A 3255-ös paprika-fajtajelölt terméspotenciálja vegyszermentesen, szikes talajon

Írta: MezőHír-2022/09. lapszám cikke - 2022 október 01.

Fiatal termelőként, valamint kutatóként minden vegyszermentes technológia, illetve új paprikafajta iránt nagy a lelkesedésem. Mindig keresem azokat a paprikákat, amelyekkel növelhető a hozam, valamint javítható a minőség. Mivel előzetes tudomásom volt arról, hogy a most bemutatott fajtajelölt rendkívül nagy, erőteljes gyökeret fejleszt, ezért arra gondoltam, hogy saját termesztési körülményeim között, kötött, agyagos talajon, kimondottan kedvezőtlen feltételek mellett vizsgáljam meg.

A kísérletről

Kutatásomban a 3255-ös paprika-fajtajelöltet vizsgáltam, amely 2017-ben kapott külön fajtanevet. Kedvezőtlen körülmények között, szikes talajon teszteltem a paprikát a hajtatásban.

A kísérlet lefolytatását a Közép-Dunántúl régió déli részén, Fejér megyében, Sárszentmihály településen, annak a szőlőhegyi részén hajtottam végre. A település e területén az 50-es évektől kedve egészen a 90-es évekig szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A szőlő telepítéskor egyrészt mélyforgatást hajtottak végre, vagyis az agyagos altalaj került a legfelső rétegbe, ezért lett a talaj kimondottan kötött fizikai tulajdonságú. Másrészt a káliumsós műtrágya túlzott használata következtében a talaj kémiai tulajdonsága romlott, ezért a talaj erősen szikes tulajdonságokkal rendelkezik. A kísérletet 2021-ben vittem végig, egy 150 négyzetméteres, alacsony fóliasátorban. A termesztőberendezés alapterülete 150 m2,amelybe összesen 600 db növényt ültettem ki, s ennek megfelelően alakult ki a 4 db/m2-es növényszám. Mind a 600 növény felhasználtam kísérletre! A növények tápanyagellátását alapvetően ökológiai módszerek szerint biztosítottam.

1. kép. A tavaszi bükköny (Vicia sativa) szecskázás előtt (fotók: Németh T., Sárszentmihály, 2021)

A szervesanyag-gazdálkodást a biodiverzitás megtartása érdekében zöldtrágyával biztosítottam, az adott területen ugyanis 2020 novemberében tavaszi bükköny (Vicia sativa) zöldtrágyanövényt vetettem el a fóliasátorban, amit derékmagasságig, a rá következő év, 2021 kb. április közepéig (1. kép) meghagytam a berendezésben, majd leszecskázva a talajba forgattam. A következő képen látható, hogy hatalmas, az egész területet beborító zöld „szőnyeg” alakult ki. A szecskázást követően ökológiai állati eredetű szerves trágyával és speciális biodinamikus keverékkel kezeltem a talajt. Ezt követően a trágyaanyagokat a talajba juttattam, majd az ültetőágy előkészítése következett. A továbbiakban fekete fóliával, talajtakaró mulccsal védtem a talajt a kiszáradástól, valamint a trágyaanyagoknak 15 napos erjedési időt adtam. Mindezek után kerültek a paprikanövények kipalántázásra! Fontos hangsúlyoznom, hogy magam, biodinamikus módon neveltem fel a palántákat.

2. kép. Egységesen fejlődő állomány

Az ültetés május 1-jén történt. A növényvédelmet is alapvetően ökológiai módszerekkel, biokondicionálókkal és növénykivonatokkal oldottam meg. A növényeket két szárra metszettem, alul több részt hagytam visszametszve, ezzel is növeltem a korai hozamot. Amikor az alsó részek letermettek, ezeket a hajtásmaradványokat nem távolítottam el, hanem kissé visszametszve hagytam, hogy újra növekedni tudjanak. Ezek aztán a kései időszakban, szeptember közepén erősen berakódtak terméssel, olyan mértékben, hogy a termések súlyát a hajtások nem voltak képesek megtartani, hanem majdnem a földig értek (lásd 4. kép). Ezzel a technikával is növelni tudtam a hozamot anélkül, hogy bármiféle egyéb hozamnövelő szert használtam volna. Az öntözés csepegtető rendszeren keresztüli történt, ápolásként az ökológiai növényvédelmet, valamint a hajtások tekergetését hajtottam végre. Az első szedésre július 1-jén került sor, a továbbiakban pedig kéthetente szedtem a növényeket! A szedési ciklus július elejétől kezdődően egészen október végéig tartott. Összesen 11 alkalommal szedtem a növényeket, minden egyes szedésnél figyeltem a darabszámot, a hozamot, az átlagtömeget,valamint külön vizsgáltam a leszedett termések konzisztenciáját is.

