A CHH Műszaki KFT alapítása óta a Cimbria márkát képviseli Magyarországon, először a terményfeldolgozás volt a célközönsége, majd később a mezőgazdasági termelői kör is. A családi tulajdonú vállalkozás győri székhelyén, formabontó módon, most három interjúalany válaszolt kérdéseinkre: Horváth Zoltán alapító-ügyvezető, felesége, Plevza Beatrix, aki a gazdasági vezető, valamint fiuk, Horváth Ármin, aki már egy új üzletággal történő bővítésen is dolgozik a cégben.
– Zoltán, ön milyen szakmai utat járt be, amelynek eredményeként ezt a családi tulajdonú céget felépíthették?
Horváth Zoltán: – Véletlenek sorozata vezetett idáig. Falusi gyerek lévén volt lehetőségem a különböző mezőgazdasági munkákban kipróbálni magam, melyek akkoriban nem tartoztak a kedvenceim közé. Édesapám vetőmagüzemben dolgozott targoncavezetőként, de nekem akkor meg sem fordult a fejemben, hogy ehhez az ágazathoz közöm lesz. Mindig is műszaki beállítottságú voltam, a gépipari középiskolában pedig úgy alakult, hogy a Kühne Mezőgazdasági Gépgyárral kötöttem tanulmányi szerződést. Az már nem meglepő, hogy ezek után a Budapesti Műszaki Egyetemen a géptervező szakon belül a mezőgépész irányba orientálódtam.
A rendszerváltás után akkor léptem be a munkaerőpiacra, amikor a gépipar mélyponton volt. A kereskedelemben helyezkedtem el először, de szerettem volna a gépész szakmában megtalálni a helyem, ha már ennyit tanultam. Megpályáztam az IKR Zrt.-nél egy állást, amely kifejezetten a magkezelés, magtisztítás területére keresett szakembert. Itt már a Cimbria dán gépgyártóval kerültem kapcsolatba, amit akkor még az IKR képviselt hazánkban. A munkagép üzletágon belül teljesen új volt ez a projekt. Később, amikor kiléptem a cégtől, a Cimbria megkeresett, hogy az ipari oldalon képviseljem őket Magyarországon, hasonlóan ahhoz a munkához, amit az IKR a mezőgazdaságban végzett. Először egyéni vállalkozó voltam, majd családi kft.-t alapítottunk. A bábolnai céggel eleinte párhuzamosan dolgoztunk a két szektorban, később megszereztük a kizárólagos márkaképviseleti jogot, azóta a teljes vertikumot képviseljük.
– Kis kitérő, de a műegyetemi tanulmányok után mennyire volt felkészülve egy ilyen speciális feladatra?
H. Z.: – A kollégáknak is azt szoktam mondani, hogy ez a műszaki pálya a fizikán alapul. Aki a fizikát jól megtanulta, az fel tudja építeni a technológiai folyamatot. Kellett persze gyakorlat hozzá, sok újdonságot kellett megtanulnom. Sok szálon kötődik a feladatunk az agronómiához. Ehhez a munkához is elengedhetetlen a gyakorlati életből szerezett tapasztalat, amely rámutat a felsőoktatási rendszer hiányosságaira. Meg kellett tanulni azokat a dolgokat is, amelyeket az iskolában néha másképp tanítanak!
Jól illeszkedettaz AGCO-portfólióba
– Mit érdemes tudni a Cimbriacégről?
