A szálastakarmányok, illetve egyéb sűrű sortávolságra vetett növények kaszálására alternáló vágószerkezettel és rotációs vágószerkezettel szerelt traktoros és magajáró gépeket használ a gyakorlat. A traktorral üzemeltetett gépek vonatkozásában, a rotációs kaszák innovációjának eredményeként az alternáló vágószerkezetű kaszák használata a gyepek, fűfélék és pillangósok kaszálásában háttérbe szorult.
Ez elsősorban a magasabb munkasebességből adódóan elérhető nagyobb területteljesítmények miatt következett be, ami viszont a takarmány minőségében jelentkező kompromisszumok elfogadását eredményezi. A takarmányminőségre vonatkozó igények növekedése miatt, különösen a pillangós szénaféléknél, az alternáló vágószerkezetű kaszák azonban ismét az érdeklődés középpontjába kerültek. Egyes technológiákban pedig a növények morfológiai tulajdonságai, valamint a magok egyenlőtlen beérése és az érésgyorsítók korlátozott használhatósága miatt szükségszerű lehet a kétmenetes betakarítás, vagyis a rendre vágás, alternáló kaszák használatával. Az alternáló kaszák használata a gyepterületek, kaszálók faunája, illetve a rovarok és kisállatok védelmében is jelentős. A Natura 2000 alá tartozó területek kaszálásában is ajánlott a használatuk.
Kedvező és kedvezőtlen technológiai tulajdonságok
Az alternáló vágószerkezetű kaszáknak – konstrukciós szempontból és a technológiai alkalmazásokban is – vannak kedvező és kevésbé kedvező tulajdonságai. Ezeket az 1. táblázatban foglaltuk össze.
Az alternáló vágószerkezettel szerelt kaszáknak számos konstrukciós változata van jelen a mezőgéppiacon különböző európai és amerikai gyártók típusaival. Konstrukciós megoldásaikat tekintve hátul függesztett, jobbra-balra vágó és mellső függesztett változatban készülnek. A vontatott változatok azonban kiszorultak a gyakorlatból. Használatuk a gumihengeres szársértővel szerelt gépeknél, különösen a lucernaszéna minőségjavításában továbbra is nagy jelentőséggel bírhatna. Az alternáló vágószerkezetű kaszák adapterként a magajáró gépekre szerelhetők.
A függesztett gépek kisebb munkaszélességű változatai 1,15–2,4 m, míg a nagyobb változatok akár 2,8–3,75 m munkaszélességűek is lehetnek. A mellső függesztésű gépek 1,8–3,75 m munkaszélességűek. Az említett vontatott gépek munkaszélessége – a szállításra vonatkozó méretkorlátozás miatt 3,0–3,5 m. A hátsó és mellső függesztésű alternáló kaszák kétgépes és háromgépes gépkapcsolatban, gépkombinációban is üzemeltethetők. Az egy oldal- és egy frontkaszából álló kétgépes gépcsoport munkaszélessége 3,5–5,6 m lehet. A jobbra és balra vágó, hátsó és mellső függesztésű kaszákból álló gépcsoport munkaszélessége 5,6–10,5 m is lehet. A magajáró gépekre mellső függesztett adapterként felszerelhető vágószerkezetek, kaszák munkaszélessége 4,6–10,9 m között több lépcsőben is elérhető (1. kép).
Hátsó és mellső függesztéssel
A hátsó függesztésű, oldalra vágó kaszák függesztőkeret segítségével csatlakoznak az üzemeltető traktor hátsó hidraulikus hárompont-függesztő berendezéséhez (2. kép). A függesztőkerethez csapszegekkel, paralelogramma lengőkarokkal kapcsolódik a hajtásátvitelt tartó vázszerkezet a hajtásátvitellel, mely rendszerint a TLT-ről mechanikusan, ékszíjhajtással van megoldva. A vázkeretbe van csapágyazva a meghajtó TLT-tengelycsonk a meghajtó szíjtárcsával. A tartókonzol végébe pedig a kaszaszerkezet hajtótengelye van csapágyazva a hajtóműházzal. A hajtóműházhoz mereven kapcsolódik a kaszagerendely bázisfelülete, a forgattyús, himbás, bolygókerekes vagy kulisszás hajtással.
A kaszagerendely a traktor hárompont-függesztőjének süllyesztésével hozható munkahelyzetbe, illetve emelhető ki. A vázkerethez a csuklósan és a csapágyazott hajtóműházhoz fixen kapcsolódó kaszagerendely pedig egy- vagy kétszeres hidraulikus munkahengerrel helyezhető a talajra. A gerendelyt a talajon kétoldalt öntvény vagy acélöntvény csúszótalpak támasztják alá. A vágási magasság általában a csúszótalpak gerendelyhez viszonyított furat- és csavarkötéses állításával vagy a csúszótalpak cseréjével állítható be 30–80 mm közötti értékre.
