A tarlóhántás és tarlóápolásműszaki eszközei

Az őszi káposztarepce és az őszi és tavaszi vetésű kalászosok betakarítása utáni tarlóhántási és tarlóápolási munkákat nemcsak az agrotechnikai követelményeknek megfelelően, hanem időben kell elvégezni, a későbbi talajmunkák kedvező feltételei kialakítása érdekében. Az utóbbi évek szeszélyes időjárási viszonyai (hoszszú, száraz, aszályos, majd túlságosan csapadékos időszakok változása) különösen fontossá teszik az okszerű talajművelést, a tarlóhántási, tarlóápolási, talajkondicionálási munkákat.

Gyorsan, akár többször

A sekélyen, kis munkamélységben végzett tarlóhántás és -ápolás – a kapillárishatás megszüntetésével – csökkenti a kipárolgást, és a talaj vízháztartásának növelésével kedvező viszonyokat teremt a gyomnövények magvainak csírázására, az árvakelés megindulására. Ezért a tarlóhántást – a repce vagy a kalászosok betakarítása után – mihamarabb el kell végezni. Az ápolási munkákat a fedettség nagyságától, a gyomborítás kialakulásától függően többször is meg kell ismételni. A gyomirtás hatékonysága természetesen fokozható vegyszeres kezeléssel.

Ezért fejlesztik

Ha a repce és a kalászosok nagytömegű szalmáját, szármaradványát nem bálázzák, akkor azt az egyenletes bedolgozás érdekében a teljes felületen le kell teríteni (1/a-b kép). Ezért a betakarítást végző arató-cséplő gépeket szalmaszecskázóval és pelyvaterítővel szerelik fel. A felaprított és egyenletesen elterített nagytömegű szármaradványt azonban – a pentozánhatás elkerülése érdekében – fokozatosan, először 4-5 cm, majd egyre nagyobb munkamélységben (akár 15 cm-ig is) kell elvégezni (2. kép). A pentozánhatás elkerülésére a mechanikus hántási és ápolási munkák kombinálhatók a talajbaktériumok kijuttatásával is. E feladatok elvégzésére számos műszaki eszköz, talajművelőgép – ásóboronák, szántóföldi kultivátorok, tárcsás boronák, rövidtárcsák, talajlazítók vagy akár küllős kapák – állnak a gazdálkodók rendelkezésére.

 

1/a. kép. A tarlóhántás hatékonysága érdekében a szármaradványokat egyenletesen el kell teríteni
1/b. kép. A tarlóhántás hatékonysága érdekében a szármaradványokat egyenletesen el kell teríteni
1/a-b. kép. A tarlóhántás hatékonysága érdekében a szármaradványokat egyenletesen el kell teríteni

2. kép. A tarlóhántás munkamélységét a fedettség beállítására fokozatosan kell növelni, akár 15 cm-ig
2. kép. A tarlóhántás munkamélységét a fedettség beállítására fokozatosan kell növelni, akár 15 cm-ig

 

Ezek a berendezések jól bevált, kiforrott konstrukciók, de a felhasználói igények minél tökéletesebb kielégítésére a konstruktőrök és gyártók folyamatosan fejlesztik őket, és újabb típusokkal bővítik kínálatukat. A fejlesztés a teljesítményjellemzőkre, vagyis a munkasebesség növelésére, a munkaminőség javítására, a szerkezeti részek súlyának csökkentésére, az üzembiztonság növelésére irányulnak.

Tervezés, anyagminőség, gyártástechnológia

A szerkezeti részek önsúlyának csökkentése már a tervezés fázisában megkezdődik. A számítógépes AutoCAD géptervezési szoftverekkel és végeselem-modellezéssel, szimulációs módszerekkel a tarlóhántásra és -ápolásra használt gépek vázszerkezeti részeinek üzemi igénybevétele és a keletkező feszültségek pontosan meghatározhatók. Így a szerkezetek szilárdsága növelhető, ezzel pedig az önsúly csökkenthető. Az önsúly csökkentésére és a tarlóhántásra és -ápolásra használt gépek teherviselő vonóberendezéseinek, vázkeretének újabb konstrukcióinál a szilárdság növelésére a hagyományos szerkezeti anyagokat nagy szilárdságú, nagy folyáshatárú, esetenként hőkezelhető, ötvözött anyagokkal váltják ki. Ilyen nagy szilárdságú anyag például a Strenx-SSAB Domex, Borough, Weathering, Laser, Multistill-S 235 stb. Ezek a szerkezeti anyagok a tarlóhántás és -ápolás során fellépő változó igénybevételeket könnyebben elviselik. Ezzel szemben viszont a gyártás során a technológiai, hegesztési, hőkezelési előírások sokkal szigorúbbak, és nagyobb gondosságot igényel a betartásuk (3. kép). Ezen túlmenően a gyártási folyamatban egyre szélesebb körben alkalmaznak CNC-megmunkálást, robotokat, valamint lézertechnológiát.

