A rendszerváltás óta folyamatosan zuhan a hazai fűszerpaprika termőterülete. 2020-ban az előző négy év átlagához képest is további 15 százalékkal csökkent, az 1700 hektárt sem érte el, mostanra pedig 1500 hektárra zsugorodott. Termésmennyiségben láttunk már rosszabbat is, mit a 2020. évi volt, de jogos a kérdés: kihalóban egy hungarikum? Milyen árat kell fizetniük a feldolgozóknak a termelési kedv fenntartásához, és milyen árat fizetnek a fogyasztók az ágazat hanyatlásáért?
A Kwizda szaktanácsadója, Varga László több tucat paprikatermesztő gazdasággal tartja a kapcsolatot, évtizedek óta együtt lélegzik az ágazat problémáival. Két igazán nagy kihívást lát ennek a hungarikumnak a fennmaradásában: a termelői oldalon a szétaprózott, extenzív termelést, a felvásárlói oldalon pedig azt, hogy éveken át 150-170 forintos kilónkénti áron vették át a nyers csöveket, tavaly léptek először a 200 forintos átlagár fölé. „Abból sem tanulnak, ha a környékbeliek csökkentik a termelést a vállalhatatlan árak miatt. Legfeljebb nagyobb arányban keverik be az őrleménybe a spanyol és az unión kívülről érkező, ki tudja milyen importot” – jegyzi meg. Az inputárak a felvásárlási árakkal szemben folyamatos emelkedésben vannak, amire a termelés derékhadát adó, pár hektáros kisgazdaságok további extenzifikációval reagálnak. „Igaz, hogy van a minősített vetőmaghoz támogatás, de amikor csak Trabantra futja, nem veszünk négyszeres áron Mercit, csak azért, mert támogatott… Magyarán nagyon sok a helyre vetett, sőt, visszavetett paprika, utóbbi talán a termőterület negyedét-harmadát is kiteszi” – vélekedik a szaktanácsadó.
Hol vagyunk a térképen?
Európa a világ legnagyobb szárítottchili-importőre; a forgalomba kerülő globális mennyiség mintegy 40 százalékára tart igényt. 2020-ban 417 millió euró értékben 175 ezer tonna szárítmányt vásárolt a közösség, ami a belső felhasználás bő kétharmadát teszi ki, azaz csak minden harmadik kilogramm paprikaőrlemény származási helye az EU. Hogy mégsem ezt tapasztaljuk a boltokban, annak az az oka, hogy a teljes uniós import mintegy 40 százaléka Spanyolországba fut be csöves szárítmányként (döntően Kínából), itt aztán a helyi malmokban uniós őrleménnyé változik, és így folytatja útját főként az USA-ba, Németországba és az Egyesült Királyságba – derül ki a holland CBI elemzéséből. A többi tagállam is hasonlóan jár el a kínai, kis részben perui szárítmányokkal: ezeket őrölve és a kisebb értékű helyi tételekhez keverve európai termékként értékesítik. A beszállított, szárított chili teljes mennyiségének 56%-át az egész paprika teszi ki, az európai belső kereskedelmet viszont 86%-ban az őrölt fűszerpaprika dominálja. 2020-ban a spanyolok 1,56 eurós átlagáron jutottak a kínai importhoz, míg Németországba és Franciaországba átlagosan 3,3 eurós, illetve 4,9 eurós áron érkezett a portéka. A behozott mennyiség 2016 és 2020 között évi 5-6 százalékkal nőtt, és az elemzők szerint ez a növekedési ütem a jövőben is megmarad. Leginkább a közepesen erős, szárított paprika iránt emelkedik a kereslet. Az unión belül a legnagyobb fűszerpaprika-termelők nem mi vagyunk, hanem a románok.
Magyarország a második helyet foglalja el a dobogón, Spanyolország pedig csak a harmadik helyre fér fel. Export-import egyenlegünk értékét tekintve még pozitív, de mennyiségben már átléptük az ezer tonnás deficitet. Legfontosabb kereskedelmi partnerünk Németország, de ők akkora mennyiséget igényelnek (26 ezer tonna), ami messze túlszárnyalja a lehetőségeinket. A behozataluk 44 százaléka Kínából származik, Spanyolország pedig 27 százalékos részesedéssel bír. A további beszállítók között hazánkat említésre méltónak sem tartják a holland elemzők, noha nálunk is képződik évente 2100–2300 tonna kivihető őrölt mennyiség. Fontos paprikafelvevők még a franciák és a lengyelek is. Előbbiek 2020-ban 6,5 ezer tonna, utóbbiak 6,6 ezer tonna szárított fűszerpaprikát importáltak.
