Vegyipari gépészmérnöki végzettséggel a talajjavítás felé
A VulcanAgro Kft. anyagaival rendszeresen találkozhatnak olvasóink, most azonban, az Exkluzív rovatban megszokott módon, kicsit más oldalról is megismerhetik a céget és Vázsonyi László tanácsadót, akivel a vállalkozás Budakeszin lévő cégközpontjában beszélgettünk.
Vázsonyi László tanácsadó, VulcanAgro Kft.
– A VulcanAgro Kft. termésnövelő készítményekkel van jelen a piacon. Mi hívta önt ebbe a csapatba?
– Pétfürdőn születtem, ahol az ember gyermekkorában alapvetően csak műtrágyás kamionokat látott… A mezőgazdasághoz azonban ezenkívül túl sok kapcsolódási pontom nem volt, végzettségemet tekintve vegyipari gépészmérnök vagyok. A 90-es évektől ennek megfelelően dolgoztam a MOL-nál, a Coca-Colánál, majd az agráriumba 8-9 éve „csöppentem bele”, amikor Pipoly Piroskával találkoztam.
Számomra úgy tűnt, mintha a kutatások terén ebben az ágazatban 25-30 éve megállt volna az idő… Sok gazdaságban a 60-70-es évek tápanyagtervei alapján dolgoznak, és azokat nagyon sokan fenntartás nélkül elfogadták. Ez megdöbbentett. Véleményem szerint hiányoztak a megfelelő adatok, a jó, aktuális tápanyagtervek, talajminták, szaktanácsok – úgy értékeltem, hogy ezen a területen van mit javítani, ezért csatlakoztam a céghez. A VulcanAgronál külsős szaktanácsadó vagyok, de Magyarországon nem is dolgozom másnak, még Lengyelországban van ettől független projektem. A VulcanAgro Kft. kereskedelmi vezetője 2015 előtt az egyik legnagyobb forgalmazó volt a granulált, szervetlen foszfor-kálium piacon. Hatalmas pénzek és árumennyiségek mozogtak, kis árréssel. 2016-17-ben változtattunk ezen, hogy inkább komoly hozzáadott értékkel érvényesüljünk a piacon.
A klímaváltozás hatása kikerülhetetlen
– Mit látott a mezőgazdaság mindennapi életéből a kezdetekkor?
– Rengeteg dolog változott az elmúlt évtizedekben: az EU előírásai miatt a nitrogénkibocsátás egyre komolyabb korlátokba ütközik, és már nem tudunk olyan mennyiségű foszfort, káliumot pótolni, mint amennyi kellene, mert ez többe kerülne, mint amit a területen kereshetnénk. Emellett a klímaváltozás is komoly problémákat okoz, nem mintha nem lenne elég az alapfeladat. Szárazabbak a talajok, sokkal hektikusabban érkezik a csapadék, ezért alapvetően más alapokra kell helyezni a termelést.
– Mire gondol?
– A növényvédelemben folyamatosan komoly kutatások és fejlesztések folynak, a folyamatosan szűkülő hatóanyag-paletta miatt rá is van kényszerítve az iparág erre a dinamizmusra. Tápanyagoldalon ennél sokkal rosszabbnak látom a helyzetet. Egy komoly biostimulátor- és lombtrágyapaletta megjelent a piacon. Ezek a fejlesztések és termékek ugyanakkor nem képesek választ adni a talajjavításra, a kén- vagy magnéziumpótlására. Tehát nagy hangsúlyt kapnak az alapok, a nitrogén, foszfor, kálium; „nyomjuk a végét”, a bórt, a rezet, a cinket, és a kettő közötti részt alapvetően a legtöbben elfelejtik. Ezért, amikor a VulcanAgróhoz kerültem, mindezeket átgondolva döntöttünk úgy, hogy mi leszünk az a cég, aki „középre” fejleszt. Meszezőanyagot, talajjavítót fejlesztünk és gyártatunk, meghatározzuk, hogy milyen kénformát érdemes kitenni a területekre, hogyan kell használni a magnéziumot stb. – tehát egy mezoelem-kereskedő céget építettünk fel.
