Az első terveit a rendszerváltás átszabta

Limagrain: Európában a legerősebb

Csengődi Péter sokáig az egyik legnagyobb kukoricavetőmag-portfólióval rendelkező céget erősítette hazánkban és Európában is, de több mint egy éve a Limagrain színeiben folytatja munkáját. Szakmai múltját, a döntés hátterét, a vetőmagpiac sajátosságait, kihívásait a vállalat budaörsi központjában készített interjú során tekintettük át.

 

– Volt családi hagyománya a mezőgazdaság iránti érdeklődésének?

– Igen, Nagykőrösről származom, édesapám a Nyársapáti Pincegazdaságnál dolgozott. Ebben a mezővárosban szinte mindenkinek volt valamilyen háztáji gazdasága, nekünk azért ennél kicsit nagyobb is, termesztettünk burgonyát, volt kisebb gyümölcsösünk, szőlő is. Így gyerekkoromtól befogtak minden aktuális munkába, és édesapám két, teljesen egyszerű gondolattal indított útnak: meg kell tanulni a szántóföldi munkákat, és nem szabad elfelejteni, hogy az embernek mindig szüksége lesz élelemre. Nem volt tehát komoly kérdés a pályaválasztás, aGödöllői Agráregyetemet céloztam meg, és végeztem el, 1992-ben. Többségünk úgy gondolta, hogy majd ha végzünk, elmegyünk agronómusnak egy tsz-be – hát, az időközben megvalósuló rendszerváltás átszabta ezeket a terveket.

 


Csengődi Péter ügyviteli és marketingvezető, Limagrain Magyarország

 

– Milyen lehetőségek adódtak friss pályakezdőként?

– Először a Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolán helyezkedtem el tanársegédként, a növénytermesztés oktatásában tevékenykedtem. Ez három szép évet jelentett, de a Bokros-csomag hatására új területet kellett keresnem, így kerültem a Gallicoophoz, ahol logisztikai és informatikai feladatok szervezése várt rám, majd Dévaványán egy gyógy- és fűszernövény-termesztő cég vezetésébe kerültem, itt már a régen várt főagronómusi poszton. A kapcsolatok mindig segítik az embert, így volt ez az én életemben is – egy régi tanítványom jelezte, hogy Pest megyében keres területi képviselőt az egyik legnagyobb hazai vetőmagos cég. 2001-ben így kerültem a Monsantóhoz, ahol sok területen és munkakörben kipróbálhattam magam, és nagyon sok tapasztalatot szerezhettem.

 

– Mik voltak a legfontosabb feladatai ebben az időszakban?

– Hosszú ideig, tíz évig a termékfejlesztésen dolgoztam, a végén már közép-kelet-európai vezetőként. Akkor indult a román, orosz, ukrán piac, kifejezetten izgalmas idők voltak. Ezt követte egy európai-afrikai belső oktatási poszt, ami bár nagyon sikeres volt, a bődületes távolságok miatt nem volt fenntartható. A közép-európai marketingpozíciót egészen 2019 végéig vittem, kifejezetten testhezálló feladat volt számomra, de végül a Bayer-akvizíció a váltás irányába mozdított.

 

– Mikor jött a megkeresés a Limagrain részéről?

– Úgy terveztem, hogy pár korábbi ötletemet megvalósítom, de 1-2 hónap után már jött az ajánlat a cégtől, és egy dolog nagyon izgatott benne: képes vagyok-e a korábbi sikereket új helyen, új csapattal, új háttérrel újra megélni? Először így a közép-európai marketingpozíciót nyertem el a Limagrainnél, de a nyár folyamán már a hazai cégvezetői feladatokkal bíztak meg, most ez az aktuális feladatom.

Központban Közép-Európa

– Régen itt van a Limagrain Magyarországon is, de azért foglaljuk össze a legfontosabb tudnivalókat a vállalatról!

– Eredendően francia cégről beszélünk, ahol, az anyaországban pár évtizede nagy divat volt, hogy termelői csoportok, szövetkezetek alakultak – a legnagyobb ilyen vállalat a Limagrain. A vetőmag-nemesítés és -értékesítés mellett az élelmiszeriparban is komoly szerepet játszanak, főleg élelmiszeripari alapanyagok (funkcionális lisztek), sütő- és cukrászipari termékek terén. Nagyon erős zöldségvetőmag-ágazatuk is van, és végül a terület, ahol én is dolgozom, a szántóföldi vetőmag üzletág. Tehát igazából négy erős pilléren áll a cég. A világ minden részén működünk, de természetesen Európa a legerősebb területünk. Magyarországon régóta jelen vagyunk, korábban napraforgóban és kukoricában is erősebb pozíciónk volt, mint napjainkban, ugyanakkor a repcében újabban jelentős a részesedésünk, miközben a kalászosok piaca szerintem most minden külföldi fajtatulajdonosnak komoly kérdőjel. Napjainkban nem egyszerű a pontos helyünket látni a piacon, mert az iparági kutatásoknál nagyon nagy szórások vannak az eredmények tekintetében. Napraforgóban kb. 3% a piaci részesedésünk itthon, ez a 3. helyre elég, kukoricában 5% a mi „szeletünk”, amivel a hatodikak vagyunk a versenytársak között – silóban elsők vagyunk (forrás: Limagrain) –, a repcében tavaly elért 15% (forrás: Limagrain) dobogós helyre röpített bennünket, kalászosban pedig 3-5% körül mozgunk. Látszik az adatokból, hogy van lehetőségünk a növekedésre.

 


Új nemesítőkkel bővült a kukoricás csapat, a következő időszakban Közép-Európa lesz a cég fejlesztési fókuszában

 

– A Limagrain kutatás-fejlesztési csapata mennyire tudja a lehetséges fejlődéshez a megfelelő genetikákat szállítani?

– Optimizmusunk nem alaptalan, két dolgot is érdemes itt megemlíteni. Az egyik, hogy termékoldalról sokat erősödik a portfóliónk. Új nemesítők kezdtek dolgozni a csapatban, látszik, hogy a következő időszakban éppen Közép-Európa lesz a cég fejlesztési fókuszában. Kukorica oldalon Magyarországon is van nemesítési bázisunk, ahol területünket a tervek szerint megkétszerezzük. Emellett például négy új termékkel is piacra léphettünk a mostani szezonban, amelyek méltó kihívói lehetnek a mostani zászlóshajóknak. Ha a napraforgókat vizsgáljuk, szintén van egy új hibridünk, amely egy másik preferált SU-szegmensben lehet sikeres szereplő. Első szezonjában az utolsó zsák is elkelt belőle… Repcében pedig a piac egyik legjobb portfóliója a miénk, tagjai minden meghatározó tulajdonsággal rendelkeznek a vírustoleranciától kezdve a fómával szembeni ellenállóságig stb. Az új termékek külön márka alatt szerepelnek majd, segítenek a partnereknek megkülönböztetni az új, prémium portfóliót.

 

– Mi tette még igazán sikeressé a repceportfóliót?

– A terméspotenciál és termésstabilitás. Az elért eredményekre évről évre, tábláról táblára számíthat a termelő. A többi az úgynevezett másodlagos tulajdonságok, mint például a kisebb pergési veszteség, jó további toleranciaképességek, erős szár, és még sorolhatnám.

 


Repcében a piac egyik legjobb portfóliója a Limagrainé

 

Prognózisok, csak óvatosan

– Mit vár a piacon, mennyire találhatják meg a termelők a számításukat?

– Néhány dolognak a következő években ki kell forrnia magát, gondolok itt a legfontosabb felvevőpiacok jövőjére. Mi lesz például a biodízellel, az autóiparral, az elektromos autókkal? Visszaszorul-e a dízel mint hajtóanyag, hogyan változik a pálmaolaj helyzete, európai szinten meddig haladnak a növényvédőszer-engedélyek visszavonásával? Látszik, hogy megannyi kérdés, amelynek mind-mind köze van egy-egy kultúra, egy-egy iparág jövőjéhez. Volatilis piacra számítok emiatt a következő években, nemcsak nálunk, hanem a nagyobb repcetermesztő vidékeken – Franciaország, Kelet-Európa stb. – is. A Dunától nyugatra vannak inkább a stabil termelők, bármikor 3-4 tonnát megcsinálnak a profik. A keleti országrészen várhatóan nagyobb lesz a mozgás ilyen téren. Szerintem pont a tavalyi, szomszédos országban tapasztalt piaci összeomlás miatt idén jobb felvásárlási árak várhatók.

 

– A kalászosok vetésterülete csökken, és rengeteget hallani már két évtizede a fémzárolt vetőmagok használatának fontosságáról. Lesz ebben változás?

– Két alapvető érdek van, a nemesítőházaké és a felhasználóké. Egyelőre itt nem a fajtatulajdonosok kezében van a döntés, inkább az agrárvezetésen múlik, hogy a fémzárolt vetőmagok használatát előírják-e bizonyos támogatások elnyeréséhez vagy nem. Amíg ebben a tekintetben nem lesz új lépés, valószínűleg marad a mai felhasználási arány.

 

– Mennyire stabil az áruellátottság? Tavaly azért volt félelem a termelőkben, hogy nem lesz elég inputanyag, így a járvány elején, aki tudott, inkább túlvásárolta magát.

– Ebben a szezonban átlagon felüli volt ilyen tekintetben a stabilitásunk. Vetőmag-előállító hátterünk részben a tulajdonosok kezében van, ez nagy előny.

 

– Hogyan épül fel most Magyarországon a Limagrain szervezete, mekkora csapattal dolgoznak? Mik a fejlődési lehetőségek ezen a téren?

– Mennyiségileg sosem lehet egy vezető elégedett, jó lenne sokkal nagyobb csapattal dolgozni. Ugyanakkor minőséget tekintve sokkal pozitívabban látom a helyzetet, nagyon jól képzett kollégák dolgoznak nálunk. Közel hatvan munkatársam felel azért, hogy vetőmagjaink a termelők hasznára legyenek, közülük 16 területi képviselőként dolgozik.

