Speciális adásvételi és vállalkozási szerződések az agráriumban
2014 óta jogilag a vállalkozási és az adásvételi szerződések határán, 2020, de különösen 2022 óta a belátható és sokszor a beláthatatlan tényezők határán mozognak a korábbi mezőgazdasági termékértékesítési szerződések. Önmagában a gazdálkodó a már megtermelt – vagy adott esetben még nem is létező – terményét kívánja egy felvásárló vállalkozás tulajdonába adni, de elképzelhető, hogy a felvásárló vállalkozás a gazdálkodó számára teljesítést elősegítő szolgáltatást is nyújt. A magas műtrágya- és terményárak, a korábbi értékesítési láncok meg-megszakadása előbb a Covid, majd a háború miatt azonban mind hátrányosan érintik a vállalt kötelezettségek teljesítését. Ezért képviselheti ebben az esetben a jog a jelen optimizmusát szemben a jövő bizonytalanságával.
A szerződések – mint a kötelmek egyik fajtája – nagy általánosságban a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatai, amelyekből kötelezettség keletkezik szolgáltatás teljesítésére, egyben jogosultság ugyanennek a szolgáltatásnak a követelésére a másik oldalon. Mindebből következik, hogy csak akkor jöhet létre, ha a felek minden lényeges kérdésben egyetértenek egymással. A szerződéseknek különböző létszakaszai nevezhetők meg, kezdve az ajánlattételtől (és szerződéskötéstől) a teljesítésen (és megszűnésen) át egészen a szerződésszegésig, amelyet nem szerződésszerű vagy hibás teljesítésnek is nevezhetünk. Közismert, hogy a szerződéseknek több nagy csoportja, fajtája van, az adásvételi, a vállalkozási, a megbízási stb. szerződések a leginkább ismertek. Míg az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles átruházni egy meghatározott ingó vagy ingatlan dolog tulajdonát a vevőre, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni, addig a vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény megvalósítására köteles, a megrendelő pedig köteles a vállalkozói díjat megfizetni.
A későbbiek szempontjából jelentőséggel bír, hogy a vállalkozási szerződés esetén, ha van eredmény, akkor jár a díj, ha nincs eredmény, nem jár. Továbbá mindkét szerződéstípusnál nagy jelentősége van az átadás-átvételnek, amelynek során a felek elvégzik a szokásos vizsgálatokat a teljesítés szerződésszerűségének megállapításához. Az agrárszerződések – amelyek a kooperációs kapcsolatok alapját képezik – alanyai egyik oldalon az agrár- és élelmiszer-termelők, másik oldalon a felvásárló és feldolgozó vállalatok (illetve adott esetben a közraktárak). Nagy általánosságban az agrárszerződések tárgya mezőgazdasági tevékenység folytatására irányuló emberi magatartás, ennek alapján megkülönböztetünk a termelési erőforrások megszerzéséhez kapcsolódó szerződéseket, a termelési folyamathoz kapcsolódó szerződéseket, mezőgazdasági termékek értékesítésére irányuló, tárolásra és közraktározásra kötött, továbbá feldolgozói és beszállítói tárgyú szerződéseket. A korábbi polgári törvénykönyvbe 1977-ben bekerült mezőgazdasági termékértékesítési szerződés részben tulajdonátruházó, részben vállalkozási típusú szerződés volt, amely lehetővé tette, hogy a felek a főkötelezettségeket meghaladó, teljesítést elősegítő szolgáltatásokat nyújtsanak egymásnak. Bár látszólag a 2014-ig hatályos jogi normák a mezőgazdasági termelés sajátosságait messzemenőkig figyelembe vették, azonban azoktól a felek egyező akarattal eltérhettek.
A felvásárlóknak, élelmiszeripari feldolgozóknak sokszor kiszolgáltatott termelők jelentős része nem volt abban a helyzetben, hogy ragaszkodhasson a törvény számára kedvező szabályaihoz. Végül a jelenlegi Polgári Törvénykönyv 2014-es hatálybalépését követően az addig az adásvételi szerződések részét képező mezőgazdasági termékértékesítési szerződések rendszere megváltozott, és a gyakorlatban három részre vált szét. Mindennek a termelők jelentősen kiszolgáltatott helyzete miatt is komoly jelentősége van, ahogy a 2020–2022-es évek meg is mutatták. Mivel a jog a legtöbbször utólagosan tudja követni a társadalmi-gazdasági életben bekövetkező változásokat, a bizonytalanságok ellensúlyozását a termelők jogi helyzetének erősítésével lehet csak elérni.
