Elképesztő eredményekre képes a hazai vetőmag-nemesítés, de elengedhetetlenek a reformok a hazai oktatási rendszerben és a nemesítőházak vezetésében – vallja Wágner József. A Szegedi Gabonakutató Kft. ügyvezető igazgatója szerint a talajkincs megóvása érdekében konkrét és komplex technológiai rendszerek kidolgozására és gyakorlati oktatására van szükség.
– A legutóbbi GOSZ-Nébih-NAK fajtakísérlet is igazolta, hogy vannak ígéretes hazai nemesítésű őszi búzák. Ugyanakkor számos sebből vérzik az ágazat: forrás- és szakemberhiány, gyenge marketing. Mit gondol az ágazat rövid távú jövőjéről?
– Igen, a helyzetünk nehéz, komoly kockázatokat látunk a jövőt illetően. Növénynemesítő-képzés Magyarországon, mondhatni, az utóbbi években hol van, hol nincs, jelenleg inkább nincs. Ezen sokat javít az a kisszámú érdeklődő, akik agrár vagy biológusi végzettséggel választják ezt a hivatást, de ennél többre van szükség. A nemesítési munkát szolgáló infrastruktúra fejlesztése, digitalizálása, a vetőmag-előállítás és -feldolgozás korszerűsítése, a piaci üzletfejlesztés erősítése, a területen dolgozó szakemberek számára egyfajta életpályamodell felépítése és annak biztosítása a megoldás. Meg kell nézni a külföldi versenytársak agilitását és forrással, eszközökkel való ellátottságát e tekintetben, és világossá válik a kép…
Rövid és középtávon az eddig felsoroltakon felül az adott hazai nemesítőházak menedzsmentjét a mai üzleti környezetet ismerő, piacorientált irányítást és működést megvalósítani képes vezetőkre kell bízni.
A fejlődéssel lépést tartó, az új dolgok irányában kritikus, de nyitott szemléletű hozzáállásra van szükség
– Ön szerint milyen állami intézkedésekre és szakmai-ágazati cselekvésre volna haladéktalanul szükség ahhoz, hogy a hazai vetőmagágazat megőrizze még meglévő pozícióit, vagy esetleg visszanyerje az 5-10 évvel korábbi státuszát?
– Végső soron a „vedd a hazait!” célkitűzésnek a vetőmagpiacon is érvényesülnie kellene. Meg kell vizsgálni mélyebben, hogy a termelők milyen szempontok alapján döntenek, és mi a konkrét oka annak, ha nem a hazai nemesítésű fajtákat választják.
A másik oldala nálunk keresendő. Vagyis az, hogy tudjuk-e kellő erővel és hatékonysággal érvényesíteni a versenyben azokat az előnyöket, előnyös tulajdonságokat – mert vannak ilyenek (!) –, amelyek tekintetében a hazai fajták kiemelkednek.
Konkrét lépésként, akár források tekintetében is, támogatott integrációk megszervezése és működtetése lehet megoldás. A feldolgozóipari körökben egyébként is ismert a hazai fajták előnye – beltartalom, lisztkihozatal, alacsony fertőzöttség és toxintartalom, és még sorolhatnám. Erre mind lehetne építeni.
A jövő nem feltétlenül a termésmennyiség mindenáron való növelése. Szakmai berkeken belül nagyon jól ismert, hogy a kizárólag a termésmennyiség – vagy inkább a terméspotenciál – növelése más értékes tulajdonságok terén akár visszalépéssel is jár. A cél inkább a stabilitás és a minőségi termény.
– Mire van szükség ahhoz, hogy versenyben tudjon maradni a hazai ágazat a közelebbi-távolabbi értelemben szomszédos államokkal: Romániával, Ukrajnával, Oroszországgal és a hasonló feltörekvő mezőgazdaságokkal szemben?
– Erre a kérdésre a teljes hazai agráriumra vonatkoztatva lehet válaszolni, nem kezelve külön a vetőmag kérdését. Le kell vetkőzni a szokásokon alapuló gyakorlatot – tisztelet a kivételnek. Okszerű, a technikai, technológiai fejlődéssel lépést tartó, az új dolgok irányában kritikus, de nyitott szemléletű hozzáállásra és gyakorlatra van szükség, hogy versenyben maradjunk.