4. kép. Az állományon a kései időszakban, a visszametszett oldalhajtásokon újból képződő termések oly nehezek voltak, hogy az alsó hajtások visszahajoltak

Eredmények és szakmai ajánlás

A fajtajelölt végig jó eredményeket hozott, s a kedvezőtlen időjárási, valamint edafikus viszonyok mellett is nagyon egyenletesen biztosította a megfelelő bogyódarabszámot. Ebben a tekintetben nagyon jól viselkedett a fajta. Hasonló megfigyeléseket tapasztaltam a szedésenként leadott hozam tekintetében is. Az első két szedésnél a korai hozam magas volt, majd ez után egy kissé csökkent a termés mennyisége, de nem jelentősen, így a hozam tekintetében is elmondható, hogy a fajta nagyon jól perzisztál, ugyanakkor kiemelkedően jó volt a remontáló képessége is! A kései időszakban, szeptemberben a hozam mennyisége (lásd 4. kép) kiemelkedően jó volt, megfigyelhető, hogy ebben az időszakban annyi termést hozott, hogy alig bírták az oldalhajtásai, ugyanakkor még ilyenkor is a két szár közelében adták le a legnagyobb mennyiséget.

3. kép. A konzisztencia vizsgálata egy 10 kg-os téglával

Az első két eredményből következtettem, valamint számoltam ki a szedésenként átlagos bogyótömeget. Az első szedésnél kiemelkedő volt az átlagos termésméret, amely elérte a 150 g terméstömeget. A többi szedésnél csökkent ugyan az átlagos termésméret, azonban elmondható, hogy nem voltak túlságosan nagy eltérések, tehát a fajta ebben a tekintetben is végig jól szerepelt, még hideghajtatásban is. Egy külön vizsgálatot is végeztem, ugyanis a termésre ráhelyeztem egy 10 kg-os pecsétes téglát (lásd 3. kép). Olyan erős és vastag húsú volt a termés, hogy a 10 kg-os tégla se bírta összenyomni! Ezt a jelenséget 20 éves termelési és kutatási időm alatt sohasem tapasztaltam! Véleményem szerint a jelölt rendkívül alkalmas exportpiacokra, kivételesen pultálló termései zamatosak, s még két hét után is megőrzik ízüket! Külön kiemelném, hogy még túlérett állapotban sem hajlamos a mikrorepedésekre. Vásárlóim visszajelzései alapján szintén ezt tapasztaltam! Az átlagos hozama, a 15,21 kg/m2 ilyen szélsőséges körülmények között, fűtetlen hajtatásban rendkívül kiemelkedőnek számít! Véleményem szerint még többre is képes a fajta, mert egy másik vizsgálatban egy bioszer dozírozását állítottam be, és egy kicsit megperzselődött az állomány, s noha ugyan ezt kinőtte, de álláspontom szerint ez a stresszhatás terméskiesést okozhatott! Tapasztalataim szerint az átlagos hozamhoz képest a piacon eladható legértékesebb termések részaránya az összeshez képest kb. 90%, tehát ez az érték 13,68 kg/m2, vagyis a jelölt ebben a tekintetben is rendkívül jól teljesített! A lecsóhozama 1-2% körüli, és csúcsfoltos termést is alig tapasztaltam a tenyészidő során.

Egy egyéni kísérletet is végeztem, miszerint az előzetesen „szoknyás” módszer szerint metszettem, s amikor ezek letermettek, a hajtásrészeket nem távolítottam el tőből, hanem egy nóduszt meghagytam, amiből a tenyészidő második felében ki tudtak fejlődni a hajtások és a termések is! Ez olyannyira jól sikerült, hogy szeptember közepében ezek az oldalhajtások mind berakódtak terméssel, és szinte lehúzták a hajtásokat, olyan súlyosak voltak (lásd 4. kép). Ugyanakkor mindeközben a két főszár növekedése nem torpant meg, vagyis még így is ki tudta szolgálni a növényeket vízzel és tápanyaggal, következésképp ez a rendkívül erős gyökérzetnek volt köszönhető! Az állomány ökológiai viszonyok között, vegyszermentesen termesztve is nagyon jól szerepelt, a virágok jól termékenyültek az egész kísérleti év során. A növény habitusa megfelelően kezelhető volt, nem volt túl generatív a szikes körülményekből adódóan, és nem volt túl vegetatív sem. Ugyanakkor a nyári szélsőséges időjárás során jelentős erősítő vegetatív hajlam volt a szeles, borús, fényszegény idő, ami a növény vegetatív tömegének a túlzott hajlama miatt drámai terméskieséssel szokott járni, mert sok virág ilyenkor nem kötődik. A biokertész kezében azonban nincs olyanfajta „vezérlés”, mint ahogy a talaj nélküli termesztésben van, ahol, ha az időjárás azt indokolja, akkor a több káliumot és foszfort kap a növény.