Amikor adásvételi és amikor vállalkozási a szerződés
Megkülönböztetünk saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést, valamint a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést. Azzal, aki mezőgazdasági termelő, és az általa használt földterületen a szerződés tárgyát képező terményt saját nevében és kockázatára termeli (mint eladó) e két szerződés (al-) típus kötendő. Ha a termelő saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására köt adásvételi szerződést, az a szerződéskötéskor már létező és/vagy a teljesítés idejére már beérő, meghízó stb. termék tulajdonjogának későbbi átruházására szolgál. Abban az esetben viszont, ha a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására köt adásvételi szerződést, akkor a késleltetett tulajdonátruházáson kívül további kötelezettségek is terhelik a feleket. A későbbi vásárló ugyanis a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, és kapcsolódó tájékoztatás ad az eladónak, az eladó pedig ezt a szolgáltatást köteles igénybe venni.
Csak saját termelésű áru adásvétele
A saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött írásbeli adásvételi szerződés alanyai a termelő és a felvásárló. Jellemzően elválik egymástól a szerződéskötés és a teljesítés időpontja. Az időjárásban jelentkező bizonytalanságok miatt a jog biztosítja az eladó számára az idő előtt teljesítés lehetőségét, feltéve, ha az eladó a teljesítés megkezdéséről az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosításával előzetesen értesíti a vevőt. Ugyanakkor az általános szabályok szerint a jogosultnak nem kell teljesítenie előre a maga szolgáltatását. Ráadásul az eladó a szerződésben kikötött mennyiségnél 10%-kal kevesebbet is teljesíthet, anélkül, hogy ezt szerződésszegésnek kellene tekinteni. A felek e szabály alkalmazásától eltekinthetnek, vagy mindkét irányban eltérhetnek a 10%-os szabály alkalmazásától.
Jó, ha a termelő nyilatkozik arról, hogy az adott mezőgazdasági terményt termelőként saját nevében, saját kockázatára termeli, megjelölve egyedi azonosításra alkalmas módon azokat a mezőgazdasági földterületeket, amelyen megtermelt terménnyel az eladó a szerződésben foglaltakat teljesíti. Szükséges továbbá, hogy a szerződő felek megállapodjanak a szerződés teljesítését akadályozó, ellenőrzési körön kívül eső okok vevő részére történő bejelentésének és igazolásának feltételeiről. A feleknek meg kell továbbá határozni a termény minőségét is, amelyet a későbbi viták elkerülése érdekében érdemes a magyar szabványhoz vagy egyéb jogszabályi előírásokhoz kötni. A szerződésben jogszerűen kiköthető, hogy ha az eladó szolgáltatásra vis maior miatt egészben vagy részben nem képes, a hiányzó terményt teljesítés céljára nem köteles mástól beszerezni, és a termény átadása helyett más szolgáltatás nyújtására sem köteles. Szükséges, hogy a felek a szerződésben rendelkezzenek a teljesítési és minőségi vita rendezését illető szabályokról is. Ez a típusú szerződés általában egy gazdasági évre köthető, de általa tartós jogviszony is létesíthető.
Adásvételi szerződés a vevő közreműködésével
A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződés esetén a termelő maga termelte mezőgazdasági termény, termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat későbbi szállítását vállalja. A termeltető a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, és ehhez kapcsolódóan tájékoztatást és/vagy szaktanácsadást ad a termelőnek. Az eladónak, termelőnek nincs joga mellőzni a szolgáltatást. és figyelmen kívül hagyni a szolgáltatásra vonatkozó tájékoztatást. Az eladó kötelezettsége az is, hogy a szerződésben meghatározott ellenértéket fizessen a vevő teljesítést elősegítő szolgáltatásáért. Gyakori, hogy a felvásárlással foglalkozó vállalkozások visszatérítendő szolgáltatásokkal vagy előleg nyújtásával segítik a gazdálkodót a termelés beindításában, ám a termelés kockázatát a termelő viseli. A termelő a termeltető által részére nyújtott előleget, illetve az egyéb szolgáltatás ellenértékét szintén köteles visszafizetni, illetőleg az ellenértékbe beszámítani még akkor is, ha a tényleges termés nem fedezi még az előleg vagy a nyújtott egyéb szolgáltatás ellenértékét sem. Ha utólag kiderül, hogy a termeltető fél részéről a termelő részére adott teljesítést elősegítő szolgáltatás minőségi hibában szenved, az így keletkezett kárért a termeltető is felelősséggel tartozik.