– Ennyire egyszerű lett volna?
– Persze, nem. A munka során rájöttünk, hogy nemcsak szervetlen, hanem szerves anyagokban is érdemes gondolkodni a termékfejlesztés során. Ekkor jelentek meg folyékony alapú szerves készítményeink, amelyeket az egyszerű termelő is be tudott helyezni a technológiájába, megértette a jelentőségüket.
– Mit kell tudni magáról a cégről?
– A VulcanAgro egy magyar cég, kisebb részben ausztriai résztulajdonossal. Ahogy említettem, egy mezoelem-forgalmazó cégről beszélünk, a talajjavítók, kén, mész, magnéziumoldatok jelentik a fő termékeket. 40%-ot képviselnek a termékkörben a talajjavítók, 30-40%-ot a magnézium-lombtrágya. Egyre nagyobb szerepet tölt be a folyékony elemi kén a termékeink között, amelynek „vadriasztó hatását” is kihasználják a partnerek. Idén nyáron pedig jelentősen megerősödött a folyékony NPK gyártására az igény.
– Apropó, gyártanak vagy kereskednek?
– A magam részéről fontosnak tartom, hogy a gyártás Magyarországon történjen, kerüljük el a sokszor hihetetlen hosszú szállítási útvonalakat. Mi gyártatunk, mert az Európai Unióban komoly üzemet saját pénztárcából létrehozni szinte lehetetlen. Meg kell keresni azokat a gyártási pontokat, amelyek közel vannak, és vannak szabad kapacitásaik. A lengyelek nagyon jó pozícióban vannak a granulált termékek gyártásának tekintetében, és érdekes, hogy nagyon sok meszet használnak, a magyar egy hektárra eső mennyiségek 4-5-szörösét. Ezért vannak komoly mészgranuláló üzemek Lengyelországban, így itt folyik egyelőre a termék-előállítás. A folyékony termékek bekeverése, gyártása pedig Százhalombattán és Adonyban történik, nagyon modern gépsorral, évi 4-5 millió literes kapacitással. 20-25 fővel dolgozunk, akikből 10 fő az értékesítő.
– Mire van kapacitás, hol van szűk keresztmetszet?
– A Covid-járvány utáni időszak legnagyobb problémája az alapanyag biztonságának kérdése. Csak érdekességként: a réz ára 300%-kal emelkedett 5 hónap alatt. Pillanatok alatt kialakulnak olyan árdrágulások, amit nem is lehet a termelőre hárítani. Mi a termékeket a hazai piacra tervezzük, ez fontos; nem függünk orosz vagy marokkói alapanyagtól, kínai szállítástól stb., ez a fajta függetlenség nagyon nagy értéket képvisel most. Minden alapanyagunk kontinensen belülről jön, nem 10 000 kilométerről – ez biztonságot jelent.
A kapacitásunk növekszik. A probléma inkább ott lehet, hogy a kereskedők nem készleteznek, inkább a gyártóra „tolják rá” ezt a feladatot. A termelőknek pedig egyazon időben kell a termék, gyakran 1-2 héten belül. Ennek azért nagy az árfelhajtó hatása is, hisz ha minden egyszerre kell, annak, sajnos, ára van!
Növekedési lehetőségek
– A megrendelői kör hogyan épül fel?
– Számos nagy gazdaságba szállítunk, de a VulcanAgro fő partnerei alapvetően a 100–800 hektáros gazdaságok közül kerülnek ki. Ők foglalkoznak a legtöbbet azzal, hogy mit érdemes fejleszteni egy gazdaságban. Már tőkeerősek, de még elég kis létszámmal megoldható minden munka, és egyszerűek a döntési folyamatok. Ezek a döntéshozók tapasztalataim szerint még közel vannak a földhöz, növényvédelemhez, talajhoz. Nagyobb üzemeknél ez sokkal lassabb és összetettebb folyamat.
