A Tiszántúli Növényvédelmi Fórum már 28. alkalommal fogta és foglalta össze szakterületének kutatóit, kutatási eredményeit. A Debreceni Egyetem Növényvédelmi Intézete október 24–26. között tartotta konferenciáját, melyen átadták a nagy hagyományokkal rendelkező Gulyás Antal-emlékérem a növényvédelemért elismerést. A díjjal ezúttal a fórum korábbi szervezőjeként is ismert dr. Kövics György János professzor munkáját ismerte el a szakmai plénum.
Kövics Györgyre nem a „paidagogosz” szó eredeti utalása illik, vagyis nem olyan személy ő, aki rabszolgaként kíséri a tanulót, hanem inkább a német szaknyelvből mára „foglalkozás”-ként rögzült jelentés érvényes, amit magyar mintaként például Apáczai Csere János mutatott a Magyar encyclopaediában, vagyis olyan személy, aki birtokolja az erkölcsöt és a tudást, és át is adja a tanítványainak. Így az élete vademecum, azaz „útikönyv”, és a pályája visszavezet a szó eredetéhez: vade mecum, azaz „járj velem”.
Honnan ez a tartás, ez a szemlélet?
Mindenekelőtt a törökszentmiklósi család törvényeiből: a hit megtartásából, a nemzeti elkötelezettségből, a családi összefogásból és az igényesség elvéből. Ezek támogató kiegészítőjének bizonyult az iskolázása: a zenei művelődés és az aktív zenélés, a debreceni gyakorlógimnáziumban elfogadott „kossuthos szellem”, vagyis a puritán és erkölcsös életfelfogás, a munka és a tanulás megtanulása, az őt lenyűgöző Sellye János munkásságának a felfedezése.
Később a földközeli pályaorientáció alapján az agrártanulmányok során alakult ki a kutatási irány és a konkrét terület, a gombabetegségek és a növényvédelem iránti fogékonyság és elkötelezettség. Hogy mennyire nagy hatású és szerencsés találkozások színtere volt az egyetem, azt leginkább Kövics György saját szavai igazolják:
„A szakmában tanítómesteremnek és barátomnak mondhattam dr. Tóth Oszkár (1929–2022) tanár urat, akitől a szabatos fogalmazás igényét, a pontosságra törekvést és a tudományos közlemények megfogalmazásának közérthetőségi kívánalmát tanultam meg. Példaképem (és egyidejűleg hites társam) feleségem, dr. Tatár Magdolna, aki hibáim elviselésében 45 (+5) éve társam, két fiunk felnevelésben, az ’okos gazdálkodás’ vitelében és ezen ’művészet’ továbbadásában, utazásaink megszervezésében, továbbá a keresztényi szeretetben előttem jár.”
Megmérettetés az Igazságos Bíró előtt
Egy hiteles tanárember számára az ismeretek felhasználhatóságának szem előtt tartása, a meg-megújított szakmai tudás igényes továbbadása – amennyiben az hivatás – öröm és egyúttal a lelki nyugalom záloga. Ezért nem tévesztik meg a gyors karrier vagy a siker hajszolásának a lehetőségei, inkább a munka hosszú távú megtérülésében bízik, mint a viszonylagos „eredményekben”. Az értékekben gondolkodó Kövics György mindig is távol állt a túlzott önértékeléstől és a csörtető magatartástól, az érdekalapú életszemlélettől.
Pedig a szakmai környezet nem fukarkodott az elismerésekkel és a megbecsüléssel. Kövics György számtalan jelzést kapott arról, hogy sikeresnek tarthatja magát. Többek között emlékérmet kapott a mezőgazdaság fejlesztéséért (Pro re rustica promovenda, 1997), megkapta a Magyar Professzorok Világtanácsának kitüntetését (Pro Universitate et Scientia, 2005) vagy a MAE Növényvédelmi Társaság növénykórtani elismerését (Linhart György-emlékérem, 2006), és a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Kiváló növényorvos kitüntetésében is részesítette (2017). Legutóbb elnyerte a Gulyás Antal-emlékérmet is (2023). És hosszú a sora a bizottsági tagságoknak, a szakmai választmányok, elnökségek, megbízások felkéréseinek.
