Az őszi káposztarepce és az őszi és tavaszi vetésű kalászosok betakarítása utáni tarlóhántási és tarlóápolási munkákat nemcsak az agrotechnikai követelményeknek megfelelően, hanem időben kell elvégezni, a későbbi talajmunkák kedvező feltételei kialakítása érdekében. Az utóbbi évek szeszélyes időjárási viszonyai (hoszszú, száraz, aszályos, majd túlságosan csapadékos időszakok változása) különösen fontossá teszik az okszerű talajművelést, a tarlóhántási, tarlóápolási, talajkondicionálási munkákat.
Gyorsan, akár többször
A sekélyen, kis munkamélységben végzett tarlóhántás és -ápolás – a kapillárishatás megszüntetésével – csökkenti a kipárolgást, és a talaj vízháztartásának növelésével kedvező viszonyokat teremt a gyomnövények magvainak csírázására, az árvakelés megindulására. Ezért a tarlóhántást – a repce vagy a kalászosok betakarítása után – mihamarabb el kell végezni. Az ápolási munkákat a fedettség nagyságától, a gyomborítás kialakulásától függően többször is meg kell ismételni. A gyomirtás hatékonysága természetesen fokozható vegyszeres kezeléssel.
Ezért fejlesztik
Ha a repce és a kalászosok nagytömegű szalmáját, szármaradványát nem bálázzák, akkor azt az egyenletes bedolgozás érdekében a teljes felületen le kell teríteni (1/a-b kép). Ezért a betakarítást végző arató-cséplő gépeket szalmaszecskázóval és pelyvaterítővel szerelik fel. A felaprított és egyenletesen elterített nagytömegű szármaradványt azonban – a pentozánhatás elkerülése érdekében – fokozatosan, először 4-5 cm, majd egyre nagyobb munkamélységben (akár 15 cm-ig is) kell elvégezni (2. kép). A pentozánhatás elkerülésére a mechanikus hántási és ápolási munkák kombinálhatók a talajbaktériumok kijuttatásával is. E feladatok elvégzésére számos műszaki eszköz, talajművelőgép – ásóboronák, szántóföldi kultivátorok, tárcsás boronák, rövidtárcsák, talajlazítók vagy akár küllős kapák – állnak a gazdálkodók rendelkezésére.
1/a-b. kép. A tarlóhántás hatékonysága érdekében a szármaradványokat egyenletesen el kell teríteni
2. kép. A tarlóhántás munkamélységét a fedettség beállítására fokozatosan kell növelni, akár 15 cm-ig
Ezek a berendezések jól bevált, kiforrott konstrukciók, de a felhasználói igények minél tökéletesebb kielégítésére a konstruktőrök és gyártók folyamatosan fejlesztik őket, és újabb típusokkal bővítik kínálatukat. A fejlesztés a teljesítményjellemzőkre, vagyis a munkasebesség növelésére, a munkaminőség javítására, a szerkezeti részek súlyának csökkentésére, az üzembiztonság növelésére irányulnak.
Tervezés, anyagminőség, gyártástechnológia
A szerkezeti részek önsúlyának csökkentése már a tervezés fázisában megkezdődik. A számítógépes AutoCAD géptervezési szoftverekkel és végeselem-modellezéssel, szimulációs módszerekkel a tarlóhántásra és -ápolásra használt gépek vázszerkezeti részeinek üzemi igénybevétele és a keletkező feszültségek pontosan meghatározhatók. Így a szerkezetek szilárdsága növelhető, ezzel pedig az önsúly csökkenthető. Az önsúly csökkentésére és a tarlóhántásra és -ápolásra használt gépek teherviselő vonóberendezéseinek, vázkeretének újabb konstrukcióinál a szilárdság növelésére a hagyományos szerkezeti anyagokat nagy szilárdságú, nagy folyáshatárú, esetenként hőkezelhető, ötvözött anyagokkal váltják ki. Ilyen nagy szilárdságú anyag például a Strenx-SSAB Domex, Borough, Weathering, Laser, Multistill-S 235 stb. Ezek a szerkezeti anyagok a tarlóhántás és -ápolás során fellépő változó igénybevételeket könnyebben elviselik. Ezzel szemben viszont a gyártás során a technológiai, hegesztési, hőkezelési előírások sokkal szigorúbbak, és nagyobb gondosságot igényel a betartásuk (3. kép). Ezen túlmenően a gyártási folyamatban egyre szélesebb körben alkalmaznak CNC-megmunkálást, robotokat, valamint lézertechnológiát.
