Anyagilag és szervezetileg is támogatják a magyar egyéni és őstermelői gazdaságokat abban, hogy végre lendületet kapjanak a gazdaságátadások, a generációváltás. A kérdés roppant összetett – pénzügyi, jogi, de még lélektani tényezők is komplikálják –, bár a télen meghozott törvény sokban áramvonalasítja a folyamatot. Dr. Cseh Tibor Andrást, a MAGOSZ megbízott főtitkárát arról is kérdeztük, mi a teendő, ha nincs alkalmas utód, vagy ha éppen több van, mint amennyit a törvény szeretne…
Még nincs vész, de idő van…!
– A rendszerváltáskor vagy szorosan azt követően létrejött mezőgazdasági vállalkozások ezekben az években tömegesen érnek meg a döntően generációs vezetőváltásra. Komoly sikere a mostani agrárvezetésnek, hogy megalkotta és elfogadtatta a jogszabályt, ugyanakkor felmerül a kérdés: előtte állunk még a dömpingnek, vagy egy kicsit már így is késésben vagyunk ezzel a fontos törvénnyel?
– Egy biztos, itt az idő! Ha mást most nem is, csak a KSH Agrárcenzus kiadványát vesszük alapul, tudjuk, hogy a 2010-es évekhez képest is nőtt, már több mint 35 százalék az idősebbek, a 65 év felettiek aránya a gazdálkodók között. Az átlagéletkor 58 év. Tehát nincs vész, de éppen ideje volt a gazdaságátadásról szóló törvényt azért meghozni, hogy ne is legyen túl késő.
– Mi volt eddig az akadály?
– Két oldalról közelítsük meg! Egyrészt a családi, őstermelői gazdaságok átadása érzékeny ügy: generációs különbségek, korból fakadó vezetéselméleti és agrártechnológiai véleménykülönbségek, bizalom – ezekért tehát a tulajdonosok felelnek… Aztán van a jogalkotói oldal, amely az adminisztratív akadályok, bonyolult eljárások elhárításáért, feloldásáért felelős. Hogy csak egyet mondjak: a haszonbérlet-átadásnál a tulajdont átadom, de az előhaszonbérleti jog a szerződés lejártakor még az eredeti haszonbérlőre vonatkozik. Akárcsak például az elnyert pályázatok vagy a gazdaság terhére felvett hitelek, hatósági engedélyek. Annyi bonyolult, ellentmondásos körülmény merült fel, nem csodálom, hogy amikor az egyik gazdaság irányítója szembesült ezekkel, akkor legyintett, és azt mondta, „fiam, hagyjuk az egészet, majd lesz valahogy…!”.
– Olyan ez, mint az osztatlan birtokok ügye: évtizedek óta gond, de pár éve értek csak be a szakpolitikai koncepciók.
– Ráadásul pont, ahogy utal is rá, az osztatlan birtokok szintén roppant bonyolult kérdésköre kapcsán vált elkerülhetetlenné, hogy ezt, a gazdaságátadás viszonyait is rendezzük. Bő 2 millió hektárt érint az osztatlanbirtok-problematika, úgyhogy muszáj volt a törvénnyel elébe vágni az öröklődéses, további birtoktöredezésnek. És valóban, óriási eredménye az agrárvezetésnek – benne nemcsak a minisztériumnak, hanem a kamarának és a MAGOSZ-nak is –, hogy a törvényhozást végül elfogadta a jogszabályt.
A kulcs a termőföld
– Visszatérve az átadásra: a törvény főszabálya szerint csak családon belüli átadásra lesz lehetőség. Közben sajnos tapasztaljuk, hogy ha nem is túlnyomó többségében, de sok gazdaságban nincs megfelelő utód, aki hajlandó lenne átvenni a gazdálkodást. Ilyenkor mit kell és lehet tennie a tulajdonosnak?