H. Z.: – A Cimbria telepi technológiával foglalkozik, minden olyan munkafolyamattal, ami a betakarítás után a maggal történhet, annak őrléséig. Ez szűk palettának tűnhet, pedig messze nem az. A vetőmag kíméletes és minőségi kezelése az a terület, amiben a Cimbria mindig is komoly szereplőnek számított. A részvénytársaság életében jelentős lépés volt, amikor az AGCO csoport tulajdonába kerültek – jól illeszkedik a tevékenységük az AGCO portfóliójába. Azt megelőzően a magfeldolgozás szegmensben csak a gabonatárolásban volt a világcégnek érdekeltsége. Az AGCO az akvizíció során belátta, hogy a Cimbria annyira profi és olyan jól végzi a munkát a saját területén, hogy meghagyta a teljes menedzsmentet, az üzleti stratégiát, és a célokat továbbra is ők tűzhetik ki. Az a gondolkodásmód és marketingszemlélet, ami az amerikai tulajdonosra jellemző, ugyanakkor sok pluszt adott a Cimbriának.
– Milyen egy elismert, de a minősége miatt értelemszerűen nem olcsó márkát képviselni?
H. Z.: – Ez egy állandó paradoxon az értékesítési szakmában: mi a jobb, olcsóbb terméket eladni és könnyű sikert elérni, vagy drágább termékkel piacon lenni? A pályafutásom során mindig a magasabb szintű, műszaki felszereltségű, ezért drágább terméket kellett értékesítenem. A magasabb műszaki színvonal is akkor érvényesül igazán, ha megfelelő hozzáadott értéket tudunk mellé tenni – hosszú távon ennek van jövője. Soha nem bántam meg, hogy ezt a szemléletet követtem.
Vállalkozó szellem
– Nem rettentek meg attól, hogy a saját bőrüket vigyék vásárra a cégalapítással?
H. Z.: – Érdekes, nekem az egyetem után mindig olyan tevékenységet kellett végeznem, amikor hónapról hónapra kellett bizonyítani, minden hónapban hozni kellett az elvárt értékesítési terveket. Ez a mai napig kísér bennünket: minden egyes új projektért úgy küzdünk, mintha nem lenne komoly előéletünk.
Plevza Beatrix: – Hogy féltünk-e? Én voltam, aki eleinte a cégalapítást hátráltattam. Ez biztos a nő mivoltomból, a biztonságkeresésből adódott. A saját családomban pedig mindenki vállalkozó, családi cégeket visznek. Aztán persze belevágtunk mi is, a kft. 2004-ben indult, a Cimbria termékeivel. Az első lépcsőfokot az jelentette, amikor munkatársat kellett felvenni a céghez – akkor már az ő családjáért is felelősek lettünk. A szervezetek, struktúrák, munkakörök átgondolása volt a következő nagy lépés, ezt követte a gyártás elindítása. 2014-ben költöztünk ide, a győri Ipari parkba. Itt kiteljesedett a tevékenységünk: tervezünk, gyártunk, és a kivitelező- és mérnök-értékesítő csapat is összeállt. Felépült egy cégstruktúra, jól átlátható, prudens a szervezet. Az ISO bevezetése után, tavaly óta már minőségbiztosítási szakemberünk is van. Innen már sokkal könnyebb minden újabb lépést megtenni, jó, hogy Zoltánnal gyorsan merünk döntéseket hozni; ezt a kollégák is visszajelezték.
– Van, akinek nehezen megy a családon belüli közös munka. Önöknél nem volt ezzel gond?
P. B: – Nálunk ez jól, természetesen működik. Mivel Zoltán sokat van úton, így fizikailag nem vagyunk folyamatosan együtt, az irodánk is az épület másik részén van – ez egy jó egyensúly. A szabadidőben sem jelent problémát, ha a munkáról beszélünk. A gyerekek is látják, hogy sok teendő van egy vállalkozás működtetésével, talán kicsit riasztó is nekik, ők biztosan máshogy fogják csinálni. A vállalkozó szellem megmaradt a gyerekekben. A lányunk pénzügyi vonalon még tanul, de a fiunk számára sem volt kötelező, hogy itt dolgozzon – neki volt ez fontos, de majd később beszél róla.
Nem szabad észszerűtlen kompromisszumokat kötni
– Sok területtel foglalkoznak, gyártással, kereskedelemmel. Mi a húzóágazat?