A tarlóhántás és -ápolás kultivátorokkal
Az előzőekben említett tervezési és gyártástechnológiai módszerek alkalmazása a tarlóhántás és -ápolás gépeinél, a szántóföldi kultivátoroknál is felismerhetőek. A szántóföldi kultivátorok függesztett, féligfüggesztett, a nagyobb munkaszélességű változatok pedig vontatott kivitelben készülnek. A szántóföldi kultivátorok különböző munkaeszközökkel (keskeny véső, lúdtalp- vagy szárnyaskapa) szerelhetők fel. Ezek cserélhető kopóalkatrészek, melyekre szintén különleges kopásálló anyagminőség (pl. „Hardox”) a jellemző.
3. kép. Az újabb CAM számítógépes módszerrel irányított gyártástechnológiában a kopó alkatrészeket gyakran hőkezelik
4. kép. Vésőalakú, keskeny munkaeszközzel szerelt, összecsukható vázkeretű szántóföldi kultivátor
5. kép. Különböző, cserélhető „Hardox” anyagminőségű munkaeszközök
A munkamélység ezekkel a munkaeszközökkel a hagyományos szántóföldi kultivátoroknál tarlóhántásban és -ápolásban laza talajokon vésőalakú munkaszerszámmal 100-120 mm, szárnyas- vagy lúdtalp alakú kapákkal 80100 mm is lehet (4. kép). A művelőeszközöket tartó kapaszárak lehetnek, merev, rugózott, félmerev, rugós „S” vagy íves kialakításúak. Az újabb típusok anyaga a merevszárú változatoknál az említett nagy szilárdságú, nagy folyáshatárú szerkezeti acél, a laprugóval szerelt és rugózott kapaszárak anyaga pedig ötvözött, hőkezelt rugóacél (5. kép). A robusztusabb építésű nehézkultivátorok konstrukciós kialakítása és az alkalmazott anyagminőség az előzőekhez hasonló; a nagyobb, a tarlóhántási és -ápolási, sekély művelésű munkákhoz 150–400 mm szélességű munkaeszközök használhatóak. A kapaszár-kialakításuk is – az előzőeknek megfelelően – hasonló. Mivel ezek a nehézkultivátorok nagyobb munkamélységben is dolgozhatnak, a merev változatok csapszeg-biztosításúak, a félmerev kapaszárak biztosítása pedig tekercsrugós (6. kép). A tarlóhántási munkákban a szántóföldi kultivátorok szárnyas-munkaeszközökkel szerelt változatai kedvező munkaminőségi paraméterei közül elsősorban a gyomirtó- és szármaradvány-bekeverő tulajdonság használható ki. A szárnyas-munkaeszközök munkaszélessége 1500–2000–2500 mm. A nagy munkaszélességű szárnyas-munkaeszközök elé tárcsáscsoroszlyát, mögéjük pedig forgókapákat helyeznek, így azok az elvágott gyomokat és a tarlómaradványt a talajba keverik, ezáltal mulcsréteget képeznek. A nehézkultivátorokhoz hasonló konstrukciós kialakításúak a mulcskultivátorok. A nagytömegű szármaradvány bedolgozására azonban – a kultivátor-művelőeszközök elé – tárcsás boronatagot építettek, ezért ezeket a gépeket kombinált kultivátoroknak is nevezhetjük. A nagy szártömeg miatt – az eltömődések elkerülésére – ezek a gépek emelt vázkerettel készülnek. Szinte valamennyi kultivátorkonstrukció (szántóföldi, szárnyas-, nehéz- és mulcskultivátorok, különböző keskeny-, véső- és dárda, széleslúdtalp- és szívalakú) munkaeszközökkel szerelhetők fel. A munkaeszközök a talajállapotnak, a szár- és gyomborítottságnak megfelelően választhatók ki. Éppen ezért – egyes típusoknál – csavarkötések bontásával, gyorscsatlakozókkal gyorsan cserélhetők.
