A kenyér, különböző formai megjelenésben, évezredek óta alapvető élelmiszer a nyugati világban. Az egy főre jutó átlagos kenyérfogyasztással körülbelül 66 kg/év. A kontinensünk meghatározó helyet foglal el a világ kenyérfogyasztásában. A fogyasztói kosárban, közel 70 százalékban a frissen sült kenyér dominál, a fagyasztott pékáruk, a gyorséttermi kenyér és a tartós pékáruk előtt.
A hazai pékipar előtt számos kihívás áll
Egy olyan időszakban vagyunk, amikor mindannyian jogosan aggódunk a környezetért. A hazai sütőipar feladata, hogy alaposan megvizsgálja a mindennapi kenyerünk előállításában résztvevő teljes ellátási láncot annak érdekében, hogy iparág valóban fenntartható legyen.
Az ellátási láncok mérete és összetettsége eltérő, de mindegyiknek ugyanaz a célja: egy terméket a fogyasztó kezébe adni. A pékáruk ellátási lánca például a nyersanyagokkal kezdődik, és a termék végső fogyasztóhoz való eljuttatásával ér véget. A különböző tevékenységek minden szakaszban történő összehangolása gondos tervezést, valamint folyamatos optimalizálást igényel a hatékonyság növelése és a minőség megőrzése érdekében. A sütőipar olyan ellátási lánccal rendelkezik, amely hasonló más élelmiszeripari szegmensekhez, bár néhány egyedi kihívás is jellemzi.
Jól dokumentáltak azok a több szintű kihívások, amelyekkel a sütőiparban vállalkozóknak szembe kell nézniük. Gondoljunk csak a megnövekedett költségekre, beleértve az energiát, az alapanyag költséget, az üzemanyagot, a csomagolást és a munkaerő bérköltségét. Továbbá az élelmiszeriparnak nem látott inflációs nyomással is szembe kell néznie.
A kenyérgabonát megtermelő gazdák kihívásai
Ugyanilyen nehézségekkel kell megküzdenie a malomiparnak és a kenyérgabonát megtermelő gazdáknak is. Sőt, a gazdákra a felsoroltakon túl műtrágya árak, a környezetvédelmi előírások betartása, az alternatív szervesanyag-használata és a vegyszerhasználata miatt is nagy nyomás nehezedik, hogy csak néhányat említsünk.
Ha, a gazdálkodóink rossz döntéseket hoznak a fentiekben, akkor mindennapi kenyerünk hosszú távú biztonsága kerülhet veszélybe. Az agrártermelők helytelen választása egyaránt megmutatkozhat a rossz minőségű termésben, az alacsony terméshozamokban, vagy akár egyszerre mindkettőben.
A malom- és sütőipar döntően a nívós gabonaféléket előállító hazai mezőgazdaságára támaszkodik, hogy a pékáruk a legmagasabb minőségben és egyenletes ütemben készülhessenek. A pékek, járatosak ugyan a folyamatok finomhangolásában, de állandó, jó minőségű lisztre van szükségük ahhoz, hogy egyenletesen tökéletes kenyereket süthessenek.
A jó liszt alapja pedig a megfelelő minőségű kenyérgabona.
Czékus Mihály