Fontos még a már korábban említett nemesítési háttér, illetve egy másik vetőmagvállalattal közösen birtokolt Soltis nevű cég, amely a napraforgó-nemesítésért felel. Van még egy vetőmag-előállító csapatunk, amely szoros együttműködésben dolgozik a mezőhegyesi vetőmagüzemmel, és az egyik zöldségvetőmag-márkánk, a Vilmorinis képviselteti magát hazánkban.

 

– A hazai cég előtt mi a legnagyobb kihívás most ön szerint?

– Két feladatot is említenék. Egyrészt a korábban említett prémium almárka bevezetését két éven belül jól meg kell oldanunk, másrészt pedig az értékesítési hatékonyságunkat nagyon szeretném, ha tudnánk növelni. Ez nem lesz azért annyira könnyű, hiszen nagyobb versenytársaink akár hatvan képviselővel is jelen vannak a piacon, ami közel négyszerese a mi kereskedelmi csapatunknak. Akkor lehetünk versenyképesek, ha hatékonyságban jóval eléjük kerülünk, ami már csak azért sem egyszerű, mert mi 4-5 növénykultúrát is menedzselünk, míg egy-két versenytársunk 2-3-ra szűkítette ezt a kínálatot.

Ha más perspektívából nézem, a cégnek – nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon – ki kell használnia azt az előnyt, hogy a tulajdonosok nem pénzügyi befektetők, hanem termelők. A stratégiát mi tudjuk irányítani, nem a részvényesek vagy akár a pénzpiaci folyamatok. Így kiszámíthatóbbak lehetünk, tudunk stratégiát alkotni, és azt végig is tudjuk vinni, ami egy teljesen más utat határoz meg, mint a nagy multik gyakran hektikus piaci magatartása!

Pozitívum az is, hogy több növényfajtával is foglalkozunk, így nem az a cél, hogy mondjuk repcében megverjünk mindenkit, hanem hogy például az összes termésterület bizonyos %-án valamilyen Limagrain-termék vetőmagját használják. Valós cél, hogy Európában a szántóföldeken a legnagyobb arányban a mi vetőmagjaink kerüljenek földbe. Nyugat-Európában ez már nincs annyira messze, Magyarországon is efelé haladunk.

 

Változások az iparágban

– Milyen változásokat lát a vetőmagos iparágban, ha visszatekint az elmúlt évtizedekre?

– A termelők attitűdje jelentősen változott. Csökkent a márkákhoz való lojalitás, de faramuci a helyzet, mert ez növényenként nem feltétlenül ugyanúgy van! Repcében például sokkal kisebb a márkalojalitás, mint kukoricában. Emellett egy márkának többféle ígérete lehet, hisz hozhat valaki prémiumterméket például a napraforgóban úgy, hogy kukoricában nem tudja azt a szintet meglépni. A gazdálkodók megismerték ilyen szinten a mezőnyt, és ennek megfelelően választanak különböző genetikák közül. Ráadásul, ha megfelelő kísérleti és termelési eredményeket tud valaki bemutatni, jóval könnyebben „átcsábítható” egy termelő egy új szezonban másik márka használatára, mint ez mondjuk 15-20 évvel ezelőtt szokásos volt. Úgy gondolom, hogy soha nem lehet hátradőlnie a fajtatulajdonosoknak…

 


A vetőmag-nemesítés és -értékesítés mellett az élelmiszeriparban is komolyszerepet játszik a Limagrain

 

Az is oka lehet ennek persze, hogy kultúránként változó, hogy a genetika a végső sikerhez mennyit adhat hozzá. A repce például egy technológiavezérelt növény, a genetikának a jó termésre kevesebb befolyása van, mint például a kukoricánál. Ez egyébként a vetőmagok árában is megmutatkozik.

 

– Egymást érték a felvásárlások, fúziók az iparágban. Vége van már ennek a folyamatnak, vagy még lehetnek további összeolvadások a piacon?

– Véleményem szerint a vetőmagpiacon a nagy mozgásokon jórészt már túl vagyunk, inkább a műtrágyaszegmensben várok még hasonló folyamatokat, ott még nem érzékelni ezt a szintű koncentrációt, mint a mi „pályánkon”.

 

– A jövőbe tekintve: ha öt év múlva leülünk beszélgetni, milyen eredménnyel lenne elégedett?

– A mostani helyzet az, hogy egyegy kultúránál a termelőknek 3-4 márka neve ötlik gyorsan az eszükbe, mint lehetséges megoldás. Szeretném, és azon dolgozunk, hogy a Limagrain mindenképpen benne legyen ebben a körben, akármelyik növényt nézzük is. Persze fontos, hogy a mostani dobogós helyeket is minimum megtartsuk!

 

Szerző: Fodor Mihály

 

agrár Csengődi Péter gabona genetika kalászos kukorica limagrain mezőgazdaság napraforgó repce szántóföld szövetkezet technológia vetőmag