Az Agrárcenzus olvasata
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) európai uniós és hazai jogszabályi felhatalmazás alapján teljes körű mezőgazdasági összeírást hajtott végre „Agrárcenzus, 2020” elnevezéssel – ennek részesei voltunk. A felvétel célja az volt, hogy részletes adatokat szolgáltasson az aktuális helyzetről, nyomon kövesse a mezőgazdaság szerkezetében bekövetkezett változásokat, illetve pontos és hiteles adatokkal szolgáljon a hazai gazdaságirányítás, az EU és a gazdálkodók részére.
AMagyar Közgazdasági Társaság Agrárpolitikai Szekciójának tagjai 2022. januárban összefoglalták, hogy a felmérés eredményei alapján mi várható agrárgazdaságunkban a közeljövőben. Most ízelítőt adunk az állásfoglalásokból.
Patay Ágnes, a KSH projektvezetője a 2010 és 2020 közötti gazdasági és termelési szerkezet elmozdulásáról szólva megerősítette, hogy a legkisebb méretű gazdaságok eltűntek a gazdaságszerkezetből, de a 241 ezer gazdaság többsége ugyanakkor még mindig túl kicsinek számít. A gazdaságszerkezeten belül a közepes méretű gazdaságok aránya 9 százalékról 17 százalékra nőtt. A legkisebb gazdaságok kiesésével függ össze, hogy a gazdaságok száma tíz év alatt 31%-kal csökkent. Ezen belül 53%-kal esett vissza az állattenyésztési profilú gazdaságok sokasága, de mivel közöttük is egyre több a nagyobb gazdaság, így az állatlétszám 10 év alatt lényegében nem változott. A koncentráció mértékének erősödésére utal az is, hogy a mezőgazdaság termelési értékének a 45%-át a gazdaságok 1%-a állítja elő. Az átlagos mezőgazdasági terület mérete 14 hektárról 23 hektárra nőtt. A gazdaságok koncentrálódása mellett a növénytermesztés és állattartás elkülönülése is figyelemre méltó. A területhasználó gazdaságok 51 százalékának nem volt állatállománya. Az állattartók 15%-a viszont mezőgazdasági területtel nem rendelkezett. A vetésszerkezet átalakulására utal, hogy a gabonafélék aránya csökkent, míg az ipari és takarmánynövényeké nőtt. A 86 ezer hektáros gyümölcstermő területen belül az alma aránya 37-ről 31%-ra csökkent, ezzel párhuzamosan viszont nőtt a dióé, a kajszié és a bodzáé.
Az állattartáson belül a szarvasmarha állománynövekedése kivételnek számít, mivel a többi állatfaj létszáma csökkent. A madárinfluenza a lúd- és kacsaállományban okozott érzékeny veszteségeket. A mezőgazdasági területeket fele-fele arányban használták a gazdálkodók saját tulajdonként, illetve bérleményként. A saját tulajdon aránya a szőlő- és gyümölcsültetvényeknél volt a legmagasabb, míg a gyep és szántó esetében főként a bérleti jogviszony volt a meghatározó. A gazdaságirányítók átlagéletkora ugyan nőtt, a szakirányú végzettséggel rendelkező gazdák aránya viszont javult. A gazdaságok nagyobb arányban vesznek részt fejlesztési programokban akkor, ha a vezető képzettebb.
Néhány konkrét részlet:
- Növekedés (+28%) elsősorban a szakosított növénytermesztési profilú gazdaságok számában volt tapasztalható.
- Az állattenyésztő gazdaságokon belül az abrakfogyasztó ágazati profilú gazdaságok estek vissza a legnagyobb (-72%-os) mértékben.
- A növénytermesztésen belül a kertészet erősödött, azon belül is leginkább a középmezőny izmosodott. A termelési érték szerint nézve a gazdaságok mintegy fele az 1000 és 10 000euró közötti kategóriába tartozik. A gazdaságok felénél a cenzus készítői nem találtak állatot, pontosabban nem volt beszámítható állatállományuk.
- A koncentráció erősödésére utal, hogy a gazdaságok 1%-a rendelkezett a mezőgazdasági földterület 35%-ával, és ezek rendelkeztek az állatállomány 70%-ával.
- A gazdálkodók mindössze 10%-a 40 év alatti, és 28%-uk rendelkezik legalább középfokú, szakirányú végzettséggel.
- Fejlesztési forrásokból a gazdaságok alig 18%-a részesült az elmúlt 10 évben.
A hatékonyság nem azonos a versenyképességgel
„Agrobizniszben gondolkodik a tárca vezetése, ami kifejezetten korszerű, jövőbe mutató attitűd” – ezt már Udovecz Gábortól, az AKI egykori főigazgatójától hallhattuk.
