Pár év alatt Marokkó uralta le a brit piacot és az EU-n belül is veszélyes ellenféllé vált. A hollandok talán már jövőre megoldják a termelési gondjaikat, a spanyolok ellenben megrekedhetnek a mai szinten. A magyar termelési kapacitások a legjobb pillanatban ugrottak meg: amikor a Covid, majd az energiaválság átrendezte a piacot.
Marokkó hódító útja
Legutóbb itt írtunk róla, hogy az energiaárak és a külpolitikai események már önmagukban is a paradicsomtermelés és -értékesítés teljes átrendeződéséhez és óriási európai piacvesztéshez vezettek. 10 év alatt felére csökkent a külpiacokra eladott uniós paradicsom mennyisége, eközben Marokkó fénysebességgel növelte exportját.
A britek piacán is ez az afrikai állam vette át a legfőbb beszállítói címet. Öt évvel ezelőtt a hollandok még 176 ezer tonnával (!) voltak jelen Nagy-Britanniában, a spanyolok 111,3 ezer tonnával, és Marokkó csak 49 ezer tonna paradicsomot biztosított. 2022-ben az afrikai állam már kétszer annyi paradicsomot szállított Nagy-Britanniába, mint Spanyolország (82,5 ezer vs 41,2 ezer tonna), és Hollandiát is megelőzte (77,5 ezer tonna).
Visszakapaszkodási kísérletek
A klímaváltozás pluszban nehezíti az olasz és a spanyol termelést. Eközben Hollandia elsősorban az energiaválságot nyögi. A helyi statisztikák szerint az üvegházi termelés 2022-ben mintegy 8 százalékkal zuhant Hollandiában. A paradicsomtermelés 12,5 százalékkal, az uborka előállítása 9,1 százalékkal esett vissza. Szinte minden üvegházi zöldségféléből kevesebbet takarítottak be, kivéve a padlizsánt. A mintegy 5000 hektáros üvegházi termelésből azonban csak 2,7 százalékot foglal el padlizsán, míg a paradicsom a felület 36,5 százalékát, a paprika a 33,1 százalékát. A termelés visszaesését elsősorban az okozta, hogy a magas energiaárak miatt később kezdődött és korábban fejeződött be a termelés. Az ország azonban a nehézségek ellenére kifelé mozog a termelési válságból, és a következő szezonban visszanyerheti termelési kapacitását. (Lásd: Hollandia két éven belül átáll a szupertakarékos üvegházakra.)
A spanyolok viszont már nem a mennyiség, hanem a minőség fokozására kell hogy koncentráljanak – vélik az ágazati elemzők. Három év piaci turbulencia után a helyi termelők legfontosabb célja, hogy minél több hosszabb távú kereskedelmi szerződést kössenek palántaforgalmazókkal, marketingcégekkel és a kereskedelem képviselőivel, hogy biztosíthassák az áru piacát. A vízellátásban egyre inkább a tengerre kell támaszkodniuk. (Lásd: Fogy a víz a hegyekben, tengerből isznak a spanyol növények.)
Használt a hazai termelésnek
A magyar termelést és árakat nagymértékben támogatta előbb a Covid kapcsán kialakuló logisztikai káosz, majd a háborúval elszabaduló energiaárak, ami a hazai geotermális energiára épülő üvegházi termelést versenyelőnyhöz juttatta. Szabadföldön sajnos kevésbé volt sikeres a termelés az aszály miatt, az árak azonban második éve rendkívül kedvezően alakulnak a szektorban.
A növény termőterülete 2000-2400 hektár körül van, fedett körülmények között 200-250 hektáron folyik paradicsomtermelés. Importunk 14-18 ezer tonna között alakult az utóbbi években (döntően spanyol és olasz forrásból), míg exportunkban 2019-ben történt egy nagy ugrás: 3,5 ezer tonnáról 8,8 ezer tonnára. Ezt a szintet azóta tovább növeltük és elértük a 11 ezer tonnát. Az exporttal leginkább a környezetünket, Csehországot, Szlovákiát és Romániát szolgáljuk ki. A termelési kapacitások bővítése ritka szerencsés piaci pillanatban történt meg.
