A klíma változékonysága alapvető hatással van a rovaregyüttesek szerkezetére, a regionális faunák összetételére és az egyes lokális élőhelyek (mikrohabitatok, biotópok) szezonális cönológiai állapotváltozásaira is. Az időjárás a közvetlen hatását a fenológiai és populációdinamikai folyamatokon keresztül fejti ki, amely közvetve eredményezi az areaviszonyok és a biodiverzitás átalakulását.
Számos rovarfaj esetében figyelték meg az elterjedési területük északabbra, illetve nagyobb magasságba tolódását. Öt rovarfajt fogok ismertetni, amelyek az éghajlatváltozás során jelentek meg Magyarországon, ezek: a dél-amerikai paradicsommoly (Tuta absoluta), a foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii), a zöld vándorpoloska (Nezara viridula), az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) és a nyugati dióburok fúrólégy (Rhagoletis completa). A 21. század legnagyobb kihívása az éghajlatváltozás. Ma nem vitatható, hogy a bolygó felületi hőmérséklete és éghajlata változik. Ezt a tényt a kutatási eredmények és észrevételek is alátámasztják. A felmelegedés nagyrészt antropogén eredetű, és a légköri üvegházhatású gázok feldúsulásával magyarázható. A légkörben a széndioxid a vízgőz után a második legfontosabb üvegházhatású gáz. A légkörben található szén-dioxid mennyisége a földtörténet során drasztikusan megváltozott. Az ipari forradalom előtt, a holocéntől a szén-dioxid koncentrációja 280 ppm alatt volt, míg 1800-tól napjainkig folyamatosan növekedett, jelenleg 410 ppm-et mérünk. Az éghajlatváltozással foglalkozó nemzetközi bizottság (IPCC – International Panel on Climate Change) az atmoszferikus szén-dioxid-koncentrációkat 540 és 970 ppm közé becsüli 2100-ra. A fosszilis tüzelőanyagok elégetése és az erdőirtások során légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége nagyobb, mint amit ez idő alatt a bioszféra és az óceánok képesek felvenni. Ennek következményeként a légkör szén-dioxid-tartalma folyamatosan növekszik. A klímaváltozás következtében a környezeti biotikus és abiotikus tényezők változnak, melyek következményei csak hosszú távon jelennek meg. A Föld óceánjainak a magas hőkapacitásából fakadó kiegyenlítő hatása és más közvetítő folyamatok lassúsága miatt a Föld éghajlata fokozatosan módosul. Emiatt még akkor is további melegedésre kell számítanunk, ha az üvegházhatású gázok koncentrációja tovább nem emelkedik. A globális klímaváltozás hazai összefüggései és változásai a különböző szektorokban is nyomon követhetők. A magyarországi klíma térbeli hatásai és az időjárás helyi jelenségei egyértelművé teszik, hogy hazánkban is foglalkozni kell a kárjelenségekkel és azok okaival, megelőzésével és elhárításuk lehetőségeivel. Magyarországon komoly károkat okoznak a belvizek, árvizek, aszályok, özönvízszerű esők, jégesők, hőséghullámok, az UV-sugárzás emelkedése, a korai és késői fagyok, hóakadályok, szélviharok, erdő- és bozóttüzek, új kórokozók és kártevők megjelenése. A klímaváltozás hatása hazánkban minden szektorban érződik. A klímaváltozás által leginkább érintett területek: 1. vízgazdálkodás: árvíz, belvíz, aszály, vízgazdálkodás; 2. gazdaság, társadalom, infrastruktúra; 3. az emberi és állati egészség, az élelmiszer-biztonság, a vízellátás; 4. ember által érintett ökoszisztémák; 5. természeti ökoszisztémák.
1. kép. Tuta absoluta, dél-amerikai paradicsommoly
1. Dél-amerikai paradicsommoly
(Tuta absoluta)
A Tuta absoluta (Meyrick), a dél-amerikai paradicsommoly (Lepidoptera: Gelechiidae) a paradicsom egyik legpusztítóbb kártevője. Feltételezik, hogy a Chiléből származó fürtösparadicsom-szállítmányokkal, pete, lárva vagy báb alakban került a Palearktikumba (Észak-Afrika, Eurázsia). Ezt a kártevőt eredetileg Kelet-Spanyolországban jelentették be 2006 végén, és 1ezután terjedt el a Földközi-tenger medencéjében és Európában. A dél-amerikai paradicsommolyt (1. kép) először 2010-ben jegyezték fel Magyarországon (Kiskunfélegyháza), egy üvegházban termesztett paradicsomállományban. Az imágók napközben a növények levélzetében rejtőzködnek, s sötétedés után éjszaka repülnek. A szél segítségével akár több kilométerre is képesek eljutni. A kertészeti kultúrákon kívül erdei tisztásokon, erdőszéleken, útszéli gyomtársulásokban, mezsgyéken, ruderáliákban is megtelepedhetnek. Túlélési képességük kiváló. Természetes körülmények között (Dél-Amerika) évente 4-5 nemzedékük fejlődik, míg a növényházakban akár 10-12 generáció is kialakulhat, ahol 80–100%-os kárt is okozhatnak a paradicsom kultúrákban. E károsítónak a paradicsom a fő tápláléka, de a T. absoluta megtámadja a más burgonyafélék családjába tartozó növényeket is, így a burgonyát, a padlizsánt, a paprikát és a dohányt. Számos Solanaceae gyomnövényt károsít, mint például a Datura stramonium (csattanó maszlag), Lycium chilense (kínai ördögcérna) és Solanum nigrum (fekete csucsor) fajokat. A felnőtt lepke szárnyfesztávolsága 10-12 milliméter. A nőstény összesen 250-300 petét helyez el a levélen, száron vagy a hajtáscsúcson. A petéjét a levelek színére és fonákjára helyezi. A bábállapot 4–10 napig tart. A levelekben aknáznak, de megrágják a tápnövény szárát, sőt annak termését is. A paradicsomon a hernyók életciklusuk alatt mintegy 2–3 cm2 levéllemezt károsítanak, és négy lárvastádium után elérik a 9–10 mm-es hosszúságot. A bábozódás történhet az aknában, a levélen vagy a talajban. A nőstény felnőttek 10-15 napig, a hímek csak 6-7 napig élnek. A nőstények naponta csak egyszer párosodnak, összesen 6 alkalommal az életükben. A fajok korlátlan nemzedékei folyamatosan jelen vannak megfelelő hőmérsékleti viszonyok között, ilyenkor akár 10-12 generáció nő fel minden évben, amelyek átfedik egymást.
2. Foltosszárnyú muslica
(Drosophila suzukii)
A Drosophila suzukii, a foltosszárnyú muslica (Diptera: Drosophilidae) Ázsiában honos faj. Japánban észlelték először, majd Kínában, Koreában, Indiában és Oroszországban.
2. kép. Drosophila suzukii, foltosszárnyú muslica (hím)
3. kép. Drosophila melanogaster
Ázsiából az Egyesült Államokba 2008-ban érkezett, és még ebben az évben eljutott Európába (Spanyolország). A rovar megállíthatatlanul terjedt az öreg kontinensen: Olaszország (2009), Franciaország, Szlovénia (2010), Németország, Svájc, Belgium (2011), Portugália, Egyesült Királyság, Ausztria és Magyarország (2012) a megjelenés sorrendje. Nagymértékű gazdasági kárt képes okozni (pl. málnán 80-100%-os, szamócán 80%-os veszteséget is okozott). Gazdanövény köre tág, beletartoznak a termesztett és vadon élő bogyós gyümölcsűek (szamóca és a málna, valamint szeder, bodza, áfonya, ribiszke, köszméte), csonthéjasok (cseresznye, őszibarack, kajszi, szilva), szőlő, kivi, de előfordulhat a már károsodott almán és körtén is. Európában még nem észlelték meggyen, de Kaliforniában már igen. A Drosophila suzukii piros szemű, sárgásbarna színű, mintegy 3 umm nagyságú harmatlégy (2. kép). A rokon muslicafajoktól igen nehéz megkülönböztetni, a nőstény összetéveszthető a közönséges ecetmuslicával (Drosophila melanogaster – 3. kép), a hím átlátszó szárnyán azonban fekete folt található (ami a D. suzukii nőstény és a D. melanogaster szárnyáról hiányzik). Lárvája krémszínű, 5-6 mm hosszú, bábja hengeres, hossza 2-3 mm. Az ecetmuslicával szembeni nagy különbséget az jelenti, hogy a D. suzukii elsősorban egészséges, érésben lévő és érett gyümölcsbe helyezi el a petéit. Egy nőstény akár 300 petét is elhelyezhet élete során. A kívülről látható szúrásnyom kissé besüppedő folt alakjában jelenik meg. Egy gyümölcsben egy vagy több lárva károsíthat, amelyek a termésben vagy annak felületén bábozódnak, de a talajban is előfordulnak bábok. Az intenzív lárvakártétel nyomán másodlagosan – gomba- vagy baktériumfertőzés következtében – rothadás alakul ki. A D. suzukii már rothadófélben levő gyümölcsből rajzik.