6. kép. Tekercsrugó-biztosítású kultivátor munkaeszköz
7. kép. A tarlóhántásra az újabb fejlesztésű váltaforgató ekék is kiválóan használhatóak
Tarlóhántás és -ápolás tárcsás munkaeszközökkel
A tarlóhántás és -ápolás leggyakrabban alkalmazott eszközei a tárcsás munkaeszközök, az egyirányú tárcsák, tárcsásboronák, rövidtárcsák. Ezek közül is legelterjedtebbek a különböző konstrukciójú tárcsásboronák és a ma már valamennyi gyártó kínálatában megjelenő rövidtárcsák. Mind a tárcsásboronák, mind a rövidtárcsák kiforrott konstrukciók. Az igényeknek megfelelően különböző munkaszélességgel, függesztett és vontatott kivitelben készülnek. Az újabb fejlesztésű konstrukcióknál – a teherviselő szerkezeteknél – szintén a nagyszilárdságú, nagy folyáshatárú szerkezeti anyagok beépítése, a kopó alkatrészeknél, tárcsalapoknál pedig a kopásálló Hardox és finomötvözött, hőkezelt anyagok alkalmazása a jellemző. A tárcsatagokra felfüggesztett tárcsalevelek csapágyainak porvédelmére is nagy gondot fordítanak a gyártók, ezért zárt csapágyházas egy- vagy többsoros, kezelést nem igénylő golyóscsapágyakat alkalmaznak. A kétsoros, kétgolyós csapágyak biztonságosan viselik el a funkcióból adódó nagy axiális és radiális csapágyterheléseket.
Újabb váltvaforgató ekék tarlóművelésre
A tarlóhántás és -ápolás eszközkínálatát az informatikai fejlesztések eredményeként az újabb fejlesztésű váltvaforgató ekék is bővítik, kiváltva a sekélyen szántó konstrukciókat. E folyamatnak része a szenzortechnológiai és távvezérlés, valamint konstrukciós és az említett számítógépes tervezés és gyártástechnológiai fejlesztés. A fokozatmentes munkamélység-állítással biztosítható a sekély, 100–200 mm-es forgatásos mulcs létrehozása és a 200–350 mm mélységű lazítás egymenetben (7. kép). A váltvaforgató ekék vonóberendezésénél ekeszárat, nagyszilárdságú, nagy folyáshatárú szerkezeti anyagokat használnak. A kormánylemezek esetében fémötvözésű, többrétegű, hőkezelt, az ekevasaknál pedig Hardox anyagminőséget alkalmaznak. Egyes gyártmányoknál, típusoknál a váltvaforgató eke teljes vázkeretét hőkezelésnek vetik alá (8. kép). A szántásos vagy forgatásos alapművelés előtti utolsó tarlóápolási művelet lehet a talajlazítás. Ezt elsősorban a talajlazítás és a vízháztartás javítása, a jó talajszerkezet miatt fontos elvégezni. A lazítók száraz talajokon a lazítás és rögképzés szempontjából kiváló munkát végeznek, de vonóerőigényük jelentős. A lazítási munkákra merevkéses, illetve rugózott művelőszerszámos munkagépek közül választhatunk. Nedvesebb, összetömörödött talajokra a ferdekéses, rugózott munkaszerszámú típusokat célszerű választani. Ezeknek a berendezéseknek a munkaszerszáma a talajszelvényt kissé megemeli, így az átlazítás hatékonyabb, a rugózott munkaeszközök használatával csökken a vonóerőigény. A tarlóhántási és -ápolási munkák során a művelt felszínt – minden esetben – le kell zárni, ezért az ismertetett konstrukciók valamilyen lezáró – pálcás, gyűrűs, spirális, Conskilde, Cambridge vagy Güttler – hengerrel vannak egybeépítve. Amennyiben ez nem így van, akkor a talaj lezárását hengerezéssel, külön menetben kell elvégezni.
Szántóföldi kultivátor munka közben
8. kép. Egyes gyártók a váltvaforgató ekék teljes vázszerkezetének szilárdságát hőkezeléssel növelik (hőkamerás felvétel)
Összefoglalva megállapítható, hogy a nyári betakarítású növények betakarítása utáni tarlóhántási és -ápolási munkák elvégzése a talajállapot kedvező fenntartása, fizikai és biológiai állapotának optimalizálása szempontjából fontos. Erre a célra korszerű AutoCAD tervezési és CAM gyártástechnológiával előállított eszközválaszték – kultivátorok, tárcsásboronák, rövidtárcsák – és a legkorszerűbb váltvaforgató ekék állnak rendelkezésre.
SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ
