Nemcsak az exportpolitika, a fuvardíjak is tehetnek róla, hogy 400 kilométernyi távolsági differencia a vízen is eldönti egy tonna búza sorsát. Akkor mit szóljunk mi, magyarok?
Sokáig tart eljutni a tengerig (forrás: hajozas.hu)
Árleszorítósdi
Tegnap már egy olyan orosz kereskedő sem akadt, aki a románoknál jobb ajánlatot tudott volna tenni az egyiptomiak búzavásárlási szándékára. Ugyanis az oroszok nincsenek abban a helyzetben, hogy árengedményeket tegyenek, a románok viszont az idei rekordtermés biztos tudatában mélyre eresztették az áraikat. (Lásd még: Na, most lehengerli a gabonapiacot Románia.) Negyedszerre is elnyerték az egyiptomi beszerzési tendert az oroszok és az ukránok orra elől, így szeptemberben újabb 180 ezer tonnát indíthatnak útnak Afrika partjai felé. Forintosítva tonnánként nagyjából 82 ezerért kerül majd hajóra a román termés.
Lesz egy magyar kikötő féltávon
A fekete-tengeri régióban most az orosz búza a legdrágább, és ebben nemcsak az exportpolitika ludas, de a szállítmányozás áremelkedése is. Egyiptomhoz jóval közelebb vannak a román kikötők, mint akár az ukrán (cc. -400 km), akár az orosz versenytársaké (cc. -800 km), így kevesebb fuvarköltség rakódik egy tonna búzára. Ez nem túl jó hír a magyar búzának, amelyik ezer kilométert úszik a Dunán Konstancáig. Az olasz Trieszt nagyjából 500 kilométerre fekszik, ide vonaton zötyöghetne el a búzánk, méghozzá egy magyar tulajdonú kikötőbe. A 300 méteres partszakaszon 131 millió euróért épül a beruházás, a kikötő pár év múlva tud majd fogadni évi 2 millió tonnányi magyar árut.
Lásd januári, bámulatos módon most is aktuális cikkünket a témában: Búzaexport: lesz egy jó félévünk, utána rossz világ jön.