A kifejlett légy védett helyen telel át, pl. komposztban és raktárban. Megtelepedésének a tartós, kemény hideg, természetes terjedésének a száraz területek és hegységek szabnak gátat. Észak-Európa déli területein évente 1-3 nemzedéke fejlődhet, Dél-Európában 12 generáció esetén a nőstények 300 petét képesek elhelyezni, ezzel a foltosszárnyú muslica potenciális populációmérete óriási. Fontos megjegyezni, hogy a foltos szárnyú muslica hímek 30 °C-on sterilek, és a populáció mérete korlátozott lehet olyan régiókban, amelyek elérik ezt a hőmérsékletet.
3. Zöld vándorpoloska
(Nezara viridula)
A Nezara viridula, a zöld vándorpoloska (Hemiptera: Pentatomidae) Kelet-Afrikában (Etiópia) honos rovarfaj. Dél-Európától északabbra ismeretlen volt a 2000-es évek elejéig, Magyarországon 2002-ben írták le először, Szegeden. Napjainkban az egész országot elárasztotta, polifág kártevő: száznál is több növényfaj szolgál táplálékául, mint például: paprika, paradicsom, uborka, bab, cukkini, gabonafélék, szója, napraforgó, alma, körte, szőlő, sárgabarack, görögdinnye, dísznövények és gyomnövények. Főleg a nyár második felében károsít, amikor a lárvák már nagyok, és a kifejlett poloskák (az imágók) is megjelennek. A vándorpoloska északi irányú terjedését bátran magyarázhatjuk az éghajlat melegedésével, ugyanis enyhe teleken a tavaszváró poloskák sokkal nagyobb eséllyel maradnak életben.
4. kép. Nezara viridula, zöld vándorpoloska
5. kép. Scaphoideus titanus, amerikai szőlőkabóca
A vándorpoloska (4. kép) lárvái meglehetősen különböznek a majd nem teljesen egyszínű zöld imágóktól. A petéből kikelő apró lárvák 5 stádium után válnak kifejlett rovarokká; először vörösbarnák, utána feketék, sorokban álló fehér és pirosas foltokkal, majd a fekete alapszín egyre inkább zöldre vált. A kontrasztos mintázat célja a figyelmeztetés: a poloskalárvák így jelzik, hogy kellemetlen szaguk miatt a ragadozók jobban teszik, ha békén hagyják őket. Egy nőstény akár 260 petét is elhelyezhet élete során. A kifejlett hím poloskák átlagosan 12 mm, míg a nőstények 13 mm hosszúak. Évente 3-4 nemzedék fejlődhet. A kifejlett poloskák a fák kérge alatt, az avarszintben áttelelnek, vagy az emberek lakásába húzódnak.
4. Amerikai szőlőkabóca
(Scaphoideus titanus)
A Scaphoideus titanus, az amerikai szőlőkabóca (Homoptera: Cicadellidae: Deltocephalinae) Észak-Amerikában honos rovar. Európában először 1958-ban Délnyugat-Franciaországban írták le az amerikai szőlőkabócát. A Flavescence dorée (FD) (aranyszínű sárgaság) fitoplazma vektora, 1983ban karantén betegségnek nyilvánították Európában. A S. titanus (5. kép) továbbterjedt Európa szőlőültetvényeiben: Spanyolország, Svájc (1996), Portugália (1999), Ausztria, Szerbia és Montenegró (2004), Horvátország (2005), Magyarország (2006), Szlovénia (2007). A szaporítóanyag-előállító területeken a kabóca elleni védekezés kötelező. Egynemzedékes, kizárólag szőlőn táplálkozik, ezért monofág károsítónak számít. A nőstények a szőlő kétéves fás része, a cser foszló kérge alá helyezik el a petéiket. A lárvák kelése időjárástól függően elhúzódó, május közepétől egészen július első dekádjáig tarthat. Öt lárvastádium után az imágók az időjárás függvényében július elejétől-közepétől jelennek meg és egészen szeptember végéig, október elejéig, illetve a fagyokig megfigyelhetőek. A rajzáscsúcs időjárástól függően a július vége–augusztus közepe közötti időszakra esik. Jelentős gazdasági kárt közvetett módon a karantén fitoplazma terjesztésével okoz. Fertőzött növényállományban a fiatal, L1-L2-es lárvák táplálkozásuk során már képesek felvenni a fitoplazmát. Az egyedek fertőzőképessége körülbelül 4-5 hét múlva alakul ki, minden fejlődési stádiumban fertőzőképesek maradnak.
5. Nyugati dióburok fúrólégy
(Rhagoletis completa)
A Rhagoletis completa, a nyugati diófúró buroklégy (Diptera: Tephritidae) őshazája Észak-Amerika. Európában először Svájcban és Olaszországban (1991) azonosították az új, inváziós fúrólégyfajt. Napjainkban az öreg kontinens számos országában megtalálható: Szlovénia (1997), Horvátország (2003), Németország (2004), Franciaország (2007), Ausztria (2008), Magyarország (2011). A R. completa karantén károsító faj. A nyugati dióburok-fúrólégy (6. kép) egynemzedékes, jól repülő légyfaj, mely obligát diapauzával jellemezhető, és a telet báb alakban tölti a talaj felszínéhez közel. Imágóit – az irodalmi adatokból kiindulva – Európában júliustól szeptemberig figyelhetjük meg. A nőstények a megtermékenyítést követően petéiket a dió termésének zöld burkába süllyesztik, melyet vizuális és olfaktorikus ingerek segítségével azonosítanak. Kezdetben a szúrások helyén apró, nem túl feltűnő, kisebb elszíneződés, majd a lárvák táplálkozásának következtében az egész felületre kiterjedő, besüppedő, puha folt jelenik meg, amely igen hamar rothadásnak indulhat. A kifejlett egyedek szárnyfesztávolsága 8-10 mm, barna alapszínűek, fejük sárga, toruk sötét, egy sárga félkör alakú folttal a pajzsocskán. A légy lárvái piszkosfehérek, kifejletten 6 mm hosszúságúak. A R. completa tojásból kikelő és fejlődő lárvái károsítása nyomán a termés csonthéján is megjelennek a sötét foltok, amelyek tovább rontják a héjas dió minőségét. A károsítás további következménye lehet, hogy a termések magja ráncos, töppedt, avas jellegűvé válhat, illetve idő előtti terméshullás következhet be. A kártételt súlyosbítja, hogy fajtától függően kisebb-nagyobb mértékben csökkenhet a termések átlagtömege, illetve gyengülhetnek azok egyéb minőségi mutatói. Az ember által befolyásolt ökoszisztémáknak – erdőgazdálkodás, növénytermesztés, állattenyésztés, kertgazdaság – is alkalmazkodniuk kell a klímaváltozás következményeihez. Az új rovarkártevők tömeges megjelenése főleg a Dunántúlon fordult elő. A felmelegedés hatására szárazabb és melegebb viszonyok mellett a könnyebben alkalmazkodó fajok (pl. gyapjaslepke, szúfélék) nagyobb mértékű elterjedése várható.
SZERZŐ: DR. VOJNICH VIKTOR • SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM MEZŐGAZDASÁGI KAR