A mellső függesztésű, alternáló vágószerkezetű kaszák vázkerete mellső TLT-vel, illetve frontfüggesztő berendezéssel ellátott traktorokhoz csatlakoztatható. A vázkeret kialakítása, illetve felfüggesztése a tökéletes talajkövetés elérése céljából szintén paralelogramma lengőkarokkal van megoldva, de kissé bonyolultabb konstrukció az előzőekhez viszonyítva. A függesztőkeret, illetve a váz főtartójához kapcsolódik paralelogramma lengőkarokkal a kaszagerendelyt tartó keret a kétoldali függőleges tartókonzollal. A függőleges tartókonzolok képezik kétoldalt a kaszagerendely bázisfelületét (3. kép).
A bal oldali függőleges konzolra van építve a kaszaszerkezet meghajtása. A kaszaszerkezet meghajtása TLT-ről mechanikusan vagy hidrosztatikusan van megoldva. Az egyszerűbb szerkezeteknél a traktor hidraulikus rendszeréről működtethető, míg a bonyolultabb változatoknál ez a kaszán kiépített, kihelyezett hidraulikakörről történik. A mellső függesztésű, alternáló kaszák vágószerkezetének munkahelyzetbe történő helyezése, illetve kiemelése az előzőekhez hasonlóan történik, a vázkeret főtartójára támaszkodó és a keret függőleges konzoljához csatlakozó egyszeres vagy kettős működésű munkahenger segítségével.
A levágott terményáram terelésére az oldalkonzolokra kétoldalt talajhajtású terelőtárcsákat helyeztek el. Egyes változatoknál a vágószerkezet mögött bordázott hengerekből kialakított szársértő van elhelyezve. A munkaszélesség növelésére egyes típusoknál a főtartó bal oldalára és jobb oldalra, a tartókeret függőleges konzoljára csuklósan hidraulikus munkahengerekkel kiemelhető, illetve munkahelyzetbe süllyeszthető kaszaszerkezeteket csatlakoztatnak. Ezek konstrukciója az előzőekkel megegyező, hajtásukat azonban – a bonyolult szerkezeti kialakítás miatt – hidromotorokról, hidrosztatikusan, kiépített hidraulikus körről kapják.
Vontatott változatok
A vontatott változatok vágószerkezete szintén paralelogramma felfüggesztéssel csatlakozik a vázszerkezethez, és hidraulikus munkahengerekkel emelhető ki és süllyeszthető. A gumiabroncsokkal alátámasztott vázkeret szállítási helyzetben egy csap körül, a vontató szimmetriatengelyébe behajtható vonórúddal csatlakozik a vontató traktorhoz. Ezek a gépek hajtásukat a traktor TLT-jéről kapják. Egyes típusok vonórúdbekötése a vázkeret központjában van megoldva, ezeknél a típusoknál a szerkezeti részek hajtása hidromotorokkal, hidrosztatikusan történik (4. kép).
A vontatott alternáló kaszáknál a szálastakarmányt a vágószerkezet előtt vezérelt pályán mozgó motolla támasztja meg. A vágószerkezet mögé pedig – a száradási intenzitás növelésére – régebben fémbordás, az újabb változatoknál pedig gumi- vagy műanyag bordás szársértő hengerek vannak építve. A szársértés hatékonysága, a hengerek terhelése, nyomása – az anyagáram vastagságától függően – tekercsrugók előfeszítésével állítható a kívánt értékre.
A vágószerkezet kialakítása
Az eltérő konstrukciójú kaszák vágószerkezete hasonló kialakítású: a hagyományos kialakítású vágószerkezeteknél a kasza gerendelyére csavarkötés rögzíti az álló pengéket tartó acélöntvény kaszaujjakat, az osztásuk – a korábban is említett változatoknak megfelelően – lehet alsó-, közép- és normálvágású. A kaszagerendelyben a forgattyús hajtómű löketének megfelelően mozgó trapéz vagy a háromszög alakú pengék a kaszasínre vannak felszerelve, 70–80 mm-es osztással. A kaszasínek a löketnek megfelelő, zavarmentes mozgását csavarkötés rögzítésű leszorítólapok biztosítják (5/a-b. kép).
Az újabb fejlesztésű alternáló kaszáknál leggyakrabban az állópenge nélküli, kettős kaszapengés, „Busatis” rendszerű, kettő, egymással ellentétes löketű szerkezeteket alkalmaznak. A kaszasíneken a kaszapengéket szegecskötés rögzíti. A hátránya ennek az, hogy a sérült kaszapengék cseréje vagy a hiányzók pótlása csak műhelyben végezhető el. Erre a munkára speciális szegecselőgép áll rendelkezésre, a pengék élezését pedig manuális, kézi működtetésű vagy automata késélező berendezéssel lehet elvégezni (6. kép). A kaszapengék, valamint a kaszasínek anyaga Hardox minőségű (kopásnak ellenálló), edzett szerkezeti acél.