– Ez valóban nagyon fontos probléma. Miután az új típusú gazdaságátadási szerződésben nem céges gazdaságok, hanem őstermelők, magánszemélyek földtulajdonáról van szó, a föld védelme volt az irányadó. Én örülök és büszke vagyok a magyar államnak erre a következetes, a magyar földet a külföldi vásárlóktól óvó politikájára. A törvény azért írja elő, hogy csak hozzátartozó veheti át a gazdaságot és ezzel a földet, mert ha megnyitottuk volna a lehetőséget harmadik személy előtt, akkor bújtatott adásvételekkel kikerülhették volna ezt a szigort külföldiek is. Szerintem helyes, hogy ezt megakadályoztuk.
– De az a kérdés még így is a levegőben marad, hogy mi lesz ott, ahol nincs olyan személy a családban, aki átvegye a gazdaságot?
– Természetesen a hagyományos adásvételi lehetőségek eztán is ugyanúgy megmaradnak, mint eddig. Ahol nincs mód közvetlen, vagyis a törvényben megjelölt hozzátartozónak átadni a gazdaságot, ott még mindig lehet eladással és annak keretén belül rendezni az ilyen kérdéseket. Azt persze sajnos bele kell kalkulálni, hogy szabad, piaci értékesítésnél az eladó nem lehet biztos benne, hogy az veszi meg a földjét, akinek ő szánná, ha épp másnak van ott elővásárlási joga. A kulcs egyébként itt is a termőföld átadása, hiszen az a legszigorúbban szabályozott elem. A többi: a gépek, árukészlet, a különféle jogosultságok kevésbé kötöttek. A magam részéről én azt javaslom mindenkinek, aki megkérdez, hogy amíg lehet, ragaszkodjon a földje tulajdonjogához. Ez nem akadályoz senkit abban, hogy egy másik fél hasznosítsa az ő földjeit, csak a tulajdonjog maradjon meg.
– Mire számít, mekkora érdeklődés jelentkezik a gazdaságátadási törvény révén?
– Már most nagyon nagy érdeklődés jellemző. Ahogy a kérdésben is benne volt az elején: a 90-es években létrehozott egyéni gazdaságok sokaságában most „érik” a generációváltás. Akik annak idején fiatal középkorúként indultak, most közelednek vagy hagyják el a 60-as éveiket. Ráadásul ma egyre inkább látszik, milyen távlatai vannak a korszerű mezőgazdaságnak jövedelemben, lehetőségben. Vagyis várható, hogy a fiatalok is mind nagyobb számban látnak benne perspektívát. Továbbá a Közös Agrárpolitika stratégiai terve jelentős támogatást nyújt a generációváltás levezényléséhez. Bízom benne, hogy a jogszabályi egyszerűsítés és az anyagi támogatás együttesen olyan motivációt jelent majd, ami valóban lendületet adhat a folyamatnak.
Aktív információcsere volt, van és lesz
– Nyilván rengeteget segít az átadás-átvétel folyamatán, hogy egyetlen szerződéssel leírható, végrehajtható lesz az egyébként összetett, sok területre kiterjedő átadás. Kapnak-e a jogban kevésbé jártas gazdák valamilyen külső, hatósági, agrár-államigazgatási jogi-szakmai segítséget a procedúra megnyugtató végigviteléhez?
– Ez nagyon fontos kérdés! Mivel most egy jelentős átmeneti időszak kezdődik (a törvény 2023. január 1-jén lép hatályba – KZ), mi is és az agrár-államigazgatás különféle szereplői nagyon intenzíven járjuk a vidéket. A törvény-előkészítés folyamán ennek volt egy ugyanilyen előzménye, a MAGOSZ akkor is nagyon aktívan közvetítette az információkat mindkét irányban. Most ugyanez következik, viszünk és hozunk információkat. Ugyanakkor ez a tapasztalat- és információcsere nem áll meg a gazdaköröknél. Nélkülözhetetlen lesz, hogy a közjegyzők, hivatalok, ügyvédek is kapjanak megfelelő felkészítést. Arra számítok, hogy 2023-ig nagy dömping lesz, fontos, hogy a különféle szakmai szereplők minden téren tisztában legyenek a várható problémákkal, tudják, mikor, milyen ügyben hová kell és lehet fordulni, és így tovább.
