Ausztráliában két aszályos, bozóttüzes év után most itt a második bőtermést hozó évjárat. Az idei eredmény a valaha mért harmadik legjobb lehet a két legfontosabb kalászos gabonából.
Elégedettek az ausztrálok a búzaterméssel (forrás: farmweekly.com.au)
23 millió tonna búza indulhat el
A learatott búza mennyisége a becslések szerint 31,5 millió tonna is lehet – 30 százalékkal haladhatja meg a tízéves átlagot Ausztráliában. Tavaly ennél is több, 33,3 millió tonnás történelmi rekordot állított be az ország. (Lásd még cikkünket: Búzacunami délről: jön az ausztrál termés.)
Míg aszály idején szinte mindegy volt a helyi állattartóknak, hogy mennyibe kerül a takarmány, csak legyen, mostanra ismét szétnyílt az árolló a malmi és a takarmány minőségű búza, illetve az árpa és a búza között. Az ország takarmányigényét nemcsak az csökkenti, hogy több a jó minőségű legelő, de a nehéz évek alatt az állatlétszám is megcsappant. Az ország belső búzafelhasználása 8 millió tonna körül alakulhat, így Ausztrália ismét hatalmas mennyiségű terménnyel (23 millió tonna) léphet piacra – elsősorban a közvetlen térségében. Kína, Japán, Dél-Korea, Indonézia, Vietnám és a Fülöp-szigetek a legfontosabb partnerei.
Árpából 7 millió tonna kelhet útra
Árpából is jó a termés, a tavalyi 13,1 millió tonna után most 12 millió tonnára teszik az elemzők, szintén a valaha mért harmadik legjobb eredmény lehet. Pedig a növény termőterületét 100 ezer hektárral csökkentette az, hogy 2020 májusában Kína 5 évre 80,5 százalékos vámot vetett ki az ausztrál árpára, de a repce is elhódított tőle területeket. (Az ausztrál repcéből Európának is jut.) Az országnak csak 5,5 millió tonna magra van szüksége, így 7 millió tonna elhagyhatja az országot (tartalék is van). Az ázsiai piacokon túl az árpa második legnagyobb globális importőre, Szaúd-Arábia is fontos célpontja az ausztráloknak.
Mindez miért érdekes nekünk?
A piaci árakra nyugtatólag hatnak a hasonló hírek. Bár minden növénytermesztő azt szeretné, ha még feljebb tornászhatná az árakat, mielőtt elkezdődik egy magas input-beszerzési költségekkel terhelt új szezon, azért érdemes belegondolni, hogy a vevők pénztárcája mennyire vékonnyá vált. A túloldalon már feldolgozóüzemek, takarmánygyártók és állattartók léte a tét. Onnan vásárolnak, ahonnan tudnak, és azzal helyettesítik a drága alkotóelemeket, amivel lehet. Eközben régi partneri kapcsolatok romlanak meg. A világ beszerzési útvonalai nagy változásban vannak, az egyszer elveszett piacot/partnert pedig nehéz visszaszerezni.
