Törökországban tombol az aszály, plusz a földrengés is nehezen elsimítható ráncokat húzott az ország arcára. Nagy termeléscsökkenésre van kilátás idén az agráriumban.
Amit nem aszály sújt, azt a földrengés rongálta meg
Rekordmértékű szárazságot tapasztal Törökország. 2022 októbere és 2023 januárja között 40 százalékkal kevesebb eső hullott a történelmi átlagnál, 60 éve nem láttak ilyen aszályt a térségben. Emellett a februári földrengés pusztításaival is meg kell küzdenie az országnak. Mint arról már írtunk, nemcsak termőkörzeteket, de fontos szállítási útvonalakat, kikötőket is érintett a természeti katasztrófa. Az úthálózat és az energiaellátó rendszer is sérült, ami nagyon nem hiányzott a helyi gazdaságnak ebben az egyébként is inflációs környezetben. Ha a két alábbi térképet összevetjük, azt látjuk, hogy alig akad olyan terület az országban, amit vagy az aszály, vagy a földrengés ne rongált volna meg.
Rossz állapotban a búza
A búzatermő területek egy része a földrengéssel súlyosan érintett zónába esik, más részét pedig decembertől január végéig szárazság sújtotta, amit azóta csak februárban enyhített némi eső.(Lásd: Török aszály: az őszi búza ötöde végveszélyben.) Az országban a jellemző termésátlag 2,5 t/ha, a termőterület 7 millió hektár körül szór, így az összetermés jellemzően 17 millió tonnás. Árpából a jellemző vetésterület 3,8 millió hektár, és a szűk 2 tonnás termésátlagnak köszönhetően 7-7,5 millió tonna körüli mennyiséget szoktak aratni.
Tavaly ősszel a törökök is nagyjából 10 százalékkal nagyobb területen vetették el a búzát és árpát, de az aszály ezt a pluszt bőven elviszi. Egy-egy szárazabb évjáratban ezek a kis hozamok is 40-50 százalékkal esnek a török gazdaságokban. Az ilyen évjáratokban 11 millió tonnás búzabehozatalra is sor kerül. Törökország a világ harmadik legnagyobb búzaimportőre, miközben agrárgazdaságának egyik legfontosabb exportcikke a liszt és a tészta. (Lásd: A törökök import búzából lettek világelsők a lisztexportban.)
Betároltak olajmagból
Tavaly jó évet zártak a török olajmag-termesztők. Napraforgóból 1,75 millió tonnáról 1,9 millióra nőtt a kibocsátás, gyapotmagból 1,2 millióról 1,6 millióra, szójából 125 ezer tonnáról 145 ezerre. Az importált mennyiségek mégis jelentősen megugrottak, hiszen ide érkezett az ukrán kivitel jelentős része. Napraforgóból például az ukrán export 20 százaléka futott be Isztambulba, a többi lényegében Románia és Bulgária kikötőibe. A török import csaknem megduplázódott egy év alatt (670 ezer tonnáról 1,25 millió tonnára nőtt).
A fontos olajmagtermesztő régiókat nem érintette a földrengés, de az aszály igen, így most extrém száraz viszonyok között indul a termelés. A kalászosok nagyobb kiterjedése miatt a bevethető terület is csökken. A tavalyi 790 ezer hektáros napraforgóterület 700 ezerre zsugorodik a becslések szerint, a potenciális termést pedig 1,6 millió tonnára teszik (-15% vs 2022). A szójatermés maradhat nagyjából az előző évi szinten (140 ezer tonna), míg gyapotmagból idén 22 százalékkal kevesebb (1,25 millió tonna) várható, mivel ebben a kultúrában is 100 ezer hektárral csökkenhet a bevetett terület.
A jelentős olajmagtermelés ellenére Törökország importra szorul szója- és napraforgódarából (1,15 millió tonna, 750 ezer tonna), de napraforgóolajból is behoz 1,5 millió tonnát. Legnagyobb beszállítójuk Ukrajna, a második helyezett Oroszország, aki évről évre több olajat gyárt, és inkább ezt exportálja a kisebb értéket képviselő kaszatok helyett.