– Talán túlzó a felvetés, bár már mi is érintettük a gazdaságátadások lélektani, szociológiai, vezetéselméleti aspektusait. Ad absurdum elképzelhető az is, hogy mediátorokat, pszichológusokat, mentális tanácsadókat is bevonnak? Könnyen el tudok képzelni olyan konstellációt, hogy megvan a szándék és a szükséghelyzet a gazdaság átadására, a generációváltásra, de a benne szereplők között oly mértékű bizalomhiány, transzgenerációs ellentétek vannak, amik akadályozzák a folyamatot.
– Ezt valóban túlzónak érzem. Nem hiszem, hogy ilyen ellentétek esetében az államnak, állami szereplőknek kellene szerephez jutniuk. Ebben az esetben nem a pszichológiában hiszek, hanem az ösztönzőerőben. Ezért is emeltem ki az imént a KAP-hoz és a nemzeti kiegészítő támogatásokhoz fűződő reményemet. Szerintem az anyagi ösztönzés motiválni fogja a gazdaságok vezetőit és utódait arra, hogy elindítsák és végigvigyék a folyamatot. A szubjektív személyes ellentéteket családon belül, a jogi, szabályozási akadályokat pedig kívül kell és lehet megoldani.
Az anyagi ösztönzés motiválni fogja a gazdaságok vezetőit és utódait arra, hogy végigvigyék a folyamatot
Az első fecskék pihenni mennek
– A MAGOSZ, az agrártárca és/vagy a NAK becslései szerint várhatóan hány gazdaság fog majd élni a lehetőséggel? Fel van-e készülve az államapparátus egy esetleges tömeges gazdaságátadás levezénylésére?
– Hosszú távon derül majd ki, hogy hányan fognak élni és mikor, milyen hullámban a gazdaságátadás lehetőségével. Szerintem úgy alakul majd, ahogyan más jelentős ilyen jogszabályváltozásnál, például az osztatlan birtokok rendezésénél történt. Egykét „első fecske” belevágott, és ahogy terjedt az eredmények, tapasztalatok híre, úgy csatlakoztak, követték egyre többen a megkezdett utat. Egyébként pedig önmagában az új törvény nem sürgeti a dolgot, semmi akadálya, hogy egy gazdaság csak, mondjuk, 2030-ban indítsa el az átadás folyamatát.
– Aki átadja a gazdaságát, az teljesen kiírja magát a mezőgazdálkodásból?
– Abból a szektorból, ahol addig tevékenykedett, igen, de másban megmaradhat, illetve, ha valaki még úgy érzi, más ágazatban vállalhat tulajdonosi, vezetői szerepet. Meglepne persze, ha ez jellemző lenne, hiszen a generációváltás fontos és természetes része, állomása az életnek, vagyis aki felett eljár az idő, az szerintem inkább pihenni akar, élvezni a munkájával elért bőséget, nem pedig folytatni a feladatok teljesítését. Az viszont nincs kizárva, hogy munkavállalóként vagy megbízottként a továbbiakban is segítse az átadott gazdaság munkáját.
– Felkészültnek tartja az államapparátust az esetleg tömeges gazdaságátadások levezénylésére?
– Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy a magyar mezőgazdasági irányítás évek óta magas színvonalú és felkészült munkát végez. Ezt láttuk a KAP-reformhoz európai elsőként benyújtott stratégiai javaslatainkkal, és ez mutatkozik meg abban is, ahogy például a gazdaságátadást a jogszabályok előre igyekeznek gördülékennyé tenni. Csak egy példa: a várható tulajdonviszony-változásokkal kapcsolatban a földhivatalokban elegendő lesz az alapvető megfelelőségeket, jogosultságokat – a szükséges kort, családi viszonyt, hektárszámot és mást – tisztázni, máris megindulhat az egyszerűsített jóváhagyás. Az eljárás meggyorsítása érdekében nem lesz kifüggesztés vagy földbizottsági jóváhagyás például.
Népszerű lesz ajándékozni
– Az átadás négyféleképpen: adásvétel, ajándékozás, tartás, járadék formájában mehet végbe. Mire számítanak, mi lesz a legnépszerűbb forma, és ennek milyen költségvetési hatása lesz-lehet az államra nézve?
– A törvény valóban négyféle lehetőséget vagy ezek kombinációját biztosítja, de az életszerűség alapján én azt valószínűsítem, hogy az ajándékozás lesz a leggyakoribb. A három másik átadási forma mind anyagi terhet jelent a gazdaság többi szereplőjére nézve. Gondoljon bele, mennyi értelme van, mondjuk, egy több száz milliós vagy milliárdos értékű gazdaságot például hitelből átvenni a fiúnak az apjától?! Ebben az esetben úgy terhelődne meg egy hatalmas hitelteherrel a gazdaság, hogy valójában „semmi” sem történik a vagyonátruházáson túl. Vagyis nem gépfejlesztési, nem beruházási hitel terhelődik rá a gazdaságra – amiből később plusz bevétel, versenyképesség származna –, hanem egy „holt” teher. Az átadott gazdaság új tulajdonosa egyből óriási hátránnyal indulna. Kisebb gazdaságnál persze ez nem lenne ekkora teher, bár ott a produktivitás is kisebb… Egyszóval, azt hiszem, ha lesz is elvétve ilyen vagy tartási, járadékos megoldás, a jellemző az ajándékozás lesz. Ez pedig egyenesági vagy oldalági rokonok vagy testvérek között egyébként is illetékmentes, tehát az állami költségvetést kiesés, kár nem éri.
Kérdése van? Küldjön e-mailt!
– Várhatóan hány hektárt, milyen mezőgazdasági szegmenseket érint majd leginkább az átadások jövő januári időpontja? A MAGOSZ szakmai álláspontja, javaslata szerint az érintett gazdaságoknak hogyan érdemes akár már most elkezdeniük a felkészülést a jövő évtől elindítható átadásra?
– Valóban, talán ez most a legfontosabb kérdés. A legfontosabb az, hogy mielőbb mérjék fel – a legrövidebben kifejezve – azt, hogy mijük van. Milyen vagyonnal, vagyontárgyakkal, kötelezettségekkel, jogosultságokkal bírnak? Milyen értéket képvisel a föld, a gépállomány? Milyen kötelezettségeket vállaltak pályázaton, milyen hitelekkel tartoznak, milyen engedélyeknek vannak birtokában? Legyen tehát egy teljes, mindenre kiterjedő, átfogó kép. Amikor mindez megvan, akkor érdemes a következő, mondjuk, a szubjektív elemet megvizsgálni – hogy konkrétan a mi családunkban milyen konkrét kérdések, problémák és előnyök, sajátosságok vannak ilyen téren. Amikor pedig ez is megvan, és megvannak a konkrét kérdések, akkor lehet és érdemes is ezeket feltenni valamelyik illetékes hivatalnak, szervezetnek.
– Küldjenek e-mailt a MAGOSZ-hoz?
– Teljes mértékben rendelkezésre állunk! Keressék bátran a MAGOSZ-t! Nyilván én sem tudhatom mindenre a választ, de ilyen esetben is tisztában vagyok azzal, hogy kihez továbbítsam az érdeklődést, hogy választ kapjon a gazdálkodó. Minden kérdést megválaszolunk.
Kohout Zoltán
