Felváltja-e a lokalizáció a globalizációt?

Aligha. De attól még kézzelfogható a helyi ellátási láncok erősödése. Ez beépül a fogyasztói szokásokba. A kérdés, hogy vajon tartósan?

Az arányok nagyon fontosak. Hiszen vannak igen merev korlátok. Ilyenek például a Föld azon térségei, ahol az alapvető élelmiszerekkel való ellátottság nem biztosítható. Vannak ellátási nehézségek, amelyeket a globális élelmiszer-termelés évtizedek óta tapasztalható növekedése sem tud áttörni. Egy sor olyan térségébe nem tud eljutni az élelem, ahol azt nem lehet előállítani, pusztít az éhínség. Másrészt, a világ jelentős részének élelmiszer-ellátása függ az importtól. Fájdalom, de e problémákat mi nem tudjuk orvosolni. Amire viszont van rálátásunk, az a hazai, helyi piacok alakulása. Itt viszont sok a tennivalónk. Ki kell használni az adódott alkalmat, és folytatni az import kiszorítását.

A cselekvő ember dicsérete

„Ezekben az embert próbáló időkben…” Hányszor hallottuk e szavakat az elmúlt hónapokban, de hányan gondoltak bele ténylegesen a tartalmukba? „Az erőtlen csügged, az erős megállja.” Arany János szavai is arra utalnak, hogy minden helyzetnek, ennek is vannak nyertesei. Mégpedig azok, akik gondolkodnak, és tüstént cselekedtek. Divatosan innovatívoknak kellene neveznem őket, de ha már ilyen költői a felütés, maradjunk a magyar kifejezések körében. Számos sikeres kezdeményezés segít túllendülni a válságon. Ezek között a helyi ellátási láncok erősítésének kiemelt szerep jut.

Meglátásom szerint a helyi, hazai termékek iránti igény erősödése sajnos nem tartós jelenség. (Ez nevelési kérdés. Az unásig ismert osztrák módszer közel 70 éve működik, az óvodától kezdve.) Az átlagos (valójában nem létező) fogyasztó csalfa. Amint a reklámújságban alacsony árakat lát, félreteszi tudatosságát. Mit tehetünk ez ellen? Megértjük, és életben tartjuk a tüzet. A folyamatos táplálás tartja ugyanis életben. Ne építsünk arra, hogy a tudatosság tartós! Nem az. A helyi termék többletfunkcióit folyamatosan sulykolni kell. De hogyan?

Többet kell kommunikálni

  1. Láttatni kell magunkat. Arcot adni a terméknek és előnyeinek.

A jövő élelmiszer-termelése szinte laborkörülmények között fog zajlani

Ez nemcsak arról szól, hogy a sajtom finom, hanem arról, hogy itt készül, ilyen és ilyen helyi erőforrásokat veszek hozzá igénybe. A vásárló érezze azt, hogy kicsit az övé is. A kommunikációs módszerek és lehetőségek végtelenek, de hozzáértésért kiáltanak.

  1. Jól látható, hogy a fogyasztó szeret érzelmileg elköteleződni. A hazai, helyi romantika jó, de vigyázzunk, könnyű átcsúszni a giccs oldalára.
  2. Akciózz! Ez a varázsszó mindig működik. A válság sikeres meglovagolói mind-mind használják. Akár a lejárat felé közelgő készletek kisöprésére, akár a vevő „jó üzletet kötöttem” érzésének kiváltására vagy csak a figyelem magunkra irányítására. Ez azonban nem egyenlő az árengedménnyel! Adjunk hozzá például szolgáltatást! Szállítsuk házhoz, akár hétvégén is, vállaljunk speciális kiszerelést, előkészítést és így tovább. A kényelem egy szolgáltatás, amiért fizetnek a vevők.
  3. Légy ott a világhálón! Persze függően a vállalkozás méretétől, de az értékesítési kör szélesítése nehezen képzelhető el az internetes csatorna nélkül. Ez a kommunikáció egész tárházát hozza magával. Lehet építeni a legendát, az arcot, a márkát és főleg az értékesítési csatornát.
  4. Újdonságok. Folyamatosan meg kell újulni. Még akkor is, ha egy hagyományos terméket akarunk eladni. Az ötlet az előállítás, a csomagolás, a kiszerelés, az értékesítés minden pontján születhet. Ha nyitott szemmel járunk, másoktól sokat tanulhatunk.

Mindebből jól látszik, hogy változtatni kell szemléletünkön. Több energiát kell fordítanunk a kereskedelemre. Ez nemcsak a jövedelmezőség záloga, hanem a piaci informáltság, a fejlődés útja is. E szemüvegen keresztül fogjuk tudni tevékenységünk teljes spektrumát a piaci igényekhez igazítani. Ha most azt gondolja, hogy ezek csak lózungok, kérem, gondoljon az elmúlt hónapokra. Kik élték túl sikeresen a válság legnehezebb heteit? Azok, akik gyorsan és határozottan léptek. A jó döntéshez jólinformáltság, helyzetértékelés és partnerek szükségesek. Azok nyertek, akik például már működtettek netes értékesítési csatornát, akik együttműködtek, közös akciókat indítottak, akik racionalizálták tevékenységüket. Levágták azokat a sallangokat, amelyekről kiderült, hogy nem feltétlenül szükségesek az eredményességhez. Jó példa a mi bankunk. Drasztikusan csökkentettük az adminisztrációt, gyorsítottuk a döntéshozatalt, mindezt úgy, hogy már egy éve is otthonról tudtunk dolgozni. Így maradtunk lendületben, versenyképességünk pedig még javult is a válság alatt. Ennek titka az alkalmazkodóképességre épülő üzleti modell.

