ha pusztán a koalíciós szerződésben leírtakat komolyan vennék a pártok.
Mit ígért a kormány?
Ebben többek között olyan ígéreteket tettek a szövetkező pártok, mint a glifozát kitiltása a német piacról, állatjóléti felár bevezetése az állati termékek forgalmazásában és a bioterületek arányának 30 százalékra emelése 2030-ra. Ehhez novemberben egy ökogazdálkodási stratégia is készült, de a zöldek úgy vélik, hogy a megvalósításához rendelt állami forrás semmire nem lesz elég. A géntichkákról hallgat a koalíciós szerződés, de mivel az EU nagyon közel van a génszerkesztés elfogadásához, a kérdés eldöntése sürgetővé vált a zöldek számára.
A zöldek egyre türelmetlenebbek az állatjóléti felárralkapcsolatban is. A koncepció az, hogy közvetlenül a fogyasztóknak kell megfizetniük a haszonállatok jólétének költségeit. Ezt vagy az állati termékek árába beépített konkrét összeggel, vagy ezek áfájának 7-ről 19%-ra emelésével képzelték el. Mások rámutatnak, hogy az állam kasszájába befolyt összegek nem biztos, hogy az állattartókhoz jutnak vissza. Ellenben visszaesne a honi termékek fogyasztása, miközben az import megnőne – adott esetben a kényszerkitelepülésre ítélt német vállalkozások lennének a beszállítók. De ez kinek jó?
A föld azé, aki megműveli?
Van a zöldek követeléseiben egy pont, amiben a teljes gazdatársadalom egyetért: sürgősen szabályozni kell a német földpiacot. 2010 óta egyre erősebben jelen vannak a mezőgazdaságban az ágazaton és az országon kívülről érkező befektetők, például a napenergia-erőművek létesítői, az élelmiszerláncok (pl. Aldi) és az amerikai tőkések.
Egy hektár termőföld átlagos értéke 2021-ben átlépte a 30 ezer eurót, az átlagos bérleti díj pedig a 300 eurót. (A 16,6 millió hektáros mezőgazdasági területből 10 millió hektárt bérlemény formájában művelnek.) Az ország keleti felében még mindig fele annyit sem ér a szántó, mint a nyugatiban. Mivel itt jóval nagyobbak az üzemméretek, és a jogi személyek földszerzését semmi nem akadályozza, a földek fele gazdasági társaságok kezében van. A külföldiek résztulajdonosként jelennek meg ezekben. Pontos számokat a német hivatalok sem tudnak, mivel nincs egy rendszerezett, nyilvános földpiaci adatbázisuk. Nincs szabályozva az elővásárlási jog, a megszerezhető földnagyság és a kiszabható maximális földbérleti díj sem.