Mezőgazdasági vállalkozási szerződés
E típusú szerződésekben a felek szándéka termelőtevékenység révén történő termék-előállításra irányul. Alapesetben a nevelendő, hizlalandó állat például a megrendelő tulajdonát képezi, vagy a növénytermesztő tevékenységet a megrendelő földjén kell végezni. A vállalkozó a szerződésben előre meghatározott mód szerint kiszámolt díjra jogosult amennyiben szerződésszerűen teljesít. A terményt vagy a felhizlalt/felnevelt állatot mind a megrendelő, mind annak közreműködője is átveheti. Az állat vagy a termény betegsége miatt a mezőgazdasági vállalkozási szerződés ellehetetlenülhet. Teljes ellehetetlenülésről beszélünk, ha minden elpusztul, részleges lehetetlenülésről, ha a számítottnál kisebb az eredmény. A termény, illetve állat elpusztulásával kapcsolatos kockázatot a megrendelőnek kell viselnie. A szerződésnek a növényzet, állatállomány betegsége miatti lehetetlenné válásáért nem felelős a vállalkozó, ha a megbetegedést az ellenőrzési körén kívüli elháríthatatlan ok idézte elő. Mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha korábban nem ismert betegség üti fel a fejét, ám nem mentesül, ha a máshol kialakult betegség terjedését meg tudta volna akadályozni, de késlekedett. Ellehetetlenült szerződésnél – ha ezért egyik fél sem felelős – a vállalkozó díja attól függ, hogy kinek az érdekkörében merült fel az ellehetetlenülés. Ha ennek oka mindkét félnél felmerült, a vállalkozót a díj arányos része illeti meg az elvégzett munka és költségei fejében. Amikor az ellehetetlenülésért egyik fél sem felelős, a felek közötti kockázatelosztás alapja az érdekkör. Ha a szerződés betegség miatti ellehetetlenülésénél a megbetegedést a vállalkozó ellenőrzési körén kívüli, elháríthatatlan ok idézte elő, és ezt be tudja bizonyítani, a vállalkozót arányos díj illeti meg
A vis maior és „társai”
A szerződő felek csak kivételes, külső és előre meg nem határozható okokra hivatkozással szabadulhatnak szerződéses kötelezettségeik teljesítése alól. Ha a felek közötti szerződés tartalmaz a nem kívánt helyzetre nézve rendelkezést, akkor a továbbiakban majd ezt kell követni. Ha nem, vagy a vis maiorra vonatkozó szabályok túl általánosak, akkor a jogkövetkezmények megállapításához a jogszabályokat és a bírói gyakorlatot kell figyelembe venni. A vis maior körébe tartozó események az érvényesen létrejött szerződés teljesítését emberi erővel el nem hárítható módon lehetetlenné teszik. Ha valamely fél bizonyítja, hogy a „szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, előre nem látható körülmény okozta”, akkor nem köteles megtéríteni a másik fél esetleges kárait. Beszállítói láncok esetén gyakori, hogy a beszállítók a szerződésekben a kártérítési felelősségüket meghatározott összegre korlátozzák. Ha ilyen kikötést a szerződés nem tartalmaz, azonban a fenti okok valamelyikével összefüggésben a beszállító nem tud teljesíteni, lehetősége van bizonyítani, hogy a késedelmet és az annak folytán felmerült kárt rajta kívül álló körülmény okozta. Így mentesülhet a felelősség alól. Ha a vis maior lehetetlenné teszi a szerződés teljesítését, akkor a szerződés megszűnik. Ebben az esetben a teljesítés lehetetlenné válása előtt nyújtott szolgáltatás pénzbeli ellenértékét meg kell téríteni, a pénzbeli előlegek pedig visszajárnak. Mindezen túl a bíróság valamely szerződő fél kérelmére módosíthatja a felek közötti jogviszonyt. Erre csak akkor kerülhet sor, ha tartós jogviszonyról van szó, és a szerződés megkötését követően előállott egy olyan körülmény, amely a szerződéskötéskor nem volt előrelátható, nem a szerződő fél idézte elő, nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe, és a körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené.
SZERZŐ: CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ
