Természeténél fogva természetbarát a gazda, vagy csak ha lefizetik?

Az euractiv.com a napokban ismertetett egy tanulmányt, amelyik azt szerette volna kideríteni, hogy miért nem sikerült sokszínűbbé tenni az agrárkörnyezetet, holott a Közös Agrárpolitika (KAP) jelentős támogatásban részesítette a környezetvédelmi szempontból előnyös gazdálkodási gyakorlatokat. Furcsa következtetésre jutottak a szerzők.

 

Pénzből él az ember

A múlt vasárnap (november 1.) publikált kutatásban számos interjút készítettek politikai döntéshozókkal, amelyekből kiderült, hogy a KAP kialakításakor szinte kizárólag a gazdasági tényezőkre összpontosítottak. Úgy vélték, a termelőket csak pénzzel lehet motiválni. Ez tükröződik az EU agrártámogatásainak jelenlegi indoklásában is, ami főként a kieső jövedelemmel, illetve a keletkező többletköltséggel magyarázza azt, hogy miért van a termelőknek szükségük több pénzre, amikor a környezetet óvják. Pedig egyrészt nem biztos, hogy keletkezik „megtérítendő kár”, amikor a környezettel összhangban dolgoznak (sőt!), másrészt lehet, hogy maguktól is ezt tartanák helyesnek. Utóbbi esetben szinte „korrumpáljuk” a gazdákat a pénzzel, és erodáljuk saját belső motivációikat a környezettudatos gazdálkodásra.

 

támogatás

 

A pillanatnyi haszon és a hosszú távú nyereség

Az interjúkra épülő tanulmány azt sugallja, hogy az európai termelők már sokkal árnyaltabban gondolkoznak, mint ahogy azt a politikusok képzelik. Kiderült, hogy a legprofitorientáltabb gazdálkodók is hajlandóak lemondani a jövedelmük egy részéről annak érdekében, hogy diverzifikáltabban termeljenek, mivel ez hosszú távon csökkenti a termelési kockázatot. A tanulmány szerint sok gazdálkodónak „a pillanatnyi jövedelmezőségen túlmutató motivációja” is van. Hajlandóak költségek árán is javítani a gazdálkodás környezeti feltételein, ha ez a hosszabb távú termelést biztonságosabbá teszi. Nem meglepő, hiszen a legkisebb időtáv, amiben egy termelő gondolkodik 5 év, de valójában az egész életét teszi fel a földjére. A tanulmány készítői szerint, ha a KAP csak a pénzről szól, akkor még árthat is az agrár-környezeti célok megvalósításának. Hosszabb távon a belső eltökéltség csökken, míg a külső forrásra utaltság nő, amikor a környezetért cselekszik a termelő. A cikk ezért sürgeti az agrártámogatások újragondolását.

 

Nevel vagy korrumpál a pénz?

A kutatás eredményét kétféleképpen is értelmezhetjük. Egyrészt gondolhatjuk azt, hogy azt szeretnék, ha nem járna plusz pénz az agrár-ökológiai intézkedésekért, a gazda azonban „belső motiváltságból” megtenné ezeket. De érthetjük úgy is, hogy a KAP forrásai inkább más célokhoz kötődjenek, ne környezetvédelemhez, hiszen ezt saját érdekében úgyis megteszi a gazda. Mindkét véglet túlzásnak tűnik. A Mezőhír szerint a környezettudatosság mai szintjéhez kellett a támogatások „nevelő ereje”. A gazdálkodók megtapasztaltak korábban ismeretlen gyakorlatokat (pl. ökológiai másodvetés). Ma egy átlagos termelő sokkal többet tud a talajéletről, a rokonfajok közös kártevőiről vagy a növények tápanyag-felvételéről, mint 6 évvel ezelőtt. Egy sor gyakorlatot valóban ellenszolgáltatás nélkül is tovább vinnének, mivel középtávon jövedelmezőnek bizonyultak. Másokat nyilván elhagynának, mert inkább kárt okoztak nekik. Vagyis, ha semmi nem járna a zöldítésért, az biztosan nem maradna meg a jelenlegi szinten. De az sem motiválja a termelőt, ha „bagóért” várnak el tőle mindent. Az arányokon sok múlik. Most már gyakorlatilag eldőlt, hogy a következő pénzügyi ciklusban az összes agrárkifizetés 40 százalékának valamiképpen a zöld célokhoz kell kötődnie. A közvetlen kifizetéseken belül a területalapú alaptámogatáshoz mindent elvárnak, amit eddig a zöldítés során megtanultak a gazdák, ehhez 20 százaléknyi pénzt lehet majd hozzátenni ökológiai plusz vállalásokból. A 80-20 arány nem tűnik rossznak. Akár nevel, akár korrumpál a támogatás, ez most már így lesz.

Lásd még összefoglaló írásunkat az új KAP-ról itt.

agrár agrárpolitika agrártámogatás környezet kötelezettségvállalási időszak mezőgazdaság motivál támogatás természet zöld zöldít