A tarlóhántás és -ápolás kultivátorokkal

Az előzőekben említett tervezési és gyártástechnológiai módszerek alkalmazása a tarlóhántás és -ápolás gépeinél, a szántóföldi kultivátoroknál is felismerhetőek. A szántóföldi kultivátorok függesztett, féligfüggesztett, a nagyobb munkaszélességű változatok pedig vontatott kivitelben készülnek. A szántóföldi kultivátorok különböző munkaeszközökkel (keskeny véső, lúdtalp- vagy szárnyaskapa) szerelhetők fel. Ezek cserélhető kopóalkatrészek, melyekre szintén különleges kopásálló anyagminőség (pl. „Hardox”) a jellemző.

 

3. kép. Az újabb CAM számítógépes módszerrel irányított gyártástechnológiában a kopó alkatrészeket gyakran hőkezelik
3. kép. Az újabb CAM számítógépes módszerrel irányított gyártástechnológiában a kopó alkatrészeket gyakran hőkezelik

4. kép. Vésőalakú, keskeny munkaeszközzel szerelt, összecsukható vázkeretű szántóföldi kultivátor
4. kép. Vésőalakú, keskeny munkaeszközzel szerelt, összecsukható vázkeretű szántóföldi kultivátor

5. kép. Különböző, cserélhető „Hardox” anyagminőségű munkaeszközök
5. kép. Különböző, cserélhető „Hardox” anyagminőségű munkaeszközök

 

A munkamélység ezekkel a munkaeszközökkel a hagyományos szántóföldi kultivátoroknál tarlóhántásban és -ápolásban laza talajokon vésőalakú munkaszerszámmal 100-120 mm, szárnyas- vagy lúdtalp alakú kapákkal 80100 mm is lehet (4. kép). A művelőeszközöket tartó kapaszárak lehetnek, merev, rugózott, félmerev, rugós „S” vagy íves kialakításúak. Az újabb típusok anyaga a merevszárú változatoknál az említett nagy szilárdságú, nagy folyáshatárú szerkezeti acél, a laprugóval szerelt és rugózott kapaszárak anyaga pedig ötvözött, hőkezelt rugóacél (5. kép). A robusztusabb építésű nehézkultivátorok konstrukciós kialakítása és az alkalmazott anyagminőség az előzőekhez hasonló; a nagyobb, a tarlóhántási és -ápolási, sekély művelésű munkákhoz 150–400 mm szélességű munkaeszközök használhatóak. A kapaszár-kialakításuk is – az előzőeknek megfelelően – hasonló. Mivel ezek a nehézkultivátorok nagyobb munkamélységben is dolgozhatnak, a merev változatok csapszeg-biztosításúak, a félmerev kapaszárak biztosítása pedig tekercsrugós (6. kép). A tarlóhántási munkákban a szántóföldi kultivátorok szárnyas-munkaeszközökkel szerelt változatai kedvező munkaminőségi paraméterei közül elsősorban a gyomirtó- és szármaradvány-bekeverő tulajdonság használható ki. A szárnyas-munkaeszközök munkaszélessége 1500–2000–2500 mm. A nagy munkaszélességű szárnyas-munkaeszközök elé tárcsáscsoroszlyát, mögéjük pedig forgókapákat helyeznek, így azok az elvágott gyomokat és a tarlómaradványt a talajba keverik, ezáltal mulcsréteget képeznek. A nehézkultivátorokhoz hasonló konstrukciós kialakításúak a mulcskultivátorok. A nagytömegű szármaradvány bedolgozására azonban – a kultivátor-művelőeszközök elé – tárcsás boronatagot építettek, ezért ezeket a gépeket kombinált kultivátoroknak is nevezhetjük. A nagy szártömeg miatt – az eltömődések elkerülésére – ezek a gépek emelt vázkerettel készülnek. Szinte valamennyi kultivátorkonstrukció (szántóföldi, szárnyas-, nehéz- és mulcskultivátorok, különböző keskeny-, véső- és dárda, széleslúdtalp- és szívalakú) munkaeszközökkel szerelhetők fel. A munkaeszközök a talajállapotnak, a szár- és gyomborítottságnak megfelelően választhatók ki. Éppen ezért – egyes típusoknál – csavarkötések bontásával, gyorscsatlakozókkal gyorsan cserélhetők.