Vizsgázik az alkalmazkodóképesség

A válság sosem ugyanolyan. Mindig új arcát mutatja. A mostani egyik fontos sajátsága az, hogy a keresleti és kínálati oldalakat, valamint a köztük lévő kapcsolatokat egyaránt megbénította. Így kényszerültünk lerövidíteni az ellátási láncokat. Ahhoz azonban, hogy ez a rövidülés állandósuljon, sokat kell rajta dolgozni. Nemcsak a legrosszabb helyzethez, a piac teljes bénulásához kell alkalmazkodni, hanem az újranyitást is le kell követni. A vásárlási szokások megváltoztak/nak. Például, már nem csak iparcikkeket, hanem élelmiszert és készételt is egyre többen rendelünk neten. Átalakul a vásárlás élményfunkciója. Ennek új tartalommal való feltöltése jó lehetőség a piacbővítésre. Ami a piac előttünk álló hónapokban várható változásait illeti, korántsem vagyunk túl a válságon. Az egészségügyi vészhelyzet ugyan lassan lecseng, de a gazdasági hatások még messze nem tetőztek. Az év hátralévő része és a következő év első fele lesz kritikus.

Tovább nő a kereskedelmi márkák részesedése, a diszkontok súlya

Sok vállalkozás hagyja el a piacot, növekszik a munkanélküliség és ezzel együtt romlik a fogyasztók fizetőképessége. A korábban megszokottá vált fogyasztási kedv romlik. Aki napjainkban ezt még nem érzi, ne hagyja megtéveszteni magát. Jelenleg ugyanis egy sajátos, élményvásárlási szakaszban vannak a fogyasztók. Volt ugye a pánikvásárlás, amit áprilisban felváltott a válságvásárlás, a vendéglátás és a plázák újranyitása, a karanténból való kiszabadulás pedig most egy élményvásárlási lázat hoz magával. Ez azonban nem fog állandósulni. Követni fogja, egy a válság előtti szint alatti keresleti szakasz. Ezt új típusú vásárlásnak nevezném. Ennek jellemzője a kisebb összegű fogyasztás, a ritkább vásárlás, a tudatosabb fogyasztói döntések. A gyengülő vásárlóerő az élelmiszerpiacokon is az alacsonyabb árú kategóriák felé viszi el a keresleti arányokat. Tovább nő a kereskedelmi márkák részesedése, a diszkontok súlya a kiskereskedelmi piacon. Egy fontos trend például a használtcikkpiacok erőteljes fellendülése. Ez elsősorban az internetes piacokon, de a fizikai piacokon érzékelhető. A koronavírus ráerősített arra, hogy az élelmiszer-önellátás mégiscsak stratégiai kérdés. Ez egy olyan ország számára is hordoz üzenetet, amely e szempontból szerencsés, hiszen képes ellátni magát élelmiszerrel. Más kérdés, hogy vannak hézagok (például: sertés, tejtermék, az inputok, egyes alap- és segédanyagok). Szóval, van tennivaló, amire a válság jó lehetőséget nyújt. Azonban, újra hangsúlyozom, hogy ki kell használni az időt. Nem csak a feldolgozóiparnak, hanem az alapanyag-termelőknek is rengeteg a tájékozódási, gondolkodási, megvalósítási dolguk. Aki a napi tennivalók mögé bújva ezeket nem veszi komolyan, s azt hiszi, hogy a mezőgazdaság ezután is csak olyan lesz, mint eddig, súlyos tévedésben van. Azok a finanszírozási lehetőségek, amelyeket a válság kényszerített ki, ideiglenesek. Az év végével el fognak tűnni. Most kell igénybe venni őket. Ehhez átgondolt stratégiára, ahhoz pedig a saját és a piaci helyzet pontos ismeretére van szükség. Végül, vissza az irodalomhoz! Shakespeare II. Richárd című drámájában hangzik el az a gondolat, hogy „Mit ér a tanács ott, hol összevész a konok szándék és a józan ész?” Ha nem vagyunk hajlandók alkalmazkodni a kialakult helyzethez, nem vagyunk életképesek.

SZERZŐ: FÓRIÁN ZOLTÁN VEZETŐ AGRÁRSZAKÉRTŐ • ERSTE AGRÁR KOMPETENCIA KÖZPONT

finanszírozás globalizáció hazai termék helyi ellátási lánc kereskedelem koronavírus lokalizáció válság versenyképesség