H. Z.: – Az értékesítés, ami mindent visz, erre épül rá a gyártás, a szolgáltatás, az alkatrészellátás. Lehet akármilyen jó terméked, ha nem tudod eladni…
P. B.: – Egyébként érdemes mindig kerek egészként nézni a rendszert, mert például jelenleg csak saját célra gyártunk, ez a saját kivitelezést szolgálja. Vezetői feladat, hogy az éven belüli szezonalitást kiegyensúlyozzuk. Az értékesítés feladata arról gondoskodni, hogy folyamatosak legyenek a kivitelezések és a gyártásnak, a munkatársaknak télen is legyen munkájuk, s közben a tervezés is haladjon. Ezt a szemléletet a kollégák is nagyon a magukévá tették.
– Elég széles a termékkörük. Ki a fő célcsoportjuk?
H. Z.: – Általánosságban a Cimbria ipari jellegű technológiákat gyárt, folyamatos munkára, éves szinten nagyobb munkaóraszámra méretezett gépeket. Inkább a közepes és nagyobb cégek a fő partnereink. A mezőgazdasági vállalkozók mellett a különböző multicégek, akik maggal, terménnyel foglalkoznak – malomipar, takarmányipar, de bioetanol-gyártás, söripar is –, megtalálhatók a vevőkörünkben. A legfőbb terület, ami számunkra a legfontosabb: vetőmagüzemi technológia nem létesülhet úgy Magyarországon, hogy arról mi nem tudunk!
– Mennyire sikerül az egész országot lefedniük, hisz mégiscsak Győrben van a központ?
H. Z.: – A vezető szerelőinket, a szerelésirányítókat a különböző országrészekből foglalkoztatjuk, de nagy kihívás az alvállalkozókat felkutatni. Az sajnos utópia, hogy mindig az adott helyszínen megtalálható alvállalkozókat bízzunk meg. Az a cél, hogy inkább gyakorlott szerelőket alkalmazzunk, akiket folyamatosan a mi szakembereink irányítanak a helyszíni szereléseken, és inkább az ország másik részére is elvisszük őket, minthogy észszerűtlen minőségi kompromisszumokat kelljen hoznunk.
P. B.: – Egyébként az ország minden részében dolgozunk, jelen pillanatban Zalában, Békésben, Borsodban, Kecskeméten, Pest megyében és itt, a saját megyénkben is vannak futó projektjeink. Néha pedig már a határon túli, magyarlakta területekre is kikacsintunk…
– Korábban nagyon érződött a mezőgazdaságnak ebben a szegmensében, hogy a fejlesztések eléggé támogatásfüggők. Változott ez a hozzáállás?
H. Z.: – Ügyfélköre válogatja. A mezőgazdasági beruházók nagyon számolnak az állami támogatásokkal. A multiknál és az ipari cégeknél ez jóval kevésbé jellemző. Lassan egy évtizede érezzük azt, hogy ha valaki minőségi termékfeldolgozást akar végezni, akkor annak el kell engedni, hogy épp van-e támogatás vagy nincs.
P. B.: – Valamikor 2016 környékén történt egy olyan változás a magyar piacon, amikor azt éreztem, hogy nem az ár az elsődleges szempont a mezőgazdasági felhasználók körében sem. Egyrészt megérezték, hogy lesz majd egy munkaerőválság, amikor az embereket megfelelő technológiával kell és lehet helyettesíteni. Másrészt, ha ár/érték arányban magasabb színvonalat választanak, akkor az hosszabb ideig és biztonságosabban fogja szolgálni a tevékenységüket. 2016-ban a szolgáltatások árát elkezdték elfogadni a vevők. Tervezés, felmérés, helyszíni szerelés, ami mögött ember áll, munka van – tudomásul vették, hogy ennek is ára van. Ez mondjuk Nyugat–Európában soha nem volt kérdés.