Magajáró változatban
A vontatott, alternáló kaszaszerkezetekhez hasonló konstrukciók magajáró alapgépekre is felszerelhetők. A magajáró gépek jól kiforrott konstrukciók, és számos típusuk terjedt el a gyakorlatban. A folyamatos fejlesztés eredményeként azonban a jól bevált típusok újabb változatai jelenleg is jelen vannak a mezőgéppiacon (7/a-b. kép).
Az alternáló vágószerkezettel szerelt magajáró kaszálógép-konstrukciók mellső hajtott kerekes és hátsókerék-kormányzású, magas építésű alvázára van építve a meghajtó dízelmotor, a munkahidraulika, a mechanikus-hidrosztatikus hajtásátvitel, a hidraulikaszivattyúkat szabályzó szelepek és egyéb hidraulikus szerelvények. Ugyancsak az alvázra van építve – az ergonómiai igényeket kielégítő – nagy üvegfelületű kezelőfülke a kezelőberendezésekkel. Az alvázkeret mellső részéhez csatlakozik a kaszaszerkezetre szerelt vágóasztal fogadására kialakított csatlakozóelem, a kettős működésű hidraulikus munkahengerekkel működtetett kettős emelőkar. A kettős emelőkarok veszik fel a nagy munkaszélességű vágóasztalokat.
Az alternáló vágószerkezettel felszerelt vágóasztalok hasonló kialakításúak az arató-cséplő gépek vágóasztalához. A vágóasztalok a hajtásukat mechanikus ékszíjhajtáson keresztül vagy hidrosztatikusan, hidromotorokról kapják. A szerkezeti részeikre szíjhajtással viszik át az energiát. Az alternáló kaszaszerkezettel felszerelt vágóasztalok – kialakításukat tekintve – a vontatott gépekéhez hasonlóak, szerkezeti kialakításukra az előzőekben leírtak – kaszaszerkezet, kaszahajtás, motolla, behordó csiga, szársértők – a jellemzőek.
Rendre is raknak
Az arató-cséplő gépek hevederes vágóasztalához hasonló kialakítású berendezések amellső függesztett hevederes rendrakók, illetve ezek vontatott változatai (8. kép). A függesztett változatok a mellső TLT-vel és függesztőberendezéssel rendelkező és a fordítóművel szerelt univerzális traktorok hátsó függesztőszerkezetére, a vontatott gépek pedig a felső vonóberendezésre csatlakoztathatók.
A hevederes rendrakó gépek hajtása kissé bonyolultabb, mint a vontatott kaszáké. A hajtásukat az üzemeltető traktor mellső, illetve hátsó TLT-jéről kapják. Az egyszerűbb szerkezetű gépeken a funkcionális szerkezeti részek hajtása mechanikusan, a beépített fogaskerék-hajtóműveken és ékszíj- vagy lánchajtáson keresztül történik. A bonyolultabb gépeknél a vágószerkezet hajtása a TLT-ről mechanikusan, míg a rendrakó heveder vagy hevederek hajtása az üzemeltető traktor hidraulikus hálózatáról történik. Ezért ezeknél a gépeknél az üzemeltető traktornak 4-6 hidraulikus kivezérelt csatlakozójának kell lennie. A vágószerkezet, kaszaszerkezet-hajtás – kaszaszerkezet, behordócsiga stb. – konstrukciós kialakítása és működése szintén megegyező az előzőekben ismertetettekkel. Ezeken a gépeken a motollaszerkezet működtetése és hajtása bonyolultabb az előzőeknél (9. kép).
A munkasebességgel történő összehangolás céljából a motolla fordulatszáma, vagyis kerületi sebessége fokozatmentesen szabályozható. A szállítóhevederre jutó anyagot a szállítóheveder – a kialakítástól függően – középre vagy az adapter két oldalára rakja rendre. A hevederes rendrakók a nagy, 6-7 m munkaszélességük miatt szállítókocsira rakva telepíthetők át a változó üzemeltetési területre.
Védett területekre
A kisebb munkaszélességű függesztett alternáló kaszák – a hazai viszonyok között – elsősorban a mozaikos gyepterületeken, a természetvédelmi Natura 2000 alá tartozó területeken, a növénykímélő kaszálási módjuknak és a faunavédő tulajdonságainak köszönhetően használhatók előnyösen. A nagyobb munkaszélességű alternáló kaszák, rendre vágók használata pedig a szénakészítésben a minőség javítását is eredményezheti. A rendre vágók továbbá a kétmenetes betakarítás előtérbe kerülésével bírhatnak jelentőséggel.
SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ
