fbpx

A szerves foszforsavészterek veszélyessége

Írta: MezőHír-2020/12. lapszám cikke - 2020 december 27.

Egészségvédelem a mezőgazdaságban VIII. rész

Az Európai Bizottság ebben az évben úgy határozott, hogy felülvizsgálva a klórpirifosz hatóanyag megújításának kérdését, végül az elutasításáról döntött (április 16-i dátummal).

Aklórpirifosz világviszonylatban is a legnagyobb mennyiségben felhasznált szervesfoszforsavészter-hatóanyag, amelynek felhasználása több mint 100 kártevőfaj ellen engedélyezett.

Magyarországon is a klórpirifosz a legszélesebb körben alkalmazott szerves foszforsavészter, mely számos kultúrában alkalmazható állománypermetezésre, illetve talajfertőtlenítő szerként. E hatóanyag megbízható védelmet nyújt a talajlakó és a rejtett életmódú kártevők ellen.

A szervesfoszfát vegyületek története a 19. század közepéig nyúlik vissza. Thénard 1847-ben adta ki a foszfinokról írt munkáját. De Clermont, illetve Moschnin 1854-ben egymástól függetlenül szintetizálta az első szerves foszforsavésztert. A klasszikus értelemben vett foszfátészter-kémia megalapozója a 20. század fordulóján Németországban Michaelis, Oroszországban Arbuzov volt. 1932-ben Lange, Gerda, illetve Krüger figyelt fel először monofluor-foszforsavészterrel végzett vizsgálataik közben a vegyületcsoport erős mérgező tulajdonságaira. A 20. század harmincas éveiben Schrader több foszfátésztert szintetizált, amelyek meleg vérű állatokra is rendkívül mérgező voltuk miatt inszekticidként nem jöhettek számításba. Katonai érdekek irányították Saunder és munkatársai kutatásait is Angliában, a II. világháború idején.

 

traktor vegyszerezővel
Magyarországon is a klórpirifosz a legszélesebb körben alkalmazott szerves foszforsavészter

 

A szerves foszforsavészter peszticidek a világégést követő években – elsősorban Schrader munkásságának köszönhetően – kerültek a mezőgazdaságba. Jóllehet a vegyületcsoport kolinészterázenzim-gátló képességét Gross, Adrian, Feldberg, Kilby és Wirth mutatta ki 1941-ben, az inszekticid tulajdonság felismerése, igazolása Schrader kizárólagos érdeme, aki az E605 szintézisével – parathion néven –az egyik leghatékonyabb növényvédő szert vezette be a gyakorlatba 1948ban. Azóta a kolinészteráz-bénító alkilfoszfátok rendkívül széles választékát állították elő a schraderi alapelv jegyében: egyre kisebb toxicitású, de változatlan biológiai hatékonyságú vegyületeket keresve. Ennek eredményeképp az organofoszfát-peszticid csoport, a DDT és a többi klórozott szénhidrogén helyébe lépve, egyelőre szilárdan tartja helyét napjaink növényvédelmében. A vegyületek okozta humán mérgezések a kolinészteráz-bénító növényvédő szer iránti igény és felhasználás felfutásával, a választék és a mennyiség ugrásszerű növekedésével párhuzamosan jelentek meg és váltak mind gyakoribbá. Kezdetben inkább véletlen vagy foglalkozás közben elszenvedett balesetek, majd öngyilkossági kísérletek jelentek meg. A permetezőszer-intoxikációk sorában az 1970-es évek elejéig a Wofatox (metilparathion) állt az első helyen. Forgalmazásának hivatalos beszüntetése után a BI 58 (dimetoát) került az élre, és gyors, széles körű elterjedése miatt sokáig vezette a peszticidmérgezési listát. A kontamináció bekövetkezhet ritkán a nyálkahártyákon keresztül, viszonylag gyakrabban a bőrön át, illetve igen gyakori történés szájon át (lenyelés).

A szájon át bekövetkező mérgezés ritkán véletlen, rendszerint öngyilkossági szándékú, jelentősége abban áll, hogy az adott peszticid becsült halálos dózisának gyakran a többszöröse jut a szervezetbe, és a kór lefolyása nem mindig a kolinészterázenzim-gátlás és a szervezeten belül az acetilkolin-felszaporodás megszokott patofiziológiás szabályai szerint zajlik.

Az organofoszfátok toxikus hatása főleg az acetilkolinészteráze enzim aktivitásának a gátlásán alapul, és melegvérűekben, valamint ízeltlábúakban egyaránt végső soron a normális idegingerület-vezetés kisiklását eredményezi. Az acetilkolinészteráze (AChE, vörösvérsejt-kolineszteráze vagy „valódi” kolineszteráze, EC szám: 3.1.1.7.) feladata, specifikus affinitásából eredően, az idegi ingerületátvitel egyik anyagának, az acetilkolinnak gyors lebontása ecetsavra és hatástalan kolinra.

 

SZERZŐ: DR. LEGOZA JÓZSEF NY. MEGYEI TISZTIFŐORVOS-HELYETTES, EGYETEMI DOCENS