A feldolgozóiparban ismert a hazai fajták előnye: beltartalom, lisztkihozatal, alacsony fertőzöttség
– A múlt hét egyik fontos tudományos híre volt, hogy immár a Nobel-díj szintjén is elismerték a génszerkesztés létjogosultságát, megkerülhetetlen voltát, s ez nyilván a vetőmag-nemesítésre nézve is egyértelmű üzenet. Mit gondol erről az egyik legnagyobb hazai nemesítőcégvezetőjeként, különösen a Magyarországon alkotmányosan deklarált GMO-mentesség mellett?
– A GMO-mentesség kérdése adott. Ami számunkra megnyugtató, az az a tény, hogy e nélkül a technológia nélkül is képesek kutatóink, nemesítőink kiemelkedő, néhány esetben egészen elképesztő eredményekre, előre haladásra. Egy konkrét példa a biotikus, abiotikus stresszfaktorokkal szembeni tolerancia, esetenként rezisztencia erősítése, ami a Gabonakutatónál gyakorlatilag közel 96 éve tart.
– A fajtabemutatókon hagyományosan több száz gazda szokott megjelenni – ők nyilván a tudatos fajtaválasztók. Mit gondol, hogyan érhetők el azok a gazdák, akik nem termőhelyi vagy más specialitások, hanem csak marketing- vagy ösztönös alapon döntenek a vetőmagvásárlásról?
– Ma még mindig kiemelt jelentőséggel bír a helyi területi képviselet, a rendszeres személyes látogatás, kapcsolattartás. Ugyanakkor egyre inkább természetesebbé válik a digitális platformok alkalmazása, kiemelten a közösségi média szerepe. Marketing és promóciók tekintetében a megoldás a jól működtetett CRM-rendszer és a szegmentálás, így minden csoportot el lehet érni.
– Mit gondol, miért megy olyan nehezen a jelenlegi főnövényekhez képest „alternatív” gabonák (tritikálé, cirok, borsók) térhódítása?
– A termelő piacra termel, abból él, tehát meghatározó, hogy a terménypiacon mely növények keresettek. Amíg valakinek bizonytalan például a cirok, a köles, a tritikálé, a durum- vagy tönkölybúza értékesítése, addig kockázatot lát benne. A technológiát előbbutóbb elsajátítják, nem ebben látom a korlátozó tényezőt.
– Sokat publikált korábban a talajjavítás szakterületén. Történelmileg büszkék szoktunk lenni a magyarországi termőföldekre, bár a szakemberek egyre inkább kongatják a vészharangokat. Hol az igazság ebben?
– Az egyetlen pozitívum ebben a kérdésben az, hogy szerencsére akadnak olyan termelők, akik már rájöttek, és látják, hogy baj van. Mert ez a helyzet. Szerkezetromlás, szervesanyag- és szénforráshiány, savanyodás, talajélet-degradáció – ezt éljük meg ma. Talajspecifikus művelési technológia, szervesanyag-utánpótlás, kémhatás-optimalizálás és a talajélet intenzifikálása szükséges.
Szerencsére akadnak olyan termelők, akik már látják, hogy baj van
Megoldás lenne konkrét és komplex technológiai rendszerek, ajánlások kidolgozása és oktatása a gyakorlatban is. Ma külön-külön mindegyikre vannak adott szakterületre szakosodott cégek, de egy integrált, átfogó tudást kellene átadni a gazdáknak, gazdaságossági számításokkal, ütemtervvel.
Fontos, hogy vegyük nagyon komolyan a talajvizsgálatok eredményét és az azokból levont következtetéseket.
– Ön egy profitorientált világcégtől érkezett a Gabonakutatóhoz. Nyilván sokan kérdezték már, miért adja fel valaki a kívülről nézve vonzó állását. Mi az ön személyes elkötelezettsége, motivációja a GK élén?
– Jöjjön el hozzánk, és személyesen tapasztalja meg, milyen értékek rejlenek a Gabonakutatóban! Mi az én személyes motivációm? Hogy ezek az értékek ne maradjanak rejtve!
Kohout Zoltán