A biokertész így nem tudja ellensúlyozni az időjárást, ebben az esetben a paprikatermelő csak a feltételek helyes egyensúlyára törekszik. Vagyis, ha kell, kevesebbet öntöz, ha kell, többet, és ha kell, pluszban még külön hajtásrészeket távolít el, főleg az elágazások alatti részekről. A kísérlet során a főhajtások tekergetése volt a munka, külön metszést a fő metszések után már nem végeztem, vagyis amikor megvolt a két fő vezér, akkor a növény azokat táplálta, és nem hozott újabb ágrészeket! A fajta egyáltalán nem rendelkezett erős hajtásrészekkel, amelyek kezelhetetlenek voltak, szép egyenletes növekedést érzékeltem a kísérletben. Véleményem szerint enyhén generatív vagy inkább egyensúlyi habitusú. Hozama rendkívül magas, a korai termések tömege, annak minősége is nagyon jó! Ugyanakkor jó ízű, roppanó termései rendkívül zamatosak, és sokáig elállnak, ezért nemcsak hazai értékesítésre, hanem exportpiacokra is ajánlom. Meglátásom szerint a termések a tövön is sokáig eltarthatók voltak, ezt úgy figyeltem meg, hogy akadt néhány bogyó, amit véletlenül nem szedtem le a kijelölt szedési időszakban, s ezek nem vénültek és nem is pirosodtak el. A termés az őszi fényszegény időszakokban is megtartotta szép fehér színét, nem tapasztaltam halványzöld színt még ebben az időszakban sem. A fajtánál a növényvédelem egyik sajátossága, hogy kevésbé hajlamos a paprikalisztharmat-fertőzésre, azért, mert a levélzet vastag és erős. Kutatásaim alapján a növény a „szelíd, környezetkímélő” növényvédelmi eljárások mellett is jól helytállt, és nem tapasztaltam a paprikalisztharmat tünetéből adódó elváltozásokat ahhoz képest, hogy lisztharmat-rezisztenciával nem rendelkezik; ezzel szemben mégsem hajlamos a paprikalisztharmat tüneteit produkálni, ami nagyon jelentős előnyös tulajdonság ma a vetőmagpiacon! Növényvédelmi szempontból nézve a kifejlett növények erős szövettel rendelkező, szép levelein, erős epidermiszük okán, kevesebb volt a lisztecskefertőzés. Tény, hogy a biológiai védekezéseknek köszönhetően is alakult ez így, egy másik termesztősátorban azonban, ahol nem kapott külön rovar elleni védekezést, is kevesebb volt a szipókás rovarkártétel, sokkal kisebb számban jelentek meg levéltetvek, molytetvek takácsatkák, tripszek, ami valószínűleg a fajta erős levelével is magyarázható. Sok kertész kollégámmal is felvettem a kapcsolatot, és ők is hasonlóan vélekedtek, miszerint erős levele miatt kisebb a kártétel, ami nem pusztán a paprikalisztharmatra korlátozódik; az erős levél ugyanis a legtöbb egyéb károsító számára is nagy akadályt jelent.

5. kép. Kiemelkedően tömör termés

A fehér TV paprika a kutatásomban még kedvezőtlen körülmények között is nagyon jól szerepelt! Tapasztalataim, kutatásaim, valamint mások véleménye szerint is teljesen helytálló megállapítás, miszerint egész évben kiegyenlítetten jól teljesít, és bőven terem. Kutatásaim alapján bizonyítható, hogy a jelölt remontáló- és perzisztensképessége kiemelkedő! Nem volt túl sűrű az állomány, de a kísérletből jól kiderült, hogy hideghajtatásban az általam ültetett 4 db növény/m2 enyhén soknak bizonyult, ezért úgy gondolom, hogy legfeljebb 3,5 db/m2, illetve legalább 2,5 db/m2 állománysűrűséggel tervezhetünk! Nagyobb berendezésekben és hosszú kultúrákban akár 2–2,5 db/m2 sűrűség is elegendő lehet.

Szakmai véleményem, továbbá kutatásaim szerint a fehér termésű TV paprikafajták között rendkívül produktív még a talajos termesztési viszonyok között is! Azonban helyes termesztési gyakorlat mellett a 3255-ösfajtajelölt még kedvezőtlenebb talajok mellett is megállta a helyét! Ezért minden paprikatermelő kollégámnak javaslom a fajta kipróbálását, amelyet már névvel is lehet kapni a vetőmagpiacokon!

SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS-BIOLÓGUS, PAPRIKA, PARADICSOM SPECIALISTÁJA, KUTATÓ, A VEGYSZERMENTES TERMESZTÉS KÉPVISELŐJE