Idén az aszálykár és az infláció miatt egészen más anyagi helyzetben vannak a termelők, mint tavaly, és a terményárak is más irányba mozognak. A kevés termésből nagyon sok beragadt a tárolókba. Vajon el lehet kezdeni egy szezont csak a tartalékokra és hitelre építve? A témát az MKB Bank és a Takarékbank segítségével jártuk körbe.
Aratás óta minden megváltozott
2022 júliusában „Tárolni, tárolni, tárolni? Csak most ne rontsuk el!” című cikkünkkel már előrevetítettük aggodalmunkat: a gazdálkodók talán téves következtetést vontak le a koronavírus-járvány idején tapasztalt árdinamikából, és túl hosszan fogják tárolni a terményeiket. Ez végül be is következett, amiben az is közrejátszott, hogy a gyengécske hazai búzatermést nagyon értékesnek érezték, ezért tartogatták. A helyi áruhiány hónapokon át fűtötte a magyar piacot, és a katasztrofális kukoricatermés is csak adta ez alá a lovat. Augusztusban azonban megnyílt az ukrán gabonafolyosó a tengeren is, és özönleni kezdett előbb az ó termésű, majd decembertől az új termésű kukorica az EU-ba. Közben pörögtek avasúti átkelőhelyek is, hazánkban átadták a fényeslitkei terminált, és havi szinten mintegy 150-200 ezer tonna ukrán kukoricát fogadtunk a határunkon.
Az élénk importhoz hozzájárult, hogy a magyar termés legfeljebb harmadát minősítették feldolgozásra alkalmasnak a beszerzők. A cikk írásakor, december közepén 75 ezer forintért érkezik Záhonyba egy tonna ukrán kukorica, míg a hazai – jó eséllyel aflatoxinos – árut 117 ezer forintért lehet megkapni a termelő telephelyén. Szeptember-októberben még 133 ezerre tartották a gazdálkodók a kukoricát, most azonban a rossz minősége miatt az abrakfogyasztó állatok etetésére sem alkalmas. Harapófogóba kerültek a gazdaságok. Nemcsak kevés a termény, de a jelek szerint eladhatatlan. Még a búza piaca sem úgy pörög, ahogy várták.
Nagyon kevés az idei bevétel, a költségek pedig jóval nagyobbak az előző évinél. Csak egyetlen momentum enyhítette eddig a termelők borús kedvét: novemberben akciózni kezdték a műtrágyát, így legalább a pétisó beszerezhetővé vált a 2022 nyár elejét jellemző (a gázpiaci pánikot megelőző) áron. A gazdák azonban szeptemberre teljesen újratervezték a vetésforgót, és októberben végérvényesen eldőlt, hogy a kis inputigényű kultúrák irányába mozdultak el országszerte. (Lásd még cikkünket: Tavaszi vetésterv – Hátat fordítunk a kukoricának?). Az agrártárca júliusban a MezőHír megkeresésére válaszolva 21-22 millió tonna közé tette a hazai gabonatároló kapacitások nagyságát, ennek a felére sincs most igény. Ahogy közeledik a tavasz, más kérdés válik egyre sürgetőbbé: van-e elég mozdítható pénz a gazdaságokban a szezon végigviteléhez? Az rendben van, hogy kevesebb lesz a kukorica, és a maradék is kevesebb műtrágyát kap, de már nincs hatósági áras üzemanyag, és az inputok egy része is megvásárlásra vár még (vetőmag, UAN-oldat, szilárd fejtrágya, növényvédő szer…).
Hitelre szorulva
Sötéten látja az esélyeit egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei gazdaság vezetője, pedig a 600 hektáros üzemméret nem is kicsi. „2 ezer tonnát tudnék betárolni, ha volna mit, de nincs. A búza és az árpa átlagban 6-8 mázsás lett, a napraforgó 4 mázsa, a kukorica nulla. Normál évjáratban decemberig szoktam tárolni, akkor aztán eladok mindent, hogy ki tudjam fizetni a tartozásaimat és beszerzéseimet. Most annyit sem ért a termés, mint amennyit beletettem, 50 milliós adósságot halmoztam fel az integrátornál. Rohangálunk a kedvezményes hitelekért, műtrágyát pedig még egyáltalán nem vettem. 2021-ről maradt még annyim, hogy azt tavasszal kiadom a búzára. Aztán vége a dalnak. Ha még egy ilyen évet kifogunk, mint 2022 volt, beadom a kulcsot, vigye a céget, aki akarja!”