Hadd jelezze itt a bizalom és a megtiszteltetés meglétét néhány kitüntetett feladat is: ilyen az MTA Mikológiai Munkabizottság tagsága (1999), az MTA Agrártudományok Osztálya Növényvédelmi Szakbizottságának tagsága (2002), a Magyar Növényvédelmi Társaság Növénykórtani Szakosztályának elnöki megbízatása (2008–2012), a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Oktatási Bizottságának tagsága (2009–2013), a Debreceni Akadémiai Bizottság Növényorvosi Munkabizottság elnöki megbízatása (2012–2020) vagy az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA), majd az NKFI-zsűri tagsága (2014–2017).
Mission statement: a gyakorlat segítése, a tudás alkalmazása
Kövics György szakértői és szaktanácsadói munkája szorosan összefügg a kutatási témáival és a publikációival is. Mindenütt érvényesítette a szintetizáló és konvertálható ismeretek hangsúlyát. Lásd: Szója és napraforgó, valamint a gabona gomba okozta betegségeinek patológiája, diagnosztikája, ökológiája és epidemiológiája; Biológiai védelem növénykórokozó mikroorganizmusok (Trichoderma fajok – talajlakó Rhizoctonia solani) ellen; A Coelomycetes, különösen az Ascochyta, Phoma és Phyllosticta fajok taxonómiája. Klasszikus, molekuláris biológiai, izoenzim-vizsgálati módszerek alkalmazása a gombataxonómiában; A szürkepenész (Botrytis cinerea) hazai populációinak, fungicidrezisztenciájának elemzése; A csonthéjasok európai sárgasága fitoplazma („Ca. Phytoplasma prunorum”) regionális és határon átnyúló (Kárpátalja, Partium) terjedésének felmérése, diagnosztikájának fejlesztése és a védelem lehetőségeinek feltárása.
A klasszikus, morfológiai alapú mikológiát segítette a számítógép általánossá válását megelőző, „precomputer” időszakban a „Növénybetegséget okozó gombák névtára” (2000), ami akkor hiánypótló szerepet töltött be. A molekuláris biológiai technika rohamos fejlődésével párhuzamosan hozzáértő taxonómusok számos, morfológiai bélyegekkel nehezen tisztázható gombacsoportot újraosztályoztak. Így megszületett az „Egy gomba – egy név” koncepció, azaz, minden élő (gomba-) faj egyetlen névvel rendelkezzen, ahogyan azt Carolus Linnaeus (1707–1778) az élők világára a Systema Naturaeban (1735) kétnevű nevezéktanként (binominalis nomenclatura) általánossá tette. A hazai növényvédelmi mikológiai oktatásba sikerült beemelnie ezt mint alapelvet. Hite szerint az új növényorvos-nemzedékek majd beletanulnak, és előbb-utóbb elfogadják és alkalmazzák azt.
A közel 40 év kutatói és egyéb szakmai tevékenységet az MTA-hoz „A szóján előforduló Phoma-szerű gombák taxonómiája” címmel benyújtott akadémiai doktori (DSc) értekezése koronázta meg 2016-ban.
Az évtizedek meghatározó történéseként kell tekinteni a Növényvédelem Oktatásának Fejlesztéséért Alapítvány (NOFA) megalapítására (1996), melynek a kezdetektől titkára, majd elnöke volt. Ugyanilyen jelentőségű volt 1996-ban a Tiszántúli Növényvédelmi Fórum (TNF) éves szakmai rendezvény első alkalma, amely negyedszázados múlttal, azóta is kiválóan működik. Minden harmadik évben Nemzetközi Növényvédelmi Szimpóziumként (International Plant Protection Sympsoium at University of Debrecen, IPPS) a külföldi kutató kollégákkal folytattak kapcsolatépítést, illetve megismerték a világban folyó növényvédelmi kutatások trendjeit és eredményeit, ezt legutóbb 2021 őszén személyes, illetve online részvétel mellett, sikerrel rendezték meg.
