Diriczi László, a Head-Land Plusz Kft. tulajdonos-ügyvezetője a rendszerváltás hajnalán kezdett dolgozni a mezőgazdaságban, és mára már családjában a következő generáció is elismert szakemberré vált. Azért persze interjúalanyunk életútja sem volt mentes a kihívásoktól, de sohasem állt tőle távol a vállalkozó szellem, így ma is derűvel és lendületesen dolgozik a következő évek stratégiáján.
– Honnan datálható a mezőgazdasághoz való kötődése?
– Baktalórántházán születtem, Nyírmadán laktunk, egy olyan családi házban, amelyik egy egyhektáros gyümölcsös szélén helyezkedett el. Igaz, hogy édesapám kisiparos volt, édesanyám pedig háztartásbeli, de mindketten szerették és megtalálták a mezőgazdasági munkákat is, így gyermekkoromban én is sokat hajlongtam az uborkaföldön… Megvolt a kétkezi munka becsülete, emellett édesanyám sokszor mondta, hogy érdemes ezen a pályán továbbmenni, mert élelmiszerre mindig szükség lesz. Így adta magát, hogy mezőgazdasági szakközépiskolába mentem Nyíregyházára, növényvédő technikusnak az általános után.
A középiskola után a legegyszerűbb szakmai felvételi út az agráregyetemre vezetett, így nem volt kérdés, hogy Debrecenbe vegyem az irányt. Növényvédős szakon végeztem, úgy láttam előtte, hogy az mindenképpen jó perspektívát adhat – egyébként a feleségemmel is ott ismerkedtünk meg, egy szakra jártunk. 1989-ben végeztem, a rendszerváltáskor. Azért az izgalmas volt, hogy az agráros álláshirdetések 1988-ban még betöltötték a reklámfalat, a diplomázás évében pedig 5 hirdetés volt ott összesen… Zsombor fiam pedig 1989. április 4-én született – az a nap akkor volt utoljára munkaszüneti nap, ezért is különösen emlékezetes a dátum.
– Akkor tehát nem nagyon válogathatott a lehetőségek közül. Hol tudott elhelyezkedni?
– Pocsajba kerültem, egy termelőszövetkezetbe, ahol növényvédősként dolgoztam az ágazatvezető mellett. Aztán, mivel kisgyerekünk is volt, igyekeztem olyan helyet keresni, ahol ennél jobban is lehetett keresni. Ekkor már egyébként maszekban is termeltünk, burgonyát, paprikát. Majd a Hortobágyi Lúdtenyésztő Kft.-nél is dolgoztam egy évet, bár nem az állattenyésztés volt a fő területem, de két és félszer annyit kereshettem, mint a termelésben… Később dolgoztam egy kereskedő cégnél, majd 1995-ben a Nitrokémia 2000 Zrt. területi képviselője lettem három keleti megyében. Ez egy nagyon jó magyar cég volt, nagyon jól éreztem magam, szakmailag is, emberileg is. 11 évig dolgoztam ott, és természetesen a mai vállalkozás megalapozásában is nagy szerepe volt ennek az időszaknak. Azt ugyanakkor tudni kell, hogy a rendszerváltás után már kinyílt a piac a multinacionális vállalatok előtt, egyszerűsítették a termékek és a cégek bejövetelét, és a hazai leányvállalatok is megalakultak. Így a Nitrokémia jövője sem alakult szépen, és én, aki az elsők között kezdtem ott dolgozni, a legvégén a felszámolótól kaptam meg a felmondólevelet – ezután már csak saját vállalkozásban gondolkodtam, nem akartam más szekerét tolni.
Lelkiismereti lombtrágyázás helyett…
– Nem volt félelem önben, hogy menni fog-e?
– Akkor már három gyermekünk volt, vagyis minden területen vállalkozó szelleműek voltunk – a Zsombor Chem Kft. növényvédőszer-, vetőmag- és műtrágya-forgalmazással indult, ezt a termékpalettát bővítettük 2010-ben a lombtrágyákkal.
– Ez utóbbi manapság az egyik fő termékük az időközben megalapított Head-Land Plusz Kft.-ben is. Mennyire voltak nyitottak a gazdák a lombtrágyák használatára?
– Ha őszinte akarok lenni, a legelején, a termelésben töltött évek során én sem nagyon hittem bennünk. A lombtrágyázásnak voltak már hazai, ismert szereplői, de mi inkább „lelkiismereti lombtrágyázásnak” tekintettük a munkafolyamatot, nem voltunk meggyőződve igazán a szakmai, gazdasági hasznáról. De pár év alatt én is megbizonyosodtam arról, hogy a lombtrágyák szakmailag jók, helyük van a piacon. Saját és egyetemi kísérletek, engedélyeztetési kísérletek győztek meg arról, már kereskedőként, hogy mennyire hasznos anyagokat forgalmazunk. Ma már a lombtrágya-kereskedelem a fő tevékenységünk, amely paletta biostimulátorokkal, termésfokozókkal is kiegészül.
– Hogy látja most ezek helyét a technológiákban?
– Tény, hogy a növényvédőszer-jegyzék 1/3-ára zsugorodott. Nincs más út, ezekkel a kiegészítő termékekkel a maradék növényvédőszer-paletta hatékonyságát kell megtámogatni. A növényvédő szereknél a hatóanyagok egyre kevésbé lesznek ütősek, mert a környezetvédelmi változások miatt egyre több kötöttségnek kell megfelelni. A biostimulátorok adhatják meg a hiányzó pluszt. Nem véletlen, hogy a legnagyobb növényvédő cégek sorra vásárolják fel a lombtrágyás, biostimulátoros kisebb vállalatokat, egyszerűen ez a fejlődési irány.
– Hogyan lehet cégvezetőként lekövetni ekkora változásokat?
– Nálunk folyamatos a piacelemzés. Egyre több szerves anyagot, huminsavat, aminosavat, algát, lignoszulfátot alkalmaznak a termelőink, akiket kiszolgálunk. Jönnek be újabb folyékony termékek is, egyedül a biológiai növényvédő szerek forgalmazása felé nem fogunk elmenni, ahhoz kicsi a cég. Az aminosavak, illetve az EK-műtrágyák fontosak a portfóliónkban, akár gyári kombinációban és tankkeverékben is.
Felértékelődik a szaktanácsadás szerepe
– Országosan tudják kiszolgálni a partnereket?
– Igen, az egész országban jelen vagyunk, jelenleg három képviselőnk dolgozik, de szeptembertől lesz egy új főállású területi képviselőnk is, így, céges szempontból, négy részre osztjuk fel Magyarországot. Emellett 5-10 vállalkozó üzletkötő is segíti ezt a munkát. Én alapvetően a cégvezetést, stratégiaépítést viszem. Egyre nagyobb lesz a cég, fejlődő szakaszban vagyunk, így az új emberek közül lesz, aki a marketingben, lesz, aki a fejlesztésben is besegít majd.
Kereskedőink között megtalálható a KITE Zrt. is mint a legnagyobb piaci szereplő, de kisebb cégek is hatékonyan dolgoznak nekünk. Ugyanígy a termelők között is van egyhektáros gyümölcsössel rendelkező vevőnk és tízezer hektáron gazdálkodó partnerünk is.
– Mit tapasztalt, változott-e a gazdák szakmai nyitottsága a rendszerváltás óta?
– Borzasztó csalóka helyzet volt, hogy amíg van csapadék és jó a terület, amin dolgoznak, addig nagy a hibatűrése a területnek. Jók az eredmények, azt hiheti a gazda, hogy mindent jól csinál. Amikor viszont nem jön annyi csapadék, és nem is akkor, amikor kellene – és ez az elmúlt 2-3 évben sajnos már ez jellemző –, egyre kisebb a hibázási lehetőség. Sokat fejlődtek a gazdák, és egyre többen nyitottak a szaktanácsadók felé: megfizetik a szakembert, mert látják, hogy az egyre nagyobb mértékű inputfelhasználást a legjobb okszerűen végezni. Nagyüzemi szinten jellemzően használják a levélmintát, talajmintát, ezekre alapozzák a tápanyag-utánpótlást, és van növényvédelmi szakember is, aki ezt a területet irányítja. Kisebb termelőknél azért többször előfordul, hogy szeretnének szaktanácsot, de nem nagyon akarnak érte fizetni. Ez persze sokszor nem kivitelezhető, hisz egy állatorvos sem ír fel ingyen receptet. Ezt néhányan nehezen fogadják el.
A lombtrágya-felhasználás felé egyre nyitottabbak, mert látják, hogy csak a talajon keresztül nem elegendő a tápanyag utánpótlása. Persze a növény „szája” még mindig a gyökere, ez nem kérdés, de az intenzív termesztéshez a lombon keresztüli növénytáplálás elengedhetetlen.
– Mi a helyzet a biostimulátorokkal?
– Jó példa erre a „fémkannás” biostimulátor, mert 25 éve van a piacon, s még mindig tud növekedni. Egyre nyitottabbak az emberek, és már nem csak ajánlás alapján, hanem proaktívan is keresik a termékeket. Az egyre szélsőségesebb időjárás, az abiotikus stresszek – hőstressz, szárazság, túlzott csapadék –, illetve a növényvédő szerek vagy gombák, rovarok okozta stresszeket is jól lehet velük kezelni.
Tehetünk valamit, ha nem jön a csapadék?
– Nagyon súlyos aszály van az országban. Az öntözés mellett van-e bármilyen lehetőség a gazdák kezében?
– Attól függ, melyik növényeknél. Az őszieknél nagyon szépen látszik, hogy azok táplálását ősszel kell elkezdeni. Akik a repcét, a búzát úgy engedték ősszel a télbe, hogy megfelelő tápanyagellátással, mikroelemekkel feltöltötték, nagyon jó terméseket vágtak még Békésben is. 7-8 tonnás búzát, 3,6 tonnás repcét takarítottak be, miközben a szomszéd gazdának búzából 2-3 tonna volt a hektáronkénti termése. Aki csak tavasszal kezdi el a tápanyag-utánpótlást, az ebben az időjárásban teljesen elkésett. Évek óta nincs igazi tél, és az alatt az időszak alatt is végig fejlődik a növény – úgy kell beindítani, hogy tavasszal már agyon se lehessen csapni!
A tavaszi kultúráknál más a helyzet. Egyrészt vannak száraz periódusok, amiket nagyon jól át lehet vészelni egy-két lombtrágyakezeléssel. 7–10 napot is adhat egy ilyen kezelés, kap egy kis tápanyagot a növény a levélen keresztül. 1 hónapot meg lehet menteni egy EK-műtrágyával, lombtrágyával, aminosavval, de sajnos most, amikor néhol már két hónapja nem esett eső, már nem lehet nyugodt lelkiismerettel ajánlani semmit. Ha légköri aszály van, nincs páratartalom, zsugorodik a levél, akkor már nem tud levélen keresztül sem tápanyagot felvenni a növény.
– Az ellátási láncokban világszinten jelentős problémák vannak. Az önök területén érezni ebből valamit?
– Annyiból érint bennünket is, hogy sokkal hamarabb le kell adnunk az igénylést, hogy mindent be tudjanak tartani a gyártók, és az árak is – valamennyire – kiszámíthatók legyenek. Ez nagyon fontos, főleg a nitrogénes és foszforos termékekben. Az is új dolog, hogy idén már két áremelést meg kellett lépnünk – nem csak nekünk, a többi piaci szereplőnek is –, ez eddig nem volt szokás: mindenki kijött az árlistájával februárban, és tartotta egy évig. A partnerek már nem lepődnek meg ezen, látják, hogy merre tart a világ. De ellátási gondunk nincs.
– Mi most a legnagyobb kihívás az önök munkájában?
– Számunkra is az aszály. Az még nem lett volna tragédia, ha az őszi kultúrákban nem csúcsterméssel, de egy normális átlaggal számolhatnak a partnereink. De ha valaki se kukoricát, se napraforgót nem tud betakarítani, az komoly baj, a termelőknek is, és nekünk sem szerencsés, mert a termékek 25%-ában finanszírozással is jelen vagyunk.
Nagyon fontos a tápanyag-visszapótlás, vízmegőrzés, a talajélet feltámasztása. Minden lombtrágyázás fotoszintézis-szintet emel, ami gyökérsavtermelést indukál, a gyökérsav pedig táplálja a mikroorganizmusokat. Így lehet élővé tenni a talajt. Ekkor nem kell annyi ásványi anyagot kiszórni. Tehát a termékeink használatánál nem feltétlenül a nagyobb termés elérése a cél, hanem hogy kisebb költséggel, kevesebb gázolajjal tudjuk ugyanazt a bevételt elérni.
– Mik a hosszú távú tervei?
– Eddig kevéssel több mint félmilliárdos forgalmú volt a cégünk, ez most 750 millióig fel fog menni – az egymilliárdos forgalom egyelőre az anyagi cél. Négy területi menedzserrel és az üzletkötőinkkel ennek menni kell. Szeretném majd pár év múlva a fiamnak, Zsombornak átadni a cégvezetést, és inkább csak a háttérből segíteni a munkáját.
– Lesz erre energiája a fiának, és ön el tudja engedni az irányítást? Ez sok helyen nem működik igazán.
– Zsombor eddig leginkább a talajjal, takarónövényekkel kapcsolatos szakmai területen vált sikeressé, jó látni, hogy sokan eljönnek a rendezvényeire, jórészt fiatalabb termelők. Volt itt olyan gazda is, aki Ausztráliában 3-400 mm-es éves csapadék esetén is eredményesen gazdálkodik. De ahhoz kell, hogy a csapadék le is menjen a talajba, ne fogja meg például az eketalp. Kell a szemléletváltás. A kisebb cégek és a fiatalabb döntéshozók ebben rugalmasabbak, nyitottabbak. A nagyobb vállalkozások nem feltétlenül érzik még, hogy változtatniuk kell. A generációváltás tehát nálunk is és a partnereinknél is folyamatban van. Arra is figyelni kell, hogy hagyjuk a következő generációt dönteni. Ha jól, ha rosszul, de dönthessen. Zsombor a talajjal kapcsolatos szakmaiság mellett szerencsére kereskedelmi téren is tehetséges – nyugodt vagyok vele kapcsolatban.
Fodor Mihály