Gyors döntések
– Hogyan döntenek egy-egy fejlesztésről?
P. B: – Mi úgy szoktunk szintet lépni, hogy nem a semmibe fejlesztünk, bár bátran végigvisszük a fejlesztésüket, de csak ha látjuk, hol van a szerepe, akár egy létszámfejlesztésnél is. Felelősséggel tartozunk a munkatársak felé, mindig hosszú távon tervezünk velük. A kollégáink szeretnek itt dolgozni, magas színvonalú munkát várunk el, de cserébe jó munkakörnyezetet, értelmes, alkotó feladatot adunk. Most 25 fő az állandó létszámunk. Ehhez jönnek a kiszervezett folyamatokban dolgozók és az alvállalkozók, akik a mi irányításunk alatt dolgoznak a szerelési helyszíneken. Ezek gépész és villanyszerelő szakemberek, összesen még tehát további 25 főt látunk el munkával, ha ezt a kört is idevesszük. A gyártásban elértünk egy komoly fejlettségi szintet, a helyszíni szerelés lesz a jövőben a nagyobb kihívás. Innen, az üzemből kell támogatni, hogy ezek a feladatok minél gyorsabban, egyszerűbben megtörténhessenek.
– A cég gyártással is foglalkozik, így megfelelő bátorságról tesz tanúbizonyságot… Mit foglal magában a gyártási folyamat, hogy sikerült menedzselni az elmúlt 2-3 év anomáliáit?
P. B.: – Örülök, hogy Magyarországon középpontba került a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés. De annyira globálisan működnek a folyamatok, hogy ha valahol válsághatás érvényesül, akkor azt a többi piaci szereplő sem úszhatja meg. Kis ország vagyunk, nyitott gazdasággal. Sok a megkeresés, sok a munka, szép feladatok vannak, de nehéz most tervezni. Szerencsére jó szakembereink vannak, pedig Győrben, az Audi árnyékában nem egyszerű versenyképes foglalkoztatónak lenni. A gyártócsarnokunk üzemvezetőjének nagyon jó a piacismerete, jó tanácsokat ad, hogy az alapanyag-beszerzést milyen ütemben tegyük meg. A döntéseink szerencsére gyorsak, és ha jön egy füles, hogy valaminek az ára holnapról emelkedni fog, akkor mi gyorsan, még aznap tudunk lépni. Jókor, jó helyen, jó áron csak így lehet vásárolni. Sikerült a gyártásunkat ezekkel a kedvezőtlen tényezőkkel összehangolni, magas színvonalú fémmegmunkáló gépekkel dolgozunk, és megfelelő ISO-tanúsítványokkal rendelkezünk.
H. Z.: – A Cimbriával van egy képviseleti szerződésünk: amit gyárt, nekünk azt kell képviselni és értékesíteni. De ezeket a gépeket helyzetbe kell hozni, tervezéssel, gyártással és kivitelezéssel. Ettől lesz majd működő a technológia.
Mezőhegyesen egy év alatt kifutott a projekt
– Országosan nagyon sok helyen fellelhető az Önök által telepített magfeldolgozó technológia. Mennyire van felkészülve szervizmunkákra a cég?
H. Z.: – Sajnos piaci tendencia, hogy gyakorta a karbantartásért felelős állományt építik le elsők között a mezőgazdasági vállalkozók. Mi igyekszünk olyan mezőgazdasági gépszerelőket felvenni, akik megfelelő képzéssel képesek a szervizelési feladatok elvégzésére. Ez komoly szervezési munka is, de eddig meg tudtunk felelni az elvárásoknak. Nagyon alacsony egyébként a meghibásodási arány, mert a Cimbria topkategória. Ez segíti a munkánkat.
– Mit tartanak most a legnagyobb kihívásnak?
P. B.: – Az energiaválságot… Lesz-e gázolaj, mennyiért lesz, hogy tudunk közlekedni, és mennyire szalad el az infláció? Hogy nőnek a megélhetési költségek, és ezt a munkabérekben hogyan kell lekövetnünk. Előrelátó módon telephelyünket függetlenítettük a földgáztól. Biomasszával fűtünk és napelemmel segítünk rá a villamosenergia-termelésre.
H. Z.: – A felkérések volumene meghaladja a jelenlegi létszám-erőforrásainkat. A folyamatos fejlődéshez a megfelelő emberi erőforrás biztosítását a maga kockázataival nagyon nehéz jól kezelni.
– Mi az a legutóbb átadott beruházás, amire most a legbüszkébbek?
H. Z.: – Most a Mezőhegyesi Ménesbirtok hibridkukorica-feldolgozó üzemének technológiájára vagyunk büszkék. Nagyon nagy volumenű és összértékű beruházás volt. Egy évig tartott a kivitelezésre, és olyan mennyiségű alapanyagot kellett beépítenünk csak ebbe az egy projektbe, ami meghaladta a korábbi teljes éves acélfelhasználásunkat. Mindezt pedig a pandémia kellős közepén, és közben az alapanyagárak is kilőttek az égbe. De határidőre átadtuk a projektet!
Új üzletágba kezd a következő generáció
– Eljött a fiatalság ideje! Ármin, neked nem ment el a kedved az egésztől, amikor a szüleid munkáját, fejtöréseit láttad? Min dolgozol most a cégben?
Horváth Ármin: – A gimnáziumban még nem tudtam, igazából mi szeretnék lenni, a természettudományok azonban nagyon érdekeltek. A szerves kémia volt az első nagy szerelem a tantárgyak közül, ez molekuláris szinten érdekelt. A vegyipar, a biomérnöki munka tetszett, így a Műegyetemen végeztem, mesterképzésen. Az MTA berkein belül labortevékenységeket folytattam az Enzimológiai Osztályon, molekuláris biológiai alapkutatásokban dolgoztam. A piacon ezt sajnos nem lehet még kamatoztatni. A családi kft.-be szívesen jöttem, bár az eredeti tervek szerint ez a lépés később következett volna be. A cél az lett volna, hogy biomérnöki vonalon járom majd az utam, aztán jövök a családi céghez, és visszaadok kicsit abból, amit évek óta kapok innen. A Covid hatása miatt azonban előbb kerültem ide, mint terveztük. Sok mindent tanultam itt, sok gyakorlati ismeretet, és a cég működési folyamatait is megértettem.
Jelenleg egy olyan szolgáltatási üzletágon is dolgozom, amelyik az eddig kiépített ügyfélkörnek egy mikrobiológia megközelítésű szolgáltatáscsomaggal állhat rendelkezésére. Az éghajlatváltozás miatti válságok hatásának csökkentésére, egészségtudatosan fejlesztett termékekre gondolok itt, megfelelő minőségelemzéssel, visszacsatolással.
P. B.: – Nyertes pályázatunk van erre a biotechnológiai fejlesztésre, ez már Ármin projektje. Nagy jövőt látok benne, kb. 5 éves távlatban ez akár nemzetközi viszonylatban is izgalmas lehet.
– Apropó, öt év. Ki hol szeretné látni a céget 5 év múlva?
H. Z.: – Ma nem nagyon történhet olyan vetőmagüzemi fejlesztés, amiről mi nem tudunk. Én azt szeretném, hogyha a nevünk a minőségi magkezelés és -feldolgozás területén az eddiginél is tágabb körben elsőnek beugrana a partnereknél, hogy terveiket közösen valósítsuk meg.
P. B.: – Öt év múlva szeretnék elmenni egy hónap egybefüggő szabadságra… Mert ez azt jelentené, hogy olyan cégstruktúrát alakítottunk ki, olyan kollégáink vannak, akik teljes szakértelmükkel és lojalitásukkal üzembiztosan viszik a hátukon a céget!