Miért csökken a terület?
Mint azt Varga Lászlótól megtudjuk, a termelés derékhadát a párhektáros, forráshiányos gazdaságok képezik. Mivel egyetlen szedőmunkás 30 napi bére már 360-400 ezer forint, ezért ezek a gazdaságok inkább nem lépnek ki a család által megszedhető mérettartományból. A kicsivel nagyobb üzemek, nagyjából a 4-5 hektár felettiek közül tavaly többen is belefogtak a terményszárító, daráló támogatott építésébe. A végtermék eladása azonban részben a fekete zónában marad, amivel a termelőtársaik értékesítési pozícióit rontják. Varga László szerint talán 30 olyan üzem van az országban, amelyik hosszú távon életképes. Ők képesek lesznek megküzdeni az éghajlatváltozás hatásaival is, és ellenőrzött feltételek mellett, minőségi végtermekkel ellátni közvetlenül a fogyasztókat. A komoly célokkal rendelkező üzemvezetők az élelmiszeripari mérnöki képzést is elvégzik, hogy megfelelhessenek a fogyasztói elvárásoknak. Ellenben azok, akik hosszú távon 10–14 tonnás termésátlaggal dolgoznak, ki fognak hullani a rostán. Az elvárható átlag ugyanis hektáronként 30–35 tonna a szakember szerint. Egy ekkora terméshez már legalább 3 millió forint befektetésére van szükség hektáronként.
Idén azonban az extrém időjárás miatt a legprofibbaknál is csak féltermésre van kilátás. A légköri aszállyal tökéletes öntözés- és agrotechnika mellett is nehéz mit kezdeni, és a jégverést sem tudta kivédeni a jégkárelhárító rendszer. Július elején már sem repce, sem kalászos nem volt a földeken, a kukorica és a napraforgó is felsült, így a stolburfertőzést hordozó kabócák számára az egyetlen táplálkozásra alkalmas hely az öntözött, szabadföldi zöldségterület maradt. Ezért láttunk most ebből elképesztően nagy károkat – magyaráz Varga László. Egy ilyen szezon után szerinte a termelés folytatásához legalább 300 forintot kell paprika kilónként ajánlaniuk a feldolgozóknak. „A spanyoloktól is nehezebben jut most el hozzánk a szárítmány, az üzemanyagárak miatt. Nem lepne meg, ha a boltokban 8500 forintos kilónkénti áron jelenne meg a fűszerpaprika…” – összegez a Kwizda szakembere.
Megadják az árat
Az érvelés a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. szerint is jogos. „Tavaly a környékben 250 forint volt az átlagos felvásárlási ár, ez idén 320-330 forintra emelkedhet” – latolgat Hegedűs Zoltán, a cég kereskedelmi igazgatója. Ez nagyjából 30 százalékos emelésnek felel meg. A szakember maga is paprikatermesztő környéken nőtt fel. „Bátyán mindenkinek volt paprikája, a nagyapám Bécsben kiadott paprikanemesítő oklevéllel is rendelkezett. Az idei időjárás extrém, talán 50 éve nem láttunk ilyen aszályt. Erre csak öntözésfejlesztéssel és ellenálló fajták nemesítésével lehet válaszolni. Szerencsére a hazai nemesítési alapanyag rendkívül gazdag. De ez nem változtat a tényen, hogy itt és most talán csak egy negyedterméssel kell beérnünk a tavalyihoz képest.” A cég partnerei közül augusztusra többen is kitárcsázták a paprikát az aszály és a jégeső okozta károk miatt. A bajt tetézi a termelési költségek növekedése – termelői és feldolgozói oldalon egyaránt. Leginkább a szárítás költségnövekedése aggasztó, de a dízelmotorokkal működtetett öntözés is sokat elvitt idén. „Egy kiló nyers paprikát csaknem két köbméter gázból szárítunk le, és hét kiló anyagra van szükségünk egy kilónyi őrleményhez. Idén az aszály miatt várhatóan koncentráltabb lesz a paprika, kisebbek és könnyebbek a hüvelyek, kedvezőbb, akár 5,5-6 lesz a fajlagos kihozatal. A mennyiségi csökkenést és a költségnövekedést árnöveléssel kell kompenzálnunk, ha meg akarjuk tartani a termelőket.”