 

6. kép. Tekercsrugó-biztosítású kultivátor munkaeszköz
6. kép. Tekercsrugó-biztosítású kultivátor munkaeszköz

7. kép. A tarlóhántásra az újabb fejlesztésű váltaforgató ekék is kiválóan használhatóak
7. kép. A tarlóhántásra az újabb fejlesztésű váltaforgató ekék is kiválóan használhatóak

Tarlóhántás és -ápolás tárcsás munkaeszközökkel

A tarlóhántás és -ápolás leggyakrabban alkalmazott eszközei a tárcsás munkaeszközök, az egyirányú tárcsák, tárcsásboronák, rövidtárcsák. Ezek közül is legelterjedtebbek a különböző konstrukciójú tárcsásboronák és a ma már valamennyi gyártó kínálatában megjelenő rövidtárcsák. Mind a tárcsásboronák, mind a rövidtárcsák kiforrott konstrukciók. Az igényeknek megfelelően különböző munkaszélességgel, függesztett és vontatott kivitelben készülnek. Az újabb fejlesztésű konstrukcióknál – a teherviselő szerkezeteknél – szintén a nagyszilárdságú, nagy folyáshatárú szerkezeti anyagok beépítése, a kopó alkatrészeknél, tárcsalapoknál pedig a kopásálló Hardox és finomötvözött, hőkezelt anyagok alkalmazása a jellemző. A tárcsatagokra felfüggesztett tárcsalevelek csapágyainak porvédelmére is nagy gondot fordítanak a gyártók, ezért zárt csapágyházas egy- vagy többsoros, kezelést nem igénylő golyóscsapágyakat alkalmaznak. A kétsoros, kétgolyós csapágyak biztonságosan viselik el a funkcióból adódó nagy axiális és radiális csapágyterheléseket.

Újabb váltvaforgató ekék tarlóművelésre

A tarlóhántás és -ápolás eszközkínálatát az informatikai fejlesztések eredményeként az újabb fejlesztésű váltvaforgató ekék is bővítik, kiváltva a sekélyen szántó konstrukciókat. E folyamatnak része a szenzortechnológiai és távvezérlés, valamint konstrukciós és az említett számítógépes tervezés és gyártástechnológiai fejlesztés. A fokozatmentes munkamélység-állítással biztosítható a sekély, 100–200 mm-es forgatásos mulcs létrehozása és a 200–350 mm mélységű lazítás egymenetben (7. kép). A váltvaforgató ekék vonóberendezésénél ekeszárat, nagyszilárdságú, nagy folyáshatárú szerkezeti anyagokat használnak. A kormánylemezek esetében fémötvözésű, többrétegű, hőkezelt, az ekevasaknál pedig Hardox anyagminőséget alkalmaznak. Egyes gyártmányoknál, típusoknál a váltvaforgató eke teljes vázkeretét hőkezelésnek vetik alá (8. kép). A szántásos vagy forgatásos alapművelés előtti utolsó tarlóápolási művelet lehet a talajlazítás. Ezt elsősorban a talajlazítás és a vízháztartás javítása, a jó talajszerkezet miatt fontos elvégezni. A lazítók száraz talajokon a lazítás és rögképzés szempontjából kiváló munkát végeznek, de vonóerőigényük jelentős. A lazítási munkákra merevkéses, illetve rugózott művelőszerszámos munkagépek közül választhatunk. Nedvesebb, összetömörödött talajokra a ferdekéses, rugózott munkaszerszámú típusokat célszerű választani. Ezeknek a berendezéseknek a munkaszerszáma a talajszelvényt kissé megemeli, így az átlazítás hatékonyabb, a rugózott munkaeszközök használatával csökken a vonóerőigény. A tarlóhántási és -ápolási munkák során a művelt felszínt – minden esetben – le kell zárni, ezért az ismertetett konstrukciók valamilyen lezáró – pálcás, gyűrűs, spirális, Conskilde, Cambridge vagy Güttler – hengerrel vannak egybeépítve. Amennyiben ez nem így van, akkor a talaj lezárását hengerezéssel, külön menetben kell elvégezni.

 

Szántóföldi kultivátor munka közben
Szántóföldi kultivátor munka közben

8. kép. Egyes gyártók a váltvaforgató ekék teljes vázszerkezetének szilárdságát hőkezeléssel növelik (hőkamerás felvétel)
8. kép. Egyes gyártók a váltvaforgató ekék teljes vázszerkezetének szilárdságát hőkezeléssel növelik (hőkamerás felvétel)

 

Összefoglalva megállapítható, hogy a nyári betakarítású növények betakarítása utáni tarlóhántási és -ápolási munkák elvégzése a talajállapot kedvező fenntartása, fizikai és biológiai állapotának optimalizálása szempontjából fontos. Erre a célra korszerű AutoCAD tervezési és CAM gyártástechnológiával előállított eszközválaszték – kultivátorok, tárcsásboronák, rövidtárcsák – és a legkorszerűbb váltvaforgató ekék állnak rendelkezésre.

 

SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ

borona eke kultivátor tárcsa tarló tarlóhántás tarlóművelés