A németek azt állítják, hogy ha a mezőgazdasági területük 4 százalékát napelemekkel fednék, akkor azzal az egész ország energiaszükségletét fedezni tudnák. Ehhez a termőföld művelésből való kivonására sincs szükség. Hazánk földvédelmi szabályozása is úgy módosult, hogy ezt könnyebben megvalósíthassa a terület gazdája.
Tiltásról támogatásra váltott a szabályozás
Megújuló energiaforrással ma már minden második gazdaság rendelkezik Németországban. Ez jellemzően egy napaelemrendszert jelent, amit csarnokokra, istállókra szerelnek fel. Amikor a napelemboom elkezdődött, a termelők fő célja a saját energia biztosításán túl a bevételi források diverzifikálása volt. Újabban a földeken is megjelentek a szolárpanelek, de ezek elhelyezése Németországban sokkal több bürokratikus akadályba ütközik, mint nálunk. A paneleket tartó állványok kiépítése jellemzően művelésmód-változással jár. Ennek engedélyeztetése akár 2,5 évet is igénybe vesz, továbbá földminőségtől függően hektáronként 20-80 ezer euróba kerül.
A művelésmód-váltás azonban a 6 méter magasba helyezett agrofotovoltaikus (agroPV) rendszerekkel elkerülhető, bár az építési engedélyt így is meg kell szerezni hozzá. A magyar földvédelmi törvényt 2021-ben úgy módosították, hogy „Nem minősül a termőföld más célú hasznosításának napenergiát (…) agrofotovoltaikus rendszer szerint felhasználva (…) nem akadályozza az alatta fekvő területnek (…) valamely művelési ág szerint termőföldként történő hasznosítását.” Ez lehet egy juhlegelő is. Ha a területen művelésiág-változást kell bejelenteni a napelemtáblák miatt, akkor ezzel kapcsolatban csak igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, földvédelmi járulékot nem.
2023-tól a német szabályozás is támogatólag áll a magasba helyezett agroPV rendszerekhez, és ezek létesítését összesen 100 megawatt erejéig pályázati pénzekkel szorgalmazza, továbbá kilowattóránként 1,2 cent támogatást ad az így megtermelt áramért.
Évtizedes kísérletek különféle kultúrákkal
A Fraunhofi Kutatóintézet 1984 óta foglalkozik a napenergia mezőgazdasági célú felhasználásával, egész Európában itt rendelkeznek a legnagyobb tapasztalattal a témában. Az agroPV rendszereket jellemzően 6 méter magasságba telepítik, alatta leginkább nagy értékű zöldségeket és gyümölcsöket termelnek. A rendszer jellegzetessége, hogy a modulok fényáteresztő képessége a kultúra igényeihez alakítható. Kutatásaik alapján a növények hozamváltozással reagálnak a részleges árnyékra, ezért sok múlik az adott kultúra árnyéktűrésén, a modulok egymástól való távolságán, dőlésszögén, az adott évjáraton, és azon, hogy van-e öntözés a napelem alatt. Szántóföldi növényekkel éppúgy folytak kísérletek, mint zöldségekkel, gyümölcsökkel.
Öntözetlen körülmények között a gabonák a tavasszal beeső kevesebb csapadék ellenére a tenyészidőszak végén nagyrészt kompenzálni tudták a lemaradásukat a kontrollal szemben, mivel a talajban több víz maradt az árnyékolásnak köszönhetően. A lóhere viszont évjárattól függetlenül hozamcsökkenéssel reagált az árnyékolásra. A gyümölcsösökben a nyári hónapokban jobb mikroklíma alakult ki a napelemtáblák alatt. Az intenzív almáskertekben csökkent a napégés, és mivel több vizet tartalmazott a talaj, a gyümölcsök mérete is nagyobb lett. A legtöbb kultúrában és évjáratban azonban 5-12 százalékos hozamcsökkenést mértek eddig a kutatók, amit a terület kettős hasznosítása – mezőgazdasági termelés + áramnyerés – bőven kompenzált.
Egy kis erőmű a gazdaságban
Az első, nagyobb felületű ilyen létesítményt az AgroSolar cég 2016-ban hozta létre a bajorországi Heggelbachban, tavaly pedig egy alsó-szászországi gazdaságban adtak át egy 1,3 millió eurós beruházást, ahol éves szinten 700 ezer kilowatt áram termelődik. Ma a legtöbb, a gyakorlatban is működő rendszerben 4000 négyzetmétert fednek le a gazdák a területükből, 300-700 kW névleges teljesítményt beszerelve. Vagyis fél hektár „feláldozásával” egy kisebb biogázüzemnyi energiatermelő egységet lehet kiépíteni a szántón.
Németországban 2016-ban májusában fordul elő először, hogy „negatívba” fordult az áram ára, majd ez megismétlődött 2017-ben és 2018-ban – jellemzően az őszi és tavaszi hónapokban. A termelés és fogyasztás szétcsúszása sajnos könnyen bekövetkezik a napenergia hasznosításakor, amire csak az energiatárolás – jelenginél környezetbarátabb módja – nyújthatna megoldást.