A Kalocsai Zrt. a hazai termelés 40 százalékát adja, a mai napig a legnagyobb paprikafeldolgozónak számít az országban. A termesztésben a hagyományos fajták közül a szegediek bizonyultak ellenállóbbnak, így Kalocsa környékén is visszaszorultak a helyi fajták. A zrt. termel és termeltet, őröl és csomagol, de a beszállított paprika egyre nagyobb hányadát a gépi szedésű, egyenetlen érésű tételek adják. „A kézzel szedett paprikát jellemzően maguk dolgozzák fel a gazdaságok, az első szedés a nagyobb üzemekben is kézi, ez adja a legjobb minőséget. A géppel szedett tételekben éretlen hüvelyek, zöld növényi részek is vannak, ezeket mi is csak mintegy 12 napos utóérlelést követően kezdjük el feldolgozni, de a minősége sosem lesz olyan, mint a kézi szedésűnek.”
A jövő mégis a gépeké. Hegedűs Zoltán azt tapasztalja, hogy minden évben kilép egy-egy termelő a munkából, és a helyét a gyermekei akkor sem veszik át, ha előtte éveken át együtt dolgoztak vele a paprikában – a kalászosok gépesítése megoldottabb. Ha viszont teljesen áttérnénk a paprika gépi szedésére, akkor azzal le is mondanánk a hungarikumunkról. „Kombájnnal ott szedhető jól a paprika, ahol 100 százalékig beérik. Kínában szinte levél sincs a növényen, mire a szedés ideje eljön, és a betakarított terményt a földre terítve szárítják, nem gázzal. Élénk-haragos színe van a paprikájuknak, csak ízében marad el a miénkétől, no meg az engedélyezett permetszerekkel lehet gond európai szemmel nézve. Ezzel együtt az egész világ vásárol tőlük, hiszen a globális fűszerpaprika-termés fele itt keletkezik. Mi is veszünk spanyol félterméket, ami jó eséllyel szintén kínai paprikából származik. Ezt a paprikát a másodosztályú termékeink előállításához használjuk, mivel ebben a kategóriában nagy az árharc, és e termékeiket a konkurens cégek is hasonló beszerzésből kínálják. Az eredet védett, tisztán magyar termékek olyan áron fognak eljutni a boltokba, hogy csak egy nagyon szűk elit lesz képes megvásárolni ezeket. Azt gondolom, hogy a multiknál januártól már nem a helyi paprikák élveznek majd prioritást, hanem ők is egyre inkább import őrleményekre fogják cserélni a kínálatot…” – fogalmaz a kereskedelmi vezető. Azt is elárulja, hogy a határ túloldalán, a Vajdaságban is van néhány magyar fajtákkal dolgozó gazdaság, és három olyan szárító is akad, amelyik a magyar minőséggel teljesen azonos portékát tud előállítani. Tőlük is vásárolnak.
Itthon a kilátások a paprika kis termőterülete miatt sem rózsásak. 1500 hektárra senki nem fejleszt gépet, engedélyeztet növényvédő szert, és csak módjával adnak rá támogatást. „Csak a vetőmagköltség 450 ezer forint egy hektárra, de ezt fedezi a támogatás. Integrált termelőinknek mi biztosítjuk a szaporítóanyagot. A nagyobb felhasználók élhetnek a gázártámogatással is. Mi a tavalyi több száz millió forintos költségünk kb. 11 százalékát kaptuk vissza ezen a címen. Idén nem sok jót remélünk, ha így marad a dotáció, hiszen október elsejétől hatalmas gázáremelés van kilátásban. Eközben a sajátmárkás kategóriákban csak egyszámjegyű haszonkulccsal dolgozunk, a kiskereskedelem viszont ennek többszörösével. A brand termékeinknél pedig az extrém magas polcárak miatt több termékünk jövője is veszélybe került” – mutat rá a Kalocsai Zrt. szakembere.
Aki folytatni fogja
A fentiek alapján úgy tűnhet, általános az ágazatban a pesszimizmus. A megfelelő termelői mérettartományban mégsem érezzük a kétségbeesést, pedig itt is van elég baj. „Már a tavalyi évünk is féltermést adott, 12-13 tonnát hoztunk le egy hektárról. 2019 szintén nulla közeli bevétellel zárult. Idén háromszor verte el a jég a terület egy-egy részét, összességében félterméssel számolok. De kaptam kártérítést a biztosítótól, és ha a költségnövekedéseim érvényesíthetőek lesznek, akkor a többi kultúrával együtt idén pozitív eredményre számítok” – összegez Szabadi Árpád, a Szabadi Kft. ügyvezető-tulajdonosa. Ő idén még a szemes kukoricát és a búzát is megöntözte. A cég a Kalocsai járásában gazdálkodik, mintegy 300 hektáron, ebből a korábbi években több mint 100 hektárt lekötött a csípős és édes fűszerpaprika termelése. Ezzel a mérettel a 10 legnagyobb fűszerpaprika-termesztő közé tartozik az országban.
Szabadi Árpád igyekezett a vetésszerkezetet is színesíteni idén: a zöldborsó és a csemegekukorica mellett életében először a brokkolival is kísérletet tett. Egy belga kézben lévő hűtőház ugyanis úgy ítélte meg, érdemes lenne helyi termelőket leszerződtetnie az alapanyag-termelésre. Az eredményen még csiszolni kell, de ki tudja… Nyugat-Európa most olyan nehézségekkel szembesül (energiaár, fuvardíj, időjárás), amik újrarendezik a beszerzési csatornákat. A fűszerpaprika-előállításba hektáronként 3,5 millió forintot fektetett idén a fajszi gazdaság, és több mint 100 főt kell megmozgatnia a 30-40 napos betakarítási kampányban. Ez hatalmas tőke kockáztatása a búzatermesztés költségeihez képest. Igaz, ha bejön, az elérhető haszon is egy nagyságrenddel nagyobb. A teljesség kedvéért hozzátesszük, hogy nemcsak a vetőmag beszerzése támogatott, de termeléshez kötött támogatásban is részesül az ágazat, ami tavaly közel 90 ezer forint volt hektáronként. Az említett 320 forintos átvételi ár 13 tonnás termés mellett 660 ezer forint eredményt biztosít az újrakezdéshez, ha a feldolgozónak értekesít a gazdaság.
A fajszi gazdaság előnye, hogy a szárítást, őrlést maga végzi, és többfelé értékesíti a lédig terméket. Folyamatban van a brandjük kiépítése is, melynek célja, hogy közvetlenül a végső fogyasztókat érhessék el. „A paprika szárítási költsége az ötszörösére növekszik idén, és az őrlés sincs ingyen. Azzal kalkulálok, hogy a szárítmány nettó ára a tavalyi 3500-4000 forintról 6000 forint fölé emelkedik kilónként” – számol Szabadi Árpád. Úgy látja, a fajtaszortimenten is változtatniuk kell az időjárás miatt, például a Kalocsai 622szemmel láthatóan rosszul bírja a mostani nyarak UV-sugárzását.
A termelési kockázatok növekedésére a Szabadi Kft. is a paprikaterület csökkentésével reagált. Míg 2020-ban 104 hektárt foglalt el a növény, addig idén már csak 75-öt. „Az elmúlt három évben 1,2 milliárd értékben fejlesztettünk: megújult a paprikadaráló és az üzemközpont, továbbá vettünk precíziós gépeket. Az elkövetkező 5-10 évben az a feladat, hogy visszafizessük a több száz milliós hitelállományt.” A gazdálkodó szavaiból sejthető, hogy ez paprikával gyorsabban megy, mint búzával. Az ország egyik legnagyobb termelője biztosan nem fog lemondani erről a jövedelmező kultúráról, csak még óvatosabban gazdálkodik a jövőben.
Gönczi Krisztina