Ugyanez a szakmai ars poetica vezette őt azokban az „ügyekben” is, amelyekben fontosnak tartotta, hogy akár természetétől eltérően is hallassa a hangját, határozottan nyilvánvalóvá és kikerülhetetlenné tegye a véleményét.
Ennek példája az a tízéves küzdelem, amely végül a gödöllői „levelező” növényorvosi tanrend és koncepció felszámolását eredményezte 2016-ban az akkreditációs felülvizsgálat során. Mert Kövics György nézete szerint ahogy az ember- és állatorvost, úgy a növényorvost sem lehet „levelező” formában megfelelő színvonalon képezni. Ezért van szükség az egyciklusú (5 éves MSc), célirányos tantervű képzés akkreditációjának lefolytatására, amely a „foglalkozásdoktori” cím elnyerésével koronázható meg. A növényorvoslás, ami az élelmiszer-biztonság vitathatatlan alapja, éppen olyan társadalmi megbecsültséget érdemel, mint a humán „orvos” vagy az „állatorvos”.
A „Gulyás Antal-emlékérem a növényvédelemért” tulajdonosa
A Debreceni Egyetem MÉK Növényvédelmi Intézet növénykórtan emeritus professzora, habilitált egyetemi tanára, tanszék- majd intézetvezetője 2021-től már nyugdíjasként is tovább folytatja oktatói-kutatói-növényorvosi tevékenységét.
Kövics György angliai, holland, német vagy éppen indiai tanulmányútjai, vendégtanári és konferenciákon szerzett tapasztalatai, valamint az itthoni országos és egyetemi vezetői gyakorlata kellő alapot ad a vezetői ideál megfogalmazására. A tanár úr ezzel is nyomot hagyott maga után.
A pálya igazolja, hogy a közös cél megfogalmazása és következetes szem előtt tartása Kövics György vezetői fundamentuma. Ez a cél pedig legáltalánosabban nem más, mint az értékek elismerése és támogatása a növényorvoslás szolgálatában, az új képzési formák kialakításában. Ahogy azt az „Ökológiai kertek védelme” tárgykörben tartott kurzusok is fémjelzik vagy a biológiai szemléletű növényvédelem bevezetése az oktatásába, ahogy a feromonkutatás és az előrejelzéseken alapuló és alternatív védekezési lehetőségek kutatásának szorgalmazása is. A célhoz rendelt referenciatér pedig a hazai tudományosság és nemzetközi viszonyítások egyensúlya.
A napi rutinban a tanár úr azt a vezetői ideált gyakorolta, amely szerint az észérveknek megfelelő, jóindulatú, empatikus emberi megközelítést érdemes érvényesíteni, hogy komoly feszültségektől nem szenvedő, az autokratikus stílustól elhatárolódó és a munkahelyen jó kedélyt teremtő hangulat legyen uralkodó, amiben hatékonyan oktató-kutató csapat működhet együtt. A folytonosság fenntartását érzékeltetik a régi munkatársakkal évente tartott találkozók, vagy a hallgatók bevonását célzó Növényorvosi Közösségi Napok szervezése.
Hogy aztán mindehhez a „jobb a békesség” alapján, a kölcsönös elfogadás jegyében gyakran „villámhárítóként” kell a vezetőnek igazodnia, az természetes, ahogy az is, hogy ez az igazodás nem mindig jár sikerrel. Legalább törekedni lehet és kell arra, hogy a munkatársak talentumait a vezető felszabadítsa, esélyt adjon, bátorítsa a tudományos érdeklődést, és követelményként állítsa eléjük a rendszeres és pontos munkavégzést.
Persze felvetődhet a kérdés, hogy vajon sikerülhet-e egy pálya hosszán következetesnek maradni az elvekhez. Kövics Györgynek erre is van válasza. „A következetesség cselekedeteinkben – a pontossághoz hasonlóan – „királyi erény”, amelyre törekszünk, de néha vétünk ellene.” Azok pedig, akik egy érdemes ember hiteles pályáján „vele járnak” – legyenek bár más-más generációhoz tartozók –, nem bánják meg a választásukat.
SZERZŐ: DR. KISS LÁSZLÓ NÖVÉNYORVOS
