Az AÖP – Agro-ökológiai Program szabályaival piacot csináltak az elfeledett alternáló kaszáknak. Vajon tényleg csak előnye van az alkalmazásuknak, és a múltban van a jövő? Cikkünkben ezzel kapcsolatban próbálunk különböző nézőpontokat összehasonlítani, anélkül, hogy magán a szabályozáson gyakorolnánk kritikát.
Kötelezettségvállalás, támogatás fejében
A 2023-ban a KAP Stratégiai Terv keretében induló Agro-ökológiai Program (röviden: AÖP) önkéntes vállalásokon alapuló, egyéves támogatási forma. A gyepekre vonatkozóan mindenki által választható 2 pontos gyakorlat a „Kizárólag alternáló kasza használata”, melynek megvalósulását fénykép csatolásával kell igazolni, és az adott földhasználati kategória szerinti valamennyi gyepterületen külön-külön kell értelmezni.
Az alternáló kaszálás gyakorlat választása esetén a tárgyévben valamennyi gyepterületen valamennyi kaszálást alternáló kasza használatával kell megvalósítani azáltal, hogy a gyepterületet legalább évente egy alkalommal le kell kaszálni. A gyakorlat akkor teljesített, ha az az elvégzést követően 15 napon belül bejelentésre kerül, s a bejelentésben szereplő időpontra vonatkozóan csatolni kell a mobilGazda alkalmazás segítségével a tevékenységgel érintett területek egyikén készített, legalább egy georeferált fényképet, amelyen a kaszálóeszköz és annak vágófelülete is szerepel. A mobilGazda alkalmazásban a „Fényképkészítés saját felhasználásra” menüpontban önállóan elkészítendő fényképek készíthetők az alternáló kaszáról.
Újra feltaláljuk, ami már fél évszázada fel volt
Ennyit az önkéntes vállalásokon alapuló, egyéves támogatási forma szabályairól. Az alternáló kaszák konstrukciós megoldásairól, illetve kínálatáról a júniusi lapszámunkban már részletesen olvashattak dr. Kelemen Zsolt elemzésében, így aktuális cikkünkben ezekre nem térünk ki, inkább egy kis kronológiával folytatnánk. Lehetséges, hogy néhány fiatal gazda úgy tekint az alternáló kaszára, mint az új kor találmányára, pedig ezt egyszer már „kinőtte” a hazai mezőgazdaság.
Amikor a 60-as években a politikai akarattal létrehozott nagyüzemek gépesítése igazán felgyorsult, a szálastakarmány betakarítása kivétel nélkül szovjet, keletnémet, cseh és magyar gyártású, függesztett alternáló kaszákkal történt. Az idősebbek még emlékezhetnek az 1,83 méteres FFK-183 szériára, vagy a 2,13 méteres vágásszélességű hazai K-213 típusra, vagy az RS-09 traktorra szerelhető NDK gyártású, másfél méteres munkaszélességű Fortschritt E-143 kaszára. Széles körben elterjedt volt az 1,83 méteres, cseh ZTN-183 kasza használata is.
A hatvanas évek második felében aztán megjelentek a függesztett dobos, rotációs kaszák. A Kemper, RZS-160 és NRK, majd később a 70-es évek elején a hazai RK-4/3,2 és 6/4,8 vontatott dobos kaszák megjelenésével szép lassan elkezdődött lecserélődni a kaszagépállomány ebbe az irányba. A függesztett alternáló típusok pedig a 70-es években teljesen visszaszorultak, illetve már csak az időközben megjelent önjáró Fortschritt és vontatott Hesston kaszáknál érhettek el ilyen kaszakonstrukciót a felhasználók.
A következő 2-3 évtizedben a hazai gyártásnak köszönhetően, a függesztett és vontatott kaszakínálatban egyeduralkodók lettek a dobos kaszák, majd csak az ezredforduló után kezdett átfordulni a tárcsás kaszák irányába az érdeklődés. Napjainkban pedig már a tárcsás konstrukciók a kaszapark meghatározó részét képezik. A tárcsás és dobos gépek egyértelmű előnye az alternáló gépekhez képest a nagyobb betakarítási teljesítmény és az, hogy kevésbé érzékenyek a változó munkakörülményekre. Innen kellene megint átfordulni abba az irányba, amit egyszer a hatvanas évek végén már elengedtünk. A tengerentúlon a vontatott verziók töretlen népszerűségnek örvendenek, bár a tárcsás modellek azóta ott is meghatározó részt harcoltak ki a kínálatból az alternálók rovására.
Az élővilág védelme érdekében
A szabályozás többek között azért preferálja az alternáló kaszákat, mert ezek a gépek kíméletesebbek az élővilággal. Ez abból a szempontból maximálisan igaz, hogy a növényállományt, vagyis a gyepterületeket kevésbé roncsolják, mint dobos vagy tárcsás versenytársaik. Míg az utóbbi kettőnél a dobtányérok, illetve a kaszagerendely a földön csúszva, a visszamaradt tarlót valamely szinten roncsolva végzi a kaszálást, addig az alternáló gépeknél ez a terhelés nem fordul elő. Így a terület új állományának fejlődését is megóvjuk az alternáló gépekkel való kaszálás során. Azzal már lehetne vitatkozni, hogy a gyepek egyéb élővilágával mennyivel kíméletesebb az alternáló kasza, hiszen a magas löketszámmal dolgozó, ujjsoros pengék ugyanúgy kíméletlenek mindennel szemben, ami útjukba kerül, mint tárcsás vagy dobos társaik. Itt leginkább a dobtányérok és kaszagerendely hiánya miatt a talajhoz nagyon közeli élővilágot óvhatjuk meg az alternáló kasza alkalmazásával.
Talajkövetésben nem ez a király
A talajkövetésre rátérve már részben hátrányban vannak az alternáló konstrukciók, főleg s dobos gépekhez képest. A dobos gépek hazai elterjedésének és sokáig tartó egyeduralmának éppen az volt az egyik fő oka, hogy a hazai gyepterületek nagy arányban egyenetlen felszínű területeken fekszenek, és a gazdák a gyepek karbantartására sem fordítanak költséget, illetve energiát. Ezekkel a rossz felszínű területekkel a dobos kaszák birkóznak meg a legoptimálisabban, hiszen forgótányéros dobjuk a különböző buckákon, vakondtúrásokon könnyebben keresztülsiklik. Kitérő késpengéik, illetve a dobok hajtása is kevésbé érzékeny az ilyen talajegyenetlenségekre. Az alternáló kaszák egyik nagy ellensége a vakondtúrásokkal és egyéb földbuckákkal tűzdelt terület. A kaszasor földdel való érintkezése annak élettartamát jelentősen rövidíti. Ezek mellett a kevésbé hatékony talajkövetés a vágásmagasság megtartásában is hátrányba sorolja a dobosokhoz képest az alternáló kaszákat. Ismerve a hazai területek terepszínvonalát, nem véletlen, hogy a dobos kaszák ennyire el tudtak itthon terjedni.
Erényekben gazdag
Azt az erényét viszont nem lehet elvitatni a jelenleg elérhető alternáló kaszáknak, hogy könnyű kivitelüknek és egyszerű felépítésüknek köszönhetően nagyon alacsony a teljesítményigényük. Így még nagyobb munkaszélesség mellett is igazán alacsony költséggel üzemeltethetők. Nem igényelnek nagy teljesítményű, illetve hátsó hidraulikus emelési képességekkel rendelkező erőgépet. Teljesítményleadó tengelyen is alacsony nyomatékkal képesek dolgozni, hiszen zömmel ékszíjas áttétellel közvetítik a hajtást a TLT-tengelytől a kaszaszerkezet felé.
Szintén pozitív tulajdonsága ennek a kategóriának, hogy a dobos, illetve tárcsás versenytársaikkal szemben kevésbé szennyezik a lekaszált takarmányt, hiszen a kaszaszerkezet a talajjal nem érintkezik, nem porosítja a lekaszált terményt. Ez főleg állategészségügyi téren, a későbbi takarmányozás kapcsán egy fontos szempont.
Ugyancsak az alternáló kaszák javára kell írni azt, hogy a lekaszált terményt igen széles, szőnyegszerű rendben is hátrahagyhatják, ami így rendterítés nélkül is gyorsan tud száradni. A különböző hátsó, illetve frontfüggesztett alternáló kaszák variálható terelőtányérokkal, illetve állítható terelőlapokkal is felszerelhetők, amelyek segítenek annyira összeterelni a levágott terményt, hogy az üzemeltető erőgép kerekei taposással szintén ne szennyezzék azt.
Összességében elmondható, hogy több előnye, mint hátránya van a dobos vagy tárcsás modellekkel szemben az alternáló kaszáknak, de kötelezettségvállalás esetén körültekintően kell kiválasztani a területet, amelyre vállaljuk, megvizsgálva, hogy optimálisan adottak-e a feltételek azalkalmazásukhoz.
Farkas Imre
