Magyarország korábban a legjelentősebb málnatermesztő országok egyike volt, a termőterület az 1990-es években még közel 6 000 hektárt tett ki, mára azonban kevesebb mint 600 hektáron folyik málnatermesztés. A betakarított gyümölcs mennyisége körülbelül 1 300 tonna évente. A korábbi, tradicionális termesztőkörzetekben is csökkent a termőterület. A gyümölcs ízletes, vitaminokban gazdag, így a vásárlók igénye nagy a friss, piacon árusított gyümölcsre, azonban a boltokban és a piacokon egyre kisebb az esély a hazai málna vásárlására.
A málna termesztésének visszaszorulása több tényező együttes fennállása miatt következhetett be. Az egyik és talán legjelentősebb a hagyományos termesztéstechnológia kézimunkaerő-igénye, a másik tényező pedig az éghajlat változásával függ össze. A szélsőséges időjárási körülmények, a hosszú, csapadéktalan, nagy meleggel társuló időszakok nem megfelelőek a növény számára. A málna az egyik legvízigényesebb gyümölcsfaj, de ezt az igényt csak öntözéssel nem lehet pótolni, párásításra is szükség van. Sekélyen gyökerezik, így a gyorsan felmelegedő talaj is gátolja a fejlődését. A fajtaválasztás elengedhetetlen eleme a termesztésnek, az ellenállóbb, stressztűrő fajták termesztésével azonban jó esélyeink lehetnek a termesztés során. A kultúrában a kémiai védekezést a lecsökkent szerválaszték nehezíti.
1. kép. Málnagyümölcs (forrás: www.agraroldal.hu)
Közel tíz éve már, hogy Magyarországon is megjelentek a sarjon termő málnafajták. Az így termesztett fajták az érési idő miatt meghosszabbítják a tenyészidőszakot, szeptemberben is szüretelhető a friss gyümölcs. Ezeknek a fajtáknak a növényvédelme teljesen más szempontok alapján alakul ki, ugyanis a vesszőket a tenyészidőszak végén eltávolítják. A lombfelület, valamint a vesszők eltávolítása miatt az áttelelő károsítók mennyisége csökken, de emellett korábban ismeretlen kórokozók és kártevők is megtámadhatják a növényt.
Betegségek
Málna-mozaikvírus
A betegség a Rubus fajokon jelentkezik, és több vírusfaj idézi elő. A levélen élesen határolódó, szögletes vagy szabálytalan formájú sárgászöld foltok vagy levélsárgulás alakul ki, emellett a levél torzulhat is. A betegség forrása a fertőzött növény, a kórokozó legtöbbször szaporítóanyaggal vihető át. Mechanikai úton, metszéssel terjeszthető, azonban fontos vektorai a levéltetvek. Védekezni ellene vírusmentes szaporítóanyaggal, metszéskor a metszőolló fertőtlenítésével, negatív tőszelekcióval és a levéltetvek elleni védekezéssel lehet.
Agrobaktériumos vesszőgolyva
Gazdanövényei szintén a Rubus fajok, málnán és szedren jelenhet meg. Tünetei a hajtásokon és vesszőkön is láthatóak. A hajtásokon kisméretű, puha tapintású sárgás foltok, daganatok jelennek meg, melyek később egymásba olvadnak. A vesszőkön kialakuló tünete a karfiolszerű daganatok kialakulása, ezek barna színűek és kemények. Ennek következményeként az epidermisz felreped, szürkés színűvé válik, majd lepereg, a vessző pedig behasad. A fertőzési forrást a talajra hullott növényi maradványok és a beteg növények jelentik. A golyvás vesszők eltávolítása sajnos nem megfelelő megoldás, ugyanis a baktérium a málna edénynyalábjaiba is bejut. A beteg növényről a betegség metszéssel is továbbterjeszthető. Védekezni ellene ugyanúgy lehet, mint a vírus ellen, a beteg növény és a beteg tövek eltávolításával, az eszközök fertőtlenítésével.
2. kép. Málna-mozaikvírus tünete (forrás: www.growfruitandveg.co.uk)
Elzinoés betegség
A Rubus fajok a gazdanövényei, de a málnafajták érzékenysége eltérő. Tünetei egyaránt megjelenhetnek a levélen, a hajtáson és a vesszőn is, bogyón csak nagyon ritka, és súlyos fertőzés esetén okozhat kárt. A leveleken elsőként apró méretű, lilás-pirosas foltok alakulnak ki, ezeknek a foltoknak később szürkésfehér színük lesz. A foltok közepe kitöredezik, a fonákon az ereket és levélnyelet is apró kerekded foltok boríthatják. A hajtáson kialakuló tünetei a besüppedő, szintén lilás foltok, a vesszőn jellemző kórképe pedig a felületen kialakuló szürke foltok megjelenése. Gyümölcsön kialakuló tünet esetén kissé besüllyedő foltok láthatóak. A kórokozó a lehullott leveleken és beteg vesszőkön telelhet át, de a vesszőkön a gyakoribb. Az aszkospórák tavasszal szóródnak ki. Acervulusszal is képes a telelésre, ilyenkor tavasszal konídiumokat fejleszt. Az aszkospórák és konídiumok is március elejétől szóródnak, és a fiatal, fejlődő hajtásokon, a kutikulán keresztül, csíratömlő segítségével a növénybe jutnak, ahol kialakulnak a jellemző tünetek. A második tünettípus akkor jön létre, ha a beteg, fásodó vesszők terjesztik a betegséget.
Ebben az esetben a betegség forrásai a korábban fertőzött foltokon kialakuló acervuluszok, melyekből a konídiumok akár novemberig is fertőzőképesek. A betegség kialakulásához az optimális hőmérséklet 22–26 °C között van. Védekezni a vesszők szüret utáni, minél korábban végzett eltávolításával lehet. Vegyszeres védekezés esetén a kezelést már a rügypattanás idején el kell kezdeni, a következő alkalom 3-4 leveles állapotban történjen, majd virágzásig kétszer kell elvégezni. A vesszőbetegségek ellen használható hatóanyag a réz, rézhidroxid, kaptán, boszkalid, piraklostrobin, azoxistrobin, valamint a lemosó permetezéshez használható készítmények.
Didimellás betegség
Tápnövénye elsősorban a málna, de az egyéb Rubus fajokon is megjelenhet. A tünetek a hajtásokon és a vesszőkön jellemzőek, ritkán azonban a leveleken is megjelenhetnek. A hajtásokon megjelenő kórkép az ovális, lilás foltok kialakulása, ezek mérete 20-30 milliméter. A foltok közepe az idő elteltével szürkül, és itt találhatóak a piknídiumok. A foltok a rügyek körül is megjelenhetnek, ekkor a rügyek vagy elpusztulnak, vagy kihajtanak ugyan, de később elszáradnak. A tünetek a hajtások alsó részén jelennek meg. A vesszőkön a foltok kiszürkülnek, a kéreg pedig felrepedezik, majd a vessző elpusztul. A levélen ovális alakú, barnás foltok jelennek meg, melyeket sárgás, világoszöldes udvar vesz körül. A fertőzés forrását a megbetegedett vesszők jelentik. Az aszkospórák szóródása tavasszal, általában áprilisban kezdődik, és akár augusztusig is eltarthat. A spórák a szél vagy a vízcseppek segítségével jutnak a hajtásokra. Gyakori a levélnyél környékén kialakuló folt, ugyanis ott a vízcseppek könnyebben megmaradnak. A csíratömlő az ép kérgen és seben keresztül is képes behatolni a növénybe. A kártevők okozta sebzésen is sikeresen bejut a növénybe a kórokozó. Védekezni ellene az elzinoés betegséghez hasonlóan lehet, kiegészítve a kártevők elleni védelemmel.
3. kép. Didimmelás vesszőpusztulás (forrás: fatudor.hu)
Leptoszfériás betegség
Tápnövénye leginkább a szeder és a málna. Tünetei a hajtáson és a vesszőn figyelhetőek meg. A hajtáson viszonylag hosszú, 20–30 milliméteres foltok jelennek meg. Csak a hajtás elvágása során látható, hogy a háncsot és a fatestet is károsító barnulás jelentkezik. A hajtások alsó részén találhatóak a foltok. A vesszőkön a foltok szürkéssé válnak, majd hosszában és keresztben is felrepedeznek, ennek hatására a vessző elpusztul. A fertőzés kiindulópontja a beteg vesszőkön áttelelt gomba. Tavasszal, légárammal vagy vízcseppekkel jut az inokulum a hajtásokra. Elsősorban a sebeken keresztül (például a málnavesszőszúnyog által okozott sebek) fertőz, így hatol a növénybe. A gyenge, rosszul beérett vesszőkön sebzés nélkül is képes károsítani. A védekezést a többi vesszőbetegséggel együtt kell elvégezni.
Mikoszferellás levélfoltosság
A levélen alakulnak ki a foltok, melyek 2–3 milliméter átmérőjűek, kerekek vagy oválisak. A foltok szegélye lilás színű, közepük pedig szürkésbarna. Ezek a foltok később összeolvadnak, a levél pedig elszárad. A talajra hullott, fertőzött leveleken marad fent, majd tavasszal a leveleket fertőzi. Védekezni a lehullott levelek talajba forgatásával lehet, emellett a vesszőbetegségek elleni védekezés is eredményes.
Botrítiszes betegség
A botrítiszes betegség a málna egyik legsúlyosabb és leggyakrabban előforduló betegsége. Termésrothadást, vessző- és rügypusztulást okozhat. A botrítisz (szürkepenész) nagyon polifág kórokozó, szinte az összes kétszikű növényen előfordul. A levélnyélen megjelenő károsítás hatására a levélnyél barnul, a tövében elhelyezkedő rügyek elhalnak, a levelek pedig a szürkés bevonattal fedve lógnak. A hajtásokon szürkésbarna színű, elmosódott foltok jelentkeznek. Csapadékos időjárás esetén a hajtás és a vessző felületén szürke konídiumtartó bevonat képződik. A virágkocsány és a sziromlevelek a fertőzés hatására barnulnak, és szintén megjelenik rajtuk a szürke bevonat. A gyümölcs károsításakor az éretlen bogyók aszalódnak, és barnulnak, míg az érettek fakulnak, és kellemetlen ízűvé válnak, felületükön pedig szürke színű konídiumtartó gyep alakul ki. A fertőzés a beteg vesszőkről és a talajra hullott levél- és bogyómaradványokból jön létre. A talajról először a gyengébb sarjhajtások fertőződnek meg, majd a kórokozó a hajtásokba jut. Innen fertőzi a virágot. Az éretlen bogyókba sebzéseken keresztül jut be, míg az érett bogyókat sebzés nélkül is megbetegíti. Védekezni elsősorban a fajtaválasztással és az ültetvény telepítésének megfelelő megtervezésével lehet. A jól szellőző állományok a légátjárhatóságot biztosítják. A beteg hajtásokat el kell távolítani. A gyümölcsérés szakaszában végzett növényvédő szeres kezelés esetén az élelmezés-egészségügyi várakozási idők betartására fokozottan ügyelni kell. Használható hatóanyag a ciprodinil, azoxistrobin, pirimetanil, boszkalid, piraklostrobin, fludioxonil, fenhexamid, kaptán.
4. kép. Botrítiszes betegség tünete a gyümölcsön (forrás: fatudor.hu)
SZERZŐ: Menyhárt Anna növényorvos