Az MKB Bank és a Takarékbank Agrár-élelmiszeripari Üzletágának elemzője, Héjja Csaba rámutat: tavaly januártól decemberig mintegy 200 milliárd forinttal nőtt az agrárium hitelállománya, ami jól érzékelteti, hogy a bemeneti oldalon valóban eltűnt mintegy 600 milliárd forint bevétel a kieső termés miatt. „Az agrár-élelmiszeripar mintegy 1700 milliárd forintra duzzadt hitelállománya már nagyjából 40 százalékkal haladhatja meg a betétállományt, noha az utóbbi csak durva becslés, nincsenek róla összesített adatok. A bankok továbbra is készek akár rövidebb, akár hosszabb lejáratú kölcsönöket nyújtani, de a magas kamatok mellett most azzal is számolni kell, hogy a pénzintézet néhány kérdéssel többet tesz fel az igénylőnek…” – int a szakember.
Nincs rá vevő
Héjja Csaba néhány ábrával világítja meg, mennyire szokatlanul működik most a piac. A mellékelt grafikon az egyes hónapokban belföldön értékesített kukoricamennyiségeket jelöli. Kitűnik belőle, hogy közvetlenül a betakarítás után mindenképpen forgalomba kerül az adott évi termés nagy hányada, hiszen ilyenkor kell rendezni a földbérleti díjakat, visszafizetni a bevitt inputokat az integrátornak, és adóoptimalizálási szempontból ekkor célszerű megvásárolni a jövő évhez szükséges gépeket. 2022-ben viszont a szezonkezdést segítő eladásokon kívül alig moccant meg a termény, az őszi értékesítési szezonban pedig még a márciusi forgalmat sem sikerült elérni. Mondhatnánk, hogy ennek oka a történelmi aszályt követő ritka gyenge termés, de ez csak kis részben igaz.
Egy átlagos évben nagyjából 1,7 millió tonna kukoricát adnak el a termelők a belföldi felvásárlóknak az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adatai szerint. Ez az adott évben termett mennyiség nagyjából 20 százaléka, bőtermésű éveket követően 30-33 százaléka. 5-6 millió tonna külföldre megy, illetve áthúzódó készletként a raktárakban marad. Ezek a számok azt jelentik, hogy a 2022. évi, 3,4 millió tonnásnak becsült termésből számszakilag leszállítható lehetett volna az év végén megszokott 600 ezer–egymillió tonnás mennyiség, ehhez képest az október-novemberi szállítási adatok szerint mindössze 155 ezer tonna terményt adtak át a termelők.
Hogy ez miért alakulhatott így, annak csak egyik oka a termény minősége, a másik az ára. A banki elemző következő ábrája azt világítja meg, hogy egészéges piaci helyzetben a termelői ár legfeljebb az importátlagár alját súrolja, az exporátlagárat pedig nem éri el. 2021-ben már felborult a megszokott rend; pár hetet leszámítva a gazdálkodók magasabb áron értékesítették telephelyről a kukoricát, mint amennyiért az külföldre eladható volt. A feldolgozók meg is vásárolták, csakhogy 2022-ben fordult a kocka, és az orosz-ukrán háború a belföldi árszint alá szorította az importét. Májusra menthetetlenül szétnyílt az árolló, és gyakorlatilag megszűnt a kereslet a magyar kukoricára.
Nagygazdaságok jó kondiban
Vajon mi maradt a gazdaságokban a szezonkezdéshez? Mint láttuk, a mezőgazdaság egésze erőteljes hitelfelvételbe kezdett, ugyanakkor a termény jó része még mindig megvan. Ezt a helyzetet csak azok a nagygazdaságok tűrik viszonylag jól, ahol sosem egyetlen év termésére alapoznak. Ezek nemcsak a 3-4 tonnás kukoricatermést produkáló megyékben, de még az 1 tonnás átlagot hozókban is elboldogulnak. Jól érzékelteti ezt egy Bács-Kiskun megyében elért nagyüzem, amelyik csak azért vett fel hitelt az új kombájnra, mert kedvezőbbnek tűnt ezt tenni, mint a saját mozgásterüket szűkíteni a cashflow-ban. A gabonaértékesítés időpontját azonban itt is elvétették.
„Még egy szemet sem adtunk el a kalászosokból, noha ilyenkorra a tritikálé és az árpa már el szokott menni. Most a tulajdonosok nem engedték az eladást, azt gondolták, tavasszal jobb piac lesz. Ebben a bizonytalan pénzügyi helyzetben egyébként is mindenki lassabban mozdul. Úgy látom, biztosabbnak látták terményben, mint bankban tartani a tőkét…” – meséli az elért szakember. Kiderül, hogy még 2021. évi napraforgóból is van raktáron. A tavaszi kitárolást két dolog motiválja: a 2023. évi árpát, búzát jobb minőségűnek gondolják, mint az ó termést, amitől szívesen szabadulnának, másrészt sok ráfordítással jár a minőségmegőrzés a hosszú tárolás során, főként a kissé nedves és toxinos kukorica esetében.