– Hol vannak további lehetőségek a cég számára?
– Nagy növekedés van a folyékony tápanyagokban: mindegy, hogy kén, NPK, keserűsó – ha ennyire száraz marad Magyarország éghajlata, akkor csak a folyékony fog működni. A keserűsót (magnézium-szulfát oldat) éveken keresztül a termelők por formájában vették meg, feloldották, kipermetezték. Nagygazdaságokat kérdeztem, miért nem használnak mostanában ilyet – azt mondták, nincs idő és ember feloldani, elszöszmötölni vele. Megöregszik az agrártársadalom, és egyre kevesebb ember fogja végezni a munkát. Tehát megfizetik, ha készen kapnak egy sokkal jobb terméket.
– Mi a legnagyobb kihívás az önök cége számára?
– Nagy gondot jelent a szakképzett munkaerő kérdése. A dolgozóink 90%-a diplomás, ugyanakkor a mai agrár-felsőoktatás szerintem nagyon sok problémával küzd. Kevés és hiányos gyakorlati tudással rendelkeznek a pályakezdők. Nem vagyok túl optimista úgy általában a fiatalok lelkesedése, kitartása kapcsán sem. Én 14 évesen a téeszben kazlat raktam vagy vagont pakoltam a zsebpénzért – ma alig látni pozitív példát ilyen téren. Talán szülőként több dolgot elrontunk, mert túl sok mindent a gyermekeink alá teszünk az első 2-3 évtizedben. Visszatérve a pályakezdőkre; nagyon nagy pénzügyi igényeik is vannak – így nem véletlen, hogy sok a pályaelhagyó. Nagyobb alázat kellene a szakma iránt.
Pipoly Piroska, VulcanAgro Kft.
Tanulás, fejlesztés
– Mi a tapasztalata, mennyire nyitottak a gazdák az új technológiákra, tudásra?
– Amit egyértelműen látok, hogy nagyon sokan még most sem ismerik a saját termőtalajaikat, annak gyengeségeit, erősségeit. Ez akkor valódi hátrány, amikor valaki már technikailag nagyon fejlett gazdasággal rendelkezik, például képes akár differenciált tőszámot vetni, kezelni, de az alapokkal még mindig baja van. Fontos lenne, hogy mindenki a saját talajain kísérletezzen talajműveléssel, tőszámokkal, fajtákkal és még sorolhatnám, mert hiába vannak jó kísérletek Kompolton, Iregszemcsén stb., az nem az ő talaja, klímája. Nem lehet egy az egyben adaptálni az eredményeket! Mindenkinek meg kell ismernie a talaját, erre időt kell szánni!
Akik nem keresik a jó megoldásokat, s mindig ugyanazt a kottát próbálják játszani, megfelelő változtatás nélkül, azok a következő 10-15 évben elvéreznek. Az EU egyre szigorúbb kritériumokat állít fel a támogatásokért cserébe, a környezetvédelem, a szervisszavonás egyre nehezebb feladatok elé állítja a gazdákat, miközben az egyre szélsőségesebb időjárási körülmények között kellene eredményesebben termelni. Mindezek mellett az agrárolló olyan mértékben kinyílt, hogy miközben a terményárak 50%-ban nőttek, az inputárak 70-80%-kal.
– Visszatérve a talajra: hogyan lehet jól megismerni a saját talajokat?