A csatlakozásunk előtt azzal riogatták Brüsszelből a nyugati, uniós tagállamok fogyasztóit és gazdáit, hogy a kelet-közép-európai országok agrárgazdasága versenyképesebb árakon termelve elárasztja majd élelmiszer-termékeivel a nyugat-európai piacokat. Ha megnézzük a külföldi érdekeltségű kiskereskedelmi láncok polcait, elég egyértelmű, hogy ennek pont az ellenkezője történt (a nyugati versenyelőny legdurvább formában a csatlakozást követő években volt tapasztalható). Erre az ideológiára hivatkozva akarta Brüsszel megtagadni tőlünk az uniós gazdák által évtizedek óta élvezett közvetlen (területalapú) támogatásokat, mondván az inputok (műtrágya, növényvédő szer, erő- és munkagépek, beruházási javak) itteni alacsonyabb árszintje elegendő versenyelőnyt biztosít az újonnan csatlakozó országok gazdái számára. „A késleltetett, kilenc évre eltolt támogatásfelzárkóztatás, a nekünk járó területalapú támogatások 25%-ra redukálása a csatlakozást követő első évben, majd az aszimmetrikus felzárkóztatás ezt a brüsszeli ideológiát volt hivatott szolgálni” – foglalta össze magyarázatként az egykori vezető.
Több tagország még az ígérettel is adós
A múlt év utolsó előtti napján, 2021. december 30-án a Magyar Kormány benyújtotta Brüsszelnek az új, 2023–2027 közötti tervezési periódusra kidolgozott magyar agrárstratégiai elképzeléseket, a tárcának az EU fejlesztési források felhasználására vonatkozó elképzeléseit. A jóváhagyásra Brüsszelnek 6 hónap áll rendelkezésére. Jóllehet, nem minden tagállam tartotta be a benyújtási határidőt, hiszen 9 tagállam még adós a feladat teljesítésével, de mivel a késlekedők között olyan nagy agrárpotenciálú (és nettó befizető tagállamok) is találhatók, mint például Németország, kétséges, hogy Brüsszel szankcionálná a késlekedőket, avagy a jóváhagyási sorrendben ne venné őket előrébb – valószínűsítette Vajda László, az agrártárca csatlakozási főtárgyalója.
Mivel az új, 2023–2027 közötti KAP (Közös Agrárpolitika) támogatási rendszere csak 2023. január 1-én lép hatályba, ezért 2022-ben még a 2021-ben érvényes Közös Agrárpolitikai feltételrendszer szerint működik a KAP, a 2021-re érvényes támogatási mértékekkel és támogatási feltételekkel kell számolniuk a magyar gazdáknak is. Indokolt viszont előrebocsátani, hogy a tervezési munka a tárcánál nem az év derekán kezdődött, hanem jó egy évvel azelőtt, mint amit Brüsszel a benyújtási határidőként megszabott. A környezetvédelmi szempontok erőteljes, időközbeni forszírozása, Brüsszel részéről történő menet közbeni többszöri szigorítása nehezítette, késleltette a tervezési munkát. A nehézségek ellenére is általános szakmai vélemény, hogy a 2023 és 2027 közötti KAP forrásai összességében háromszoros nagyságrendet képeznek majd az előző 7 éves agrárbüdzséhez képest. A növekvő források nagy lehetőséget, de egyben fokozott kihívást és egyben nagyobb felelősséget is képeznek a gazdálkodók és az intézményrendszer számára. Ezen belül az agrárexport mintegy 57%-os bővülésével számol a Magyar Kormány ebben az időszakban, ami nem elrugaszkodott ötlet, hiszen a 2021-es agrárexport túllépte a 10 milliárd eurót. A több mint másfélszeres növekmény révén az agrárkivitelünk 2027-re könnyedén a mostani 10-ről 15 milliárd euróra vagy a fölé emelkedhet, amennyiben javul az exportra szánt termékeink hozzáadottérték-tartalma, a feldolgozottsági szint, nemkülönben a piacorientált marketing- és promóciós munka. Ehhez azonban elégtelen az élelmiszeripar jelenlegi műszaki, technológiai színvonala, így az élelmiszeripari kapacitások jelentős bővítésére, korszerűsítésére kell a közeljövőben számítani. Irány a konzervipar és az azt megalapozó kertészeti ágazat, kiváltképp a hajtatott zöldségtermesztés fejlesztése, valamint az aszály sújtotta mezőgazdaságunk öntözővíz- és öntözési kapacitásának fejlesztése, a vízkormányzás terén tetten érhető lemaradásunk felszámolása.
Hogy ne írjuk szét a vagyont…
A küszöbön álló új KAP feltételrendszerének adaptációja során összhangot kell teremteni a gazdaságpolitika, a környezetpolitika és a társadalompolitika célrendszere között. „Egyik sem fejleszthető 2023 és 2027 között a másik rovására” – fogalmazta meg a feladatot és a benne rejlő veszélyt is Kapronczai István, az AKI egykori főigazgatója. Racionális egyensúly teremtésére kell törekedni a három említett szakpolitikai terület között. A tárca jövőt érintő, Brüsszelnek leadott elképzeléseiből kiviláglik, hogy óvatos elmozdulás tapasztalható a magyar agrárpolitikában, amely a kis gazdaságok versenyhátrányát némiképp kompenzálni szándékozik azzal, hogy az 1 és 10 hektár közötti gazdaságok számára hektáronkénti 20 ezer Ft-os, a 10 és 300 hektáros gazdaságok számára pedig hektáronkénti 10 ezer Ft-os többlettámogatást kíván biztosítani, megakadályozva a termőterületnek a támogatási rendszer motiválta szétírását. Új elemként lép be a támogatási rendszerbe az „Agrárökológiai alapprogram”, hektáronkénti 15 ezer Ft többlettámogatással ösztönözve a programban való részvételt. Mindemellett keményednek a környezetvédelmi szabályok.
A Kormány a korábbi 15% helyett 80%-ra emelné a beruházások társfinanszírozási mértékét. A világban tapasztalható elszabadult takarmány- és energiaárak orosz-ukrán válság miatti meglódulása, az inputköltségek inflációt gerjesztő száguldása különösen az abrakfogyasztó ágazatokat sújtja keményen. Kétséges, hogy a lecsengőben lévő pandémia időszakában, a gazdasági válságból való kilábalás folyamatában a fogyasztók terhelhetők-e a megnövekedett és egyre durvább rekordokat döngető termelési költségek fogyasztói árakban történő elismertetésével. Mindez arra int, hogy óvatos derűlátással tekintsünk a jövőbe, hiszen ilyen körülmények között az abrakfogyasztó ágazatok (elsősorban a sertés- és baromfiágazatok) abszorpciós, támogatásfelvevő képessége erős kétségeket ébreszt az emberben. Az állattenyésztés, ha egyelőre nem is tűnik fel sokak számára, de a vázolt jelenségek következtében válságos helyzetbe került. Ha nincs eredmény az említett ágazatokban, ami beruházásra, fejlesztésre, kapacitásbővítésre sarkallná az állattartókat, akkor az a hitelnyújtó pénzügyi szférát is óvatosabb finanszírozási politika kialakítására kényszeríti. Márpedig amit a felkínált uniós támogatási keretből nem költünk el a következő 7 évben, annak ugyan a 80%-át nem hívjuk le társfinanszírozás címén a magyar költségvetésből, így a költségvetés úgymond jól jár, pontosabban megtakarítjuk a magyar költségvetés számára, de elvesztjük mint brüsszeli forrást.
A kitörési pontokon érdemes elgondolkodni, hiszen például a szántóföldi növénytermesztés területén a precíziós gazdálkodás a jelenlegi szakmai szintnél lényegesen nagyobb tudást igényel, emellett a műszaki, technikai háttér színvonalát is közelíteni kell a megnövekedett elváráshoz, az e tekintetben jellemző nemzetközi verseny diktálta követelményekhez.
Erőteljes volatilitás jellemzi a takarmánypiacokat
Az inflációs nyomás egyik faktora a kínai gazdaság talpra állása, ugyanis a kínai gazdaság és ezen belül a kínai sertéságazat a pandémia és az afrikai sertéspestis okozta válságot leküzdve magára talált, így jelenleg a világ sertésállományának a felét Kínában jegyzik. Potori Norbert, az AKI igazgatója elemzésében rámutatott, hogy a 2021-es sertésállomány nagysága már meghaladta a 2018-as szintet, ami felverte a takarmányárakat, kiváltképp a takarmánykukorica és a szója világpiaci árát. Ebből következik, hogy a takarmányárak csökkenésére a közeljövőben nem számíthatunk. A piaci előrejelzések szerint a szójatermesztés előretörhet, a kukorica termőterületének és termésmennyiségének alakulását azonban bizonytalan kilátás jellemzi. Hosszú távon az integrált termelési rendszerek időszakának erősödésére számíthatunk. Egyre inkább teret nyer a koordináció és a termeléskoncentráció. Emellett új elemként érdemes megemlíteni, hogy a kalóriatermelés helyett egyre inkább a „táplálóanyag-termelés” kerül előtérbe. És a szekció ülése óta a háború is kitört, ami ismét felülírja a jóslatokat…
Szerző: Sándor Ildikó