„Nincs sok kukoricánk, a napraforgóra és a kalászosokra építünk. Az egytonnás átlaggal leszedett tengerit végül szárítás nélkül, 15 százalék nedvességgel, vékonyan tároltuk be. Sokszor át kell még mozgatni, mire vevőt találunk rá… Legkésőbb májusra el kellene adni ezt is és a tavalyi árpát is, mert szinte nem volt olyan tábla, amin a minimálisan elvárt 62-es fajsúlyt hozta volna. Ennél az idei termés csak jobb lehet. A búzát 33 százalékos sikértartalommal arattuk, de a kiőrlési mutatói nem jók. Egyszóval nem szívesen tartogatnánk ennyire rossz gabonákat, már csak az a kérdés, lesz-e rájuk vevő…” Az új terméshez megvették szinte a teljes jövő évi műtrágyamennyiséget, de ez csak a fele a normál felhasználásnak. Tárolókapacitásuk bőven van, 5-5 ezer tonna terményt tudnak síktárolókban és silótornyokban elhelyezni, utóbbiak csak pár évesek.
Fejér megyében hektáronként 3540 mázsás kukoricatermést arattak a megkérdezett nagygazdaságban. „Sajnos nagyon toxinos lett, biztos, hogy nem tudjuk májusig tartogatni. Örülnénk, ha a partnereink januárban átvennénk tőlünk a terményt. A búza viszont jó lett, csak az ára alakult nagyon kedvezőtlenül. Jellemzően már augusztusban el szoktunk adogatni belőle, de idén a vezetőség másképp döntött, és vártak vele. Most meg már olyan olcsó, hogy ezért nem adják el. Legkésőbb a repce aratásáig tudunk várni egy jobb értékesítési pillanatra” – halljuk. Addig is kedvezményes forgóeszközhitellel próbálják meg kihúzni az évet. Mint sok más vállalkozás, ők is éltek azzal a lehetőséggel, hogy a 2022. december 31-ig megkötött Agrár Széchenyi Kártya Folyószámlahitelhez az Agrárminisztérium átvállalt legfeljebb évi 14 százalékpont kamatot az aszálykárt szenvedett igénylőktől. (A jelenlegi piaci kamatszint már 20% felett jár.) A szaktárca 2023. március 31-ig meghosszabbította a kedvezményes hitelkonstrukciót.
A Fejér megyei cég több síktárolóval is rendelkezik, ezek egy része még a rendszerváltás előtt épült, 30-40 éves szerkezet, más része az uniós felzárkózási program (AVOP) keretében készült, lassan 20 éves konstrukció. Most tervezték, hogy a szárító-tároló kapacitások bővítésére kiírt pályázaton elnyert összegből végre egy korszerű silótornyot is építenek. Ezzel lehetővé válna, hogy a környékbeliek termését is felvásárolják, illetve az olajos magvak betárolását is megoldják. Most azonban elbizonytalanodtak. Olyan mértékben elszálltak az építőipari beruházási költségek, hogy a korábbi 50 százalékos támogatásintenzitás körülbelül 35 százalékra olvadt, és a hitelfelvétel is megdrágult. „Kétségbe esve nem vagyunk, de drukkolunk a jövő év miatt. Februárban talán jobban látjuk már a lehetőségeinket” – összegez a szakember.
„Nehéz éven van túl agrárium, ezen belül a gabonatermesztők. Ám a mezőgazdaság korábban is élt már meg hasonló időszakot, és túl tudott lendülni rajta. A jelenlegi helyzetben rendkívüli alkalmazkodásra van szükség, de ehhez jók az adottságaink, és a követendő gyakorlatok is rendelkezésre állnak” – összegzi 2022 tanulságait Héjja Csaba.
Mi a tanulság 2022-ből?
Az értékesítés ideális időpontját szinte lehetetlen előre látni, ezért okos dolog tartani magunkat ahhoz a régi ökölszabályhoz, hogy a termés egyharmadát már lábon eladjuk, egyharmadát aratás után, és egyharmadát tároljuk be. Így kisebb a bukás esélye.
Mintha elfeledkeztünk volna arról az ökölszabályról is, hogy egy évi termést a bankba, egyet a zsebbe, egyet a jövő évibe kell tenni. A Covid ideje kiváló időszak volt a felhalmozáshoz, és a beruházáshoz is jobbak voltak a feltételek. Vajon megfelelően éltünk vele?
A biztosítások, kárenyhítések, kedvezményes hitelek és támogatások egy nehéz éven még átsegítenek. Az előrejelzések azonban a 2022. évihez hasonló események gyakoribbá válását vetítik előre. Ne hagyjuk, hogy a támogatások elkényelmesítsenek!
Gönczi Krisztina, Héjja Csaba, MKB–Takarékbank