– Ötvözni kell a jó laborvizsgálati eredményeket és a saját területek szemlézését. Gondolkodásbeli különbséget mutat, hogy a hazai kivonószeres mérésekkel szemben Hollandiában a növény által felvehető tápanyag mennyiségét mérik! Az első lépés az lenne, hogy akár laikusok számára is jól értelmezhető talajvizsgálatok álljanak rendelkezésre. Azt is látni kell, hogyha beviszek valamit a talajba – szármaradványt, talajjavítót, tápanyagot –, majd betakarítom a tábláról a termést, a végén meg lehet mérni, hogy mennyi tápanyagot vittünk el. A gazdálkodónak pedig a tápanyagegyensúlyt és sokszínűséget kellene fenntartania.
– Merre tart a világban a tápanyag-utánpótlás fejlődése?
– A világ egyértelműen a folyékony tápanyagok felhasználása fele mozdul el. Ha hosszú ideig nem hullik bemosó csapadék, akkor hiába van korszerű műtrágyaszóró vagy növényvédőszer-kijuttató gépe, a tápanyagpótlást nem tudja megoldani. Amerikában már azon gondolkodnak, hogy be tudják-e injektálni a tápanyagot a talajba veszteség nélkül. Lombon keresztül a teljes tápanyagszükséglet 5–7%-át tudom „megetetni” a növénnyel, a maradék a gyökéren keresztül szívódik fel.
– Hogyan látja a precíziós gazdálkodásban rejlő lehetőségeket?
– A precíziós gazdálkodást szerintem kicsit most túlmisztifikálják. A szemlélet jó, de abban a pillanatban, hogy valaki folyékony tápanyagban szeretne differenciált kijuttatást végezni, megáll a történet. Egy granulált műtrágyaszóró használatánál lehet vezérelni a nitrogén-foszfor-kálium mennyiségeket, de folyékonyban nincs erre lehetőség. A precíziós gazdálkodásban erre is ki kell fejleszteni a megfelelő gépeket, mert száraz körülmények között nem marad más választás.
Az is elgondolkodtató, hogy mikor mennyire éri meg a precíziós gazdálkodásba beleölni jelentős erőforrásokat. Van például egy 600 hektáron precíziós módon gazdálkodó partnerünk, aki még a meszet is precíziósan juttatja ki. 200 hektáron pedig szolgáltat is egy olyan gazdaságban, ahol semmilyen precíziós munka nincs. 200 kg búza különbsége volt idén hektáronként a saját eredménye és a bérmunkás terület eredménye között. Ugyanakkor költségben neki minimum 70–80 000 Ft többletköltsége adódik… Akkor az ő esetében a kisebb környezetterhelésen kívül mi értelme van a precíziós gazdálkodásnak? Ezzel azt akarom mondani, hogy minden fejlesztés mellé alapvetően a józan észt és a matematikát is segítségül kell hívni, és csak akkor érdemes nagy fejlesztésekbe vágni, ha minden irányból látszik a döntés racionalitása.
Az agrárolló olyan mértékben kinyílt, hogy miközben a terményárak 50%-ban nőttek, az inputárak 70–80%-kal
Tudást kell adni!
– Az ön számára mi a legérdekesebb ezen a pályán?
– Ha a következő 5–10 éven belül nem találjuk meg, hogy a klímaváltozással hogyan lehet szembemenni, akkor a mindennapi fennmaradás lesz a feladat. Nem az lesz a kérdés, hogy menynyi foszfort, nitrogén pótoljunk, hanem hogy életben tartsuk a növényeinket. Nagy a baj: Magyarország nincs jó helyzetben, sok növényt a termeszthetőség déli határán termelünk, és nem tudunk számos növényvédő szert helyettesíteni. Ha valamiért itt dolgozom, akkor pont azért, hogy olyan fejlesztéseket végezzünk, amelyek ezekre a problémákra megoldást nyújtanak. Tudást kell adni! Ennek érdekében minden hónapban jelentkezünk egy saját kiadvánnyal, amit több ezer partnerünkhöz juttatunk el. Szakmai anyagok, technológiai ajánlások szerepelnek benne. Kell ennél nagyobb misszió?
SZERZŐ: FODOR MIHÁLY
